Beginning

Jákób követeket küld Ézsauhoz

32 Miután Lábán visszafordult, Jákób folytatta útját Kánaán felé. Egyszer csak szembe jöttek vele Isten angyalai. ² Amikor meglátta őket, felkiáltott: „Itt az Isten seregének tábora!” Ezért nevezte azt a helyet „Mahanaim^[a]”-nak.

³ Ezután Jákób néhány szolgáját követségbe küldte bátyjához, Ézsauhoz, aki Széír hegyei között lakott, Edom földjén. ⁴ Ezt parancsolta nekik: „Adjátok át ezt az üzenetet uramnak, Ézsaunak: »Szolgád, Jákób üzeni neked, hogy évekig jövevényként élt Lábánnál, ⁵ de most hazatérőben van az állataival — csordáival, nyájaival, szamaraival — és szolgáival együtt. Azért küldött minket hozzád, hogy ezt elmondjuk, és reméli, hogy jóindulattal leszel iránta.«”

⁶ A követek ezzel a hírrel érkeztek vissza: „Elmentünk Ézsauhoz, a bátyádhoz, aki már úton is van errefelé, 400 emberével együtt.”

⁷ Ennek hallatára Jákób nagyon megrémült, és félelmében az egész táborát — a szolgákat és az állatokat is — két részre osztotta. ⁸ Azt gondolta, hogy ha Ézsau rátámad az egyik csoportra, és levágja őket, akkor legalább a másik megmenekül.

⁹ Azután imádkozni kezdett: „Atyáimnak, Ábrahámnak és Izsáknak Istene! Örökkévaló, aki azt mondtad nekem, hogy térjek vissza szülőföldemre, a rokonaimhoz, és jót teszel velem! ¹⁰ Örökkévaló, nem vagyok méltó jóságodra és hűségedre, amelyet irántam, szolgád iránt mutatsz! Hiszen mikor Háránba menet átkeltem a Jordánon, csak egy vándorbotom volt, most meg hazatérőben úgy megsokasítottál, hogy két sereggel keltem át! ¹¹ Kérlek, Örökkévaló, szabadíts meg a bátyám, Ézsau kezéből! Félek tőle, hogy ránk támad és lekaszabol bennünket, anyát és gyermekeit együtt! ¹² Kérlek, emlékezz rá, hogy azt ígérted, jót teszel velem, és utódaimat úgy megszaporítod, mint a tengerparton a homokszemeket, amelyek megszámlálhatatlanok!”

¹³ Akkor éjjel Jákób ott maradt. Másnap reggel azután állataiból kisebb nyájakat választott ki ajándékul Ézsau számára. ¹⁴ Az egyikbe 200 nőstény kecske és 20 bak, meg 200 anyajuh és 20 kos tartozott, ¹⁵ a következőbe 30 szoptatós tevekanca és mindegyiknek a csikója, azután egy csorda következett 40 tehénnel és 10 bikával, végül egy másik csoport 20 szamárkancával és 10 szamárcsődörrel.

¹⁶ Mindegyik csoportot rabszolgáira bízta, akiknek ezt parancsolta: „Induljatok el, vonuljatok előttem, mindegyikőtök a maga állataival, de hagyjatok helyet az egyes csoportok között!” ¹⁷ Az elsőnek ezt mondta: „Amikor találkozol a bátyámmal, Ézsauval, ő majd megkérdezi tőled: »Kinek a szolgája vagy? Hová mész? Kinek a nyája ez itt?« ¹⁸ Akkor ezt válaszold neki: »Szolgádé, Jákóbé ez a nyáj. Uramnak, Ézsaunak küldi ezeket az állatokat ajándékul. Maga Jákób pedig itt jön utánam, nem messze.«”

¹⁹ Ugyanezt parancsolta Jákób mindegyik szolgájának: „Ti is mind ezt mondjátok Ézsaunak, ²⁰ és tegyétek hozzá: »Szolgád, Jákób is itt jön utánam, nem messze.«”

Jákób ugyanis azt gondolta, hogy ilyen módon megengeszteli Ézsaut az ajándékokkal, és mire maga is találkozik majd vele, Ézsau már kedvesen fogadja.

²¹ Tehát, Jákób előre küldte szolgáit a nyájakkal, de ő maga még nem indult tovább. ²² Azonban a saját családját: két feleségét, a két másodfeleségét és a tizenegy fiát még aznap este átvitte a Jabbók-patak gázlóján a túlsó partra. ²³ Azután az állatait is átvitte a gázlón.

Jákób küzd az ismeretlen férfival

²⁴ Miután mindezt elvégezte, Jákób egyedül maradt a patak innenső partján egész éjjel. Ekkor egy ismeretlen férfi jelent meg, akivel Jákób egészen hajnalig küzdött. ²⁵ Amikor az idegen látta, hogy nem bír Jákóbbal, ráütött a csípőjére. Ettől Jákób forgócsontja kificamodott.

²⁶ Az ismeretlen ekkor azt mondta: „Engedj el, mert hajnalodik!”

„Semmiképpen — válaszolta Jákób —, amíg meg nem áldasz engem!”

²⁷ Akkor az megkérdezte: „Mi a neved?”

Jákób beismerte: „Jákób^[b] vagyok.”

²⁸ Az idegen ezt mondta: „Mától fogva nem Jákób, hanem Izráel^[c] lesz a neved, mert küzdöttél Istennel és emberekkel — és győztél!”

²⁹ Jákób megkérdezte: „Kérlek, áruld el te is a neved!”

De az ismeretlen visszakérdezett: „Miért akarod tudni a nevem?” — azután megáldotta Jákóbot.

³⁰ Jákób ekkor fölkiáltott: „Hiszen szemtől-szemben láttam Istent, mégis megmenekültem!” Ezért nevezte Jákób azt a helyet Penúélnek^[d]. ³¹ A nap éppen akkor kelt föl, amikor Jákób elhagyta Penúélt, és átkelt a gázlón. Csak sántítva tudott járni a csípősérülése miatt. ³² Izráel népe mind a mai napig nem eszi meg azt a részét a levágott állatok húsának, amely a csípőforgónál van, mivel Jákóbot ezen a helyen érte a csapás.

Jákób kibékül Ézsauval

33 Ezután Jákób észrevette, hogy Ézsau közeledik 400 emberével. Ekkor gyorsan elrendezte a családját: a két szolgáló mellé állította a saját fiaikat, azután Lea következett a fiaival, de Ráhelt és Józsefet leghátulra állította. ³ Jákób maga az élükön haladt, és mikor Ézsau már közel volt, hétszer a földig hajolt a bátyja előtt, miközben egyre közelebb ment hozzá.

⁴ Ézsau azonban odaszaladt Jákóbhoz, a nyakába borult, megcsókolta az arcát, és együtt sírtak. ⁵ Majd látva az asszonyokat és gyerekeket, megkérdezte: „Kik ezek itt veled?”

„Ők a gyermekeim, akikkel Isten kegyelmesen megajándékozta szolgádat” — felelte Jákób.

^6-7 Akkor sorra mind közelebb léptek, és meghajoltak Ézsau előtt: előbb a szolgálók és fiaik, azután Lea és a fiai, végül József és Ráhel.

⁸ Majd ezt kérdezte Ézsau: „Miért küldted elém azokat a nyájakat?”

„Ajándékba küldtem, hogy elnyerjem jóindulatodat” — válaszolta Jákób.

⁹ „Ugyan, öcsém, nekem is vannak nyájaim bőven!” — mondta Ézsau.

¹⁰ „Kérlek, ha valóban jóindulattal vagy irántam, fogadd el tőlem ezt az ajándékot! — unszolta Jákób. — Hiszen olyan kedvesen fogadtál, hogy úgy nézek rád, mintha Isten arcát látnám! ¹¹ Fogadd csak el! Ezzel akarlak megáldani és megajándékozni, mert Isten is megáldott és megajándékozott engem bőségesen — mindenem megvan, ami szükséges.” Így unszolta, amíg Ézsau végre elfogadta.

¹² Akkor Ézsau azt ajánlotta: „Induljunk, és menjünk együtt!”

¹³ De Jákób nem egyezett bele: „Uram, látod, hogy a gyermekek még kicsinyek, és a nyájakban is sok szoptatós juh és tehén van még a kicsinyeikkel — nekem azokra is gondot kell viselnem. Ha csak egy napig is hajszolnánk őket, mind elhullanának! ¹⁴ Menj csak előttünk, uram! Szolgád majd halad utánad a jószág kicsinyeinek lépése szerint, amíg eljutunk hozzád Széírbe.”

¹⁵ „Akkor legalább hadd hagyjam veled kíséretül néhány emberemet!” — kérte Ézsau.

De Jákób ezt is elhárította: „Ez igazán nagyon kedves tőled, uram, de nem szükséges.”

¹⁶ Akkor Ézsau elvált tőle, és visszatért Széírbe.

¹⁷ Jákób azonban nem Széír felé ment, hanem Szukkót irányába. Ott azután megállapodott egy időre: házat épített magának, meg a családjának, és fedeles karámokat az állatoknak. Ezért nevezték el azt a helyet Szukkótnak^[e].

¹⁸ Így hát Jákób békességben visszatért Paddan-Arámból Kánaán földjére. Majd Sikem városa alá érkezett, és tábort vert a közelében. ¹⁹ Megvásárolta Hamórtól, Sikem apjától 100 mérték ezüstért azt a területet, ahol fölállította táborát. ²⁰ Oltárt is épített ott Istennek, és így nevezte: „Isten, Izráel Istene”.

Dina és Sikem története

34 Történt egyszer, hogy Dina — Jákób és Lea leánya — látogatóba ment a helybeli hivvi leányokhoz. ² Ekkor látta meg Dinát Sikem, a hivvi Hamórnak, az ország fejedelmének fia. Sikemnek annyira megtetszett Dina, hogy vele hált, és ezzel szégyent hozott rá. ³ De valóban meg is szerette Dinát, Jákób leányát. Ragaszkodott hozzá, és igyekezett a leány lelkére beszélni. ⁴ Sikem meg is kérte apját, Hamórt, hogy kérje feleségül a számára Dinát Jákóbtól.

⁵ Jákób tudomást szerzett arról, hogy leányát megszégyenítették, de mivel a fiai éppen messze jártak a nyájakkal, meg akarta várni, hogy visszajöjjenek. Addig nem szólt, és nem tett semmit. ⁶ Hamór, Sikem apja felkereste Jákóbot, hogy beszéljen vele.

⁷ Amikor Jákób fiai megtudták, hogy mi történt, hazatértek a legelőről. Nagyon elkeseredtek és dühösek lettek, hogy ilyen gyalázat esett Izráel becsületén — mert ennek nem lett volna szabad megtörténnie.

⁸ Hamór azt mondta Jákóbnak és fiainak: „A fiam, Sikem, teljes szívvel megszerette Dinát, a leányodat, Jákób. Kérlek benneteket, adjátok őt a fiamnak feleségül! ⁹ Engedjétek meg, hogy fiaink és leányaink összeházasodjanak! Adjátok feleségül leányaitokat a fiainkhoz, és ti is vegyétek feleségül a mi leányainkat! ¹⁰ Ha letelepedtek itt, mi szívesen látunk titeket. Bárhol lakhattok országunkban, szabadon jöhettek-mehettek, kereskedhettek, birtokot szerezhettek.”

¹¹ Majd Sikem szólalt meg. Így kérlelte Dina apját és testvéreit: „Ha jóindulattal lesztek irántam, és teljesítitek kérésemet, kérhettek, amit csak akartok, megadom! ¹² Akármilyen árat kértek tőlem, megadom, csak adjátok hozzám Dinát feleségül!”

¹³ Jákób fiai azonban bosszút akartak állni a húguk megszégyenítése miatt. Ezért ravaszul így válaszoltak Sikemnek és Hamórnak: ¹⁴ „Értsétek meg, hogy nem adhatjuk feleségül a húgunkat olyan kérőnek, aki nincs körülmetélve! Ez igen nagy szégyen lenne ránk nézve! ¹⁵ Csak akkor adhatjuk hozzátok leányainkat, ha ti is olyanok lesztek, mint mi: ha nálatok is minden férfi körülmetélkedik. ¹⁶ Ha ezt az egyet megteszitek, akkor hozzátok adjuk leányainkat, és mi is elvesszük leányaitokat feleségül. Akkor majd veletek együtt fogunk lakni, és egy néppé leszünk. ¹⁷ Ha pedig nem egyeztek bele, és nem metélitek körül magatokat, akkor visszavesszük a húgunkat, és elmegyünk innen.”

¹⁸ Tetszett ez az ajánlat Hamórnak és a fiának, Sikemnek. ¹⁹ Sikem tehát sietett megtenni, amire Jákób fiai kérték, mivel nagyon megszerette Dinát.

Sikemnek nagy tekintélye volt a családjában. ²⁰ Hamór és Sikem akkor a város kapujához mentek, és megbeszélték a dolgot a férfiakkal. ²¹ „Figyeljetek ránk, férfiak! — mondták. — Ezek az emberek jó szándékúak és békés természetűek. Engedjük meg nekik, hogy itt lakjanak közöttünk, és kereskedjenek, hiszen bőven van itt hely az ő számukra is! Vegyük feleségül a leányaikat, és adjuk hozzájuk a mi leányainkat! ²² De ők csak azzal a feltétellel hajlandók arra, hogy közöttünk lakjanak, és egy néppé legyünk, ha mi férfiak mindannyian körülmetélkedünk, mint ahogy ők is. ²³ Gondoljátok meg! Csak bele kell egyeznetek, és minden vagyonuk, meg összes állatuk a miénk lesz, és közöttünk laknak!” ²⁴ Így Hamór és Sikem rábeszélték az egyezségre a város összes férfi lakosát, akik ezután körülmetélkedtek.

²⁵ Három nappal később, amikor ezek a férfiak még a seb miatt lábadoztak, Simeon és Lévi, Jákób két fia, Dina bátyjai fogták a kardjukat, és bementek a városba. Senki sem gyanakodott rájuk, így akadálytalanul bejutottak. Akkor azonban sorra legyilkolták a városban az összes férfit. ²⁶ Meggyilkolták Hamórt és a fiát, Sikemet is, majd Dinát elhozták Sikem házából. ²⁷ Ezután Jákób többi fiai kirabolták a várost, és kifosztották a halottakat. Így álltak bosszút a húguk megszégyenítéséért. ^28-29 Elvitték a városlakók összes vagyonát, nyájait, csordáit, szamarait, és minden egyebet, amit csak a városban és a környékén találtak. Az asszonyokat és gyerekeket is foglyul ejtették.

³⁰ Jákób szemére vetette Simeonnak és Lévinek: „Nagy bajba kevertetek engem! Ennek a földnek a lakói, a kánaániak és perizziek gyűlölni fognak! Ha pedig összefognak ellenünk, könnyen elpusztíthatják egész családunkat, hiszen mi sokkal kevesebben vagyunk!” ³¹ De a két fia ezt felelte: „Hogyan tűrhettük volna, hogy valaki úgy bánjon a húgunkkal, mint egy prostituálttal!”