Beginning
Jeremiás beszéde a Templom kapujában
7 Az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz:
2 „Jeremiás, menj, állj meg az Örökkévaló házának kapujában, és hirdesd ki ezt az üzenetet! Ezt mondd:
Halld meg az Örökkévaló szavát, Júda egész népe! Figyeljetek mindannyian, akik bementek ezeken a kapukon az Örökkévalót imádni!
3 Az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene üzeni nektek: Javítsátok meg egész gondolkozásotokat, életmódotokat, és jobbítsátok meg tetteiteket! Akkor továbbra is veletek együtt lakom e helyen.[a] 4 Ne csapjátok be magatokat azzal, hogy »Ez az Örökkévaló Temploma! Az Örökkévaló Temploma, az Örökkévaló Temploma…«.[b]
5 Mert csak ha valóban megjavítjátok egész gondolkozásotokat, életmódotokat és tetteiteket: ha igazságosan bántok egymással, 6 ha nem nyomjátok el a jövevényeket, árvákat és özvegyeket, ha nem öltök meg senkit ártatlanul, ha nem imádtok más isteneket, akik pusztulásotokat okozzák, 7 csak akkor fogok veletek együtt lakni[c] ezen a földön, amelyet réges-régen örök időkre őseiteknek adtam.
8 Nézzétek! Hamis beszédekkel hitegetitek magatokat, amelyek nem használnak semmit! 9 Loptok, gyilkoltok, házasságtörést követtek el, hamisan esküsztök, Baálnak áldoztok, és más isteneket imádtok, akiket azelőtt nem is ismertetek! 10 S ezek után még idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amely nevemet viseli, és azt mondjátok: »Biztonságban vagyunk!« — s annyira biztonságban érzitek magatokat, hogy mikor elmentek, folytatjátok utálatos bűneiteket, amelyeket gyűlölök!
11 Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amely nevemet viseli?! Akkor majd én is annak tekintem![d]
12 Menjetek csak el Silóba, szent helyemre, ahol először szereztem lakóhelyet nevemnek! Nézzétek meg, mit tettem azzal — népem, Izráel gonoszsága miatt! 13-14 Most hát, mivel mindezeket a bűnöket elkövettétek — mondja az Örökkévaló —, ezért én is úgy fogok bánni ezzel a házzal, mint ahogy Silóval bántam! Pedig ez a ház, amelyet nektek és őseiteknek adtam, s amelyben annyira bíztok, valóban az én nevemet viseli! De mivel újra meg újra hiába figyelmeztettelek titeket, nem hallgattatok rám, és mikor hívtalak benneteket, nem válaszoltatok — ezért Siló sorsára jut ez a ház is. 15 Bizony elhajítalak benneteket messzire a szemem elől — mint ahogy testvéreitekkel, Efraim nemzetségével is bántam.”
Izzó haragomat zúdítom erre a helyre
16 „Te pedig, Jeremiás, ne imádkozz ezért a népért, ne könyörögj, se ne járj közben értük, mert nem hallgatlak meg! 17 Nem látod, mit művelnek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?! 18 A gyerekek fát gyűjtögetnek, az apák tüzet raknak, az asszonyok tésztát gyúrnak, hogy kalácsot készítsenek az Ég Királynőjének, és italáldozatot mutassanak be más isteneknek — hogy felbosszantsanak engem! 19 De vajon nekem okoznak ezzel bajt, nem inkább saját maguknak ártanak vele? — kérdezi az Örökkévaló. — Bizony, magukra hoznak szégyent!”
20 Emiatt ezt mondja az Örökkévaló: „Izzó haragomat zúdítom erre a helyre, emberekre és állatokra, a mező fáira és a föld termésére egyaránt. Mind megégetem őket, s haragom tüzét el nem olthatja senki!”
Engedelmességet kívánok, nem áldozatot!
21 Ezt mondja nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Hiába hoztok nekem égő- és véresáldozatokat, inkább egyétek meg ti az összes áldozati húst! Igen, még az égőáldozatokét is, amelyeket pedig teljesen el kellene égetni az oltáron!
22 Hiszen nem kívántam én őseitektől sem, hogy áldozzanak nekem égő- és véresáldozatokat, amikor kihoztam őket Egyiptomból. 23 Hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok szavamra, és engedelmeskedjetek nekem! Akkor Istenetek leszek, ti pedig népemmé lesztek. Éljetek úgy, ahogyan mondtam nektek, hogy jól menjen a sorotok.
24 Ők azonban nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek, hanem makacsul gonosz szívük elképzeléseit követték, és hátat fordítottak nekem. 25 Attól kezdve, hogy őseitek kijöttek Egyiptomból, mind a mai napig újra meg újra küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat. 26 Őseitek azonban soha nem hallgattak rám, és nem engedelmeskedtek, hanem megmakacsolták magukat, és minden nemzedék gonoszabbul viselkedett, mint az előző.
27 Mondd el hát mindezeket nekik, Jeremiás, de nem fognak rád hallgatni. Ha kiáltasz is nekik, nem válaszolnak. 28 Akkor mondd nekik ezt: Olyan nemzet ez, amely nem akar Istenének, az Örökkévalónak a szavára hallgatni, és a figyelmeztetést sem fogadja el. Kiveszett közülük a hűség, kihalt az igazság, már szájukra sem veszik többé.”
Prófécia az öldöklés völgyéről
29 „Nyírd le a hajad,[e] és szórd szét!
Énekelj siratóéneket a kopasz hegytetőkön,
mert az Örökkévaló elfordult ettől a nemzedéktől!
Elhagyta őket,
mivel megharagudott rájuk!
30 Mert Júda népe gonoszságot művelt a szemem láttára. Utálatos bálványaikat felállították házamban, hogy tisztátalanná tegyék e házat, amely nevemet viseli — mondja az Örökkévaló. — 31 Felépítették Tófet oltárait a Ben-Hinnóm völgyében, s ott megégették fiaikat és leányaikat a tűzben, bár ezt egyáltalán nem parancsoltam nekik, sőt, még eszembe sem jutott ilyesmi.
32 Ezért eljön a nap — mondja az Örökkévaló —, amikor azt a helyet nem fogják többé Tófetnek, sem Ben-Hinnóm völgyének nevezni, hanem az Öldöklés völgyének fogják hívni. Bizony, tömegsírnak fogják használni azt a völgyet, amíg meg nem telik. 33 E nép halottai pedig az égi madaraknak és a mezei vadaknak szolgálnak majd eledelül — és nem lesz senki, aki a vadakat elűzze azokról. 34 Véget vetek Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin minden ünneplésnek és örvendezésnek, s még a vőlegény és a menyasszony örömének is, mert puszta romhalmazzá lesz az egész ország!”
8 „Abban az időben — mondja az Örökkévaló — Júda királyainak csontjait kiszórják a sírjaikból. Ugyanígy bánnak a régi júdabeli fejedelmek, papok, próféták és Jeruzsálem egykori lakóinak csontjaival is. 2 A csontokat pedig odaszórják a nap, hold és az ég egész serege elé, akiket ezek a régen meghalt emberek egykor szerettek, szolgáltak, követtek, kerestek és imádtak. Ott hagyják ezeket a csontokat temetetlenül, mint ahogy a trágyát a földműves szétszórja a szántóföldön. 3 Akik pedig még életben maradnak ebből a gonosz nemzedékből, minden helyen, ahová szétszórom őket, inkább választják majd a halált, mint az életet” — mondja a Seregek Ura.
Miért nem akarnak visszajönni hozzám?
4 „Jeremiás, mondd Júda népének, hogy ezt üzeni az Örökkévaló:
Ha elesik valaki,
nem kel-e föl, amint lehet?
Ha letér az útról,
nem fordul-e vissza?
5 Miért nem tér hát vissza hozzám Jeruzsálem népe,
vajon örökre elfordultak tőlem?
Ragaszkodnak a hazugsághoz,
s nem akarnak visszajönni hozzám.
6 Figyelmesen hallgattam őket,
de nem helyesen beszélnek.
Nincs közöttük, aki megbánná gonoszságát,
nincs, aki mondaná: »Jaj, mit tettem?«
Mind a saját feje után megy,
a maga útján rohan,
mint harci mén a csatában.
7 Az égi madarak tudják költözésük idejét,
a fecskék, gólyák és darvak
tudják indulásuk-érkezésük idejét.
De jaj, népem nem ismeri
az Örökkévaló útjait!
8 Hogy meritek azt mondani:
»Kezünkben az Örökkévaló Törvénye,
ezért bölcsek vagyunk!«
— mikor az írástudók hazug tolla
a Törvényt meghamisította!
9 Emiatt megszégyenülnek a bölcs írástudók,
megrettennek és fogságba esnek!
Mit ér a bölcsességük,
ha az Örökkévaló szavát elutasítják?
10 Ezért hát asszonyaikat idegeneknek adom,
szántóföldjeiket pedig a hódítóknak,
hiszen kicsinytől nagyig mind pénzsóvárok,
még a próféták és papok is megvesztegetésre várnak.
11 Népem súlyos sebeit úgy gyógyítgatják,
mint könnyű karcolást szokás.
»Jól van, jól van, minden rendbe jön!« — mondogatják,
pedig semmi sincsen jól.
12 Szégyenkezniük kellene gyalázatos tetteik miatt,
de eszük ágában sincs!
Már pirulni sem tudnak,
emiatt ők is elpusztulnak a többiek között,
mikor népemet megbüntetem.
Bizony, elesnek, elhullanak mind!”
— mondja az Örökkévaló.
13 „Szüretelni akartam náluk
— mondja az Örökkévaló —,
de nincs szőlő a tőkén,
nincs füge a fán,
még a levelek is lehullottak.
Amit adtam nekik, mind eltűnt.”[f]
14 „Miért ülünk itt tétlenül? Mire várunk?
Keljünk föl, s menjünk be a megerősített városokba!
Haljunk meg ott,
ha már Istenünk, az Örökkévaló halálra ítélt bennünket!
Hiszen vétkeztünk az Örökkévaló ellen,
ezért adott innunk mérgezett vizet!
15 Minek várjunk békességre,
ha úgysem jön semmi jó?
Minek reméljünk gyógyulást,
ha csak rémület közeleg?
16 Hiszen már hallatszik a lovak dobogása,
a harci mének nyerítése észak felől,[g]
s reszket az egész föld!
Ellenségeink közelegnek,
hogy mindent elpusztítsanak e földön,
városainkat és magunkat is azokkal együtt!”
17 „Látjátok? Mérges kígyókat[h] küldök rátok,
viperákat, amelyeken nem fog a bűvölés.
Bizony, megmarnak titeket,
gyógyíthatatlanul!”
— mondja az Örökkévaló.
Jeremiás siratja népét
18 Istenem! Szomorúság és félelem
vesz erőt rajtam.
19 Nézd, népem segélykiáltását hallom mindenfelől:
„Hát nem lakik már az Örökkévaló a Sionon?
Nincs már ott Sion Királya?”
De Isten így válaszol:
„Miért bosszantottak bálványaikkal,
miért haragítottak idegen isteneikkel?”
20 Így kesereg a nép:
„Jaj, már elmúlt az aratás, vége a nyárnak,
mégsem szabadultunk meg!”
21 Összetörted népemet,
s velük együtt engem is, Uram!
Siratom romlásukat,
és elfog a rémület!
22 Hát nincs már balzsam Gileádban?[i]
Nincs orvos, aki meggyógyítana minket?
Miért nem gyógyultak be népem sebei?
9 Jaj, bárcsak szememből patak eredne,
bárcsak forrássá lehetne,
hogy éjjel-nappal sirassam népem megöltjeit!
2 Bár mehetnék a pusztába,
messze földre, utasok szállására,
hogy elhagynám népemet,
mert mind házasságtörők,
árulók gyülekezete!
3 „Nyelvük olyan, mint az íj,
hazug szavaik, mint a nyílvesszők.
Elburjánzott a hazugság az országban,
s a hűséget már nem ismerik!
Egyik gonoszság a másikat éri,
de engem nem ismernek”
— mondja az Örökkévaló.
4 „Mindenki óvakodjon a társától,
még testvéretekben se bízzatok!
Mert a testvéred is csaló,
minden társad rágalmazó.
5 Mind becsapják egymást,
nincs egy sem, aki igazat mondana,
csak hazugságra tanítják nyelvüket,
hamisságban fáradoznak.
6 Egyik gazság a másikat követi,
egyik csalárdság jön a másik után,
rólam pedig tudni sem akarnak!
— mondja az Örökkévaló. —
7 Ezért hát megolvasztom
és megtisztítom őket, mint az ezüstöt.
Hiszen mi mást tehetnék népemmel?
— mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. —
8 Sebző nyíl a nyelvük,
ajkuk folyton hamisságot beszél.
Szájuk »Békesség!«-et mond kedvesen,
de szívük már csapdát készít testvérüknek.
9 Ne büntessem meg őket ezekért?
Az ilyen népnek ne fizessek-e meg?”
— kérdezi az Örökkévaló.
10 Siratom a hegyeket,
gyászolom az elhagyott legelőket,
mert hallatszik többé a nyájak bégetése,
nem jár arra senki,
még az égi madarak is elmenekültek,
a mezei vadak is elfutottak!
11 Azt mondja az Örökkévaló:[j]
„Romhalmazzá teszem Jeruzsálemet,
sakálok tanyájává,
elpusztítom Júda városait,
lakatlanná teszem!”
12 Hol van a bölcs, aki érti ezt? Kinek jelentette ki az Örökkévaló szája, hogy hirdesse a népnek? Miért pusztult el az ország? Miért lett kietlen sivatag, ahol sem ember, sem állat nem jár?
13 De hiszen megmondta az Örökkévaló: „Ez a nép elfordult tanításomtól és törvényemtől, amelyet eléjük állítottam, hogy azt kövessék. Nem hallgattak szavamra, s nem úgy éltek, ahogy meghagytam nekik, 14 hanem konokul a saját fejük után mentek, és bálványokat követtek, ahogy őseik tanították őket. 15 Ezért hát én is ürömmel etetem, és méreggel itatom őket — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene. — 16 Szétszórom őket a nemzetek közé, akiket sem ők, sem őseik nem ismertek. De még ott is fegyvert küldök utánuk, hogy öldösse őket, amíg el nem pusztulnak.”
17 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura:
„Figyeljetek rám!
Hívjátok a siratóasszonyokat,
akik gyakorlottak ebben,
küldjetek értük, jöjjenek hamar!”
18 Jaj, sirassatok minket!
Fogjatok hozzá, jajgassatok,
áradjanak a könnyek,
hogy veletek sírjunk mi is!
19 Már hallatszik a siratóének a Sionról:
„Jaj nekünk! Hogy elpusztultunk!
Milyen nagy szégyen ért minket!
Házainkat lerombolták ellenségeink,
s el kell hagynunk földünket!”
20 Asszonyok, halljátok meg, mit mond az Örökkévaló!
Hallgassatok szavára,
tanítsátok meg leányaitokat a siratásra,
szomszédjaitokat a siratóénekre:
21 „Jaj, ablakainkra szállt a halál,
s bejött házainkba,
hogy kipusztítsa gyermekeinket az utcákról,
kiirtsa a fiatalokat a terekről!”
22 „Szólj! — mondta nekem az Örökkévaló. —
Úgy hevernek majd szerteszét a hullák,
mint ganéj a mezőn,
mint levágott búza az aratók után,
de nem lesz, aki összegyűjtse őket!”
Azzal dicsekedjen, hogy ismer engem!
23 Azt mondja az Örökkévaló:
„Ne dicsekedjen bölcsességével a bölcs,
se erejével az erős,
se gazdagságával a gazdag!
24 Ha dicsekedni akar,
hát azzal dicsekedjen,
hogy igazán ismer engem,
tudja, hogy én vagyok az Örökkévaló,
aki hűséges szeretettel, igaz ítélettel,
igazságosan kormányozom a föld lakóit,
mert ezekben telik kedvem”
— mondja az Örökkévaló.
25 „Bizony, eljön az idő, amikor megbüntetem mindazokat, akik ugyan körülmetélik testüket, valójában mégis körülmetéletlenek: 26 Egyiptom népét, Júda, Edom, Ammon és Moáb népét, meg azokat a pusztában élő törzseket, akik a hajukat lenyírják. Megbüntetem őket, mert mindezek a nemzetek körülmetéletlenek; Izráel egész népe pedig körülmetéletlen szívű!”[k]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center