Beginning
Timóteus csatlakozik Pálhoz
16 Pál ezután elment Derbébe, majd Lisztrába. Élt ott egy Timóteus nevű tanítvány, akinek az anyja Jézusban hívő zsidó, az apja pedig görög volt. 2 Timóteusról jó véleménye volt a lisztrai és az ikóniumi testvéreknek. 3 Pál magával akarta vinni Timóteust, de azon a környéken a zsidók mind tudták, hogy Timóteus apja görög volt. Pál emiatt — a zsidókra való tekintettel — körülmetélte Timóteust. 4 Ezután együtt mentek városról-városra, és mindenhol elmondták a hívőknek azt a határozatot, amelyet az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői hoztak. Kérték őket, hogy ennek megfelelően éljenek. 5 Így a helyi gyülekezetek erősödtek a hitben, és napról-napra egyre többen csatlakoztak hozzájuk.
Isten Macedóniába küldi Pált
6 Pál és társai Kis-Ázsiában is szerették volna hirdetni az Isten üzenetét, de a Szent Szellem nem engedte nekik, hogy arrafelé menjenek. Ezért keresztülutaztak Frígia és Galácia vidékén. 7 Amikor Mízia határához értek, Bitíniába akartak menni, de Jézus Szelleme oda sem engedte őket. 8 Ezért Mízia mellett elhaladva Tróászba mentek.
9 Azon az éjszakán Pál látomást látott: egy macedón férfi állt előtte, és így kérte: „Gyere át Macedóniába, és segíts nekünk!” 10 Pál látomása után azonnal elhatároztuk, hogy Macedóniába megyünk.[a] A látomásból megértettük, hogy Isten oda hívott bennünket, hogy ott is hirdessük az örömüzenetet.
Jézus első tanítványai Európában
11 Tróászban hajóra szálltunk, és egyenesen Szamotráké szigetére mentünk. Innen másnap továbbhajóztunk Neápoliszba, majd 12 a macedóniai Filippi városába érkeztünk, ahol rómaiak laktak. Ez volt a legjelentősebb város Macedóniának ebben a részében. Itt több napot töltöttünk.
13 Szombaton kimentünk a városkapun túl, a folyóhoz. Azt gondoltuk, hogy ott van az a hely, ahol néhányan imádkozni szoktak. A folyó partján leültünk, és beszélgetni kezdtünk az összegyűlt asszonyokkal. 14 Néhányan közülük figyelmesen hallgattak ránk, különösen egy Lídia nevű asszony, aki Thiatíra városából származott, és drága, bíborszínű szövetekkel kereskedett. Lídia már korábban is az igaz Istent imádta, és az Úr megnyitotta a szívét, hogy elfogadja, amit Pál mondott. 15 Ezután Lídia egész családjával együtt bemerítkezett, majd meghívott bennünket az otthonába. Ezt mondta: „Ha elfogadtok engem az Úr Jézus igazi követőjének, akkor jöjjetek a házamhoz, és legyetek a vendégeim!” Így rábeszélt bennünket, hogy vele menjünk.
Az apostolok kiszabadulnak a börtönből
16 Történt egyszer, hogy amikor az imádkozás helyére mentünk, szembejött velünk egy rabszolgalány, akiben a jövendőmondás szelleme[b] lakott. Ez a leány sok pénzt szerzett a gazdáinak azzal, hogy jövendölt az embereknek. 17 Állandóan követte Pált és csoportját, és közben így kiáltozott: „Ezek a férfiak a Magasságos Isten szolgái, akik az üdvösségre vezető utat hirdetik nektek!” 18 Ez így ment több napon keresztül. Végül Pál megelégelte, hátrafordult, és azt mondta a leányban lakó gonosz szellemnek: „Jézus Krisztus nevében parancsolom neked, hogy menj ki ebből a leányból!” Erre a jövendőmondó szellem azonnal kiment belőle.
19 Amikor a rabszolgalány gazdái megértették, hogy többé nem tudnak pénzt keresni a leány segítségével, megragadták Pált és Szilászt, és a piactérre hurcolták őket, a város vezetői elé. 20 Ott azután így vádolták őket: „Ezek a férfiak zsidók, és felforgatják városunk nyugalmát! 21 Olyan szokásokat tanítanak, amelyeket nekünk — római polgároknak — törvényellenes lenne elfogadnunk, vagy követnünk.”
22 Velük együtt az összegyűlt sokaság is vádolta Pált és Szilászt. A város vezetői pedig letépték róluk a ruhát, és megparancsolták, hogy botozzák meg őket. 23 Miután sok botütést mértek rájuk, börtönbe zárták őket, és megparancsolták a börtönőrnek, hogy szigorú őrizet alatt tartsa a foglyokat. 24 A börtönőr — a parancs szerint — a belső börtöncellába zárta őket, és még a lábukat is megkötözte.[c]
25 A börtönben az éjszaka közepén Pál és Szilász imádkoztak, és dicséreteket énekeltek Istennek, a többi fogoly pedig hallgatta őket. 26 Hirtelen erős földrengés támadt, amely az alapjáig megrázta az egész börtönt. Az ajtók azonnal kinyíltak, és a foglyokról leestek a láncok. 27 A börtönőr felébredt, és látta, hogy a börtönajtók nyitva vannak. Kivonta a kardját, és öngyilkos akart lenni, mert azt hitte, hogy a foglyok megszöktek.[d] 28 Pál azonban odakiáltott neki: „Meg ne öld magad, mert mindannyian itt vagyunk!”
Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz
29 Az őr ekkor szólt, hogy hozzanak valami világítóeszközt, majd berohant a börtönbe. Remegett a félelemtől, és Pál, meg Szilász lába elé borult. 30 Azután kivezette őket, és azt kérdezte: „Férfiak, mit tegyek, hogy üdvözülhessek?”
31 Pálék így válaszoltak: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülni fogsz te is, meg a családod is.” 32 Azután elmondták az Úr üzenetét a börtönőrnek és mindazoknak, akik a házában voltak. 33 Ő pedig még akkor éjjel kimosta Pál és Szilász sebeit, és egész családjával együtt bemerítkezett. 34 Ezután behívta őket a saját házába, megvendégelte őket, és egész családjával együtt teljes szívvel örvendezett, hogy most már ők is hisznek Istenben.
35 Reggel a város vezetői katonákat küldtek a börtönőrhöz ezzel az üzenettel: „Engedd szabadon azokat a férfiakat!”
36 A börtönőr ezt Pálnak is tudtára adta: „A város vezetői azt üzenték, hogy engedjelek szabadon benneteket. Most tehát szabadok vagytok. Menjetek békével!”
37 De Pál ezt mondta a katonáknak: „Vezetőitek nem bizonyították ránk, hogy bűnt követtünk volna el. Ennek ellenére nyilvánosan megvertek, és börtönbe zártak bennünket. Mi római polgárok[e] vagyunk, és jogaink vannak. Most meg titokban akarnak elküldeni?! Azt már nem! Jöjjenek csak ide, és ők maguk vezessenek ki minket!”
38 A katonák visszamentek a város vezetőihez, és átadták Pál üzenetét. Amikor a vezetők megtudták, hogy Pál és Szilász római állampolgárok, megijedtek. 39 Odamentek hozzájuk, és bocsánatot kértek tőlük. Azután kivezették őket a börtönből, és kérték, hogy menjenek el a városból. 40 Pál és Szilász a börtönből Lídia házához ment, és ott találkoztak a testvérekkel. Bátorították őket, majd továbbindultak Filippiből.
Pál és Szilász Thesszalonikában
17 Pál és Szilász Amfipolisz és Apollónia érintésével Thesszalonikába érkeztek. Ebben a városban zsinagógájuk is volt az ott élő zsidóknak. 2 Pál — szokása szerint — itt is elment a zsinagógába. Három héten keresztül minden szombaton vitatkozott a zsidókkal az Írásokról. 3 Magyarázta és be is bizonyította nekik az Írások alapján, hogy a Messiásnak szenvednie kellett, és azután fel kellett támadnia a halálból. Azt mondta nekik: „Az a Jézus a Messiás, akit én hirdetek nektek.” 4 Néhányan elfogadták ezt, és csatlakoztak Pálhoz és Szilászhoz.
Ebbe a zsinagógába azonban nem csak zsidók, hanem olyan görögök is jártak, akik az igaz Istent imádták, meg gazdag és előkelő asszonyok is. Közülük is sokan csatlakoztak Pálékhoz. 5 Ezt látva, azok a zsidók, akik nem hittek Jézusban, féltékenységgel teltek meg. Maguk mellé vettek néhány lézengő, hitvány embert a piactérről, akiknek segítségével csődületet támasztottak, és fellármázták az egész várost. A feldühödött tömeget azután Jázon házához vezették, hogy Pált és Szilászt erőszakkal kihozzák onnan, és a városi népgyűlés elé állítsák.
6 Pálékat azonban nem találták ott, ezért Jázont ragadták meg, és néhány másik testvérrel együtt a város vezetői elé hurcolták őket. A vezetők előtt ezt kiabálták: „Ezek a bajkeverők, akik az egész világot felforgatták, most itt is megjelentek, 7 és Jázon befogadta őket! Szembeszállnak a császár parancsával, mert mást tartanak királynak: egy bizonyos Jézust!”
8 A tömeg és a város vezetői ezen nagyon felháborodtak. 9 A vezetők kötelezték Jázont és a testvéreket, hogy egy bizonyos összeget helyezzenek letétbe, s azután szabadon engedték őket.
Pál és Szilász Béreában
10 Ezután a testvérek még azon az éjszakán útnak indították Pált és Szilászt, akik továbbmentek Bérea városába. Amikor megérkeztek, ott is elmentek a zsinagógába. 11 Az ottani zsidó közösség tagjai nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikabeliek. Nyitott szívvel és örömmel fogadták az üzenetet, amelyet Pál hirdetett. Naponta tanulmányozták az Írásokat, és gondosan megvizsgálták, hogy valóban igaz-e, amit Páltól hallottak. 12 Ennek az lett az eredménye, hogy sokan hittek Jézusban. De nemcsak a zsidók közül, hanem a gazdag és előkelő görög asszonyok és férfiak közül is sokan hívőkké lettek.
13 Amikor azonban a thesszalonikai zsidók megtudták, hogy Pál Béreában is hirdeti Isten üzenetét, oda is utánamentek, és Pál ellen uszították a helybelieket. 14 Ekkor a testvérek azonnal továbbküldték Pált a tengerhez, míg Szilász és Timóteus a városban maradtak. 15 Azok a testvérek, akik elkísérték Pált, egészen Athén városáig mentek vele, majd visszatértek Béreába. Pál azt üzente velük Szilásznak és Timóteusnak, hogy ők is minél hamarabb menjenek utána Athénbe.
Pál Athénben
16 Pál tehát Athénben várta Szilászt és Timóteust. Nagyon felháborodott, amikor látta, hogy a város tele van bálványszobrokkal. 17 Itt is elment a zsinagógába, és vitatkozott a zsidókkal és az istenfélő görögökkel. Naponta beszélgetett azokkal is, akiket éppen a város főterén talált. 18 Vitába is keveredett néhány filozófussal, akik az epikureusokhoz, illetve a sztoikusokhoz tartoztak.
Néhányan ezek közül azt mondták: „Ez az ember össze-vissza beszél! Mit akarhat mondani?” Mások meg azt mondták: „Úgy látszik, valami idegen isteneket hirdet” — Pál ugyanis Jézusról és a feltámadásról beszélt nekik.
19 Azután magukkal vitték Pált, hogy az Areopágosz elé állítsák. Azt mondták neki: „Magyarázd el nekünk ezt az új dolgot, amiről beszélsz, mert nem értjük! 20 Furcsa, amit mondasz, de szeretnénk megérteni.” 21 Az athéniek és az ott tartózkodó idegenek ugyanis mind azzal töltötték az idejüket, hogy új elméleteket hirdettek, vagy azokat hallgatták.
22 Pál tehát felállt az Areopágosz tanácsa előtt, és beszédet tartott: „Athéni férfiak, úgy látom, ti valóban nagyon vallásosak vagytok! 23 Amikor a városotokban jártam, megnéztem a szentélyeiteket. Találtam egy olyan oltárt is, amelyre ez volt írva: » az ismeretlen istennek«. Éppen ő az, akiről én beszélek — akit ti nem ismertek, mégis tiszteltek.
24 Ő az Isten, aki teremtette az egész világot és mindent, ami benne van. Ő a Menny és a Föld Ura, aki nem kézzel készített templomokban lakik, 25 és nincs szüksége rá, hogy az emberek szolgálják őt, mintha valamiben hiányt szenvedne. Éppen ellenkezőleg: ő ad mindenkinek életet, leheletet, és minden mást is, ami szükséges. 26 Ő teremtette az első embert, és annak az utódaiból az összes nemzetet, és azt akarta, hogy az emberek az egész Földön mindenhol elterjedjenek. Ő határozta meg a népek lakóhelyének határait, és azt is, hogy meddig lakhatnak ott.
27 Mindezt azért tette, hogy az emberek keressék Istent, kinyújtsák a kezüket utána, és talán meg is találják. Pedig nincs messze egyikünktől sem, 28 mert benne élünk, mozgunk, és vagyunk. Költőitek közül az egyik ezt mondta: »Az ő gyermekei vagyunk.«
29 S mivel valóban Isten gyermekei vagyunk, hogyan is gondolhatnánk, hogy Isten hasonló lenne az aranyból, ezüstből vagy kőből készült dolgokhoz, amelyeket az emberi képzelet és művészet formált?
30 Mindeddig Isten türelmesen elnézte, hogy az emberek nem ismerik és nem értik őt. Most azonban parancsolja az egész világon mindenkinek, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és térjenek vissza őhozzá. 31 Mert Isten már kijelölte azt a napot, amelyen majd igazságos ítéletet tart az összes ember fölött. Ezt az ítéletet egy olyan férfira bízta, akit erre a célra már régen kiválasztott, és ezt azzal bizonyította mindenki számára, hogy feltámasztotta a halálból!”
32 Amikor azonban Pál a halottak feltámadását említette, egyesek csúfolódni kezdtek, mások meg azt mondták: „Majd később még meghallgatunk erről.” 33 Pál ezután otthagyta őket. 34 Néhányan azonban hittek Jézusban, és csatlakoztak Pálhoz. Ezek között volt Dioniziosz, az Areopágosz tanácsának egyik tagja, egy Damarisz nevű asszony és még néhányan mások.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center