Beginning

Pál útja Jeruzsálembe

21 Miután elbúcsúztunk a vezetőktől, útra keltünk, és egyenesen Kószba hajóztunk. Másnap Rodoszba érkeztünk, majd onnan Patarába indultunk. ² Itt találtunk egy másik hajót, amely Föníciába tartott. Erre felszálltunk, és útnak indultunk.

³ Miután megláttuk Ciprust, és bal kéz felől elhajóztunk mellette, Szíria felé indultunk, és Tírusz városában kötöttünk ki. Itt a hajóból partra tették a rakományt. ⁴ Tíruszban felkerestük Jézus tanítványait, és hét napig velük maradtunk. A testvérek a Szent Szellem által azt mondták Pálnak, hogy ne menjen Jeruzsálembe. ⁵ Amikor már letelt az időnk, mégis továbbutaztunk. Az egész gyülekezet, az asszonyokkal és gyerekekkel együtt kikísért bennünket a városon kívül, egészen a tengerig. A parton letérdeltünk és imádkoztunk, ⁶ majd elbúcsúztunk egymástól. Felszálltunk a hajóra, ők pedig hazamentek.

⁷ Tíruszból továbbhajózva Ptolemaiszban kötöttünk ki. Itt is üdvözöltük a testvéreket, és egy napig náluk maradtunk. ⁸ Másnap továbbindultunk, majd Cézáreába érkeztünk. Itt Fülöp házához mentünk, és nála maradtunk. Ő volt az egyik a hét szolgálatra beállított testvér^[a] közül, és mindenhol az örömüzenetet hirdette. ⁹ Négy hajadon leánya volt, akik mindannyian a prófétálás ajándékát kapták.

¹⁰ Néhány napja már ott voltunk, amikor egy Agabosz nevű próféta érkezett Júdeából. ¹¹ Odajött hozzánk, elvette Pál övét, összekötözte vele a saját kezét-lábát, majd ezt mondta: „A Szent Szellem azt mondja, hogy ennek az övnek a gazdáját így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, majd átadják őt az Istent nem ismerő más népeknek.”

¹² Amikor ezt hallottuk, mi is, meg a többiek is kérlelni kezdtük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. ¹³ Ő azonban így válaszolt: „Miért sírtok? Ne keserítsetek, hiszen felkészültem rá, hogy megkötöznek, vagy akár meg is ölnek Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.”

¹⁴ Mivel nem hagyta, hogy lebeszéljük, nem is próbálkoztunk tovább, hanem azt mondtuk: „Legyen úgy, ahogy az Úr akarja!”

¹⁵ Néhány nap múlva elindultunk Jeruzsálembe. ¹⁶ A cézáreai tanítványok közül is velünk jöttek néhányan. Elvezettek bennünket a ciprusi Mnázón házához, aki Jézus első tanítványai közé tartozott. Nála laktunk egy ideig.

A jeruzsálemi gyülekezet vezetőinél

¹⁷ Amikor Jeruzsálembe értünk, a testvérek örömmel fogadtak bennünket. ¹⁸ Másnap Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőit, akik mind együtt voltak. ¹⁹ Pál köszöntötte őket, majd részletesen beszámolt arról, hogy mi mindent tett Isten az ő szolgálatán keresztül az Izráelen kívüli népek között. ²⁰ Ezt hallva a jeruzsálemi testvérek dicsérték Istent.

Majd azt mondták Pálnak: „Testvér, látod, hogy a zsidók közül milyen sok ezren lettek Jézusban hívőkké, és ugyanakkor a Mózes Törvényének is mind buzgón engedelmeskednek? ²¹ Ők viszont azt hallották rólad, hogy mindenhol azt tanítod a többi országban élő zsidóknak, hogy hagyják el Mózes Törvényét: ne metéljék körül a gyermekeiket, és ne kövessék a hagyományokat.

²² Most mit tegyünk? A zsidó hívők biztosan megtudják, hogy megérkeztél. ²³ Tedd meg, amit mondunk neked! Van közöttünk négy férfi, akik fogadalmat tettek^[b] Istennek. ²⁴ Vidd őket magaddal, végezd el velük együtt a tisztulási szertartást^[c], és fizesd ki a költségeiket, hogy lenyírassák a hajukat!^[d] Így mindenki meg fogja tudni, hogy nem igaz, amit rólad hallottak, és hogy te magad is úgy élsz, hogy engedelmeskedsz a Törvény parancsainak.

²⁵ Ami pedig az Izráelen kívüli hívőket illeti, nekik írtunk egy levelet, hogy

²⁶ Pál tehát csatlakozott ahhoz a négy férfihoz, és másnap velük együtt elvégezte a tisztulási szertartást. Azután elment a Templomba és bejelentette, hogy mikor jár le a tisztulásuk ideje, s hogy akkor készítsék el értük az áldozatot.

Pált a zsidók majdnem megölik

²⁷ Amikor a hét nap már majdnem letelt, néhány Kis-Ázsiából jött zsidó meglátta Pált a Templomban. Ezek az kis-ázsiaiak Pál ellen uszították a többieket, akik erőszakkal megragadták őt, és közben azt kiáltozták: ²⁸ „Izráeli férfiak, segítsetek! Ez az a férfi, aki népünk, Törvényünk és szent Templomunk ellen tanít minden városban mindenkit! Ráadásul nem zsidókat is behozott a Templom területére, és ezzel tisztátalanná tette a szent helyet!” ²⁹ (Ezt azért mondták, mert előzőleg látták Pált és Trofimoszt a városban. Trofimosz Efezusból jött, és görög volt. A zsidók azt hitték, hogy Pál bevitte őt a Templom területére.)

³⁰ Az egész város felbolydult emiatt, és a nép a Templom udvarába csődült. Erőszakkal megragadták Pált, kivonszolták onnan, a kapukat pedig azonnal bezárták. ³¹ A feldühödött tömeg meg akarta ölni Pált. Közben azonban valaki szólt a római katonai parancsnoknak, hogy Jeruzsálemben zűrzavar támadt. ³² A parancsnok azonnal maga mellé vette a tisztjeit, meg a katonáit, és ezekkel együtt lefutott oda, ahol a csődület volt. Amikor az emberek meglátták a parancsnokot és a katonákat, elengedték Pált, és nem verték tovább.

A rómaiak fogságába kerül

³³ A parancsnok letartóztatta Pált, és megparancsolta a katonáinak, hogy két lánccal kötözzék meg. Ezután megkérdezte, hogy kicsoda ez a Pál, és mi rosszat tett. ³⁴ De a sokaság össze-vissza kiabált, és a parancsnok a nagy zűrzavarban nem tudta kideríteni, hogy valójában mi is történt. Ezért megparancsolta, hogy Pált vigyék fel az erődbe. ³⁵ Amikor a lépcsőkhöz értek, a katonák felvették Pált, és úgy vitték fel a lépcsőn. ³⁶ Így védték meg a dühös tömegtől, amely jött utána, és folyton azt kiáltozta: „Pusztuljon! Öld meg!”

³⁷ Amikor már éppen be akarták vinni az erődbe, Pál megkérdezte a parancsnokot: „Mondhatok neked valamit?”

Az így válaszolt: „Tudsz görögül? ³⁸ Hát nem te vagy az az egyiptomi férfi, aki nemrég lázadást szított, és négyezer gyilkost vezetett a pusztába?”

³⁹ Pál így válaszolt: „Nem, én zsidó vagyok. Tarzuszból, a híres cilíciai városból származom. De kérlek, engedd meg, hogy szólhassak a néphez!”

⁴⁰ Amikor a parancsnok megengedte, Pál megállt a lépcsőn, és intett a tömegnek. Ekkor mindenki lecsendesedett, Pál pedig héberül szólalt meg. Ezt mondta:

Pál védekező beszéde a tömeg előtt

22 „Testvérek és népünk vezetői, hallgassatok meg, hadd védekezzem előttetek!” ² Amikor az emberek meghallották, hogy az anyanyelvükön beszél, egészen lecsendesedtek. Pál ekkor így folytatta: ³ „Én magam is zsidó vagyok. A cilíciai Tarzuszban születtem, de Jeruzsálemben nevelkedtem. Gamáliél^[e] tanítványa voltam, aki gondosan megtanított mindenre atyáink Törvénye szerint. Szenvedélyes buzgósággal akartam Istent szolgálni, ahogyan most ti is, ⁴ ezért halálra üldöztem Jézus tanítványait.^[f] Letartóztattam, és bebörtönöztem őket, férfiakat és nőket egyaránt. Egyeseket közülük ki is végeztek. ⁵ A főpap és az egész Főtanács a tanúm, hogy ez így történt. Tőlük kaptam azokat a leveleket is, amelyekkel Damaszkuszba mentem, hogy ott is letartóztassam Jézus tanítványait. Megkötözve akartam visszahozni őket Jeruzsálembe, hogy börtönbe kerüljenek, és megbüntessék őket.”

⁶ „De útban Damaszkusz felé valami történt velem. Körülbelül dél lehetett, s már közeledtem Damaszkuszhoz, amikor hirtelen vakító fényesség vett körül, amely az égből világított rám. ⁷ Leestem a földre, és egy hangot hallottam. Azt mondta: »Saul, Saul, miért üldözöl engem?« ⁸ Megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?« Ő így válaszolt: »Az a názáreti Jézus, akit te üldözöl.« ⁹ Akik velem voltak, látták a fényességet, de a hangot, amely hozzám szólt, nem hallották. ¹⁰ Ekkor megkérdeztem: »Most mit tegyek, Uram?« Az Úr pedig így válaszolt: »Kelj fel, és menj be Damaszkuszba! Ott majd megmondják neked mindazt, amit az én tervem szerint tenned kell.« ¹¹ Mivel a nagy fényességtől megvakultam, társaim kézen fogva vezettek be a városba.

¹² Élt abban a városban egy Anániás^[g] nevű zsidó, aki hűségesen megtartotta a Törvény parancsait, és akit minden damaszkuszi zsidó tisztelt. ¹³ Odajött hozzám, megállt mellettem, és azt mondta: »Saul, testvérem, nyerd vissza a látásodat!« Abban a pillanatban valóban megláttam őt. ¹⁴ Anániás így folytatta: »Ősapáink Istene kiválasztott téged, hogy megtudd, mi a terve veled, és hogy meglásd az Igazságost, azaz Jézust, és halld meg, amit neked mond. ¹⁵ Mert róla fogsz tanúskodni: el kell mondanod mindenkinek, amit láttál és hallottál. ¹⁶ Most pedig ne késlekedj tovább! Kelj fel, merítkezz be, és hívd segítségül az ő nevét, hogy bűneidtől megszabadulj!«

¹⁷ Később visszajöttem Jeruzsálembe, és amikor a Templomban imádkoztam, Jézust láttam látomásban. ¹⁸ Azt mondta nekem: »Siess, gyorsan menj el Jeruzsálemből, mert itt nem fogadják el, amit rólam mondasz!« ¹⁹ Én így feleltem: »Uram, ezek az emberek tudják, hogy én egyik zsinagógából a másikba mentem, letartóztattam, börtönbe zártam és megveretésre ítéltettem azokat, akik benned hisznek! ²⁰ Amikor Istvánt megölték, aki rólad tanúskodott, én is ott álltam, és helyeseltem, az ő kivégzését. Sőt, őriztem is azoknak a ruháit, akik megkövezték őt«. ²¹ Jézus azonban ezt válaszolta: »Most indulj el! Messzire küldelek téged, az Izráelen kívüli népekhez.«”

²² Az összegyűltek eddig a szóig csendben hallgatták Pált, ekkor azonban ismét ordítozni kezdtek: „Tüntesd el az ilyet a föld színéről! Az ilyen embernek nem szabad élnie!” ²³ Felsőruháikat eldobálták, ordítoztak, és port szórtak a levegőbe^[h]. ²⁴ A parancsnok ekkor utasította a katonáit, hogy Pált vigyék be a várba, és korbácsolják meg. Így akarta Pált kivallatni, hogy miért kiabáltak rá ilyen haragosan. ²⁵ Amikor lekötözték a megkorbácsoláshoz, Pál megkérdezte az ott álló századostól: „Szabad-e nektek római polgárt ítélet nélkül megkorbácsolni?”^[i]

²⁶ Ekkor a százados a parancsnokhoz sietett, és azt mondta neki: „Vigyázz, mit teszel, mert ez a férfi római polgár!”

²⁷ A parancsnok ekkor Pálhoz sietett, és megkérdezte: „Mondd, te igazán római polgár vagy?”

„Az vagyok” — mondta Pál.

²⁸ „Én sokat fizettem a római polgárjog megszerzéséért” — mondta a parancsnok.

„Én pedig már római polgárnak születtem” — felelte Pál.

²⁹ Ekkor azonnal abbahagyták a kínvallatás előkészületeit. A parancsnok is megijedt, mert megértette, hogy egy római polgárt tartóztatott le.

Pál beszéde a zsidó vezetők előtt

³⁰ A parancsnok pontosan meg akarta tudni, mivel vádolják Pált a zsidók, ezért másnap összehívta a főpapokat és az egész Főtanácsot. Pálról levették a bilincseket, majd elővezették az erődből, és a Főtanács elé állították.

23 Pál a Főtanácsra nézett és beszédet tartott: „Testvéreim, én mind e mai napig tiszta lelkiismerettel éltem Isten előtt.” ² Ekkor Anániás^[j] főpap megparancsolta azoknak, akik Pál mellett álltak, hogy üssék szájon. ³ Pál Anániáshoz fordult: „Isten fog téged megverni, te képmutató! Te akarsz engem a Törvény alapján elítélni, s ugyanakkor a Törvény ellenére megparancsolod, hogy engem üssenek meg?”

⁴ Akik mellette álltak, rászóltak Pálra: „Hogy mersz így beszélni Isten főpapjával?”

⁵ Pál így felelt: „Testvéreim, nem tudtam, hogy ő a főpap. Meg van írva: »Ne szidalmazd néped fejedelmét!«”^[k]

⁶ Amikor Pál látta, hogy a Főtanács egy része szadduceusokból, a másik része farizeusokból áll, felkiáltott: „Testvérek, én is farizeus vagyok, sőt már apám is az volt! Most is azért állok a bíróság előtt, mert hiszek abban, hogy a halottak fel fognak támadni.”

⁷ Amikor ezt mondta, a farizeusok és a szadduceusok vitatkozni kezdtek egymással, és a gyűlés két csoportra szakadt. ⁸ A szadduceusok ugyanis nem hiszik, hogy a halottak fel fognak támadni. Nem hiszik, hogy vannak angyalok, vagy szellemek, a farizeusok azonban hisznek ezekben. ⁹ Nagy zűrzavar és kiabálás támadt. Majd a farizeusok csoportjából felállt néhány törvénytanító, és szenvedélyesen így érveltek: „Semmi rosszat nem találunk benne. Lehet, hogy egy angyal vagy szellem szólt hozzá.”

¹⁰ A vitatkozás annyira elvadult, hogy a parancsnok már attól félt, hogy Pált széttépik. Ezért megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek le, Pált szabadítsák ki a vitatkozók közül, és vigyék vissza az erődbe.

¹¹ Azon az éjszakán az Úr megállt Pál mellett, és azt mondta neki: „Légy bátor, mert ahogyan Jeruzsálemben hűségesen tanúskodtál rólam, úgy kell majd tanúskodnod Rómában is!”

Pált a zsidók meg akarják gyilkolni

^12-13 Másnap reggel a zsidók közül negyvenen összegyűltek, és azt tervezték, hogy meggyilkolják Pált. Átok terhe alatt megfogadták, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg ez nem sikerül. ¹⁴ Elmentek a főpapokhoz és a nép vezetőihez, és azt mondták: „Megfogadtuk, hogy addig semmit nem eszünk, amíg Pált meg nem öljük. ¹⁵ Ezért most a Főtanáccsal együtt kérjétek meg a parancsnokot, hogy küldje le hozzátok Pált, mintha még kérdezni szeretnétek tőle valamit. Mi pedig lesbe állunk, és megöljük, mielőtt ideérne.”

¹⁶ Pál unokaöccse azonban meghallotta ezt a tervet, elment az erődbe, és elmondta Pálnak. ¹⁷ Pál ekkor magához hívta az egyik századost, és azt mondta neki: „Vidd ezt a fiatalembert a parancsnokhoz, mert fontos hírt hozott!” ¹⁸ A százados a parancsnokhoz vezette a fiút, és jelentette: „Az a Pál nevű fogoly hívatott, és megkért, hogy hozzam ide ezt a fiatalembert, mert mondani akar neked valamit.”

¹⁹ A parancsnok ekkor kézen fogta a fiút, különvonult vele, és megkérdezte tőle: „Mit akarsz mondani?”

²⁰ A fiú így válaszolt: „A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek, küldd le Pált holnap a Főtanács elé, mintha még valamit kérdezni akarnának tőle. ²¹ De ne higgy nekik, mert több mint negyvenen állnak lesben, hogy útközben meggyilkolják Pált. Ezek átok terhe alatt megfogadták, hogy addig nem esznek, s nem isznak semmit, amíg meg nem ölik őt. Már készen állnak, és csak a te engedélyedet várják.”

²² A parancsnok ekkor elküldte a fiút. Azt mondta neki: „Senkinek se szólj, hogy ezt jelentetted nekem!”

Pált Cézáreába viszik

²³ Azután magához hívatott két századost, és azt mondta nekik: „Készítsetek fel 200 gyalogos katonát, 70 lovast és 200 lándzsást, és ma este kilenc órakor induljatok útnak Cézáreába. ²⁴ Ültessétek lóra Pált is, és juttassátok el épségben Félix kormányzóhoz!” ²⁵ A parancsnok levelet is írt Félixnek, amelyben ez állt:

²⁶ „Klaudiusz Liziásztól, üdvözlettel a nagyra becsült Félix kormányzónak.

²⁷ Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de katonáimmal kiszabadítottam, mert megtudtam, hogy római polgár. ²⁸ Tudni akartam, hogy mivel vádolják, ezért levittem őt a Főtanácsuk elé. ²⁹ Kiderült, hogy csak a saját törvényükkel kapcsolatban vádolják, és nincs ellene semmi olyan vád, amely alapján halált vagy börtönt érdemelne. ³⁰ Amikor megtudtam, hogy titokban meg akarják ölni, azonnal elküldtem őt hozzád. Vádlóinak pedig meghagytam, hogy előtted emeljenek vádat ellene.”

³¹ A katonák a parancs szerint még azon az éjszakán elvitték Pált Antipatriszba. ³² Másnap a lovas katonák továbbmentek vele, a többiek pedig visszatértek Jeruzsálembe. ³³ Amikor a lovascsapat megérkezett Cézáreába, átadták a levelet a kormányzónak, és Pált is elébe vezették. ³⁴ A helytartó elolvasta a levelet, és megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való. Amikor megtudta, hogy Cilíciából, ³⁵ azt mondta neki: „Majd meghallgatlak, amikor a vádlóid is megérkeznek.” Megparancsolta, hogy Pált a Heródes palotájában őrizzék.