Beginning
Ászáf tanítása.
74 Istenünk, miért fordítottál hátat nekünk örökre?
Miért haragszol oly nagyon néped nyájára?
2 Emlékezz, kérlek, népedre, amelyet
réges-régen magadnak szereztél!
Hiszen te váltottál meg bennünket,
így lettünk a tiéid!
Emlékezz a Sionra,
mely lakóhelyed volt!
3 Jöjj vissza a Templom helyére!
Lásd meg romjait:
mindent elpusztított az ellenség szentélyedben!
4 Szent helyeden az ellenség csatakiáltása hallatszott,
oda tűzték győzelmük hadijelvényeit.
5 Olyanok voltak, mint az erdőt letaroló
fejszés favágók hada.
6 Bizony, baltával és csákánnyal verték szét
még a Szentély faragványait is!
7 Porig égették Templomodat,
bemocskolták neved lakóhelyét!
8 „Pusztítsuk el egészen!” — mondták,
és felégettek minden szent helyet az országban!
9 Kialudtak a jelzőtüzek,[a] prófétáink sincsenek,
senki sem tudja, mit tegyünk.
10 Ó Istenünk, meddig engeded,
hogy gyalázzon az ellenség?
Örökké gúnyolhatja neved?
11 Miért tűröd ezt?
Mutasd meg nekik hatalmadat,
pusztítsd el őket egészen!
12 Hiszen te vagy Királyom,
kezdettől fogva, Istenem,
te vagy a Szabadítóm az egész Földön!
13 Te választottad ketté a Vörös-tengert,
te törted össze a tengeri szörnyek fejét,
14 szétzúztad a Leviátán[b] fejeit,
és testét a dögevőknek adtad.
15 Te fakasztottad fel a források vizét,
vízzel töltötted meg a száraz medreket,
és kiszárítottad a bővizű folyamokat.
16 Tiéd a nappal, s az éjszaka.
A Napot és Holdat kezed teremtette.
17 Te mérted ki a föld határait és méreteit,
s rendelted az évszakokat.
18 Örökkévaló, emlékezz mindezekre!
Nézd, gúnyol téged az ellenség,
ostobák gyalázzák neved!
19 Ne szolgáltasd ki életünket,
mint galambot a ragadozóknak!
Ne felejtsd el népedet!
20 Emlékezz Szövetségedre,
mert erőszakkal telt meg a föld minden sötét zuga!
21 Ne engedd csalódni az elnyomottat!
Hadd dicsérje neved a szegény szűkölködő!
22 Kelj fel Isten, harcolj!
Nézd, az ostobák hogy gyaláznak naponta!
23 Ne feledkezz el az ellenség kiáltozásáról,
az ellened támadók növekvő zajongásáról!
A zenészek vezetőjének: a „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
75 Dicsérünk téged, Istenünk!
Dicsérünk és hálát adunk neked,
mert közel vagy azokhoz,
akik hirdetik csodálatos tetteid.
2 Isten mondja: „Én határozom meg az ítélet idejét,
és igazságosan ítélkezem.
3 Mikor remeg az egész Föld,
és minden lakója reszket,
én tartom meg annak oszlopait!” Szela
4 Azt mondom a büszkéknek:
„Ne legyetek olyan gőgösek!”
A gonoszoknak: „Ne dicsekedjetek erőtökkel!
5 Ne kérkedjetek hatalmatokkal,
ne szóljatok olyan magabiztosan!”
6 Mert a felemelkedés nem keletről, sem nyugatról,
sem a sivatag hegyeiről származik,
hanem Istentől!
7 Mert Isten a Bíró, aki felemel valakit,
vagy megaláz.
8 Az Örökkévaló kezében a serleg,
haragjának habzó, erős borával tele:
ha tölt belőle,
minden bűnösnek inia kell a Földön!
Bizony, az utosó cseppig ki kell inniuk!
9 Én pedig dicséretet éneklek Jákób Istenének,
örökké hirdetem dicséretét!
10 Isten mondja: „Letöröm az istentelenek szarvát,
de hatalmat adok az igazaknak.”
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Ászáf zsoltára, éneke.
76 Tisztelik és ismerik Istent Júdában,
dicsérik őt Izráelben.
2 Sálemben[c] van sátora,
Sion hegyén lakóhelye.
3 Ott törte össze a tüzes nyilakat,
a pajzsokat, a kardokat és minden fegyvert. Szela
4 Istenünk, ragyogó és dicsőséges vagy,
hatalmasabb, mint a hegyek,
ahol legyőzted ellenségeidet!
5 Halálos álomba merültek az erős harcosok mind,
a kezüket sem emelhették,
holttestüket kifosztották.
6 Ló és lovasa halálos álomba zuhant
Jákób Istenének haragos szavától!
7 Bizony, félelmetes vagy, Isten!
Ki állhat meg előtted, mikor haragszol?
8 Mikor ítéletet hirdettél a Mennyben,
félelmében megnémult a Föld.
9 Mert felállt Isten, hogy ítéljen,
s hogy megvédje a szegényeket és alázatosakat. Szela
10 Téged magasztal, Isten, még az emberek haragja is,
mikor általa bünteted meg ellenségeidet.[d]
11 Tegyetek fogadalmat az Örökkévalónak, Isteneteknek,
és teljesítsétek!
Hozzatok ajándékot neki, ti népek, mindannyian,
és tiszteljétek őt, mert félelmetes!
12 Megbénítja a büszke fejedelmeket,
s minden földi király féli őt.
A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
77 Teljes erőmből kiáltok Istenhez segítségért!
Istenhez kiáltok, mert meghallgat engem!
2 Az Urat keresem, mikor bajok vesznek körül,
kezeimet egész éjjel hozzá emelem,
könyörgök szüntelen.
Csak ő tudja megvigasztalni lelkemet!
3 Istenre emlékezem, róla gondolkodom,
imádkozni próbálok, de csak sóhajtozok,
és szellemem nyugtalan. Szela
4 Ébren tartasz, Istenem, nem jön szememre álom,
s oly zaklatott vagyok, szólni sem tudok.
5 Ha gondolkodom a régi időkön,
az elmúlt korok napjain,
6 éjjelente régi énekeimet énekelem újra,
szellemem választ keres,
és magammal vitatkozom.
7 Végleg elfordult tőlünk az Úr?
Már nem kedvel többé?
8 Kiapadt hűsége és szeretete?
Nem szól hozzánk többé soha?
9 Véget ért Isten könyörülete?
Szánalmát és szeretetét elnyomta haragja? Szela
10 Azt mondom végül:
a Felséges jobb keze megváltozott,
s már nem mozdul értünk, ettől félek én!
11 Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira.
Emlékszem félelmetes régi tetteire.
12 Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló,
ezekről elmélkedem.
13 Bizony, minden utad szent, ó, Isten!
Senki sem hasonlítható hozzád!
Kicsoda olyan hatalmas, mint a mi Istenünk?!
14 Te vagy az Isten, aki csodákat teszel!
Látta is minden nép hatalmadat!
15 Megmentetted karoddal népedet:
Jákób és József gyermekeit! Szela
16 Láttak téged a vizek, Isten,
és remegtek a félelemtől!
Még a nagy mélységek is felkavarodtak.
17 Sűrű fellegekből záporeső hullott,
dörgött az ég, s villámaid nyilai cikáztak.
18 Mennydörgő hangod hallatszott a forgószélben,
megvilágítottad a földet villámaiddal,
remegett és reszketett a föld.
19 Átmentél a tengeren, Isten,
átkeltél a mély vizeken,
de lépteid nem hagytak nyomot!
20 Vezetted népedet, mint a nyájat,
Mózes és Áron kezével!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center