Beginning
Bölcsesség megóv a házasságtöréstől
7 Fiam, fogadd meg tanácsomat,
vésd szívedbe parancsaimat!
2 Engedelmeskedj parancsaimnak, hogy élj,
kövesd tanításomat, őrizd meg,
mint a szemed fényét!
3 Kösd az ujjadra,
vésd a szívedbe szavaimat!
4 Mondd a bölcsességnek: „Nővérem vagy!”
Legyen az értelem a legjobb barátod!
5 Akkor megőriznek téged más feleségétől,
a hízelgő idegen asszonyoktól.
6 Kitekintettem ablakomon,
kinéztem az utcára a rácson keresztül,
7 s megláttam a tapasztalatlan fiatalok között,
észrevettem egy ostoba fiút.
8 Arra ment az utcán, befordult a sarkon,
s annak a nőnek a háza felé közeledett,
9 alkonyatkor, az est leszálltakor,
mikor az éjjel közeleg.
10 Akkor a nő a fiú elé lépett,
ruhája, mint a prostituáltaké,
szívében kész a terve,
11 lelke nyughatatlan és féktelen,
nem tud otthon maradni sohasem,
12 hol az utcán, hol a téren,
vagy éppen az utcasarkon lesi áldozatát.
13 Megragadta a fiút,
szégyentelen megcsókolta, s ezzel csalogatta:
14 „Fogadalmi áldozatot mutattam be,
asztalom meg van rakva ételekkel,
15 ezért jöttem, kerestelek,
lám, most megleltelek!
16 Ágyamat megvetettem,
színes szőttesekkel borítottam,
17 egyiptomi takaróm
mirhával, aloéval, fahéjjal illatozik.
18 Jöjj be hozzám, szeretkezzünk reggelig,
élvezzük az ölelést hajnalig!
19 Nincs otthon a férjem,
hosszú útra ment, messzire utazott
20 teli erszényt vitt magával,
nem tér vissza még két hétig.”
21 Levette lábáról a fiút hízelkedéssel,
elcsábította mézes szavaival.
22 Az ostoba fiú meg követte,
mint ökör a vágóhídra, ment utána,
sietett, mint őzbak a csapdába,
23 ahol a nyíl átjárja.
Mint a madár, ha vakon a hálóba repül,
s nem tudja, hogy életével fizet érte!
24 Most azért fiaim, hallgassatok rám!
Fogadjátok meg tanácsomat!
25 Ne térjen szívetek ilyen utakra,
ne járjatok ilyen nők ösvényein!
26 Mert sok férfit sebeztek halálra,
sokan vannak, akiknek vesztét okozták!
27 Házuk a halálba vivő út kapuja,
útjuk az alvilágba vezet!
A bölcsesség hív
8 Figyeljetek! Bölcsesség hív benneteket,
az értelem szól hangos szóval, figyeljetek!
2 Megáll a hegyek tetején, az utak mellett,
ott, ahol az ösvények találkoznak,
3 kiált a kapuknál, a város bejáratainál,
nyitott ajtóknál nyilvánosan szól:
4 „Férfiak, hozzátok kiáltok,
minden ember hallja meg szavam!
5 Tanuljatok tőlem bölcsességet, tudatlanok,
szerezzetek értelmes szívet, öntelt ostobák!
6 Hallgassatok rám,
mert életbevágóan fontos, amit mondok,
és igazat mondok, ha megszólalok!
7 Szájam igazságot mond,
ajkam utálja a gonoszságot.
8 Minden szavam egyenes és igaz,
nincs bennük sem hamisság, sem torzítás.
9 Mind világos az értelmeseknek,
aki bölcsességre vágyik, mind megértheti.
10 Fogadjátok meg tanácsomat, mert ezüstnél többet ér,
válasszátok tudásomat, inkább, mint az aranyat!
11 Mert a bölcsesség drágább a gyöngyöknél,
kívánatosabb a drágaköveknél.
12 Én, bölcsesség, az értelemmel lakom,
nálam van a tudás és a tervezés.
13 Aki tiszteli és féli az Örökkévalót,
gyűlölje a gonoszt!
A büszkeséget, a dicsekvést, a gonosz utat,
a hazug beszédet mind gyűlölöm!
14 Nálam a bölcs tanács, és a helyes ítélet,
enyém az értelem, az erő és a hatalom.
15 Általam uralkodnak a királyok,
és hoznak a vezetők igazságos törvényeket.
16 Minden uralkodó általam gyakorolja hatalmát,
általam hoznak igazságos ítéletet a bírák.[a]
17 Szeretem azokat, akik engem szeretnek,
megtalálnak, akik igazán keresnek.
18 Gazdagság van kezemben, és megbecsülés,
maradandó vagyon és igazságosság.
19 Ami tőlem származik, többet ér, mint az arany,
drágább, mint a színarany.
Amit én adok, értékesebb a tiszta ezüstnél.
20 Az igazságosság ösvényén járok,
a jogosság útjának közepén.
21 Gazdag örökséghez juttatom, aki engem szeret,
házát kincsekkel töltöm meg.
22 Elsőként engem formált az Örökkévaló,
réges-régen, minden más munkája előtt,
23 öröktől fogva felkent, és helyemre állított,
kezdetben, még a Föld kezdete előtt.
24 Mikor megszülettem,
még tengerek sem voltak,
vízforrások sem csörgedeztek.
25 Előbb születtem,
mint a hegyek a helyükre kerültek,
s a dombok megállapodtak,
26 előbb, mint az Örökkévaló a Földet
s a mezőket teremtette,
vagy a világ legelső porszemét.
27 Ott voltam,
mikor az Örökkévaló a Mennyet teremtette,
mikor kimérte az óceán partjait.
28 Ott voltam,
mikor megerősítette fönt a fellegeket,
és lent a mélység forrásait.
29 Ott voltam, mikor parancsolt a tengereknek,
hogy át ne lépjék a határt, amit nekik szabott.
Ott voltam, mikor lefektette a Föld alapjait.
30 Mellette nőttem fel,
mint gyermek az apja mellett,[b]
naponta bennem lelte örömét,
előtte játszottam és örültem szüntelen.
31 Játszottam mindennel,
amit a Földön teremtett,
és gyönyörködtem az emberekben.
32 Ezért hát, fiaim, hallgassatok rám,
hogy ti is boldogok legyetek:
kövessétek az én ösvényemet!
33 Bölcsek legyetek,
fogadjátok meg tanácsaimat,
ne utasítsatok el, ne vonakodjatok!
34 Boldog, aki hallgat rám,
s ajtóm előtt vár engem naponta,
aki rám vár kapuim előtt.
35 Mert aki megtalál engem,
életet talál, és az Örökkévaló jóindulatát.
36 De ha nem keres meg, magának árt vele.
Akik engem gyűlölnek, szeretik a halált!”
Bölcsesség vendégségbe hív
9 Felépítette házát a bölcsesség,
kifaragta mind a hét oszlopát.[c]
2 Mindent elkészített: ételeket, borokat,
asztalt terített vendégeinek.
3 Szolgáit kiküldte, hogy hívják vendégeit,
s hogy a város magaslatairól kiáltsanak:
4 „Jöjjetek mind, akik tanácsra szorultok!”
Hívja a tapasztalatlanokat is:
5 „Jöjjetek, legyetek vendégeim,
egyetek-igyatok asztalomnál,
6 hagyjátok el bolondságaitokat, hogy éljetek,
és járjatok az értelem ösvényein!”
7 Aki öntelt és büszke csúfolódót figyelmeztet,
csak bajt szerez magának.
Ha meginted a gonoszt,
megvádol téged, és neked támad.
8 Ne intsd meg a büszke és öntelt embert,
csak meggyűlöl érte,
intsd meg a bölcset,
és szeretni fog!
9 Tanítsd a bölcset,
és még bölcsebb lesz,
tanácsold azt, aki igazságos,
és tanul belőle!
10 A bölcsesség kezdete: tisztelni és félni az Örökkévalót.
A Szentet megismerni — az vezet értelemhez.
11 Bölcsesség szaporítja meg napjaidat,
éveket ad életed éveidhez.
12 Ha bölccsé leszel, magad látod hasznát,
ha büszke és csúfolódó, te vallod kárát.
Ostobaság is hívogat
13 Az öntelt ostobaság,
mint fecsegő és tudatlan asszony,
14 kiül háza kapujába, a dombtetőn,
székében ül a város fölött,
15 hívja a járókelőket,
szólongatja az arra menőket:
16 „Jöjjetek mind, akik tanácsra szorultok!”
Hívja a tapasztalatlanokat is:
17 „A lopott víz édes,
a titokban evett kenyér gyönyörűséges!”
18 De azok nem tudják,
hogy házában a holtak árnyai laknak,
nem veszik észre,
hogy vendégei a sír mélyébe süllyedtek!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center