Beginning
Isten hazahozza népét
54 „Ujjongj, te meddő!
Ujjongva kiálts és énekelj,
aki nem szültél!
Mert több fia lesz az elhagyott asszonynak,[a]
mint annak, aki férjnél van.”
— mondja az Örökkévaló.
2 „Szélesítsd ki sátorhelyed,
bátran terjeszd ki hajlékod határait,
ne félj!
Sátraid köteleit nyújtsd meg,
cövekeit verd le jó erősen,
3 mert terjeszkedni fogsz jobbra is, balra is!
Utódaid öröklik a nemzeteket,
és újjáépítik a lerombolt városokat.
4 Ne félj, mert nem fogsz csalódni,
és senki sem gyaláz többé!
Sőt, elfelejted ifjúságod szégyenét is,
nem gondolsz többé özvegységed gyalázatára.
5 Hiszen Alkotód a férjed,
az Örökkévaló, a Seregek Ura!
Ő a Megváltód,[b] Izráel Szentje,
az Egész Föld Istene!”
— ezt mondja Megváltód, az Örökkévaló.
6 Mert az Örökkévaló visszahív magához,
mint elhagyott és kesergő asszonyt a férje.
Mint a magányos asszonynak,
akit még fiatalon elküldött a férje,
azt mondja neked Istened:
7 „Röpke pillanatra elhagytalak, igaz,
de nagy irgalommal ismét magamhoz gyűjtelek!
8 Mivel megharagudtam rád nagyon,
egy szempillantásig eltakartam előled arcomat,
de örök szeretettel könyörülök rajtad!
9 Mert úgy van ez, mint Nóé napjaiban:
ahogy akkor megesküdtem,
hogy Nóé özönvize többé nem borítja el a földet,
úgy esküszöm most is,
hogy rád többé nem haragszom,
és nem büntetlek tovább.
10 Hiszen még a hegyek sem maradnak örökké a helyükön,
s a dombok is meginognak,
de hűséges szeretetem irántad örökké megmarad,
békességem szövetsége meg nem inog!”
— mondja az Örökkévaló, aki rajtad megkönyörült.
11 „Te szegény város, akit viharok szaggattak,
de senki sem vigasztalt!
Nézd, én újjáépítelek!
Zafírokból készítem alapjaidat,
drágakövekre építem falaidat,
12 rubinokkal ékesítem bástyáidat,
gránátkővel kapuidat,
drágakövekből készítem
körös-körül falaidat.
13 Fiaid mindannyian az Örökkévaló tanítványai lesznek,
és békességük örökre bőséges marad.
14 Gyökeret versz az igazságban,
és megerősödsz benne rendíthetetlenül.
Távol marad tőled minden pusztítás és romlás,
gondolnod sem kell vele.
Közeledbe sem jön a rettegés,
nem kell félned tőle.
15 Nézd! Ellenségeid összefognak ellened,
de akaratom ellenére.
Akik ellened támadnak,
elpusztulnak általad!
16 Nézd! Én teremtettem a kovácsot,
aki parazsat szít,
és fegyvert kovácsol,
céljának megfelelőt.
Így teremtettem a pusztítót is,
hogy pusztítson.
17 De az ellened készült fegyverek
mind kudarcot vallanak.
Az ellened szóló vádaskodásokat
mind meghazudtolod.
Mert ez az Örökkévaló szolgáinak öröksége,
hogy magam szolgáltatok nekik igazságot!”[c]
— mondja az Örökkévaló.
Jöjjetek e forrás vizéhez!
55 „Ti, akik szomjaztok, jöjjetek e forráshoz,
igyatok vizéből mindannyian!
Jöjjetek, még ha nincs is pénzetek,
lakjatok jól, egyetek, amennyi kell!
Jöjjetek mind,
vegyetek tőlem búzát pénz nélkül,
vegyétek ingyen a bort és a tejet!
2 Miért adnátok pénzt azért,
ami nem kenyér?
Miért dolgoznátok azért,
ami ki nem elégíthet?
Hallgassatok, hallgassatok rám!
Azt egyétek, ami jó,
hogy lelketek megelégedjen!
3 Forduljatok felém,
jöjjetek hozzám,
hallgassatok rám,
hogy éljetek!
Örök szövetséget kötök veletek,
Dávid iránti hűséges szeretetem,
és a neki tett ígéretem szerint.
4 Nézzétek, őt adtam a nemzeteknek,
hogy tanúskodjon nekik,
vezesse őket és uralkodjon fölöttük.”
5 Lásd! Olyan népeket hívsz elő,
amelyeket nem ismertél.
A nemzetek, amelyek nem ismertek téged,
hozzád futnak az Örökkévalóért, Istenedért,
és Izráel Szentjéért,
aki dicsőséggel koronáz meg téged.
6 Keressétek az Örökkévalót,
amíg nem késő!
Hívjátok segítségül őt,
amíg közel van!
7 A gonosztevő térjen jó útra,
a bűnös se kövesse gondolatait!
Jöjjön vissza az Örökkévalóhoz,
aki örömmel fogadja, és könyörül rajta!
Jöjjön Istenünkhöz,
aki szívesen megbocsát!
Az én gondolataim nem a ti gondolataitok!
8 „Mert az én gondolataim,
nem a ti gondolataitok.
Útjaitok sem az én útjaim!
— mondja az Örökkévaló. —
9 Amennyivel az ég magasabb a földnél,
annyival magasabbak útjaim útjaitoknál,
és gondolataim gondolataitoknál.
10 Mert az eső és hó az égből száll le,
de addig oda vissza nem tér,
míg a földet meg nem öntözi.
Termékennyé és gyümölcsözővé teszi,
hogy magot teremjen a magvetőnek,
és kenyeret az éhezőnek.
11 Ilyen az én szavam is, amelyet elküldök:
nem tér vissza hozzám dolgavégezetlen,
hanem minden tervemet megvalósítja,
és célját eléri.
12 Mert örömmel jöttök ki onnan,
és békességben vezetnek titeket.
Még a hegyek és dombok is
ujjongva énekelnek előttetek,
a fák is mind tapsolva köszöntenek.
13 Tüskés gyomok helyén ciprusfa növekszik,
tövises bozót helyett mirtusz virágzik,
s az Örökkévaló dicsőségét mutatja,
örök jelként,
amely soha el nem múlik”.
Házam imádság háza lesz minden nép számára
56 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Őrizzétek meg a jogosságot,
és cselekedjetek igazságosan,
mert szabadításom hamarosan megérkezik,
és rövidesen nyilvánvalóvá lesz,
mindaz a jó, amit teszek!
2 Boldog és áldott, aki így cselekszik,
és ehhez ragaszkodik:
aki megszenteli a szombat ünnepét,
és vigyáz, hogy ne törje meg,
s aki óvakodik attól, hogy rosszat tegyen.”
3 Ne mondja az idegen, aki az Örökkévalóhoz csatlakozott:
„Nem fogad be engem népe közé az Örökkévaló!”
Ne mondja a kasztrált se:
„Látjátok, én már terméketlen, kiszáradt fa vagyok!”
4 Mert ezt mondja az Örökkévaló:
„Azoknak a kasztráltaknak,
akik megőrzik a szombat ünnepét,
akik azt választják, amit én kedvelek,
akik hűségesek maradnak szövetségemhez,
5 jobban megőrzöm a nevét és emlékét
házamban és falaimon belül,
mint a fiaik és leányaik tennék.
Bizony, örök nevet adok nekik,
amelyet soha senki el nem törölhet.[d]
6 Ami pedig azokat az idegeneket illeti,
akik az Örökkévalóhoz csatlakoztak,
hogy szolgálják őt,
hogy szeressék az Örökkévaló nevét,
hogy szolgái legyenek,
akik megőrzik a szombat ünnepét,
s vigyáznak, hogy ne törjék meg azt,
akik hűségesen ragaszkodnak
az Örökkévaló Szövetségéhez,
7 bizony, őket is fölviszem szent hegyemre!
Megörvendeztetem őket imádságom házában,
és szívesen fogadom
égő- és véresáldozataikat oltáromon.
Mert házam imádság háza lesz
minden nép számára!”
8 Ezt mondja az Örökkévaló Isten,
aki összegyűjti az Izráelből száműzötteket és szétszórtakat:
„Még gyűjtök hozzájuk másokat is,
azok mellé, akik már összegyűltek.”
A nép vezetői méltatlanok és tehetetlenek
9 Gyertek enni mezei vadak,
és ti is, erdei vadállatok!
10 Mind vakok az őrszemek,[e]
nem vesznek észre semmit.
Olyanok, mint a néma kutyák,
nem tudnak ugatni,
csak hevernek és szunnyadnak,
mert szeretnek aludni.
11 Bizony, olyanok, mint a telhetetlen ebek,
akik soha nem elégszenek meg!
Olyan pásztorok ők,
akik nem tudnak semmit,
mind a saját feje után megy,
mind a saját hasznát keresi,
mindegyikük!
12 Ezt mondják: „Gyertek, szerezzünk bort,
igyunk egy jót együtt, igyuk le magunkat!
Holnap meg folytatjuk ugyanezt,
mert az is olyan lesz, mint a mai nap,
vagy még különb!”
57 Sorra mennek el az igazak,
de senki sem törődik vele.
Az istenfélőket egybegyűjtik,
de senki sem érti miért.
Az igazakat, bizony, elviszik,
mielőtt a veszedelem megérkezik.
2 De eljön a békesség ideje is.
Akik addig egyenes úton jártak,
háborítatlanul pihennek nyugvóhelyükön.
A bálványimádók büntetése
3 „Ti pedig jöjjetek csak ide, boszorkányfajzatok,
prostituáltak és paráznák fiai!
4 Kiből űztetek gúnyt?
Ki ellen szóltatok?
Kire öltöttétek ki nyelveteket?[f]
Hiszen ti mind hűtlenségből származtok,
hamisság gyermekei vagytok!
5 Hiszen minden vágyatok,
hogy a zöldellő fák alatt bálványokat imádjatok!
Megölitek a csecsemőket,
hogy bálványoknak áldozzátok fel őket
a völgyekben és a sziklák hasadékaiban!
6 Patakok sima kövein áldoztok,
étel- és italáldozattal tisztelitek bálványaitokat.
Hát legyen minden örökségetek az a kő!
Akit imádtatok, az legyen örökrészetek!
Tűrjem mindezt csendben,
és nyugodjak bele?
7 Magas hegyeken[g] vetettél ágyat,
s ott paráználkodtál bálványaiddal,
oda mentél fel, hogy áldozz nekik!
8 Ajtód mögé állítottad szobraikat,
varázsjeleiket ajtófélfádra szögezted.[h]
Elhagytál engem, hozzájuk szegődtél,
paráználkodtál, és szövetséget kötöttél velük,
mert szeretted ágyukat és jeleiket![i]
9 Illatos kenőcsökkel kented meg magad,
és Molokhoz mentél olajoddal.
Messze földre is követeket küldtél,
egészen a Seolig aljasodtál!
10 Belefáradtál a sok mesterkedésbe,
mégsem ismerted be, hogy haszontalan.
Új erőre kaptál, és nem lettél beteg.
11 Kitől féltél?
Kitől rettegtél, hogy engem elhagytál?
Miért hazudtál?
Miért nem emlékeztél rám?
Miért nem vetted szívedre?
Régóta hallgattam, ezért nem tiszteltél?
12 De most megmutatom neked, mit ér igazságod,
és mit érnek tetteid!
Nem segítenek rajtad,
nem érnek semmit!
13 Amikor majd segítségért kiáltasz,
mentsen meg téged bálványaid serege!
Bizony, nem érnek semmit,
mert a szél hordja szét őket,
még egy gyenge lehelet is elfújja mindet!
De aki bennem bízik,
birtokul kapja a földet,
örökségül kapja szent hegyemet.”
Hordjátok el népem útjából az akadályokat!
14 „Készítsétek az utat,
készítsétek és egyengessétek!
Hordjátok el népem útjából az akadályokat!”
15 Mert ezt mondja a Magasságos és a Felséges,
aki az örökkévalóságban lakik,
s kinek neve szent:
„Magasságban és szentségben lakom,
de az alázatos és megtört szívűvel is,
hogy az alázatosak szellemét megelevenítsem,
s az összetörtek szívét életre keltsem.
16 Nem haragszom örökké,
és nem perelek vég nélkül,
mert az emberek szellme
reményét vesztve elcsüggedne.
17 Kapzsisága miatt haragudtam meg rá,
és megbüntettem érte.
Haragomban arcom eltakartam előle,
ő pedig elfordult tőlem,
és a maga útján járt.
18 Láttam, hogy saját feje után megy,
mégis meggyógyítom, és vezetem őt!
Sőt, megvigasztalom őt is,
meg azokat is, akik romlásán búsultak.
19 Még azt is megteszem,
hogy hálát adjon mindezért!
Békesség, békesség azoknak,
akik távol vannak,
és azoknak is, akik közel
— mondja az Örökkévaló —,
én meggyógyítom őt!”
20 De az istentelenek, mint a háborgó tenger, olyanok:
iszapot és sarat hánynak ki,
szennyes habokat tajtékoznak.
Nyughatatlanok!
21 „Nincs békesség az istenteleneknek!”
— ezt mondja Istenem.
A képmutató böjtölés
58 „Kiálts, jó hangosan!
Emeld föl hangodat, mint a trombita,
ne félj!
Mondd meg népemnek, miben vétkeztek,
Jákób népének mutasd meg bűneiket!
2 Hiszen ők naponta buzgón keresnek engem,
hogy megértsék útjaimat!
Hát nem olyan nép ez, amely igazságosan él,
és Istenének parancsait tiszteli?
Igazságos döntéseket kérnek tőlem,
és Isten közelségére vágyakoznak![j]
3 Ezt mondják nekem: »Miért böjtölünk,
ha nem veszed észre?
Miért gyötörjük magunkat,
ha nem törődsz vele?«
De én ezt felelem: Nézzétek!
Még a böjt napján is kedvteléseitek űzitek,
és dolgoztatjátok rabszolgáitokat!
4 Még a böjt idején is veszekedtek
és vitatkoztok,
gonosz indulattal támadtok egymásra,
majd ölre mentek!
Nem úgy böjtöltök,
hogy könyörgésetek hangja
följusson a magasba!
5 Azt hiszitek, ez az a böjt,
amelyet én szeretek?
Az a böjt, hogy az ember
éhezéssel gyötri magát?
Hogy fejét lehajtja, mint a káka,
zsákruhába öltözik,
és hamuban térdel?
Ezt nevezitek ti böjtnek,
az Örökkévaló kedves napjának?
Az igazi böjt, amelyet az Örökkévaló szeret
6 Nem! Az a böjt, amelyet én szeretek,
nem ilyen!
Nyissátok ki a gonoszság bilincseit!
Engedjétek szabadon az elnyomottakat,
oldozzátok le igájuk köteleit!
Törjetek össze minden igát!
7 Kenyered oszd meg az éhezővel,
otthonodat a hajléktalan szegénnyel,
ha ruhátlant látsz, öltöztesd föl,
és testvéred elől ne zárkózz el!
8 Akkor felvirrad világosságod,
mint a hajnal fénye,
betegségedből hamar felépülsz,
és egészséged helyreáll,
az Igazságos[k] megy előtted, mint elővéd,
az Örökkévaló dicsősége pedig hátulról védelmez.
9 Akkor, ha segítségül hívod az Örökkévalót,
ő meghallja, és válaszol neked.
Mikor hozzá kiáltasz,
azt mondja: »Itt vagyok!«
Ha egymást le nem igázzátok,
ha másokra ujjal nem mutogatsz,
ha beszéddel sem támadsz senkire,
10 ha odaadod az éhezőnek, amit saját lelked kíván,
hogy a nyomorultak lelkét tápláld vele,
akkor felragyog világosságod a sötétben is,
még a homály is úgy ragyog, mint a déli verőfény.
11 Akkor az Örökkévaló vezérel téged szüntelen,
még kietlen, száraz földön is mindennel ellát.
Csontjaidat megerősíti,
s olyan leszel, mint a jól öntözött, viruló kert,
mint a forrásvíz, mely el nem apad.
12 Fiaid felépítik az ősi romokat,
és jövendő nemzedékek számára építesz alapokat.
Így fognak nevezni:
»Romos várfalak felépítője,
utak megújítója,
városok újjáépítője.«
13 Ha szombat ünnepén nem indulsz útra,
és szent napomon nem jársz kívánságod után,
hanem örömöd leled a szombati nyugalomban,
az Örökkévaló szent és dicsőséges napjának tartod,
és őt tiszteled azzal,
hogy nem a hétköznapi dolgaiddal foglalkozol,
nem a kívánságaidat követed,
s nem beszélsz hiábavalóságot,
14 akkor gyönyörködni fogsz az Örökkévalóban,
járatlak a föld magaslatain,
és Jákóbnak, ősapádnak örökségével táplállak!”
— az Örökkévaló szája mondja ezt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center