Beginning
Jézus Názáretben(A)
6 Jézus ezután a tanítványaival együtt a saját városába ment. 2 Amikor elérkezett a szombat ünnepe, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallották, és nagyon elcsodálkoztak rajta: „Hol tanulta ezeket? Miféle bölcsesség ez? Hogyan képes ilyen csodákat tenni? 3 Hiszen ez csak egy ácsmester, a Mária fia! Nem ő a Jakab, József, Júdás és Simon testvére?! A húgai is itt élnek köztünk!” Ezért elutasították és elfordultak tőle.
4 Jézus ezt mondta nekik: „A prófétát mindenhol tisztelik, csak éppen a saját városában, a rokonai között, és a családjában nem.” 5 Nem is tudott ott csodát tenni, csupán néhány betegre tette rá a kezét, így gyógyította meg őket. 6 Nagyon elcsodálkozott azon, hogy a város lakói ennyire hitetlenek.
Ezután végigjárta a környék falvait, és azokban tanított.
A tizenkét apostol kiküldése(B)
7 Ezután Jézus magához hívta tizenkét tanítványát, és kettesével kiküldte őket. Hatalmat adott nekik a gonosz szellemek fölött. 8 Meghagyta, hogy a vándorbot kivételével semmit se vigyenek magukkal az útra: se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt az övükben. 9 Csak azt a sarut és ruhát viseljék, ami rajtuk van, és ne vigyenek tartalékot semmiből. 10 Ezt mondta nekik: „Ha bementek egy házba, maradjatok ott, amíg el nem hagyjátok a várost! 11 Ha valahol nem fogadnak szívesen, vagy nem hallgatnak rátok, menjetek el onnan, és még a port is verjétek le a lábatokról![a] Ez bizonyíték lesz majd ellenük.”
12 A tanítványok ezután elindultak, és amerre mentek, mindenkinek hirdették, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és egész életüket. 13 Sok gonosz szellemet kiűztek az emberekből, sok beteget pedig megkentek olajjal, és meggyógyították őket.
Kinek tartották az emberek Jézust(C)
14 Jézus híre mindenfelé elterjedt, és Heródes király is hallott róla, hogy sokan így vélekednek: „Ez nem lehet más, mint Bemerítő János, aki feltámadt a halálból. Ezért tud ilyen nagy csodákat tenni.”
15 Mások viszont azt mondták: „Ez az ember Illés.”
Voltak, akik úgy vélekedtek: „Ez az ember próféta. Olyan, mint a régi nagy próféták voltak.”
16 Heródes maga ezt gondolta: „Biztosan Bemerítő János támadt fel a halálból, akit én lefejeztettem.”
Bemerítő János halála
17 Korábban ugyanis Heródes adott parancsot arra, hogy Bemerítő Jánost fogják el, és zárják börtönbe. Heródiás kedvéért tette ezt, aki korábban Heródes testvérének, Fülöpnek volt a felesége. Heródes feleségül vette Heródiást, 18 annak ellenére, hogy János figyelmeztette: „A Törvény szerint nem szabad együtt élned a testvéred feleségével.” 19 Emiatt Heródiás gyűlölte Jánost, és meg akarta öletni, de nem talált rá módot. 20 Heródes ugyanis tisztelte Bemerítő Jánost, és félt tőle, mert tudta, hogy igaz és szent ember, ezért megvédte. Igaz, gyakran zavarba jött attól, amit János mondott, mégis szívesen hallgatta őt.
21 Egyszer eljött az alkalmas idő Heródiás számára. Heródes a születésnapján lakomára hívta a főembereit, a hadsereg vezetőit és Galilea előkelőit. 22 Az ünnepségen Heródiás lánya táncolt a vendégek előtt. Ez annyira tetszett mindenkinek, hogy Heródes azt mondta a leánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, megjutalmazlak vele!” 23 Meg is esküdött neki: „Bármit kérsz, neked adom, akár a királyságom felét is!”
24 A lány kiment, és az anyját kérdezte: „Mit kérjek?” Heródiás ezt válaszolta: „Bemerítő János fejét!”
25 A lány sietve visszatért a királyhoz, és így felelt: „Az a kívánságom, hogy most azonnal add nekem Bemerítő János fejét egy tálon!”
26 A király nagyon elszomorodott, de mivel megesküdött, hogy teljesíti a lány kérését, és mivel ezt a vendégek is hallották, nem akarta visszautasítani. 27 Nyomban elküldte a hóhért, hogy hozza el János fejét. Az el is ment, és lefejezte Jánost a börtönben. 28 Egy tálon behozta János fejét, és átadta a lánynak, ő meg az anyjához vitte. 29 Amikor János tanítványai ezt megtudták, elvitték János holttestét, és egy sziklasírba temették.
Jézus enni ad több, mint ötezer embernek(D)
30 Ezután visszatértek Jézushoz az apostolok, és beszámoltak mindenről, amit tettek és tanítottak. 31 Jézus ezt mondta nekik: „Gyertek velem egy csendes helyre, de csak ti magatok, és pihenjetek egy kicsit!” Ugyanis akkora volt a tömeg és a jövés-menés, hogy még enni sem maradt idejük.
32 Így tehát Jézus és a tanítványai beszálltak egy bárkába, és elvonultak egy csendes helyre. 33 Azonban sokan észrevették, hogy elindultak, és felismerték őket. A környező városokból nagyon sokan összegyűltek, és a tó partján oda futottak, ahová Jézus akart menni. Így az emberek előbb értek oda, mint ők. 34 Amikor Jézus partra szállt, látta az összegyűlt sokaságot, és megsajnálta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj. Tanítani kezdte őket sok mindenre.
35 Mikor már későre járt az idő, a tanítványai Jézushoz fordultak, és azt javasolták: „Lakatlan hely ez a vidék, és már későre jár. 36 Küldd el a népet, hogy a környező tanyákon és falvakban valami ennivalót vegyenek maguknak!”
37 De Jézus így válaszolt: „Ti adjatok nekik enni!”
„Úgy gondolod, hogy mi menjünk el, és vegyünk nekik kétszáz ezüstpénzért kenyeret, és azt adjuk nekik?” — kérdezték.
38 „Most hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!” — mondta Jézus.
Miután mindent összeszámoltak, így feleltek: „Öt kenyerünk van, és két halunk.”
39 Akkor mondta nekik, hogy ültessék le az embereket a fűbe, csoportonként. 40 Le is telepedtek ötvenes vagy százas csoportokban. 41 Jézus vette az öt kenyeret és a két halat, felnézett az égre, és hálát adott Istennek. Azután tört a kenyerekből, és a tanítványainak adta, hogy osszák szét az emberek között. Ugyanígy szétosztotta a két halat is. 42 Mindannyian ettek, és jól is laktak. 43 Végül összeszedték a maradékot: 12 kosarat töltöttek meg a kenyérdarabokkal, és ezen felül még a halakból is maradt. 44 A sokaságban, amely így jóllakott, körülbelül 5 000 férfi volt.
Jézus a vízen jár(E)
45 Jézus ezután utasította a tanítványait, hogy azonnal szálljanak be bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, Betsaidába, amíg ő elbocsájtja az embereket. 46 Miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.
47 Eljött az este, és a bárka még valahol a tó közepénél tartott, Jézus pedig egyedül volt a parton. 48 Látta, hogy a tanítványai küszködnek az evezéssel, mert a szél szembe fújt velük. Hajnalban, valamikor három és hat óra között, a tó vizén járva hozzájuk ment, de úgy tett, mintha el akarna haladni mellettük. 49 Amikor a tanítványok meglátták Jézust, amint a vízen járt, azt hitték, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek. 50 Mindannyian látták, és nagyon megrémültek, de ő azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!” 51 Belépett hozzájuk a bárkába, s ekkor a szél azonnal elállt. Ezen a tanítványok nagyon megdöbbenek. 52 Még mindig nem okultak a kenyerek megszaporításán sem, és kemény volt a szívük.
Betegeket gyógyít Genezáretben(F)
53 Miután átkeltek a tavon, Genezáretben kötöttek ki. 54 Amint kiszálltak a bárkából, az emberek azonnal felismerték Jézust. 55 Amikor ugyanis meghallották, hogy valahol megjelent, mindenhonnan odasiettek, hogy hozzá vigyék a hordágyakon fekvő betegeket. 56 Bárhová is ment — falvakba, városokba vagy tanyákra — az emberek kitették betegeiket a piactérre, és könyörögtek neki, hogy legalább a ruhája szélét érinthessék. Akik pedig megérintették őt, meg is gyógyultak.
Isten szava fontosabb, vagy az emberi hagyományok?(G)
7 Eljött néhány farizeus és törvénytanító Jeruzsálemből, és Jézus köré gyűltek. 2 Észrevették, hogy Jézus néhány tanítványa nem végzi el a kézmosás szertartását evés előtt. 3 A farizeusok ugyanis — mint általában a zsidók — nem esznek addig, amíg szertartásosan kezet nem mosnak. Azért teszik ezt, mert ragaszkodnak őseik hagyományaihoz. 4 Ha például vesznek valamit a piacon, előbb mindig megmossák, csak azután eszik meg. Sok más ehhez hasonló hagyományuk is van: hasonló szertartással „tisztítják meg” a poharakat, korsókat, rézedényeket, sőt az ágyakat is.[b]
5 Tehát a farizeusok és a törvénytanítók megkérdezték Jézust: „Tanítványaid miért nem követik őseink hagyományait? Miért nem végzik el a kézmosás szertartását, mielőtt esznek?”
6 Jézus így válaszolt nekik: „Milyen képmutatók vagytok! Igaza volt Ézsaiásnak, amikor rólatok prófétált:
»Ez a nép csak a szájával tisztel engem,
de a szíve távol van tőlem.
7 Látszólag tisztelnek ugyan engem,
de nem ér az semmit,
mert a tanításaik,
csak emberi parancsok!«[c]
8 Bizony, ti Isten parancsát semmibe veszitek, de ragaszkodtok az emberi hagyományokhoz.”
9 Majd így folytatta: „Alattomosan félretoljátok Isten parancsát, hogy a saját tanításaitokat tegyétek a helyére. 10 Például Mózes azt parancsolta: »Tiszteld apádat és anyádat!«[d], és azt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!«[e] 11 Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki azt mondja apjának vagy anyjának: »Amivel segíthetnék rajtad, azt már áldozatul felajánlottam Istennek«, 12 akkor azt már nem szabad odaadnia a szüleinek. 13 Ezzel valójában azt tanítjátok, hogy nem fontos, amit Isten mond, és nem neki kell engedelmeskednünk. Fontosabb, hogy mindenki a ti hagyományaitokat kövesse. S még sok más ehhez hasonlót is tesztek!”
14 Ezután Jézus ismét magához hívta az embereket, és ezt mondta: „Figyeljetek rám mindnyájan, és értsétek meg, amit mondok! 15 Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami kívülről jut bele, hanem az, ami belőle származik!” [16] [f]
17 Miután otthagyta a tömeget, és bement a házba, tanítványai megkérdezték, hogy mit jelent az, amiről beszélt. 18 Jézus így válaszolt: „Hát ti sem értitek?! Nem tudjátok, hogy nem az teszi tisztátalanná az embert, amit megeszik? 19 Hiszen az nem a szívébe kerül, hanem a gyomrába, majd pedig kiürül onnan.” Ezzel Jézus azt jelentette ki, hogy minden étel „tiszta”, vagyis megehető.
20 Majd így folytatta: „Az teszi tisztátalanná az embert, ami a belsejéből származik. 21 Mert belülről, a szívből származnak a gonosz gondolatok, a szexuális bűnök, a lopások, a gyilkosságok, 22 a házasságtörés, a kapzsiság, a gonoszság, a csalás, a kicsapongás, a fösvény és szűkmarkú lelkület, a gyalázkodás, a büszkeség és az esztelenség. 23 Mindezek a gonosz dolgok az ember belsejéből származnak, és ezek teszik tisztátalanná.”
Jézus segít egy föníciai asszonyon(H)
24 Jézus ezután elment onnan Tírusz vidékére. Ott bement egy házba, mert nem akarta, hogy észrevegyék. Mégis kitudódott, hogy ott van. 25 Megtudta ezt egy asszony is, akinek a leányában gonosz szellem lakott. Odament hát Jézushoz, és a lábaihoz borult. 26 Ez az asszony görög származású volt, a szíriai Föníciában született. Könyörgött Jézusnak, hogy űzze ki a leányából a gonosz szellemet.
27 Jézus így válaszolt neki: „Először a gyermekeknek kell jóllakniuk. Nem helyes, ha elvesszük tőlük a kenyeret, és odadobjuk a kutyáknak.”
28 Az asszony így válaszolt: „Igen, Uram, de még az asztal alatt levő kutyák is ehetnek a gyermekektől lehulló morzsákból.”
29 „Mivel így válaszoltál — felelte Jézus —, menj csak nyugodtan haza! A gonosz szellem már kiment a leányodból.”
30 Ő pedig hazamenve látta, hogy gyermeke az ágyon fekszik, és valóban kiment belőle a gonosz szellem.
Meggyógyít egy süketnémát
31 Jézus ezután visszatért Tírusz vidékéről. Szidónon át — a Tízváros vidékén keresztül — a Galileai-tóhoz ment. 32 Odavittek hozzá egy férfit, aki teljesen süket volt, és beszélni is alig tudott. Kérték, hogy tegye rá a kezét, és gyógyítsa meg.
33 Jézus egy kissé távolabb vitte a tömegtől, és a fülébe dugta az ujját. Majd a megnyálazott ujjával megérintette a férfi nyelvét. 34 Ezután feltekintett az égre, felsóhajtott, és ezt mondta: „Effata!” Ez azt jelenti: „Oldódj meg!” 35 Ekkor a férfinak meggyógyult a hallása, és a nyelve is megoldódott: rendesen tudott beszélni.
36 Jézus megparancsolta, hogy erről senkinek se beszéljenek. De minél jobban tiltotta, annál inkább terjedt a híre. 37 Mindenki nagyon csodálkozott a süketnéma gyógyulásán, és ezt mondták: „Milyen jól tesz mindent! A süketek fülét megnyitja, a némák nyelvét pedig megoldja!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center