Beginning
A jeruzsálemi bálványimádók büntetése
9 Azután a fülem hallatára hangosan így kiáltott: „Jöjjetek elő felvigyázók, akik a város fölött hatalmat kaptatok! Mindegyiknek legyen a kezében pusztító fegyvere!” 2 Ekkor láttam, hogy hat férfi közeledik a felső kapu felől, amely északra néz. Öten egy-egy harci fegyvert tartottak a kezükben, de a hatodik írnok[a] volt. Ő lenvászon ruhát[b] viselt, kezében és az övére erősítve hozta íróeszközeit. Mind megálltak a bronzoltár mellett. 3 Ekkor Izráel Istenének dicsősége fölemelkedett a helyéről, ahol addig nyugodott: a kerubok fölött. Felemelkedett, és kifelé indult a Templomból, de megállt az ajtóban, a küszöb fölött. Előszólította a fehér ruhás írnokot.
4 Az Örökkévaló azt mondta neki: „Menj keresztül a városon, és jelöld meg a homlokukon mindazokat, akik keseregnek és sírnak azok miatt a rettenetes és utálatos dolgok miatt, amelyek a városban történnek!”
5-6 A többieknek pedig a fülem hallatára ezt mondta: „Menjetek utána ti is keresztül a városon, és mindenkit öljetek meg, akinek a homlokán nincs ott a jel! Szemetek ne szánja meg őket, se ne könyörüljetek rajtuk! Nem számít, hogy idősek, vagy fiatalok, szüzek, gyermekek, vagy anyák! De ne nyúljatok senkihez, akinek homlokán ott a jel! Induljatok, és itt kezdjétek el, Templomomnál!” Akkor azok elindultak, és először azokat a vezetőket ölték meg, akik a Templom előtt voltak.
7 Még azt is mondta nekik: „Tegyétek a Templom udvarait tisztátalanná: töltsétek meg halottakkal! Menjetek!” Azok pedig kimentek a városba, hogy öljenek.
8 Eközben én, Ezékiel, ott maradtam a Templom előtt. Arccal a földre borultam, és kiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Egészen kipusztítod még Izráel maradékát is, amikor Jeruzsálemre haragszol?!”
9 Így válaszolt: „Izráel és Júda bűnei már az égig tornyosulnak! Az egész országot elárasztották a gyilkosságok, a város megtelt igazságtalansággal és törvényszegéssel. Mindez amiatt van, hogy a nép ezt mondja: »Az Örökkévaló elhagyta az országot, nem lát minket!« 10 Emiatt szemem nem szánja őket, s nem könyörülök rajtuk! Ezt a bajt ők okozták maguknak: csak azt kapják, amit megérdemelnek.”
11 Ekkor a fehér ruhás írnok jelenést tett az Örökkévalónak: „Amit parancsoltál, megtettem.”
Isten dicsősége elhagyja a Templomot
10 Felnéztem, és a kerubok feje fölötti kék színű drágakőhöz hasonló boltozaton[c] megláttam valamit, ami egy trónushoz hasonlított. 2 Aki a trónon ült, ezt mondta a fehér ruhás írnoknak: „Menj be a forgó kerekek közé,[d] amelyek a kerubok alatt vannak! Töltsd meg mindkét kezed izzó parázzsal, amely a kerubok között ég, és szórd le a városra!”
Az írnok a szemem láttára odament a kerubokhoz, 3 akik a Templom déli oldalán[e] álltak. A felhő betöltötte az egész belső udvart. 4 Majd az Örökkévaló dicsősége, amely a kerubok fölött állt, fölemelkedett, és megállt a Templom ajtajában, a küszöb fölött. A felhő betöltötte a Templom belsejét, az Örökkévaló dicsőségének világossága pedig megvilágította az egész udvart. 5 A kerubok szárnyainak hangja felerősödött, s olyan hangos lett, mint a Mindenható Isten mennydörgő hangja. Ez a hang egészen a külső udvarig elhallatszott.
6 Az Örökkévaló azt mondta a fehér ruhás írnoknak, hogy menjen, és vegyen abból az izzó parázsból, amely a kerubok és a forgó kerekek között ég. Ekkor ő odament és az egyik kerék mellett megállt. 7 Az egyik kerub kinyújtotta kezét, izzó parazsat vett ki a tűzből, amely a kerekek között égett, és a fehér ruhás férfi kezébe tette, aki elvitte a parazsat. 8 (Úgy láttam, hogy a keruboknak emberi karjuk és kezük volt a szárnyuk alatt.)
9 Azután megnéztem a kerekeket. Összesen négy volt, mindegyik kerub mellett egy-egy. Úgy tűnt, mintha ragyogó aranyszínű drágakőből készültek volna. 10 Mind a négy kerék egyforma volt, és mindet úgy szerkesztették, hogy a belsejében egy másik kerék is látszott. 11 Minden irányban tudtak haladni, de a kerubok nem fordultak sem jobbra, sem balra, amikor mozogtak. Mindig abba az irányba haladtak, amerre valamelyik arcuk nézett, de nem fordultak el semerre. 12 A kerubok egész testét szemek borították. Szemek voltak a hátukon, karjaikon, szárnyaikon, sőt, még a kerekeken is. Igen, még a négy keréken is szemek voltak körös-körül! 13 Ezeket a kerekeket a fülem hallatára „forgókerekeknek” nevezték.
14-15 Mindegyik kerubnak négy arca volt: az első kerub-arc, a második ember-arc, a harmadik oroszlán-arc, a negyedik sas-arc volt. (Ezeket a kerubokat láttam korábban a Kebár folyó melletti látomásomban[f] is.)
Azután a kerubok felemelkedtek a levegőbe, 16 és a kerekek is együtt mozogtak velük. Amikor a kerubok kiterjesztették a szárnyaikat, és felszálltak, a kerekek is velük szálltak, de nem fordultak meg azok sem. 17 Ha a kerubok mozdultak, a kerekek is velük együtt mozdultak. Ha a kerubok megálltak, a kerekek is, mert ezeknek a lényeknek a szelleme a kerekekben volt.
18 Majd az Örökkévaló dicsősége felemelkedett a Templom küszöbétől, és elhelyezkedett a kerubok fölött. 19 A kerubok kiterjesztették szárnyaikat, felszálltak, és a kerekek is velük mozogtak. Láttam, ahogyan elvonultak, de az Örökkévaló Temploma keleti kapujában még megálltak egy időre. Az Örökkévalónak, Izráel Istenének dicsősége fölöttük volt.
20 Ugyanezeket az élőlényeket láttam látomásban a Kebár folyó mellett is. Most értettem meg, hogy ezek kerubok voltak, akik Izráel Istenének dicsőségét hordozzák maguk fölött. 21 Mindegyiknek négy arca és négy szárnya volt, s ezenkívül emberi karhoz hasonló karjaik voltak a szárnyaik alatt. 22 A kerubok négy arca ugyanolyan volt, mint amilyeneket a Kebár folyó partján láttam látomásban. Mind egyenesen előre néztek, abba az irányba, amerre haladtak.
Prófécia a jeruzsálemi vezetőkről
11 Azután a Szellem az Örökkévaló Templomának a keleti kapujához vitt, amely arra néz, ahol a nap felkel. A kapunál huszonöt férfit láttam. A nép egyes vezetői is közöttük voltak: felismertem Jaazanját, Azzúr fiát és Pelatjáhút, Benája fiát. 2 Az Örökkévaló ezt mondta: „Ember fia, ezek azok a férfiak, akik gonoszságokat terveznek, és rossz tanácsokat adnak ebben a városban. 3 Azt mondják: »Nemsokára újra felépítjük házainkat! Olyan biztonságban vagyunk a város falai mögött, mint a hús a fazékban!« 4 Ezért prófétálj ellenük, ember fia, prófétálj!”
5 Ekkor az Örökkévaló Szelleme szállt rám, és az Örökkévaló azt parancsolta: „Szólj! Mondd meg nekik, hogy ezt üzeni az Örökkévaló: Szóval, ezt mondjátok, Izráel népe? Én azonban jól tudom, mit gondoltok magatokban! 6 Azt is tudom, milyen sok embert meggyilkoltatok a városban, s megtöltöttétek az utcákat halottakkal!”
7 Most pedig azt mondja nektek Uram, az Örökkévaló: „Akiket meggyilkoltatok, ők a hús a fazékban; a fazék pedig maga a város! Kiragadlak titeket ebből a városból. 8 Féltek az ellenség fegyverétől? Én valóban rátok hozom a fegyvereiket — azt mondja Uram, az Örökkévaló —, 9 kiviszlek titeket a városból, az ellenség kezébe adlak benneteket, és végrehajtom rajtatok az ítéletet. 10 Fegyverek végeznek veletek, és Izráel földjének határán tartok ítéletet fölöttetek, hogy megértsétek, hogy én vagyok az Örökkévaló.
11-12 Ez a város nem lesz »fazék« a számotokra, és ti sem lesztek többé a »hús« benne, hanem kiviszlek titeket belőle, és Izráel földjének a határán tartok majd ítéletet fölöttetek. Akkor fogjátok megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló, akinek nem követtétek a törvényeit, és akinek a rendelkezéseit nem hajtottátok végre, hanem a körülöttetek élő idegen népek szokásai szerint éltetek!”
13 Miközben így prófétáltam, láttam, hogy Pelatjáhú, Benájáhú fia meghalt. Akkor arccal a földre borultam az Örökkévaló előtt, és hangosan így kiáltottam: „Jaj, Uram, Örökkévaló! Teljesen el akarod pusztítani Izráelnek még a maradékát is?!”
Az összegyűjtés ígérete
14 Akkor az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 15 „Ember fia! A rokonságodról, a testvéreidről és Izráel egész elűzött népéről, akik most a száműzetésben éltek, ezt mondják azok, akik Jeruzsálemben laknak: »Ők már messzire eltávolodtak az Örökkévalótól és ettől a földtől, ezért az Örökkévaló nekünk adta Izráel földjét — ez most már a mi birtokunk.«
16 Te viszont ezt feleld: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Igaz, hogy messzire hajítottam el őket, idegen népek közé. Valóban szétszórtam őket a messzi országokba. Mégis, én magam vagyok a templom a számukra — arra az időre, amíg idegen földön laknak.« 17 Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: »Izráel népe, én magam foglak összegyűjteni a népek közül, egybegyűjtelek benneteket a messzi földekről, ahová szétszóródtatok, és visszaadom nektek Izráel földjét!
18 Amikor majd hazatértek, elpusztítotok minden utálatos és gyalázatos bálványt, amely most e földön található. 19 Akkor majd egy szívet adok nektek, és új szellemet adok belétek, eltávolítom belőletek a kőszívet, és a helyébe valódi hús-szívet adok, 20 hogy engedelmeskedjetek törvényeimnek és parancsaimnak, s hogy azok szerint éljetek. Akkor lesztek népemmé, én pedig Istenetekké. 21 De azoknak, akiknek szíve az utálatos bálványokhoz ragaszkodik, és akik undorító bálványaikat követik, megfizetek tetteik szerint — ezt mondja Uram, az Örökkévaló.«”
Az Örökkévaló dicsősége elhagyja Jeruzsálemet
22 Ekkor a kerubok kiterjesztették szárnyaikat, és felszálltak. A kerekek is mellettük repültek. Izráel Istenének dicsősége a kerubok fölött foglalt helyet. 23 Az Örökkévaló dicsősége felemelkedett, elhagyta a várost, majd megállt a hegy[g] tetején, amely a várostól keletre fekszik. 24 Engem pedig felemelt a Szellem, és visszavitt Káldeába[h], a száműzöttek közé. Mindezt látomásban láttam, amelyet Isten Szellemétől kaptam. Itt ért véget ez a látomás. 25 Azután mindent elmondtam a száműzötteknek, amit az Örökkévaló a látomásban mutatott.
Ezékiel jelképes prófétai tette
12 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 2 „Ember fia, lázadó és engedetlen nép között élsz. Van ugyan szemük, hogy lássanak, de mégsem látnak, van fülük a hallásra, mégsem hallanak — mert lázadók és engedetlenek. 3 Ezért, ember fia, tégy úgy, mintha száműzetésbe kellene indulnod! Készülődj, csomagold össze a holmidat egy kis batyuba, és indulj el a »száműzetésbe«, mintha végleg el kellene hagynod lakóhelyed! Mindezt nappal, és az emberek szeme láttára tedd meg! Talán észreveszik és megértik, annak ellenére, hogy lázadók és engedetlenek.
4 Az összekészített batyut pedig, amellyel a száműzöttek szoktak indulni, nappal vidd ki a házadból, az emberek szeme láttára! Azután este tégy úgy, mintha el kellene indulnod messzi földre, száműzetésbe! 5 Amikor az emberek látják, törd át a házad falát, és ott menj ki! 6 Sötétedéskor, az emberek előtt vedd a válladra batyudat, és indulj el! Takard el arcodat, hogy ne is lásd, hová mész! Így tettelek téged prófétikus jellé Izráel népe számára.”
7 Mindent úgy tettem, ahogy az Örökkévaló parancsolta. Nappal kivittem a batyut a házamból, este pedig kezemmel áttörtem a falat, és a batyuval a vállamon jelképesen „elindultam a száműzetésbe”. Mindezt úgy, hogy az emberek jól lássák.
8 Másnap reggel az Örökkévaló szólt hozzám: 9 „Ember fia, ugye, megkérdezte tőled ez a lázadó nemzedék, Izráel népe, hogy mit művelsz?
10 Ezt válaszold nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Ez a prófétikus jel arra a fejedelemre vonatkozik, aki most Jeruzsálemben uralkodik, és vele együtt mindazokra, akik most Izráel népéből Jeruzsálemben laknak.«
11 Mondd nekik: »Én, Ezékiel, prófétikus jel vagyok! Amit a szemetek előtt tettem, az fog történni Jeruzsálem lakóival is«! Bizony, száműzetésbe kell menniük, fogságba hurcolják őket! 12 Fejedelmük is közöttük lesz, ő is vállára veszi batyuját, és a sötétben indul el. Titokban rést ütnek a falon, és azon mennek ki. A fejedelem eltakarja az arcát, és szemei nem látják a földet. 13 Titokban akar megszökni, de én, az Örökkévaló, hálót dobok rá, és csapdába ejtem! Azután Babilóniába viszem, a káldeusok földjére[i], és ott marad haláláig, de azt a földet mégsem fogja látni.[j] 14 Segítőit és harcosait szétszórom a szélrózsa minden irányába, és kivont karddal üldözöm őket. 15 Akkor fogják megérteni és elismerni, hogy én vagyok az Örökkévaló, aki szétszórom őket a nemzetek közé, és elszélesztem őket idegen országokba.
16 Mégis, életben hagyok közülük egy keveset maradéknak, akik megmenekülnek a fegyvertől, túlélik az éhínséget és a halálos járványokat. Igen, megmentem őket, hogy mondják el a népeknek, akik közé kerülnek, milyen utálatos bálványokkal vétkeztek ellenem. Akkor mindannyian megértik és elismerik, hogy én vagyok az Örökkévaló!”
17 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 18 „Ember fia, amikor eszel, remegve egyél! Amikor iszol, rettegve igyál! Lássák az emberek, mennyire félsz! 19 Ezt mondd a föld lakosainak: Ezt mondja Uram, az Örökkévaló, Jeruzsálem és Izráel földje lakosairól: »Kenyerüket rettegve eszik, vizüket félve isszák. Félnek, hogy egész országuk elpusztul, s hogy kirabolják és kifosztják annak népét, büntetésül lakóinak erőszakossa miatt! 20 Népes városaik romhalmazzá lesznek, országuk pedig pusztasággá, s akkor tudják meg, hogy én vagyok az Örökkévaló!«”
Minden látomás beteljesül!
21 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 22 „Ember fia, miféle szólásmondás az, amelyet Izráel földjén mondogatnak:
»Csak telnek-múlnak a napok,
és minden látomás szertefoszlik,
nem lesz azokból semmi!«
23 Ezért mondd meg nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Véget vetek én ennek a mondásnak! Ezt nem fogjátok soha többé emlegetni!« Mondd csak meg nekik:
»Bizony, közelednek a napok,
amikor minden látomás beteljesül!
24 Mert ezentúl nem lesz több meddő látomás, sem hamis jövendőmondás Izráelben! 25 Hiszen én vagyok az Örökkévaló, s ha mondok valamit, az a szó beteljesül! Nem késlekedik, amit mondok, ó ti engedetlen lázadók, hanem éppen a ti napjaitokban, bizony, beteljesítem rajtatok!« Ezt mondja Uram, az Örökkévaló.”
26 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám: 27 „Ember fia, Izráel népe azt mondja: »A látomások, amelyeket Ezékiel látott, a távoli jövőre vonatkoznak! Messze jövendőről prófétál ez az ember!« 28 Ezért mondd meg nekik: »Ezt mondja Uram, az Örökkévaló: Nincs több haladék, sem késedelem! Amit mondtam, nem várat tovább magára, hanem beteljesedik rajtatok!« Ezt mondja Uram, az Örökkévaló.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center