Beginning
Isten kiválasztja Círuszt, hogy Izráelt megszabadítsa
45 Ezt mondja Círusznak az Örökkévaló, aki őt fölkent királlyá tette:
„Kézen fogtalak, én fogom a jobbodat,
hogy a nemzeteket meghódoltassam előtted,
s a királyoktól hatalmukat elvedd,
hogy a kapukat kinyissam előtted,
s egyetlen város se maradjon zárva.
2 Előtted megyek,
síksággá teszem a hegyeket,
a tekervényes utakat kiegyenesítem,
összetöröm a súlyos bronzkapukat,
vas-záraikat letöröm.
3 Neked adom a sötétségben elrejtett kincseket,
és a titkos rejtekhelyek gazdagságát,
hogy megtudd:
Én vagyok az Örökkévaló, Izráel Istene,
aki neveden szólítalak.
4 Szolgámért, Jákóbért, és választottamért, Izráelért
neveden szólítottalak, királlyá tettelek,
pedig nem ismertél.
5 Nem tudtad, hogy én vagyok az Örökkévaló,
nincs más Isten rajtam kívül.
Bár nem ismertél,
mégis megerősítettelek,
6 hogy megtudják a népek kelettől nyugatig:
nincs Isten más kívülem,
én vagyok az Örökkévaló,
nincs senki más!
7 Én alkotom a világosságot,
és teremtem a sötétséget,
tőlem származik a békesség,
de a veszedelem és a csapás is.
Én, az Örökkévaló, viszem véghez mindezt.
8 Hulljon az égből igazságosság,
mint bőséges záporeső!
Sarjadjon a földből szabadulás!
Növekedjenek együtt!
Én, az Örökkévaló teremtem mind a kettőt.”
Kérdőre akartok vonni?
9 Nézzétek őket!
Még Alkotójukkal is perlekednek,
pedig csak agyagcserepek a többi cserép között!
Mondhatja-e a korsó a fazekasnak: „Mit csinálsz?”
Vagy ezt: „Nincs hatalmad fölöttem!”
10 Nézzétek! Apjának szemére hányja:
„Minek adtál nekem életet?”
Anyjának meg ezt mondja:
„Miért szültél engem?”
11 Ezt mondja az Örökkévaló,
Izráel Szentje és Teremtőtök:
„Ti akartok kérdőre vonni engem a jövő felől,
vagy arról, hogyan bántam gyermekeimmel,
akiket saját kezem formál?!
12 Hiszen én alkottam a földet,
s én teremtettem az embert, hogy lakjon rajta!
Kezem terjesztette ki az eget,
parancsomra álltak elő a mennyei seregek![a]
13 Igen, őt[b] is én emeltem föl magasra,
s vezetem, hogy igazságosságban járjon,
lába előtt az utat én egyengetem!
Ő építi újjá városomat,
népemet ő engedi szabadon,
de mindezt nem haszonért teszi,
nem fizetségért, vagy kincsekért.”
— az Örökkévaló, a Seregek Ura mondja ezt.
14 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Tiéd lesz Egyiptom gazdagsága,
és Etiópia összegyűjtött kincse.
A magas termetű szabeusok hozzád mennek,
szolgáid lesznek,
láncra verve követnek,
s lábad előtt leborulnak.
Így könyörögnek:
»Bizony, Isten csak közöttetek lakik,
és rajta kívül nincs más Isten!«”
15 Bizony, a rejtőzködő Isten közöttetek van,
Izráel Istene a Szabadítótok!
16 Akik bálványokat készítenek,
mind csalódni fognak,
gyalázat éri őket.
Bizony, mindannyian megszégyenülnek!
17 De Izráelt az Örökkévaló örökre megszabadítja,
szégyen és gyalázat többé nem éri őket!
18 Mert ezt mondja az Örökkévaló,
aki az eget teremtette,
Isten, aki a földet formálta és alkotta,
de nem kietlen pusztaságnak,
hanem lakóhelynek készítette:
„Én vagyok az Örökkévaló,
nincs más Isten kívülem!
19 Nem titokban szóltam,
nem valami sötét zugban,
hanem nyilvánosan!
Nem azt mondtam Jákób népének:
Keressetek, de hiába,
mert úgysem találhattok meg!
Én, az Örökkévaló, igazságot mondok,
valóságot hirdetek.
Az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten
20 Hát gyűljetek hozzám!
Jöjjetek közel mind,
akik a népek közül megmenekültetek!”
„Akik bálványok szobrait hordozzák,
milyen értelmetlenek!
Olyan istenhez könyörögnek,
aki semmit sem segít, hisz tehetetlen!
21 Hát tanácskozzatok csak,
adjátok elő érveiteket!
Mondjátok meg nekem:
Ősidőktől fogva volt-e valaha ilyen?
Ki tudta ezt előre megmondani közületek?
Bizony, nem volt senki,
és nincs ma sem.
Én vagyok az Örökkévaló egyedül,
Igazságos Isten, Szabadító!
Nincs más Isten kívülem!
22 Rám nézzetek,
a föld széléről is hozzám jöjjetek,
hogy megmeneküljetek,
hiszen egyedül én vagyok Isten,
nincs senki más!
23 Megesküdtem önmagamra,
igazságot mondtam,
szavam visszavonhatatlan:
mindenki térdet fog hajtani előttem,
mindenki rám esküszik,
24 és így szólnak rólam:
»Bizony, csak az Örökkévalótól származik
az üdvösség és erő!«
Ezért jönnek hozzám mindannyian!”
Akik pedig lázadtak ellene,
mind kudarcot és szégyent vallanak.
25 Izráel népe is az Örökkévalóban dicsekszik,
aki magához fogadja őket,
mint saját gyermekeit.
Az Örökkévaló és a bálványok szembeállítása
46 Bél összeroskad, Nebó[c] ledől,
szobraikat teherhordó állatokra rakják.
Bálványok voltak,
de már csak rakomány a kimerült állatok hátán.
2 Bizony összeroskadnak,
ledőlnek mind a bálványistenek,
még saját magukat sem tudják megmenteni,
mind fogságba hurcolják őket!
3 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Figyelj rám, Jákób népe!
Hallgass rám, Izráel maradéka,
akiket születésetektől fogva hordozok,
anyátok méhétől viselek!
4 Én vittelek, mikor születtél,
és hordozlak, mikor megőszülsz.
Én teremtettelek és visellek,
hordozlak és megmentelek.
5 Kihez hasonlítotok engem?
Kivel akartok egyenlővé tenni?
Kivel mértek össze?
Kit akartok mellém állítani?
Talán a bálványokat?
6 Hiszen aki ilyet akar készíttetni magának,
ötvös mestertől rendeli meg,
kiszámolja erszényéből az aranyat,
leméri az ezüstöt a mérlegen,
hogy a mester istent készítsen neki,
bálványt, amely előtt leborulva imádkozik.
7 A bálványt vállukon hordozzák tisztelőik,
majd leteszik — s az ott is marad.
Még mozdulni is képtelen!
Ha segítségért kiáltasz hozzá,
nem válaszol, nem segít,
szorult helyzetedből meg nem szabadít.
8 Gondoljátok csak végig ezeket,
és szégyenkezzetek!
Emlékezzetek, ti hűtlenek!
9 Emlékezzetek csak a régi időkre,
értsétek meg,
hogy én vagyok az Isten,
nincs más Isten kívülem!
Nincs senki hozzám hasonló,
10 aki már kezdetben kijelenti a véget,
ősidőktől fogva megmutatja
amik még meg sem történtek.
Tervem nem vall kudarcot soha,
s amit akarok, azt véghez is viszem!
11 Előhívom keletről a sast,
messze földről a férfit,
aki megvalósítja terveim.
Igen, amit mondtam, meg is teszem.
Amit tervezek, véghez is viszem.
12 Figyeljetek rám, ti keményszívűek,
akik távol vagytok attól,
hogy a helyes úton járjatok!
13 Közel hozom a győzelmet,[d]
már nincs is messze!
Szabadításom nem várat soká magára.
Szabadulást hozok Sionnak,
csodálatos dolgokat teszek Izráelért.”
Gúnydal Babilónia pusztulásáról
47 „Szállj le trónodról, ülj a porba,
Babilon szűz leánya!
Ülj a puszta földre,
káldeusok leánya![e]
Nincs többé trónusod,
nem leszel többé kényeztetett úrnő!
2 Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet,
mint a rabszolgalányok!
Vedd le fátyladat, járj hajadonfővel,
emeld fel szoknyád,
mikor a folyók[f] gázlóin átkelsz!
3 Bizony, csupaszra vetkőztetnek téged,
s mindenki előtt megszégyenülsz![g]
Megfizetek neked minden gonoszságodért,
s nem kímélek senkit közületek!”
4 Ezt mondja Megváltónk,
az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Szentje:
5 „Némulj el, és ülj le a sötétben,
káldeusok leánya,
többé nem leszel birodalmak királynője!
6 Megharagudtam népemre,
elfordultam örökségemtől,
és kezedbe adtam őket.
Te pedig kegyetlenül büntetted népemet,
az öregekre is súlyos terhet raktál!
7 Azt gondoltad: »Örökké úrnő maradok!«
Nem törődtél hát velük,
nem gondoltad meg,
mi lesz ennek a vége!
8 Hozzászoktál a jóléthez,
elbíztad magad.
Azt gondoltad: ȃn vagyok,
és nincs senki más!
Nem leszek soha özvegy,
sem gyermektelen!«
9 Hát tudd meg, hogy mindkettő
egy napon szakad rád hirtelen:
özveggyé leszel,
és elveszted gyermekeidet!
Bizony, utolér mindez,
hiába a sokféle okkult praktikád és varázsigéd,
egyik sem segít rajtad!
10 Hiába bíztál gonoszságodban,[h]
hiába mondtad: »Engem senki sem láthat!«
Bölcsességed és tudásod becsapott téged,
mikor azt mondtad:
ȃn vagyok,
rajtam kívül nincs más!«
11 Baj és veszedelem zúdul rád,
de nem tudod honnan és mikor.
Utolér a csapás,
és nem tudod kivédeni.
Hirtelen tör rád a pusztulás,
s nem tudod eltéríteni.
12 Hát állj elő nagy varázstudományoddal!
Vedd elő számtalan varázsigéd,
melyekkel ifjúságodtól kezdve annyit vesződtél!
Lássuk, mire mész velük?
Nézzük, kit tudsz velük elriasztani!
13 Hiszen tanácsadóid annyian vannak,
mint égen a csillag!
Talán meguntad őket és bölcsességüket?
Jöjjenek hát, és mentsenek meg, ha tudnak:
az asztrológusok, meg a csillagok ismerői,
és a jövendőmondók,
akik újhold napján jósolnak neked!
14 Bizony, mint a polyva,
úgy megégnek a tűzben!
Nagy bölcsességükkel
magukat sem menthetik meg a tűzből!
Mert ez a tűz nem a kályha parazsa,
nem a tűzhely barátságos melege!
15 Így jársz majd varázslóiddal,
akikkel ifjúságodtól fogva vesződtél.
Menekülnek, ki merre lát,
s rajtad nem tud egyik sem segíteni.”
Egyedül az Örökkévaló képes kijelenteni a jövőt
48 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hallgass rám, Jákób népe,
akik Izráelnek nevezitek magatokat,
bár Júdától származtok!
Az Örökkévaló nevére esküsztök,
Izráel Istenét emlegetitek,
de nem őszintén, nem igazán.
2 Hiszen a Szent Város[i] lakóinak hívnak titeket,
és Izráel Istenében bíztok,
kinek neve: Örökkévaló, a Seregek Ura!
3 Amik eddig történtek,
már régen megmondtam nektek.
Előre megmondtam,
idejében tudtotokra adtam,
azután hirtelen megtettem.
Bizony, szavaim mind beteljesedtek!
4-5 Mielőtt megtörtént volna,
kijelentettem nektek a jövőt,
mert tudtam, hogy mennyire makacs vagy,
milyen nehezen formálható[j],
és nem hiszel nekem.
Hát megmutattam neked, amik következtek,
hogy ne mondhasd:
»Bálványaim tették ezt!
Bálványszobrom parancsára történt!«
6 Előre hallottad,
majd saját szemeddel láttad,
tanúskodhatsz róla.
De mostantól új dolgokat hirdetek,
eddig rejtett dolgokat mondok neked,
amelyekről nem hallottál soha.
7 Most teremtettem ezeket, nem régen,
nem hallottad ezelőtt,
hogy ne mondhasd:
»Ezt már rég tudom!«
8 Bizony, nem hallgattál rám,
nem értettél meg semmit,
mert régtől fogva befogtad a füled!
Hiszen jól ismerlek téged,
milyen hűtlen vagy és engedetlen,
s hogy születésed óta lázadsz ellenem.
9 Nevemért mégis fékezem haragom,
dicsőségemért türtőztetem magam,
hogy ki ne irtsalak.
10 Nézd, megtisztítalak, mint az ezüstöt,
de a szorongatás tüzében.
Próba alá vetlek a csapások kohójában.
11 Csak önmagamért bánok így veled,
tudd meg, csak magamért, nem miattad!
Mert hogyan is hagyhatnám,
hogy gyalázzák nevem?
Dicsőségem másnak át nem engedem!”
12 „Figyelj rám, Jákób!
Hallgass rám Izráel, akit elhívtam!
Én vagyok a kezdet,
és én vagyok a befejezés!
13 Kezem alapozta meg a földet,
jobb karom terjesztette ki az eget.
Mikor szólítottam őket, mind előálltak,
hogy parancsom teljesítsék.
14 Gyűljetek mind elém,
halljátok meg ezt nemzetek!
Ugyan ki az közületek,
aki megmondta volna előre,
hogy akit az Örökkévaló szeret,[k]
végrehajtja az Örökkévaló akaratát Babilonon,
és a káldeusokon?
15 Egyedül én mondtam meg előre.[l]
Elhívtam, el is hoztam,
útjait egyengettem,
és győzelemre segítettem!
16 Jöjjetek ide,
és halljátok meg ezt!
Kezdettől fogva nyíltan beszéltem,
nem titokban!
Kezdettől fogva ott vagyok,
ahol beteljesedik,
amit előre megmondtam.”
Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló Isten küldött engem és az ő Szellemét. 17 Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Szentje, Megváltód:
„Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
aki tanítalak téged mindarra, ami javadra válik,
aki vezetlek azon az úton, amelyen járnod kell.
18 Bárcsak engedelmeskedtél volna parancsaimnak!
Akkor most békességed és jóléted oly bőséges volna,
mint az áradó folyóvíz.
Igazságosságod olyan lenne,
mint a tenger dagály idején.
19 Bizony, akkor utódaid annyian lennének,
mint tengerparton a homokszemek,
gyermekeid, mint a kavicsok,
megszámlálhatatlanul!
Akkor nem pusztítanák őket,
egyet sem ölnének meg közülük soha!”
20 Jöjjetek ki Babilóniából,
meneküljetek el a káldeusoktól!
Énekelve hirdessétek,
ujjongva kiáltsátok világgá:
„Az Örökkévaló megváltotta a szolgáját, Jákóbot!”
21 Mikor a pusztában vezette népét az Örökkévaló,
egyikük sem szomjazott,
még a sziklából is vizet fakasztott nekik!
Bizony, meghasította a sziklát értük,
és víz zúdult ki onnan bőségesen.
22 „Nincs békesség az istentelen gonoszok számára!”
— mondja az Örökkévaló.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center