Beginning
Izráel családostul Egyiptomba költözik
46 Így hát Izráel egész családjával és minden vagyonával együtt útnak indult Egyiptomba. Amikor Beérsebába érkezett, ott áldozatokat mutatott be atyja, Izsák Istenének. 2 Akkor Isten éjjeli látomásban megszólította Izráelt: „Jákób, Jákób!”
„Itt vagyok, Uram!” — válaszolt ő.
3 Isten így szólt: „Én vagyok az Isten, atyád Istene! Nyugodtan költözz csak Egyiptomba, ne félj, mert nagy néppé teszlek téged ott! 4 Veled megyek Egyiptomba, de majd ismét kihozlak onnan — ez egészen biztos! Amikor meghalsz, József melletted lesz, és ő fogja le a szemedet.”
5 Azután Jákób továbbment Beérsebából Egyiptom felé. Fiai felültették apjukat, feleségeiket és gyermekeiket a szekerekre, amelyeket a fáraó e célra küldött. 6-7 Magukkal vitték összes állataikat és minden vagyonukat, amelyre Kánaán földjén szert tettek. Így érkezett meg Egyiptom földjére Jákób és egész népes családja: fiai és azok fiai, leányai, valamint fiainak leányai. Jákób minden leszármazottja Egyiptomba került.
Jákób családja az Egyiptomba költözéskor
8 Ezek Izráel, vagyis Jákób leszármazottjai, akik együtt költöztek Egyiptomba.
Rúben, Jákób elsőszülött fia, és 9 Rúben fiai: Hanók, Pallú, Hecrón és Kármí.
10 Simeon és fiai: Jemúél, Jámin, Óhad, Jákín, Cóhar, valamint Saul, aki egy kánaáni asszony fia volt.
11 Lévi és fiai: Gérsón, Kehát és Merári.
12 Júda és fiai: Ér, Ónán, Sélá, Pérec és Zerah. Ér és Ónán még Kánaánban meghaltak. De Pérecnek már fiai is voltak: Hecrón és Hámúl.
13 Issakár és fiai: Tólá, Puvvá, Jasúb és Simrón.
14 Zebulon és fiai: Szered, Élón és Jahleél.
15 Lea még Paddan-Arámban szült hat fiút és egy leányt, Dinát, Jákóbnak. Ők és a leszármazottjaik tehát összesen harminchárman voltak.
16 Gád fiai: Cifjón, Haggí, Súní, Ecbón, Éri, Aródí és Arélí.
17 Ásér fiai: Jimná, Jisvá, Jisví, Berija. Ásér leánya: Szerah. Berija fiai: Héber és Malkíél.
18 Ezek tizenhatan Jákób és Zilpa leszármazottjai. Zilpát még Lábán adta szolgálóul Leának, a leányának.
19 Ráhel, Jákób felesége szülte Józsefet és Benjámint.
20 Józsefnek Egyiptomban két fia született: Manassé és Efraim. József felesége Ászenat volt, Pótíferának, Ón papjának leánya.
21 Benjámin fiai: Bela, Beker, Asbél, Gera, Naámán, Éhí, Rós, Muppím, Huppím és Ard.
22 Ezek tizennégyen Jákób és Ráhel leszármazottjai.
23 Dán fia Húsím.
24 Naftáli fiai: Jahceél, Gúní, Jécer és Sillém.
25 Ezek heten Jákób és Bilha leszármazottjai. Bilhát még Lábán adta szolgálóul Ráhelnek, a leányának.
26 Összesen tehát Jákóbnak 66 egyenes ági leszármazottja ment vele együtt Egyiptomba. Természetesen velük mentek Jákób fiainak feleségei is, de őket nem számolták a fenti létszámba. 27 Mivel József Egyiptomban volt, és a két fia már ott született, Jákób nagy családjával összesen hetvenen kerültek Egyiptomba.
Jákób és József találkozása
28 Ahogy közeledtek Egyiptomhoz, Jákób előre küldte Júdát Józsefhez, hogy Gósen földjén találkozzanak. 29 Amikor József megtudta, hogy apja, Izráel már közeledik, befogatott a szekerébe, és elébe sietett Gósen földjére. Amikor találkoztak, József apja nyakába borult, és sokáig sírtak mind a ketten.
30 Izráel végül azt mondta: „Édes fiam, csakhogy még egyszer láthatlak! Most már békességben halok meg, mert látom, hogy életben vagy!”
31 Akkor József azt mondta testvéreinek és egész családjának: „Elmegyek a fáraóhoz, és jelentem neki, hogy testvéreim és apám egész családja megérkezett hozzám Kánaánból. 32 Elmondom neki azt is, hogy mindnyájan állattartó pásztorok vagytok, és magatokkal hoztátok összes állataitokat is, meg minden vagyonotokat Egyiptomba. 33 Amikor majd a fáraó hívat benneteket, és megkérdezi, hogy mivel foglalkoztok, 34 ti is mondjátok el neki, hogy egész életetekben állattartó pásztorok voltatok, akárcsak ősapáitok. Így majd megengedi, hogy Gósen földjén telepedjetek le, mert az egyiptomiak nem kedvelik a pásztorokat.”
Jákób és családja letelepedik Egyiptomban
47 József jelentette a fáraónak, hogy apja és testvérei, családjaikkal együtt megérkeztek, és magukkal hozták összes állataikat s minden vagyonukat Kánaán földjéről, és tábort vertek Gósen földjén. 2 Majd kiválasztott a testvérei közül ötöt, és bemutatta őket a fáraónak, 3 aki megkérdezte tőlük: „Mi a foglalkozásotok?”
„Uram, szolgáid pásztorok, mint őseik” — felelték. 4 Még hozzátették: „Mivel Kánaán földjén nagyon súlyos szárazság és éhínség uralkodik, állataink számára ott már nem találunk sehol zöld legelőt. Emiatt kénytelenek voltunk jövevényként Egyiptom földjére jönni. Kérünk hát, engedd meg szolgáidnak, hogy Gósen földjén lakjanak!”
5 Akkor a fáraó így szólt Józsefhez: „Mivel atyád és testvéreid jöttek hozzád, 6 és mivel egész Egyiptom fölött hatalmat adtam neked, válaszd ki tetszésed szerint a legjobb földet, és oda telepítsd le rokonaidat! Lakjanak Gósen földjén! Ha pedig vannak közöttük, akiket erre alkalmasnak látsz, tedd őket marhacsordáim felügyelőivé!”
7 Azután József bevitte a fáraó elé apját, Jákóbot, aki tisztelettel és áldással köszöntötte az uralkodót.
8 A fáraó megkérdezte tőle: „Hány éves vagy?”
9 „Immár 130 éve, hogy vándorutamat járom — felelte Jákób. — De mi ez ahhoz képest, amit atyáim éltek vándorlásaik során! Még ez a rövidke időm is telve volt szenvedéssel.”
10 Majd Jákób ismét áldással köszönt el a fáraótól.
11 Így hát József — a fáraó szava szerint — letelepítette apját és testvéreit Gósen földjén, Ramszesz városa közelében, és birtokokat adott nekik Egyiptom legjobb földjeiből. 12 Élelemmel is ellátta apját, testvéreit és egész házuk népét.
József egész Egyiptom földjét megvásárolja
13 Az éhínség egyre súlyosabb lett: mind Egyiptom, mind Kánaán földjén elfogyott minden gabona, és az emberek éheztek. 14 Mindenki Józseftől vásárolt gabonát — így nála halmozódott föl minden pénz Egyiptomból, sőt Kánaán földjéről is, mert onnan is hozzá jöttek gabonát venni. Ő pedig minden pénzt a fáraó kincstárába gyűjtött. 15 Egy idő múlva azonban elfogyott az emberek pénze mindkét országban, mert mindet odaadták a gabonáért. Akkor az egyiptomiak mind Józsefhez jöttek, és így könyörögtek: „Kérünk, adj nekünk gabonát! Már minden pénzünk elfogyott, de miért haljunk éhen a szemed láttára?”
16 József ezt felelte: „Ha már elfogyott a pénzetek, adok nektek gabonát az állataitokért.” 17 Vitte hát mindenki a jószágait Józsefhez, ő pedig adott gabonát a lovakért, juhokért, marhákért, szamarakért. Abban az évben ellátta őket gabonával a nyájaikért cserébe.
18 A következő évben ismét csak Józsefhez fordultak: „Uram, jól tudod, hogy már nincs pénzünk, és állatainkat is mind eladtuk neked. Semmink sem maradt, csak a testünk és a földünk, mint magad is láthatod. 19 Miért pusztuljunk el a szemed előtt mi is, meg a földünk is? Végy meg bennünket rabszolgának, és vedd meg a földünket is, csak adj nekünk kenyeret cserébe! Szolgálni fogjuk a fáraót földjeinkkel együtt, csak adj vetőmagot, hogy a földjeinket be tudjuk vetni! Ne haljunk éhen, és a földjeink se maradjanak pusztán.”
20 Így hát József fölvásárolta egész Egyiptom földjét a fáraó számára. Mindenki eladta neki a saját termőföldjét, olyan nagy volt az éhínség. Egyiptomban tehát minden föld a fáraó tulajdonába került. 21-22 József csak a papokkal tett kivételt: az ő földjeiket nem vásárolta meg. A papok ugyanis állandó jövedelmet és ellátást kaptak a fáraótól, és ezért nem szorultak rá, hogy eladják a földjeiket. Az egyszerű emberek azonban Egyiptom egyik végétől a másikig mind a fáraó rabszolgái lettek.[a]
23 Azután József kihirdette az egyszerű embereknek: „Figyeljetek ide! Megvásároltalak benneteket rabszolgának és földjeiteket is a fáraó számára. Adok nektek vetőmagot, vessétek be földjeiteket! 24 Aratás idején azonban, mikor betakarítjátok a termést, annak egy ötöde a fáraót illeti. Négyötöde marad a tiétek, abból tegyetek félre vetőmagot, és abból készítsetek kenyeret magatoknak és családotoknak!”
25 Az emberek így válaszoltak: „Urunk, megmentetted életünket! Jóindulattal voltál irántunk, mi pedig a fáraó szolgái leszünk.”
26 József tehát törvénnyé tette Egyiptomban, hogy minden termés ötödrésze a fáraót illeti, mivel ő a tulajdonosa minden termőföldnek, a papok földjét kivéve. Ez a törvény mindmáig érvényben van.
Jákób rendelkezik a temetéséről
27 Így hát Izráel és népes nagy családja letelepedett Egyiptomban, Gósen földjén. Szaporodtak, sokasodtak, földbirtokokat szereztek, és idővel igen nagy néppé növekedtek.
28 Jákób még 17 évet töltött Egyiptomban, így összesen 147 évig élt. 29 Amikor Izráel érezte, hogy hamarosan véget ér az élete, magához hívatta a fiát, Józsefet, és ezt mondta neki: „Fiam, ha igazán szeretsz, tedd ide a kezed a combom alá, és esküdj meg nekem, hogy hűséges szeretettel bánsz velem! Ne temess el Egyiptomban, 30 hanem vigyél vissza Kánaán földjére, és ősapáim mellé helyezd el testemet — oda, ahol ők nyugszanak!”
József megígérte: „Úgy lesz atyám, ahogy kívánod!”
31 „Akkor esküdj meg erre!” — mondta, és József megesküdött neki. Majd Izráel az ágyon ülve tisztelettel meghajtotta a fejét.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center