Beginning
1 Ez az Örökkévaló üzenete, amelyet Mikeásnak mondott, abban az időben, amikor Jótám, Áház és Ezékiás uralkodott Júda királyságában. Mikeás Móreset városából származott.
Ezt látta Mikeás Samáriáról és Jeruzsálemről[a]:
Prófécia Izráel és Júda ellen
2 Halljátok meg mindannyian,
ti nemzetek!
Figyeljen rám az egész föld,
és minden lakója!
Mert Uram, az Örökkévaló jön
közétek szent Templomából,
hogy maga tanúskodjon előttetek![b]
3 Nézzétek! Az Örökkévaló
kijön lakóhelyéről,
lejön a magasból,
és lépked a föld magaslatain!
4 Lába alatt szétmállanak a hegyek,
meghasadnak a völgyek.
Megolvadnak, mint viasz
a tűz előtt,
lezúdulnak, mint rohanó
vízáradat a lejtőn.
5 Bizony, így lesz ez
Jákób népének vétke miatt,
és Izráel házának[c] bűneiért!
Mert honnan erednek Jákób vétkei?
Samáriából!
Honnan származnak Júda bűnei[d]?
Jeruzsálemből!
6 „Emiatt Samáriát lerombolom
— ezt mondja az Örökkévaló —,
csak egy kőrakás
marad belőle a mezőn,
és a helyére szőlőt ültetnek.
Köveit a völgybe hajítom,
falát az alapjáig lecsupaszítom.
7 Összes bálványszobrát
darabokra törik,
amit paráznaságával gyűjtött,
elégetik,
mert hűtlenségének béréből
állította bálványait,
és azokból ismét
paráznák fizetsége lesz.”
Siratóének
8 Ezért gyászolok és jajgatok,
mezítláb és csupaszon járok,
sírok, mint a sakálok,
jajongok, mint a baglyok.
9 Jaj, mert Samária halálos sebet kapott,
és az ellenség támadása
már Júdát is elérte!
Egészen népem kapujáig hatolt,
már Jeruzsálemet ostromolja
az áradat![e]
10 Ne híreszteljétek ezt Gátban[f],
ne sírjatok Akkóban![g]
Bét-Afra[h] lakói, porban
heverve gyászoljatok!
11 Sáfír lakói,
rabságba vonultok az úton,
szégyennel borítva,
de meztelen!
Caanán[i] lakói nem mernek
várukból kijönni,
Bét-Écel lakói jajgatnak.
Ott sincs többé menedékünk.
12 Márót lakosai reménykedve
várják a jó hírt,
de az Örökkévalótól csak veszedelem
jön Jeruzsálem kapujára.
13 Fogjátok be a lovakat
a harci szekerekbe,
Lákis[j] harcosai!
Tőletek származott Sion népének bűne,
tőletek indultak ki Izráel vétkei!
14 Júda népe,
vegyél búcsút Móreset-Gáttól!
Izráel királyai nem kapnak segítséget
Akzíb házaitól.
15 Marésa[k] lakosai,
városotokat birtokba veszi az ellenség,
és az Örökkévaló a kezükbe ad titeket!
Izráel vezetői
Adullám barlangjába rejtőznek.
16 Jaj, Izráel! Nyírd le hajadat,
gyászold gyermekeidet,
sirasd el őket,
akiket szerettél!
Olyan kopasz[l] legyen a fejed,
mint a keselyűé,[m]
mert bizony,
száműzetésbe hurcolják fiaidat!
Prófécia a gazdagok kapzsisága ellen
2 Ó ti, akik ágyatokban
gonoszságot terveztek,
gaztetteket forgattok
a fejetekben éjjelente,
s mihelyt megvirrad, véghez is viszitek,
mert van hatalmatok rá!
2 Megkívánjátok a szomszéd földjét,
és el is veszitek tőle,
vagy a házát,
és meg is szerzitek,
nyomorgatjátok a gazdát
és a családját,
kiforgatjátok vagyonából az embert,
megfosztjátok örökségétől.
3 Ezért azt üzeni nektek az Örökkévaló:
„Nézzétek, most én is rosszat tervezek
e nemzetség ellen,
amelyet el nem kerülhettek![n]
Ne hordjátok fenn az orrotokat,
mert most valóban
rátok zúdul a veszedelem!
4 Akkor majd rólatok
vesznek példázatot,
és jajgatva éneklik
ezt a siratóéneket:
»Végünk van,
jaj, végünk van!
Egészen tönkrementünk!
Népünk örökségét
elvette tőlünk az Örökkévaló,
és másnak adta.
Földünket idegenek
osztják föl maguk között.«
5 Bizony, mikor eljön az ideje,
hogy az Örökkévaló népe
a saját földjét visszakapja,
nektek már nem lesz utódotok,
akinek kimérhetnék örökségét
Izráel közösségében!”
A prófétát el akarják hallgattatni
6 Azt mondjátok nekem:
„Ne prófétálj ilyeneket!
Ne prófétálj közelgő veszedelemről!
Nem történhet ilyen szégyen velünk!”
7 Vajon Isten elítélte
Jákób családját?
Ilyen türelmetlen az Örökkévaló?
Ilyenek az ő tettei?
Vajon nem hasznára vannak-e szavaim
annak, aki igazságosan él?
8 De ti úgy támadtok népemre,
mint az ellenség!
Letépitek a ruhát
a békés járókelőről,
9 népem asszonyait kiűzitek
boldog otthonaikból,
gyermekeiktől elraboljátok áldásomat!
10 Ezért hát keljetek föl,
messzire kell mennetek,
nincs ezen a földön maradásotok!
Bűneitek tisztátalanná tették e földet,
és rettenetes pusztulást hoznak rá!
11 Bezzeg, ha egy hazug szélhámos
prédikálna e népnek borról
és részegítő italról,
azt elfogadnák prófétának,
az tetszene nekik!
Népe maradékát az Örökkévaló összegyűjti
12 „Mégis összegyűjtelek, Jákób népe,
biztosan egybegyűjtelek!
Izráel maradékát
mindenestül összegyűjtöm én!
Összeterelem őket,
mint juhokat a karámba,
mint nyájamat a legelőn.
Zajongva nyüzsög majd a sokaság:
az emberek nyája.
13 Előttük megy föl, aki utat tör,
követi a nyáj tolongva,
s kitódulnak a kapun a szabadba.
Királyuk megy a nyáj előtt,
élükön maga az Örökkévaló.”
Prófécia a nép vezetői ellen
3 Ezt mondtam: Figyeljetek ide,
Jákób népének vezetői,
Izráel családjának[o] fejedelmei!
Nem a ti dolgotok lenne,
hogy igazságosan ítéljetek?
2 De ti gyűlölitek a jót,
és a gonoszt szeretitek!
Lenyúzzátok népemről a bőrt,
és csontjaikról a húst!
3 Elevenen megnyúzzátok
és felfaljátok őket!
Még csontjaikat is összetöritek,
felaprítjátok, mint a húst a fazékba,
pecsenyét a serpenyőbe.
4 Ezért majd segítségért
kiáltoztok az Örökkévalóhoz,
de nem felel nektek!
Arcát eltakarja előletek
gonosztetteitek miatt.
A hamis próféták ellen
5 Ezt üzeni az Örökkévaló
a hamis prófétáknak,
akik félrevezetik népemet,
akik békességről szónokolnak,
ha van mit enniük,
de azonnal háborút hirdetnek ellened,
ha nem dobsz eléjük harapnivalót:
6 „Éjszaka száll rátok
látomás helyett,
sűrű sötétség
jövendőmondás helyett.
Napotok leáldozik, próféták,
s nappal is sötétség borul rátok.
7 Megszégyenülnek a látók,
kudarcot vallanak a jósok,
eltakarják arcukat,
mert nincs kijelentés,
nincs többé válasz Istentől.”
Mikeást valóban az Örökkévaló küldte
8 Az Örökkévaló betöltött erejével,
betöltött engem Szellemével,
felruházott hatalommal,
hogy ítéletet hirdessek,
hogy szemébe mondjam
Jákób népének,
miben vétkezett,
és Izráelnek megmutassam bűneit.
Miattatok Sion szántófölddé lesz!
9 Figyeljetek rám,
Jákób népének vezetői,
és Izráel fejedelmei!
Ti utáljátok az igaz ítéletet,
és kiforgatjátok az igazságot!
10 Siont ártatlanok meggyilkolása
árán építitek,
és Jeruzsálemet
igazságtalansággal vezetitek!
11 Jeruzsálem bírái
a megvesztegetés szerint
mérik az ítéletet,
papjai díjat kérnek a tanításért,
prófétái meg pénzért jósolnak!
S mégis az Örökkévalóra hivatkoznak,
és elbizakodottan mondják:
„Nem érhet minket
semmi veszedelem,
mert az Örökkévaló közöttünk lakik!”
12 Tudjátok meg hát,
hogy a Sion szántófölddé lesz,
Jeruzsálemből csak romhalmaz marad,
a Templom-hegyből[p] pedig
elvadult bozótos magaslat.
S mindez miattatok történik majd!
Jöjjetek, menjünk föl az Örökkévaló hegyére!(A)
4 Az idők végén[q]
az Örökkévaló házának hegye
fölülemelkedik
a legmagasabb hegyeken,
messze kimagaslik
a dombok közül,
s hozzá gyűlnek a nemzetek.
2 Tömegek özönlenek hozzá,
s így hívja egyik a másikat:
„Jöjjetek, menjünk fel
az Örökkévaló hegyére,
Jákób Istenének házához,
hogy tanítson bennünket útjaira,
s járhassunk ösvényein!”
Mert Sionból származik a tanítás,
Jeruzsálemből jön
az Örökkévaló szava.
3 Igazságosan ítél
a nemzetek között,
és megfenyít sok erős
és messze lakó népet,
hogy kardjukból
ekét kovácsoljanak,
lándzsáikból
szőlőmetsző késeket.
Nép a népre
többé kardot nem emel,
fiait harcra már nem tanítja soha.
4 Békességben és jólétben
élvezik majd kertjeik gyümölcsét,
a szőlőt és fügét,
s nem kell félniük semmitől.
Így lesz, mert az Örökkévaló,
a Seregek Ura mondta ezt!
5 Hiszen minden nép
a maga istenének uralma alatt él,
de mi az Örökkévalót,
Istenünket követjük,[r]
és uralma alatt élünk örökké!
Az Örökkévaló fog uralkodni a Sionon
6 „Abban az időben
— azt mondja az Örökkévaló —
összegyűjtöm a sántákat,
összeszedem a szétszórtakat,
akiket megbüntettem.
7 A sántákat maradékká teszem,
a szétszórtakat[s] erős nemzetté,
és az Örökkévaló uralkodik majd
rajtuk Sion hegyén
attól fogva mindörökké.
8 Te pedig, nyájnak őrtornya[t],
Sion népének hegye,
visszatér hozzád a korábbi hatalom,
Jeruzsálem népének királyi uralma.”
Prófécia a babiloni fogságról
9 Miért kiáltozol hát oly keservesen?
Talán nincs közötted királyod?
Vagy elvesztek tanácsadóid,
hogy úgy elfogott a fájdalom,
mint a szülő asszonyt a vajúdás?
10 Vajúdj és gyötrődj, Sion leánya,
mint a szülő asszony,
mert el kell hagynod városod,
és a mezőn tanyázol,
Babilóniába hurcolnak titeket!
De onnan is megmenekülsz,
kivált téged az Örökkévaló
ellenséged kezéből,
és megszabadít!
Sion népe, csépelj!
11 Sok nemzet gyűlt össze ellened,
s ezt mondják: „Rontsunk rá,
teperjük a földre,
legeltessük szemünket
a Sion romjain!”
12 De ők nem értik
az Örökkévaló gondolatát,
nem ismerik terveit!
Mert az Örökkévaló
akarta őket összegyűjteni,
mint kévéket a szérűre,
amikor eljön a cséplés ideje.
13 Olyan erős leszel, Sion népe,
mint vas-szarvú,
bronz-patájú bivaly!
Zúzd össze a nemzeteket,
taposd meg és csépeld őket,
mint a búzát a szérűn!
Gazdagságukat pedig
add az Örökkévalónak,
vagyonukat
az Egész Föld Urának!
5 Gyűjtsd össze harcosaidat,
erős város,[u]
mert körülvesz téged az ellenség,
hogy megostromoljon!
Bottal verik arcul
Izráel fejedelmét!
Prófécia a Messiás származásáról
2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Efráta[v] Betlehemben!
Bár a legkisebb vagy
Júda nemzetségei közül,
mégis benned születik meg
Izráel Fejedelme,
kinek származása
az idők kezdetére nyúlik vissza,
az őskor napjaiba!”
3 Ezért az Örökkévaló
kiszolgáltatja népét
az ellenségeiknek,
de csak addig,
amíg a terhes asszony[w] vajúdik,
és megszüli gyermekét,
amíg testvéreinek maradéka
visszatér Izráel népéhez.
4 Ő pedig erős kézzel uralkodik,
és pásztorolja nyáját
az Örökkévaló ereje által,
az Örökkévalónak, Istenének
felséges nevében.
Hatalma kiterjed az egész földre,
ezért népe biztonságban
és békében él.
5 Ez lesz az igazi békesség!
Amikor pedig Asszíria
megtámadja földünket,[x]
és betör várainkba,
állítunk ellene erős vezetőket
és hatalmas fejedelmeket[y],
6 akik fegyverrel foglalják el Asszíriát,
és kivont karddal uralkodnak
Nimród földjén[z].
Így szabadít meg minket a Fejedelem
az asszírok seregétől,
ha megtámadnak bennünket,
ha földünkre lépnek.
Prófécia a maradékról
7 Akkor Jákób népének maradéka
olyan lesz a nemzetek között,
mint a harmat,
amelyet az Örökkévaló küld,
mint áldott záporeső a fűnek.
Ez a maradék
csak az Örökkévalóban bízik,
nem emberekben reménykedik.
8 Jákób népének maradéka
olyan lesz a nemzetek között,
mint az oroszlán a bozót vadjai között,
mint a hím oroszlán a juhok közt:
ha betör közéjük, zsákmányt ejt,
s elragadja áldozatát menthetetlenül.
9 Így győzöd le, Jákób népe,
ellenségeidet,
és végleg elpusztítod őket.
Az Örökkévaló kiirtja Izráelből a bálványokat
10 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Azon a napon összetöröm
harci szekereidet,
végleg kiirtom lovaidat,
11 lerombolom váraidat,
ledöntöm erődítményeidet,
12 kiütöm kezedből varázseszközeidet,
kiirtom a jövendőmondókat,
13 elpusztítom bálványaidat,
és a szent oszlopokat.
Többé nem hajlongasz
saját kezed munkái előtt!
14 Gyökerestül kitépem szent fáidat,[aa]
és elpusztítom városaidat.[ab]
15 Bizony, izzó haraggal megbüntetem
az összes engedetlen nemzetet is!”
Az Örökkévaló perbe száll népével
6 Halljátok meg, mit mond az Örökkévaló![ac]
„Álljatok elő,
védjétek meg ügyeteket!
Hadd hallják a hegyek,
Hadd hallják szavatokat a dombok!
2 Ti hegyek, figyeljetek
az Örökkévaló vádbeszédére!
Föld örök alapjai,
halljátok meg az Örökkévaló panaszát,
népe, Izráel ellen!
3 Mit vétettem ellened, népem?
Mivel terheltelek? Válaszolj nekem!
4 Hiszen kihoztalak Egyiptom földjéről,
kiváltottalak a rabszolgaságból,
elküldtem Mózest, Áront és Mirjámot,
hogy vezessenek!
5 Emlékezz, népem,
mit tervezett ellened
Bálák, Moáb királya,
és mit felelt neki Bálám[ad], Beór fia!
Emlékezz, mi történt
Sittím és Gilgál között![ae]
Emlékezz, hányszor megmentett
az Örökkévaló!”
Mit kíván tőled az Örökkévaló?
6 Milyen áldozattal menjek
az Örökkévaló elé,
hogy meghajolva tiszteljem
a Menny Istenét?
Hozzam a legszebb borjakat
égőáldozatul?
7 Gyönyörködik-e az Örökkévaló
a sok ezer áldozati kosban?
Vagy kedvét leli az olajpatakokban?
Talán elsőszülött fiamat
áldozzam föl váltságul bűnömért?
Gyermekemet ajánljam föl vétkeimért?
8 Nem! Hiszen megmondta neked, ember,
mit tekint az Örökkévaló jónak,
megmutatta,
mit kíván tőled:
hogy igazságosan cselekedj,
őrizd meg a hűséges szeretetet,
és alázatosan élj Istened előtt.
Kiált az Örökkévaló a városnak
9 Az Örökkévaló hangja kiált a városnak:
„Aki bölcs, az tiszteli
és féli az Örökkévaló nevét!
Halljátok meg ezt, Júda törzse,
és Jeruzsálem gyülekezete![af]
10 Hamissággal szerzett kincsek
vannak a gonoszok házában,
és átkozott hamis mértékek,
mert becsapják társaikat!
Vajon szemet hunyjak efölött?
11 Elnézzem nekik,
hogy mérlegük csal,
s hamis súlyokat használnak?
12 A város előkelői erőszakossággal
gazdagodtak meg,
a lakosok mind lopnak,
csalnak és hazudnak.
13 Ezért hát én is megvertelek titeket,
s bizony elpusztítom városotokat
bűneitek miatt!
14 Eszel majd, de nem eleget,
hanem éhen maradsz.[ag]
Vagyont gyűjtesz,
de nem marad belőle semmi.
Amit félreteszel,
a háború elviszi.
15 Magot vetsz,
de nem aratsz semmit.
Olajat sajtolsz,
de magadat meg nem kened vele.
Mustot préselsz,
de bort már nem iszol.
16 Ezt cselekszem veled,
mivel Omri[ah] rendelkezései szerint éltél,
és Aháb családjának
példáját követted!
Elpusztítom hát városodat,
és lakóidon szörnyülködnek
a nemzetek.
Bizony, viselnetek kell
a népek gyalázkodásait!”
Mikeás panasza a nép romlottsága miatt
7 Jaj nekem! Hiába keresek
gyümölcsöt a szüret után,
hiába vágyom szőlőre,
ha már elmúlt a szüret ideje.
Nem maradt a tőkén
egy fürt szőlő sem,
nem maradt a fán
egy szem füge!
2 Kivesztek a földről,
akik hűségesek az Örökkévalóhoz,
eltűntek a nép közül
az igazak és becsületesek.
Csapdát állítanak egymásnak,
testvérüket is gyilkolni készek.
3 Mind gyakorlottak a gonoszságban:
a vezető ajándékot kíván,
a bíró megvesztegetést,
a főrangú kiköveteli magának,
amit kíván,
s mind összeszövetkeznek.
4 Még a legjobb is olyan közöttük,
mint a tüskebokor,
még a legkülönb is,
mint a töviskerítés.
Közeleg a büntetés napja!
Őrszemeid[ai] figyelmeztettek,
hogy eljön a büntetés napja.
Hát most itt van!
Eljött a szégyen és zűrzavar ideje!
5 Ne bízz a szomszédodban,
de még a barátodban sem!
Ne szólj szabadon
még a feleséged előtt se,
akit magadhoz ölelsz!
6 Mert a fiú nem tiszteli apját,
a leány anyja ellen támad,
a meny pedig anyósa ellen.
Ellenségeddé lesz
még saját családod is!
Sion megmentője az Örökkévaló
7 Én mégis az Örökkévalóra nézek,
benne reménykedem!
Istenemre várok, aki megszabadít!
Meghallgat engem Istenem,
biztosan tudom!
8 Ne örülj, ellenségem, hogy elestem,
mert felkelek!
Még ha sötétségben ülök is,
az Örökkévaló a világosságom!
9 Mivel vétkeztem az Örökkévaló ellen,
haragját kell viselnem,
amíg mellém áll a perben,
és ítéletet hoz ügyemben.
Bizony, kihoz a világosságra,
és megszabadít engem!
10 Ellenségem is meglátja ezt,
és szégyen borítja el,
pedig azzal kérkedett: „Lássuk,
hol van most az Örökkévaló?
Miért nem segít meg téged
a te Istened?”
Igen, meglátom majd,
hogy eltapossák ellenségemet,
mint az utca sarát.
Ének a helyreállításról
11 Azon a napon
újra felépítik falaidat,
határod pedig
messzire kiterjed.
12-13 Bár földed pusztává lett,
lakóinak bűnei
és gonosztettei miatt,
abban az időben
mégis sokan hozzád jönnek
messzi földekről:
jönnek Asszíriától Egyiptomig,
Egyiptomtól az Eufráteszig,
tengertől tengerig,
hegyektől hegyekig, mindenhonnan.
14 Uram, pásztorold népedet pálcáddal!
Uralkodj nyájadon, örökségeden,
amely magányosan él a vadonban
és a Kármel hegyén.
Hadd legeljenek Básánban
és Gileádban,
mint a régi időkben!
15 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Mutatok nektek csodálatos dolgokat,
mint azokban az időkben,
amikor Egyiptomból kijöttetek!”
16 Látják majd ezt a nemzetek,
csodálkoznak és szégyenkeznek,
mert minden hatalmuk semminek látszik
e csodákhoz képest!
Kezüket szájukra teszik, elnémulnak,
megsüketülnek,
17 a porban csúsznak előtted, Urunk,
mint a kígyók vagy férgek.
Reszketve bújnak elő rejtekhelyükről,
és remegve járulnak Istenünk,
az Örökkévaló színe elé.
Bizony ámulva
és rettegve állnak meg előtted!
Dicsőítő ének
18 Kicsoda olyan Isten, mint te,
aki megbocsátod néped bűneit,
s elengeded örökséged
maradékának vétkeit!
Nem örökre haragszol ránk,
mert az irgalmasságban gyönyörködsz.
19 Ismét hozzánk fordulsz,
és könyörülsz rajtunk.
Bűneinket eltaposod,
a tenger mélyére hajítod
összes vétkünket.
20 Megmutatod Jákób iránti hűségedet,
Ábrahám[aj] iránti szövetséges szereteted,
amint megesküdtél őseinknek régen.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center