Beginning
Az Örökkévaló Szolgája
49 Figyeljetek rám, szigetek lakói,
halljátok szavam, távoli nemzetek!
Az Örökkévaló hívott el engem még születésem előtt,
már anyám méhében nevemen szólított.
2 Éles karddá tette beszédemet,
keze árnyékában rejtett el,
hegyes nyíllá csiszolt,
és tegzébe[a] zárt.
3 „Szolgám vagy, Izráel
— mondta nekem —,
rajtad mutatom meg dicsőségemet!”
4 „Mennyit fáradoztam, dolgoztam hiába,
hasztalan pazaroltam erőm,
semmit el nem értem
— feleltem én —,
de az Örökkévaló ítél ügyemben,
ő mérlegeli munkámat, hogy mennyit ér.”
5 Az Örökkévaló az,
aki anyám méhében szolgájának alkotott,
s hogy Jákóbot hozzá visszavezessem,
és Izráel összegyűljön előtte
— hiszen becses vagyok az Örökkévalónak,
és Istenemtől kapom az erőmet.
6 Ezt mondja az Örökkévaló: „Szolgám vagy te,
hogy Jákób törzseit helyreállítsd,
és visszahozd Izráel maradékát.
De mindez nem elég:
a nemzeteknek is világosságul adlak,
hogy szabadításom eljusson
a föld minden népéhez általad.”
7 Ezt mondja az Örökkévaló,
Izráel Szentje és Megváltója
az uralkodók szolgájának,
akit az emberek lenéznek, elutasítanak,
és a nemzetek megutálnak:
„Királyok állnak fel trónjukról előtted,
fejedelmek borulnak le lábadnál,
az Örökkévaló kedvéért, aki hűséges,
Izráel Szentje miatt, aki téged választott.”
8 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Jókedvem idején teljesítem kérésedet,
az üdvösség napján megsegítelek,
megőrizlek és megvédelek.
Szövetségül adlak a nemzeteknek,
hogy állítsd helyre a földet,
és helyezd vissza népemet elpusztult örökségébe.
9-10 A megkötözött foglyokat bocsásd szabadon,
a sötétben ülő rabokat hozd ki a fényre!
Bizony, kijönnek,
és semmiben nem szenvednek hiányt,
mint a juhnyáj.
Útközben is legelnek,
a dombokon és hegyeken bőséges legelőt találnak.
Nem bántja őket éhség, vagy szomjúság,
nem égeti nap heve, sem forró szél,
mert az vezeti őket, aki könyörült rajtuk.
Bizony, friss vízforráshoz vezeti őket!
11 Utat készítek nekik még a hegyeimen is,
mert útjaim magasra vezetnek.
12 Nézzétek! Már jönnek is, a messzi országokból,
távoli földekről, északról és délről,
még Színimből[b] is!”
13 Ujjongjatok, egek! Örvendezz, Föld!
Ugráljatok örömötökben, hegyek!
Mert az Örökkévaló megvigasztalta népét,
megalázott szegényein megkönyörült!
14 Sion így panaszkodik:
„Elfelejtett már engem az Örökkévaló,
nem törődik velem Uram!”
15 „Hát elfelejtheti-e gyermekét az anya?
Szeretett fiacskájával ne törődne?
De még ha el is felejtené
— ezt feleli az Örökkévaló —,
én terólad soha meg nem feledkezem!
16 Lásd, Sion, tenyerembe véstem[c] képedet[d],
szüntelen szemem előtt tartalak.
17 Fiaid sietve visszatérnek hozzád,
pusztítóid és rombolóid pedig elvonulnak.
18 Emeld föl tekinteted,
nézz körül, és lásd meg:
fiaid mindannyian összegyűlnek,
hozzád sietnek!”
Életemre mondom
— szól az Örökkévaló —,
úgy fognak téged ékesíteni, Sion,
mint ékszerek a menyasszonyt!
Bizony, gyermekeid lesznek ékességeid!
19 Elpusztított földjeid, városaid romjai,
és a letarolt vidékek
hamarosan szűknek bizonyulnak,
mikor fiaid hazatérnek.
Pusztítóid pedig messzire távoznak.
20 Gyermekeid, akiket sirattál,
ezt mondják majd neked:
„Szűk ez a hely,
adj nekünk tágasabb tért,
bővebb lakóhelyet!”
21 Te pedig ezt gondolod, Sion:
„Ki szülte ezeket a gyermekeket?
Hiszen én meddő voltam,
magányos és gyermektelen,
száműzött és bolyongó!
Ki nevelte fel őket,
mikor elhagyott voltam?
Honnan jöttek hát ezek?”
22 Ezt mondja az Örökkévaló Isten:
„Nézd! Kezemmel intek a nemzeteknek,
zászlómmal jelt adok a népeknek,
hogy ölükben hozzák vissza fiaidat,
vállukon hordozzák leányaidat.
23 A nemzetek királyai viselnek gondot rájuk,
és királynék dajkálják gyermekeidet.
Előtted földre borulnak,
és a port nyalják lábadnál,
hogy megtudd:
én vagyok az Örökkévaló!
Akik bennem bíznak,
nem csalódnak soha.”
24 Elvehetik-e zsákmányát az erős harcostól?
Kiszabadulhatnak-e a kegyetlen börtönéből hadifoglyai?
25 „Bizony, megszabadulnak az erős foglyai,
s a kegyetlen kezéből is kiveszik zsákmányát!
Mert én harcolok ellenségeiddel
— mondja az Örökkévaló —,
és megszabadítom fiaidat, Sion!
26 Ellenségeid egymást falják fel,
és saját vérüktől,
mint édes bortól, megrészegednek!
Igen, én teszem ezt,
hogy mindenki megtudja:
Én vagyok az Örökkévaló,
Szabadítód és Megváltód,
Jákób erős Istene!”
Mikor hívtalak titeket, miért nem válaszolt senki?
50 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hol van anyátok válólevele,[e]
amellyel elbocsátottam őt?
Kinek voltam én adósa,
hogy törlesztésül titeket eladtalak volna?
Bizony, bűneitek miatt adtak el titeket,
és vétkeitek miatt taszították el anyátokat!
2 Mikor hazajöttem, mint apa a családjához,
hol voltatok?
Mikor szólítottalak titeket,
miért nem válaszolt senki?
Talán oly rövid a kezem,
hogy nem tudlak megszabadítani?
Vajon nincs elég erőm,
titeket megmenteni?
Hiszen egy szavamra kiszárad a tenger,
s a folyók helye sivataggá változik!
Elpusztulnak bennük a halak,
és tetemük megbüdösödik.
3 Ha szólok, az ég sötétbe borul,
gyászruhát borítok rá egyetlen szavammal.”
Az Örökkévaló szolgája
4 Az Örökkévaló Isten tanított meg bölcsen szólni,
hogy szavammal fölemeljem a megfáradtakat.
Fölkelt reggelente, mint tanítványát,
kora hajnalban fölébreszt,
hogy figyeljek rá.
5 Az Örökkévaló Isten nyitotta meg fülemet,
én pedig hallgattam rá,
és engedelmeskedtem.
Nem fordultam vissza soha.
6 Kiszolgáltattam magam azoknak,
akik megvertek,
ellenkezés nélkül tűrtem,
hogy szakállam tépjék,
nem bújtam el gyalázkodásuk
és köpködésük elől.
7 De nem maradok szégyenben,
mert az Örökkévaló Isten megsegít engem.
Sziklaszilárdan eltökéltem magam,
mert tudom, hogy benne nem csalódom.
8 Hiszen ő közel van hozzám,
és igazol engem!
Ugyan ki fog perbe szállni ellenem?
Álljon elő, ha mer,
hadd lássam, ki az?
Lépjen hozzám ellenfelem!
9 Nézzétek! Az Örökkévaló Isten maga áll mellettem,
kicsoda ítélhet el engem?
Mint molyrágta ócska ruha,
úgy jár ellenfelem:
szétmállik és megsemmisül.
10 Ki az közületek,
aki féli és tiszteli az Örökkévalót?
Hallgasson hát az ő szolgájának szavára,
és engedelmeskedjen neki!
Ha ösvényetek sötét,
és nincs világosságotok,
bízzatok az Örökkévalóban,
és támaszkodjatok Istenetekre!
11 De ti, akik tüzet szítotok,
és tüzes nyilakkal fegyverkeztek föl,
hogy másokat megrontsatok,
magatok kerültök a lángok közé,
megéget benneteket a tűz,
amelyet gyújtottatok!
Kezemből ér ez utol titeket,
s kínok között kell hevernetek.
Nézzetek Ábrahámra!
51 „Figyeljetek rám,
akik kívánjátok az igazságosságot,
akik az Örökkévalót keresitek!
2 Nézzetek Ábrahámra, ősapátokra,
a sziklára, amelyből kihasítottak titeket!
Nézzetek Sárára, aki benneteket világra hozott,
a kőfejtőre,[f] melyből származtatok!
Ábrahám egymaga volt, amikor elhívtam,
de megáldottam, és utódait megszaporítottam.
3 Bizony, helyreállítja az Örökkévaló Siont,
romjaiból újra felépíti,
elpusztult földjét olyanná teszi,
mint az Éden,
kopár pusztájából az Örökkévaló kertje lesz,
öröm szava hangzik ott,
dicséret és hálaének hallatszik benne.”
Szabadításom örökre érvényes!
4 „Figyelj rám, népem!
Nemzetem hallgass rám!
Mert tanítás származik tőlem,
igazságos ítéletem megvilágosítja a nemzeteket.
5 Hamar eljön igazságom,
már úton van szabadításom,
és karjaim népeket ítélnek.
Reménykedve várnak engem a szigetek
és a távoli partok lakói,
s karom erejében bíznak.
6 Tekintsetek fel az égre,
nézzetek a földre körös-körül!
Mindezek elmúlnak:
az ég eltűnik, mint a füst,
a föld pedig szertefoszlik,
mint kopott ruha,
lakói meghalnak és elenyésznek.
De szabadításom örökre érvényes,
és igazságosságom soha nem változik.”
7 „Figyeljetek rám,
akik ismeritek az igazságosságot!
Hallgass rám, te nép,
aki Törvényem szívedbe zártad!
Ne féljetek azoktól,
akik gyaláznak titeket!
Ne essetek kétségbe szidalmaik miatt!
8 Mert úgy pusztulnak el,
mint a molyrágta ruha.
Végük lesz, mint a gyapjúnak,
melyet férgek rágnak szét.”
Ébredj föl, Örökkévaló karja!
9 Ébredj föl, ébredj föl, Örökkévaló karja!
Mutasd meg erődet, mint a régi időkben,
az ősi nemzedékek napjaiban!
Hiszen Ráháb[g] fejét karod ereje hasította ketté,
a tengeri szörnyet te döfted keresztül!
10 Te szárítottad ki a tenger mély vizét,
te készítettél utat a tenger fenekén,
hogy megváltottaid átkeljenek rajta!
11 Így jönnek majd az Örökkévaló megváltottai,
ujjongó énekkel térnek vissza Sionra,
fejüket örök öröm koszorúzza.
Vidámság és öröm lesz a részük,
messze tűnik a bánat és fájdalom.
12 „Én magam vigasztallak meg titeket!
— ezt mondja az Örökkévaló. —
Hogyan félhetsz hát halandótól,
vagy bárki ember fiától,
aki mulandó, mint a fű?
13 Elfelejtkeztél az Örökkévalóról, Teremtődről,
aki az eget kiterjesztette,
és a földet megalapozta?
Miért rettegsz hát folyton
a haragvó elnyomótól,
aki el akar pusztítani?
De hová lett a dühöngő haragú elnyomó?
14 Hamarosan megszabadul a fogoly,
nem hal meg a börtönben,
és kenyere sem fogy el,
15 mert én vagyok Istened, az Örökkévaló,
aki felkavarja a tengert,
hogy zúgjanak hullámai.
Örökkévaló, Seregek Ura — ez a nevem.
16 Én adtam szádba saját szavaimat,
és kezem árnyékával takartalak be,
hogy új eget alkossak,
és a földet újra alapozzam,
és azt mondjam Sionnak:
»Az én népem vagy!«”
Ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem!
17 Ébredj föl!
Ébredj föl, kelj föl, Jeruzsálem,
aki az Örökkévaló haragját elszenvedted,
elvetted kezéből poharát, és kiittad!
Bizony, ki kellett innod a büntetés öblös kelyhét,
amelytől tántorogsz.
18 Fiúkat szültél,
de egy sem akadt köztük,
aki vezetett volna.
Felnevelted őket,
de egy sem fogta meg a kezed.
19 Kétszeres csapás ért,
mégsem szánt meg senki.
Pusztítás és rombolás tört rád,
éhínség és fegyver ért utol,
de ki vigasztal téged?
20 Ájultan hevertek fiaid az utcákon szerteszét,
mint hálóba gabalyodott vadak[h],
tehetetlenül.
Megrészegedtek az Örökkévaló haragjától,
beteltek büntetésével.
21 Halld meg hát, Jeruzsálem,
te megalázott!
Figyelj rám, aki megrészegedtél,
de nem a bortól!
22 Ezt üzeni neked Urad, az Örökkévaló,
és Istened, aki felkarolja népe ügyét:
„Nézd, kivettem kezedből a poharat,
amely megrészegített!
Nem kell többet innod
haragom öblös kelyhéből,
elég már ennyi!
23 De kínzóid kezébe adom,
hogy ők igyák meg.
Azok, akik ezt mondták neked:
»Feküdj csak a földre,
hadd tapossunk rajtad!«
Te pedig eltűrted,
hogy a földre tapossanak.
Úgy tiporták hátadat,
mint járókelő az utat.”
Öltözz fel dicsőségedbe, Jeruzsálem!
52 Ébredj föl, ébredj föl!
Szedd össze erődet, Sion!
Öltözz fel dicsőségedbe, Jeruzsálem,
szent város!
Hiszen soha többé nem lép be kapuidon
ellenséges idegen[i].
2 Kelj fel, rázd le a port magadról,
ülj székedbe, Jeruzsálem!
Szabadítsd ki magad nyakad kötelékeiből,
Sion fogoly leánya!
3 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Nem pénzért adtak el téged,
és nem is pénzen fognak megváltani!
4 Előbb Egyiptomba ment le népem,
hogy ott lakjon hosszú ideig,
azután Asszíria igázta le őket, ok nélkül
— mondja az Örökkévaló Isten. —
5 Most hát mit tegyek?
Hiszen népemet ingyen elhurcolták,
elnyomóik ujjonganak rajta,
és nevem gyalázzák szüntelen!
— mondja az Örökkévaló. —
6 Ezért hát népem
végre valóban megismeri nevemet!
Megtudják, hogy én vagyok az,[j]
aki szólok hozzájuk!”
7 Milyen kedves és szép,
mikor a hegyeken hírnök közeleg,
aki jó hírt hoz,
békességet hirdet,
örömhírt jelent,
szabadulásunk hírét hozza,
Sionnak ezt mondja:
„Istened királyként uralkodik!”
8 Őrszemeid,[k] Sion, örömmel kiáltanak,
mikor saját szemükkel látják az Örökkévalót,
amint a Sionra visszatér.
9 Jeruzsálem romjai, ujjongva kiáltsatok,
mert az Örökkévaló megvigasztalja és helyreállítja népét,
megváltja Jeruzsálemet!
10 Az Örökkévaló megmutatta szent karja hatalmát
az összes nemzetnek,
a föld szélső határáig
mindenütt látták Istenünk szabadítását!
11 Jöjjetek ki, jöjjetek ki,
vonuljatok ki onnan!
Ne érintsetek semmi tisztátalant![l]
Gyertek ki közülük,
és tisztítsátok meg magatokat,
akik az Örökkévalónak szentelt edényeket[m] viszitek!
12 De nem kell menekülnötök,
nem kell sietve kimennetek,
mert az Örökkévaló megy előttetek,
és Izráel Istene lesz a hátvéd mögöttetek.[n]
Az Örökkévaló szenvedő Szolgája
13 „Nézzétek Szolgámat!
Elvégzi feladatát sikeresen,[o]
ezért felmagasztalják,
magas tisztségre emelik,
és felséges lesz.
14 Sokan elfordultak tőle,
mert nem volt kívánatos a megjelenése.
Nem olyan volt, mint az emberek fiai.
De ahogyan sokan elborzadtak tőle,
15 úgy fognak csodálkozni rajta a nemzetek!
Még a királyok is ámulnak rajta,
és elnémulnak előtte,
mert saját szemükkel látják,
amit senki sem mondott nekik,
s megértik,
amiről sohasem hallottak.”
53 Ki hitte el, amit hallottunk, és hirdettünk?
Ki előtt volt nyilvánvaló az Örökkévaló hatalma?[p]
2 Felnőtt az Örökkévaló szeme előtt,
mint friss hajtás, fiatal csemete,
mint gyökérsarj[q] a száraz földből.
De nem láttuk vonzónak külsejét,
nem találtuk sem szépnek,
sem érdekesnek.
3 Az emberek lenézték őt,
még barátai is elhagyták.
Tudta, mi a fájdalom,
és hogy mit jelent a betegség,
de mi arcunkat eltakartuk,
hogy ne is lássuk.
Nem törődtünk vele.
4 Pedig betegségeinket ő viselte,
és fájdalmaink nehezedtek rá.
S mi még azt hittük,
hogy Isten csapásai sújtják,
hogy ő veri és bünteti!
5 Bizony, bűneinkért kapott sebeket,
vétkeinkért törték össze őt!
Békességünk büntetését ő fizette meg,
és sebei árán gyógyultunk meg.
6 Mind a saját fejünk után mentünk,
szétszéledtünk és eltévedtünk,
mint nyájtól a juhok,
de az Örökkévaló az ő vállára rakta
mindannyiunk vétkeit.
7 Bántalmazták és megsebesítették,
de alázattal viselte.
Szó nélkül tűrte, s nem tiltakozott,
mint a bárány, ha levágni viszik,
mint juh, mikor némán tűri, hogy megnyírják.
8 Erőszakkal fogták el,
és igazságtalanul ítélkeztek fölötte.
Kortársai közül senki sem értette meg,
hogy népem[r] bűnei miatt ítélték halálra,
és irtották ki az élők közül.[s]
9 Gonosztevők között jelölték ki sírhelyét,
de a gazdagok sírjába került.
Megölték, bár semmi gonoszt nem tett,
nem találtak hamisságot még beszédében sem!
10 Bizony, az Örökkévaló akarta összetörni őt.
Ő határozott úgy, hogy Szolgájának szenvednie kell,[t]
és életét bűnért való áldozatul kell adnia.
Azután Szolgája meglátja majd „utódait”,
hosszúra nyújtja életét,
és sikerre viszi az Örökkévaló akaratát.
11 „Lelke vajúdása után látni fog,[u]
és elégedettség tölti be.
Igaz Szolgámat sokan megismerik,
és ők is igazakká lesznek általa,
mert vétkeiket Szolgám viseli.
12 Mivel lelkét önként adta halálra,
és a bűnösök közé sorolták,
mivel magára vette sokak bűneit,
és a bűnösökért imádkozott,
ezért jutalmat a hatalmasok között osztok neki,
és osztályrészét a győzelmi zsákmányból
a hősök között kapja meg”
— mondja az Örökkévaló.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center