Beginning
Ének az Örökkévaló szőlőskertjéről
5 Most figyeljetek rám! Istenemnek éneklek, akit szeretek! Szerelmes ének ez szőlőjéről, szőlője iránti szeretetéről![a]
Szeretett barátomnak szőlőskertje volt
egy termékeny domboldalon.
2 Gondosan művelte,
kövektől megtisztította,
nemes fajtát telepített,
közepére őrtornyot emelt,
és szőlőprést épített.
Bizakodva várta a jó termést,
de lám, a tőkék csak vadszőlőt teremtek!
3 „Most hát Jeruzsálem lakosai[b],
és ti, júdai férfiak[c],
tegyetek igazságot köztem és szőlőm között!
4 Mit kellett volna még tennem,
mit nem tettem meg szőlőmért?
Vártam, hogy édes szőlőt szüreteljek róla,
miért termett hát keserű fürtöket?
5 Most hát figyeljetek!
Tudjátok meg, mit teszek szőlőmmel:
kerítését lerombolom,
hadd legeljék az állatok,
kőfalát ledöntöm,
hadd tapossák az idegenek.
6 Parlagon hagyom,
hadd verjék fel a gyomok!
Nem gondozom, nem kapálom,
nem metszem, nem ápolom!
Teremjen hát bogáncsot és töviseket!
Parancsolok a felhőknek,
hogy esőt rá ne adjanak.”
7 Látjátok, az Örökkévaló, a Seregek Ura szőlőskertje
Izráel egész népe!
Gyönyörűséges ültetvénye:
Júda férfiai![d]
Jogosságot várt tőlük az Örökkévaló,
de ők ártatlanokat gyilkoltak.
Igazságosságot várt,
de jajkiáltást hallott!
Prófécia Júda közelgő pusztulásáról
8 Jaj nektek, akik vagyont harácsoltok,
és rakásra gyűjtitek a házakat, földeket,
amíg másnak egy morzsa sem marad!
Végül majd az egész országot bezsebelitek?
9 Hallottam, amint az Örökkévaló, a Seregek Ura megesküdött:
„Romba dőlnek ezek a házak,
mind elhagyottá lesznek,
még a paloták is lakatlanul állnak,
10 a négyhektáros szőlőskert
csak egy korsó[e] bort terem,
aratáskor a búza
csak a vetőmag tizedét adja vissza.”
11 Ti, akik reggeltől estig
csak a részegséget keresitek,
s késő éjjelig borgőzös fejjel mulattok!
12 Lakomáitokon lantok, hárfák, dobok,
fuvolák és bor mellett dőzsöltök,
de amit az Örökkévaló tesz, azzal nem törődtök,
kezének munkáit észre sem veszitek!
13 Mivel népem nem ismeri az Örökkévalót,
fogságba hurcolják őket ellenségeik,
előkelő vezetőiket az éhség,
tömegeiket a szomjúság öli meg.
14 Kitátja száját a Seol,
elnyeli őket a sír,
melynek étvágya csillapíthatatlan.
Alászáll az alvilágba előkelő és közember,
lehullik a jeruzsálemi lakomázók zajongó sokasága.
15 Porig aláznak akkor minden embert,
gazdag és szegény a földre görnyed,
még a büszke tekintetű is kénytelen lesütni a szemét
16 az Örökkévaló, a Seregek Ura előtt,
amikor ő ítélkezik.
Isten, aki Szent, igazságosan ítél.
Bizony, még az ítéletben is szentnek bizonyul!
17 Az elhurcoltak helyén bárányok legelnek,
a gazdagok romos házaiban idegenek tanyáznak.
18 Nézzétek azokat,
akik semmittevéssel töltik napjaikat,
s úgy vonszolják maguk után bűneiket és vétkeiket,
mint kötélen a megrakott kocsit!
19 Akik gúnyolódva mondják:
„Lássuk hamar, megteszi-e Isten,
amit mondasz!
Ám tegye meg,
Izráel Szentje siessen vele!
Jöjjön mielőbb,
hadd lássuk, mi lesz belőle!”
20 Nézzétek azokat, akik jónak mondják a gonoszt,
és gonosznak a jót,
sötétségnek tartják a világosságot,
és világosnak a sötétet,
keserűnek állítják az édeset,
és édesnek a keserűt!
21 Nézzétek azokat,
akik bölcsnek képzelik magukat,
és azt hiszik,
hogy nagyon okosak!
22 Nézzétek azokat, akik hősök a borivásban,
és nagy vitézek az ivócimborák között!
23 Akik, ha lefizetik őket, igazolják a gonosztevőt,
és hamisan tanúskodnak az igazak ellen.
24 Emiatt úgy pusztulnak el, mint tarló a lángban,
mint polyva a tűzben.
Gyökerük elrothad, viráguk elszárad,
mert az Örökkévaló, a Seregek Ura tanítását[f] elutasították,
Izráel Szentjének szavait semmibe vették.
25 Emiatt zúdul az Örökkévaló haragja a népére:
oly súlyos csapásokkal bünteti meg őket,
hogy még a hegyek is beleremegnek.
Mindenfelé halottak hevernek temetetlen,
mint szemét az utcán!
De haragja még nem csendesül le,
karja még felemelve marad!
26 Az Örökkévaló zászlót emel a távoli nemzeteknek,
jelt ad a messze lakó népeknek,
s lám, már sietve jönnek is!
27 Nincs köztük egy sem fáradt, vagy gyenge,
egyik sem álmos, nem alszik.
Mind készül a harcra, övét megszorítja,
saruszíját igazítja,
28 íját felvonja, próbálva feszíti,
éles nyilakat vesz kezébe.
Lovaik patája, mint a kovakő,
harci szekereik kereke forgószél.
29 Seregük zaja rémítő,
mint az oroszlán-ordítás.
Zsákmányt ejtenek,
mint a fiatal oroszlán,
megragadják, elhurcolják,
nincs, aki tőlük visszaszerezze.
30 Azon a napon seregük úgy morog,
mint prédáját szaggató oroszlán.
Táboruk hangja,
mint a tenger morajlása.
Ha országodra nézel,
csak sűrű sötétséget látsz,
minden világosságodat haragos felhők nyelik el.
Az Örökkévaló prófétának hívja el Ézsaiást
6 Abban az esztendőben[g], amikor Uzzijjá[h] király meghalt, láttam az Urat. Trónján ült, fent a magasban, és palástja beborította a templomot. 2 Fölötte szeráfok lebegtek, akiknek hat-hat szárnyuk volt. Kettővel az arcukat takarták el, kettővel a testüket fedték be, kettővel pedig lebegtek. 3 Így kiáltottak egymásnak:
„Szent, szent, szent az Örökkévaló, a Seregek Ura,
dicsősége betölti az egész Földet!”
4 Hangjuktól megremegett az ajtó kerete és küszöbe, a templom pedig megtelt füsttel.[i]
5 Akkor én felkiáltottam: „Jaj nekem! Végem van, mert tisztátalan beszédű vagyok, és tisztátalan beszédű[j] nép között lakom, mégis a saját szememmel látom a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát!”
6 Ekkor az egyik szeráf hozzám repült. Kezében izzó parazsat hozott, amelyet fogóval vett az oltárról. 7 Megérintette számat a parázzsal, és ezt mondta: „Nézd, amint ez a parázs megérintette ajkadat, vétked eltűnt, és bűnödre bocsánatot nyertél.”[k]
8 Majd az Úr hangját hallottam, aki ezt kérdezte: „Kit küldjek el? Ki lesz a hírvivőnk?”
Ezt válaszoltam: „Itt vagyok én! Küldj el engem!”
9 Ő pedig így szólt hozzám: „Menj! Mondd ennek a népnek:
Csak hallgassátok és hallgassátok, újra meg újra,
de ne értsétek meg!
Csak nézzétek és nézzétek, újra meg újra,
de ne lássátok!”
10 „Menj, tedd érzéketlenné e nép szívét,
füleiket zárd be, hogy ne halljanak,
szemeiket takard el,
hogy ne lássanak, szívükkel ne értsenek,
hogy ne tudjanak visszatérni hozzám,
és meg ne gyógyítsam őket!”
11 Megkérdeztem: „Uram, meddig marad ez így?” Ezt válaszolta:
„Ameddig elpusztult városaik romokban hevernek,
házaik elhagyottan és lakatlanul állnak,
földjük műveletlen marad és elvadul,
12 mert messzire viszi az Örökkévaló a népet,
alig marad valaki az országban.
13 Ha tizedrészük megmarad,
azt is újra meg újra pusztulás sújtja.
Mégis, ahogy a tölgyfa tönkje életben marad,
miután a fát kivágták,
e nép maradéka is szent mag lesz,
és életben marad.”
Vigyázz, ne ess kétségbe!
7 Ezek Áháznak, Júda királyának uralkodása idején történtek. Áház Jótám fia, ez pedig Uzzijjá fia volt.
Recín,[l] Arám királya és Pekah, Remaljá fia, Izráel királya[m] hadjáratot indítottak Jeruzsálem, Júda fővárosa ellen, de nem tudták elfoglalni.[n]
2 Mindez pedig így történt: Hírül vitték Áháznak, aki Dávid király utóda volt Júda trónján, hogy Arám és Izráel királyai összefogtak Júda ellen. Ennek hallatára Áház és egész népe nagyon megrémült: úgy ingadoztak, mint a fák a szélben.
3 Ekkor az Örökkévaló szólt Ézsaiásnak: „Fiaddal, Seárjásúbbal[o] együtt menjetek ki a Felső-tóhoz,[p] a csatorna végéhez, ahol a ruhafestők mezeje van. Ott fogtok találkozni Áházzal, 4 akinek ezt mondd: Vigyázz, ne ess kétségbe! Légy nyugodt, és ne félj! Ne ijedj meg Recín haragjától, se az arámi seregtől, se Remaljá fiától! Fenyegetésüknek nagyobb a füstje, mint a lángja! Ne félj tőlük! 5 Igaz, hogy ők gonosz terveket szőttek ellened és országod ellen. Igaz, hogy Arám és Izráel királyainak az a szándéka, hogy 6 megtámadják és elfoglalják Júdát, azután magukhoz csatolják, és Tábeal fiát tegyék meg királynak Júdában. 7 De az Örökkévaló Isten azt mondja:
Nem lesz abból semmi,
tervük kudarcot vall!
8 Hiszen Arám feje Damaszkusz,
Damaszkusz feje pedig Recín.
Még hatvanöt év, és Izráel királysága összedől,
népe szétszóródik és eltűnik.
9 Izráel feje Samária,
Samária feje pedig Remaljá fia.
De ha nem bíztok bennem,
ha nem hisztek szavamnak,
bizony, ti sem maradtok meg!”
Prófécia Immánuelről
10 Az Örökkévaló ismét szólt Áházhoz: 11 „Kérj magadnak jelt az Örökkévalótól, Istenedtől! Kérj jelt megerősítésül, akár olyan mélységben, mint a Seol, akár olyan magasban, mint a Menny!”[q]
12 De Áház így felelt: „Nem kérek jelt, nem teszem próbára az Örökkévalót!”
13 Ézsaiás ekkor azt mondta Áháznak: „Hallgass meg, Júda királya, és ti, az egész királyi család, akik Dávidtól származtok! Nem elég, hogy Isten embereit fárasztjátok, még Istenem türelmét is próbára teszitek! 14 Ha Áház nem kér jelt tőle, akkor Uram maga fog nektek jelt adni.
Nézzétek! A fiatal szűz gyermeket fogan,
fiút szül,[r]
és így nevezi fiát: »Immánuel«.[s]
15 Ez a fiú vajat[t] és mézet eszik,
amíg megtanulja a rosszat elutasítani
és a jót választani.
16 De még mielőtt ez a fiú
megtanulja a rosszat elutasítani
és a jót választani,
elpusztul az a föld, amelynek két királyától
annyira rettegsz, Áház!
Prófécia a közelgő asszír támadásról
17 Ami pedig Júda királyságát illeti, az Örökkévaló olyan időket hoz rád, Áház király, és az egész királyi családra, meg Júda népére, amilyen még nem volt, mióta Izráel királysága elszakadt Júdától: rátok hozza Asszíria királyát és seregét!
18 Akkor az Örökkévaló jelt ad,
idehívja a legyeket Egyiptom folyóinak forrásaitól,
és a vadméheket[u] Asszíriából.
19 Mind eljönnek, letelepszenek a szakadékokban,
sziklahasadékokban, tövises bokrokon
és a nyájak itatóhelyén.
20 Abban az időben Uram borotvát bérel az Eufráteszen túl
— az Asszír királyt —,
és csupaszra-kopaszra borotválja vele egész Júdát![v]
Bizony, Asszíria lekopasztja Júda királyságát és népét
a feje tetejétől a lábáig mindenütt.
Még szakállát is leborotválja!
21 Abban az időben mindenki csak egy tehenet és két juhot tart, 22 mégis annyira bővében lesz a tejnek, hogy állandóan vajat eszik. Valóban, aki megmarad Júdában, vajat és mézet fog enni! 23 Akkor az elhagyott szőlőskertekben, amelyekben régen ezer termő szőlőtő állt, s amelyek valaha ezer ezüstpénzt értek, csak tövises bokrok és tüskés gazok nőnek. 24 Ezekre a helyekre csak íjjal és nyilakkal lehet felmenni a vadállatok miatt, úgy elvadul az ország. 25 A termékeny dombokon, ahol valaha virágzó kerteket műveltek, olyan elvadult tövises bozót nő, hogy senki sem mer odamenni, csupán az ökröket és juhokat küldik, hadd legeljenek ott kedvükre, szabadon.”
Ézsaiás két fia — élő próféciák
8 Egyik nap az Örökkévaló szólt hozzám: „Fogj egy nagy írótáblát, és írd rá olyan betűkkel, hogy mindenki könnyen el tudja olvasni: »Siess a zsákmányra, gyorsan a prédára!« 2 Hívd magadhoz Úrijjá papot és Zekarjáhút, Jeberekjáhú fiát, hogy hitelesen tanúskodjanak erről.”
3 Ezután bementem a feleségemhez — aki szintén próféta volt —, és ő gyermeket fogant. Amikor a fiúnk megszületett, az Örökkévaló ezt mondta: „Így nevezd a fiadat: »Siess a zsákmányra, gyorsan a prédára.« 4 Mert mielőtt ez a gyermek megtanulja kimondani, hogy »Papa« és »Mama«, az asszír hadsereg kirabolja Damaszkuszt és Samáriát, és a hadizsákmányt Asszíria királya elé viszik.”
5 Egyik nap az Örökkévaló szólt hozzám: 6 „Júda népe elfordult Silóah[w] csendesen folyó vizétől, és inkább Recínben és Remaljá fiában reménykedik.”[x]
7 Ezért az Úr rázúdítja Júdára
az Eufrátesz hatalmas árvizét:
Asszíria királyának hadseregét,
teljes dicsőségét és hatalmát!
Bizony, olyan lesz ez, mint a folyó áradása:
kilép a medréből, átcsap a partokon,
s hömpölyögve mindent eláraszt!
8 Júdába is betör az áradat,
s úgy ellepi, hogy egészen a nyakáig ér[y]!
Egész országodra kiterjeszti hatalmát az ellenség,
ó, Immánuel! De Isten velünk lesz!
9 Gyülekezzetek nemzetek,
seregetek úgyis a vesztébe rohan!
Figyeljetek, távoli népek,
készüljetek a harcra,
seregetek úgyis a vesztébe rohan!
Készüljetek a harcra,
seregetek úgyis a vesztébe rohan!
10 Tanácskozzatok csak Júda ellen,
tervetek úgyis kudarcot vall!
Hasztalan beszéltek és határoztok,
nem sikerülhet, mert velünk az Isten[z]!
A Seregek Urát tartsd szentnek!
11 Az Örökkévaló ismét szólt hozzám. Kezével erősen megragadott, hogy figyelmeztessen:[aa] ne járjak ennek a népnek[ab] az útján. Ezt mondta:
12 „Vigyázz, ti ne tartsátok összeesküvésnek,
amit e nép annak tart,
s ne kövessétek őket!
Ne féljetek attól, amitől ők félnek,
s ne rémüljetek meg, ha ők megrémülnek!
13 Az Örökkévalót, a Seregek Urát tartsátok szentnek,
őt tiszteljétek és féljétek!
14 Akkor számotokra ő lesz a szent hely
és a biztos menedék!
De Izráel és Júda népe számára pedig kő lesz,
amelyben megbotlanak,
szikla, amelynek nekiütköznek,
sőt, csapda és verem Jeruzsálem lakosainak.
15 Bizony, közülük sokan megbotlanak benne,
elesnek és összetörnek,
csapdába esnek, és rabságba kerülnek.
16 Kösd össze ezt a tekercset,[ac]
pecsételd le,
és bízd tanítványaimra,
hogy őrizzék meg!”
17 De én[ad] várom az Örökkévalót,
aki elfordult Jákób népétől,
és benne reménykedem.
18 Nézzétek! Én és a gyermekeim,
akiket az Örökkévaló adott nekem,
jelek és csodák vagyunk Izráelnek,
mert így akarta az Örökkévaló, a Seregek Ura,
aki Sion hegyén lakik!
Ne forduljatok a halottidézőkhöz!
19 Ha az emberek azt mondják nektek: „Kérdezzük meg a halottidézőket és jósokat, akik suttognak és motyognak!” — ne hallgassatok rájuk! Nem inkább Istent kellene megkérdeznünk? Nem az ő tanácsát kellene kérnünk? Miért kérdezzék az élők a holtakat? 20 Figyeljetek inkább az Örökkévaló tanítására és kijelentésére![ae] Mert ha nem az ő szavára figyeltek, nem virrad hajnal a számotokra! 21 Aki a halottidézőkre hallgat, sötétségben fog bolyongani! Éhesen és nyomorogva tévelyeg az ilyen, s ha elkeseredik, felnéz, és megátkozza királyát és Istenét. 22 Ha pedig a földre néz, csak nyomort, sötétséget és reménytelenséget lát, s végül teljes sötétségben találja magát.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center