Beginning

7 Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Olyanná teszlek téged a fáraó számára, mintha isten lennél. Áront, a bátyádat pedig olyanná teszem számodra, mintha prófétád lenne. ² Amit neked parancsolok, ismételd el Áronnak! Ő pedig parancsolja meg a fáraónak, hogy engedje elmenni Izráel népét az országából. ³ Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, s ő ellenkezni fog. Bár sok jelet mutatok, és sok csodát viszek véghez Egyiptom földjén, ⁴ ő mégsem hallgat rátok. Ezért kezem ránehezedik majd Egyiptomra, s azután kihozom onnan seregemet — népemet — súlyos, büntető ítéletek által. ⁵ Amikor kinyújtom kezemet Egyiptom ellen, és Izráel népét kihozom onnan, akkor majd az egyiptomiak is megtudják, hogy én vagyok az Örökkévaló!”

⁶ Mózes és Áron mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló parancsolta nekik. ⁷ Mózes 80 éves, Áron pedig 83 éves volt, amikor a fáraóval beszéltek.

Mózes botja kígyóvá változik

⁸ Az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak: ⁹ „A fáraó azt kívánja majd tőletek, hogy tegyetek valami csodát. Akkor te, Mózes, szólj Áronnak, hogy dobja botját a fáraó lába elé — és a bot kígyóvá változik.”

¹⁰ Ezután Mózes és Áron a fáraó és főemberei elé járultak, és úgy tettek, ahogy az Örökkévaló parancsolta: Áron odadobta a botját a fáraó és a vezetők elé, és az kígyóvá változott. ¹¹ A fáraó ekkor hívatta az udvari bölcseket és varázslókat, akik varázstudományukkal képesek voltak ugyanezt megtenni. ¹² Ők is a földre dobták botjaikat, amelyek szintén kígyókká változtak. De az a kígyó, amely Áron botjából lett, elnyelte a többi kígyót. ¹³ A fáraó ennek ellenére hajthatatlan maradt, és nem teljesítette Mózes és Áron kérését. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.

Első csapás: a víz vérré változik

¹⁴ Az Örökkévaló szólt Mózeshez: „Kemény a fáraó szíve, nem akarja szabadon engedni népemet. ¹⁵ Holnap reggel a fáraó kimegy a Nílus partjára. Ott, a folyóparton állj elé, és legyen a kezedben az a bot, amely kígyóvá változott. ¹⁶ Mondd meg a fáraónak, hogy a héberek Istene, az Örökkévaló küldött téged hozzá ezzel az üzenettel: »Engedd szabadon népemet, hogy áldozzanak nekem a pusztában! Te azonban mindeddig nem engedelmeskedtél. ¹⁷ Ezért az Örökkévaló most azt üzeni: Nézd, jelt adok neked, amelyből megértheted, hogy én vagyok az Örökkévaló!«

Továbbá ezt mondd a fáraónak: »Nézd, a kezemben lévő bottal ráütök a folyó vizére — és az vérré változik. ¹⁸ Emiatt elpusztulnak a Nílusban élő halak, és annyira megbüdösödik a Nílus vize, hogy az egyiptomiak undorodni fognak tőle, és képtelenek lesznek inni belőle.«”

¹⁹ Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Mondd Áronnak, hogy nyújtsa ki a botját Egyiptom folyói, csatornái, tavai és víztárolói fölé, hogy vérré változzon minden víz, még a fa- és kőedényekben lévő is!”

²⁰ Mózes és Áron mindent úgy tett, ahogy az Örökkévaló mondta. Áron fölemelte a botját, és a fáraó meg a vezetők szeme láttára rácsapott vele a Nílus vizére. Ekkor a folyó vize teljes egészében vérré változott. ²¹ A folyóban lévő halak elpusztultak, és a víz megbüdösödött. Ezért az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílusból. Az országban mindenhol vérré változott a víz.

²² De az egyiptomi varázslók is képesek voltak ugyanezt megtenni a titkos tudományukkal. A fáraó hajlíthatatlan maradt, és nem teljesítette Mózes és Áron kérését, ahogyan az Örökkévaló előre megmondta. ²³ A fáraó nem sokat törődött az egésszel, hanem otthagyta Mózest és Áront, és visszament a palotájába.

²⁴ Az egyiptomiak pedig kénytelenek voltak új kutakat ásni a Nílus mentén, hogy ivóvízhez jussanak, mert a folyó vize ihatatlan lett.

Második csapás: a békák sokasága

²⁵ Hét nap telt el így, miután az Örökkévaló ilyen csapással sújtotta a Nílust.

8 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Menj a fáraóhoz, és ezt mondd neki: Az Örökkévaló parancsolja neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem! ² De ha nem engeded el őket, egész országodat ezzel a csapással sújtom: békák tömege fogja ellepni Egyiptomot! ³ A Nílusban hemzsegni fognak a békák. De kijönnek onnan, és még a palotádban, hálószobádban, sőt, az ágyadban is békák fognak nyüzsögni! Szolgáid házait is ellepik, bemásznak néped házaiba, még a sütőteknőkbe és kemencékbe is! ⁴ Rád is fölugrálnak a békák, fölmásznak szolgáidra és népedre is!«”

⁵ Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Szólj Áronnak, hogy nyújtsa ki botját a folyókra, csatornákra és tavakra, hogy békák jöjjenek föl azokból, és lepjék el Egyiptom földjét!”

⁶ Áron fölemelte a botját Egyiptom vizei fölé, a békák pedig kijöttek a vízből, és ellepték a földet.

⁷ De az egyiptomi varázslók is képesek voltak ugyanezt megtenni a titkos tudományukkal. Ők is békákat hoztak föl a vízből Egyiptom földjére.

⁸ A fáraó ekkor hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: „Könyörögjetek az Örökkévalónak, hogy távolítsa el rólam és népemről a békákat, akkor én is elengedem népeteket, hogy áldozzatok az Örökkévalónak.”

⁹ „Rendben van! — válaszolt Mózes. — Állok rendelkezésedre! Mikor óhajtasz megszabadulni a békáktól? Mikor könyörögjek érted, szolgáidért és népedért, hogy pusztuljanak ki a békák házaitokból, és csak a vizekben maradjanak meg?”

¹⁰ „Holnap” — mondta a fáraó.

„Úgy lesz, ahogy kívánod — válaszolt Mózes —, s ebből megértheted, hogy nincs senki más isten, aki Istenünkhöz, az Örökkévalóhoz fogható! ¹¹ Holnap megszabadulsz a békáktól: eltűnnek a házaidból, szolgáid és néped házaiból is. Csak a Nílusban maradnak meg.”

¹² Ezután Mózes és Áron kiment a fáraó palotájából. Mózes kiáltott, és könyörgött az Örökkévalónak, hogy szabadítsa meg a fáraót a békáktól, amelyeket ráküldött. ¹³ Az Örökkévaló pedig megtette, amit Mózes kért tőle: elpusztultak a békák az egyiptomiak falvaiban, házaiban és a mezőkön. ¹⁴ A nép rakásokba gyűjtötte a döglött békákat, és bűzlött tőlük az egész ország.

¹⁵ Amikor azonban a fáraó látta, hogy megszabadult a békák csapásától, mégis megmakacsolta magát, és nem teljesítette Mózes és Áron kérését. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.

Harmadik csapás: a szúnyogok tömege

¹⁶ Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Szólj Áronnak, hogy nyújtsa ki a botját, és csapjon vele a földre, hogy a por szúnyogokká^[a] változzon Egyiptom egész földjén!”

¹⁷ Így is tettek. Áron fölemelte botját, és a földre csapott vele. Ekkor az összes por szúnyogokká változott Egyiptom egész földjén. Azok pedig ellepték az embereket és állatokat egyaránt.

¹⁸ Az egyiptomi varázslók is megpróbálták ugyanezt megtenni a titkos tudományukkal, de kudarcot vallottak.

A szúnyogok pedig mindenkit megtámadtak: embereket és állatokat egyaránt.

¹⁹ Akkor a varázslók azt mondták a fáraónak: „Ez a csapás Isten ujja!” De a fáraó nem törődött velük, és kemény maradt. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.

Negyedik csapás: a bögölyök felhője

²⁰ Az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Holnap kora reggel állj a fáraó elé, amikor ő a Nílus partjára megy, és szólj hozzá: Az Örökkévaló mondja ezt neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem! ²¹ Ha nem, akkor bögölyök^[b] hadát szabadítom rád, főembereidre, népedre és házaitokra! Az egyiptomiak házai megtelnek a bögölyökkel, s még a földet is elborítják, olyan tömegben sereglenek rátok! ²² De Izráel népét különválasztom az egyiptomiaktól, és Gósen földjével kivételt teszek. Ahol az én népem lakik, ott nem lesznek bögölyök. Ebből megértheted, hogy én, az Örökkévaló, jelen vagyok ezen a földön. ²³ Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap lesz ez a csodajel.«”

²⁴ Az Örökkévaló így is tett: a következő napon bögölyök sűrű felhői zúdultak Egyiptomra. Ellepték a fáraó palotáját, szolgáinak házait, és az egész országot. Végigpusztították egész Egyiptomot.

²⁵ Ekkor a fáraó hívatta Mózest és Áront. Ezt ajánlotta nekik: „Rendben van, nem bánom, áldozzatok Isteneteknek — de itt, ebben az országban!”

²⁶ Mózes azonban nem engedett: „Ez nem volna helyes! Az egyiptomiak számára visszataszító, ha állatokat áldozunk Istenünknek, az Örökkévalónak. Ha ezt itt, az országban, az egyiptomiak szeme láttára tennénk, még megköveznének bennünket. ²⁷ Háromnapi útra fogunk elmenni a pusztába, és ott mutatjuk be áldozatunkat, mert ezt parancsolta nekünk Istenünk, az Örökkévaló.”

²⁸ A fáraó ebbe is beleegyezett: „Jól van, elengedlek titeket, hogy a pusztában áldozzatok Isteneteknek, az Örökkévalónak — csak ne menjetek messzire! Könyörögjetek értem az Örökkévalóhoz!”

²⁹ „Rendben van. Amint kimegyek a palotából, imádkozni fogok az Örökkévalóhoz, hogy holnap szabadítson meg téged, főembereidet és egész népedet a bögölyöktől — válaszolta Mózes. Csak ne csapj be minket többé! Ha megígérted, hogy elengedsz bennünket, akkor ne vond vissza!”

³⁰ Ezután Mózes kiment a fáraó palotájából, és imádkozott az Örökkévalóhoz, ³¹ aki teljesítette Mózes kérését, és eltávolította a bögölyök hadát a fáraóról, a főemberekről és egész népéről. Egyetlen bögöly sem maradt meg.

³² Ennek ellenére a fáraó ezúttal is megmakacsolta magát, és nem engedte szabadon Izráel népét.

Ötödik csapás: a háziállatok pusztulása

9 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Menj a fáraóhoz, és ezt mondd neki: A héberek Istene, az Örökkévaló parancsolja neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem!« ² De ha nem engeded el, hanem továbbra is visszatartod őket, ³ akkor az Örökkévaló karja lesújt a mezőkön legelő összes háziállataitokra: a lovakra, szamarakra, tevékre, marhákra, juhokra és a kecskékre is. Rettenetes dögvésszel fogja sújtani az állataitokat!

⁴ De különbséget tesz az Örökkévaló Izráel népének jószágai és az egyiptomiak állatai között. Az Izráelhez tartozó állatok közül egy sem hullik el. ⁵ Az Örökkévaló meghatározta a csapás idejét: holnap sújt le Egyiptom háziállataira.”

⁶ A következő napon az Örökkévaló véghezvitte, amit mondott, és a csapás miatt elhullott az egyiptomiak összes jószága. Ugyanakkor Izráel népének háziállatai közül egy sem pusztult el. ⁷ A fáraó kiküldte a szolgáit, hogy nézzék meg, mi történt az izráeliek állataival. De az ő jószágaik közül egy sem pusztult el. A fáraó szíve azonban kemény maradt, és továbbra sem engedte szabadon Izráel népét.

Hatodik csapás: fekélyek

⁸ Az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak: „Vegyetek kezeitekbe egy-egy marék hamut a kemencéből, és Mózes szórja az ég felé a fáraó szeme láttára! ⁹ Finom, szálló por lesz abból, amely eljut mindenhová Egyiptomban, és hólyagos fekélyeket kelt emberen, állaton egyaránt.”

¹⁰ Mózes és Áron így is tett. Hamut vettek a kezükbe, odaálltak a fáraó elé, és Mózes a levegőbe szórta a hamut. Ekkor hólyagos fekélyek lepték el az emberek és az állatok bőrét. ¹¹ Az egyiptomi varázslók maguk is szenvedtek a fekélyektől, emiatt már nem tudtak Mózes elé állni, hogy versengjenek vele. Egész Egyiptomban mindenkit elborítottak a fekélyek.

¹² Az Örökkévaló megkeményítette a fáraót, aki nem hallgatott Mózesre és Áronra. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló megmondta Mózesnek.

Hetedik csapás: pusztító jégeső

¹³ Az Örökkévaló szólt Mózesnek: „Holnap korán reggel állj a fáraó elé, és mondd neki: A héberek Istene, az Örökkévaló parancsolja neked: »Engedd szabadon népemet, hogy imádjanak engem! ¹⁴ Különben mindenféle csapással sújtalak téged, a főembereidet és a népedet! Akkor majd megtudod, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön. ¹⁵ Már eddig is lesújthattam volna rád és a népedre olyan döghalállal, amely teljesen eltörölt volna benneteket a föld színéről.

¹⁶ De megkíméltelek, mert célom van veled. Nem öltelek meg, hogy rajtad mutassam meg hatalmamat, és hogy hirdessék híremet-nevemet az egész földön. ¹⁷ Mivel még mindig ellenállsz, és nem engeded szabadon népemet, ¹⁸ ezért holnap ilyenkor olyan hatalmas jégesőt zúdítok Egyiptomra, amilyen még nem hullott ebben az országban a megalapítása óta! ¹⁹ Most hát sietve menekítsétek be fedél alá az állataitokat, és helyezzétek biztonságba, ami a mezőn van! Ha a jégeső odakint ér embert vagy állatot, azt biztosan elpusztítja!«”

²⁰ A fáraó főemberei közül egyesek komolyan vették az Örökkévaló szavát, és parancsoltak rabszolgáiknak, hogy a mezőkről minden állatot hajtsanak fedél alá, és maguk is húzódjanak be a házakba. ²¹ Akik viszont nem törődtek a figyelmeztetéssel, a mezőn hagyták rabszolgáikat és állataikat.

²² Az Örökkévaló azt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki kezed az égre, hogy hulljon jégeső emberekre, állatokra és a vetésre egész Egyiptom földjén!”

²³ Mózes fölemelte botját az ég felé, s az Örökkévaló hatalmas vihart támasztott: villámlott, dörgött az ég, és jégeső zuhogott Egyiptomra. ²⁴ Szüntelenül csapkodtak a villámok, és olyan pusztító jégeső hullott, amilyet még senki sem látott Egyiptomban, mióta ez az ország fennállt. ²⁵ A jégverés elpusztított mindent, amit a mezőn talált: embereket, állatokat és a vetést. Még a fákat is összetördelte.

²⁶ Egyiptomban csak Gósen földjén nem esett jégeső: ott, ahol Izráel népe lakott.

²⁷ A fáraó hívatta Mózest és Áront. Ezt mondta nekik: „Belátom, hogy ezúttal én vétkeztem. Az Örökkévalónak igaza van, én és a népem pedig vétkeztünk. ²⁸ Elég volt már a mennydörgésből és jégesőből! Könyörögjetek az Örökkévalónak, hogy szüntesse meg — s akkor elengedlek titeket! Nem kell tovább itt maradnotok!”

²⁹ Mózes így felelt: „Rendben van! Amint kiérek a városból, fölemelem kezem az Örökkévalóhoz, és megszűnik a jégeső és a dörgés. Ebből megértheted, hogy az egész föld az Örökkévaló tulajdona. ³⁰ De ami téged illet és főembereidet, tudom, hogy még nem félitek és tisztelitek igazán az Örökkévalót, az Istent.”

³¹ A jégeső teljesen elverte a szántóföldeken az árpát és a lent, mert az árpa már kalászban volt, a len pedig virágzott. ³² Ugyanakkor nem pusztította el a búzát és a tönkölyt,^[c] mert azok csak később érnek.

³³ Amikor Mózes kiért a fáraó városának szélére, fölemelte két kezét az Örökkévalóhoz. Ekkor megszűnt a jégeső és a mennydörgés, elállt az eső is.

³⁴ Amikor a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a dörgés-villámlás és a jégeső, ismét megmakacsolta magát, és megmaradt a vétkében — a vezetőivel együtt. ³⁵ Mivel pedig a fáraó keményszívű maradt, továbbra sem engedte szabadon Izráel népét — pontosan úgy, ahogy az Örökkévaló ezt előre megmondta Mózes által.