Beginning
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
40 Várva vártam az Örökkévalót,
s ő lehajolt hozzám,
meghallotta segélykiáltásomat.
2 Kiemelt a sírgödörből, a pusztulásból,
kihúzott a sárból,
sziklára állított,
megerősítette lépteimet.
3 Új éneket adott számba:
Istenünk dicséretét.
Sokan látják ezt,
tisztelik és félik az Örökkévalót,
és bíznak benne!
4 Milyen boldog és áldott,
aki az Örökkévalóban bízik,
aki nem fordul gonosz szellemekhez,
sem hamis istenekhez.
5 Ó, Örökkévaló, Istenem,
milyen sok csodálatos dolgot tettél!
Milyen nagyszerű terveid vannak velünk,
alig tudjuk megérteni!
Újra és újra ezekről beszélek,
nem tudok betelni velük!
6 Uram, te nem gyönyörködsz
véresáldozatban, vagy ételáldozatban!
De fülemet megnyitottad, hogy megértsem:[a]
nem égőáldozat,
sem vétekáldozat, amit kívánsz.
7 Ekkor azt mondtam: „Jövök,
ahogy a könyvtekercsben írva van rólam!
8 Minden vágyam,
hogy akaratod teljesítsem, Istenem,
hiszen tanításod a szívemben hordozom.
9 Igazságosságod örömhírét hirdetem
a nagy gyülekezetben.
Örökkévaló, te tudod,
hogy örökké hirdetni fogom,
nem hallgatok el!
10 Nem titkoltam el jóságod tetteit.
Hangosan hirdettem hűséges szereteted
és szabadításod mindenkinek.
Nem titkoltam el kegyelmed és hűségedet,
mikor szóltam a nagy gyülekezetben!
11 Örökkévaló, ne vond meg tőlem irgalmadat,
kegyelmed és igazságod őrizzen szüntelen!”
12 Gonoszok sokasága vett körül,
számba se vehetem őket.
Utolértek bűneim, hogy felnézni sem merek,
több van belőlük, mint hajszál a fejemen.
Minden bátorságom elhagyott!
13 Kérlek, Örökkévaló, szabadíts meg!
Siess hozzám, segíts, ne késs!
14 Szégyenüljenek meg, zavarodjanak össze,
akik életemre törnek!
Hátráljanak meg, fussanak el szégyenükben,
akik vesztemet kívánják!
15 Némuljanak el szégyenükben,
akik gúnyolnak engem!
16 De akik téged keresnek, Uram,
örüljenek és vigadjanak!
Akik szeretik szabadításodat,
hadd mondják újra és újra:
„Milyen hatalmas az Örökkévaló!”
17 Én ugyan szegény és erőtlen vagyok,
mégis gondomat viseled, Uram!
Te vagy Segítőm és Szabadítóm,
ó, Istenem, ne késs!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
41 Áldott, aki törődik a szegényekkel,
segíti a gyengéket,
mert az Örökkévaló megmenti őt
veszedelmes időkben.
2 Bizony, az Örökkévaló megőrzi, életben tartja,
bőségesen meg is áldja ezen a földön,
nem szolgáltatja ki az ellenségének.
3 Még ha meg is betegszik,
felerősíti az Örökkévaló,
akármilyen betegségből meggyógyítja.
4 Azt mondom: „Örökkévaló, kegyelmezz nekem,
gyógyítsd meg lelkemet,
mert vétkeztem ellened!”
5 Ellenségeim csak rosszat kívánnak nekem:
„Lássuk, mikor hal meg?
Még nevét is elfelejtik majd!” — mondják.
6 Ha meglátogat valaki,
csak üres szavakkal vigasztal,
pletykálni gyűjt híreket,
azután szétkürtöli.
7 Akik gyűlölnek, összesúgnak mögöttem,
rosszat gondolnak rólam:
8 „Biztosan vétkezett, azért beteg,
gyógyíthatatlan, fel se kel többé!”
9 Még legjobb barátom, akiben bíztam,
aki velem evett,
még ő is ellenem támadt!
10 Csak te légy jóindulattal hozzám, Örökkévaló!
Segíts, hogy felkeljek,
és megfizessek ellenségeimnek!
11 Ne engedd, hogy ártsanak nekem!
Ebből látom, hogy szeretsz,
és nem te küldted őket ellenem.
12 Mivel ártatlan vagyok, megtartasz,
és jelenlétedben lakhatok örökké.
13 Áldott az Örökkévaló, Izráel Istene,
aki mindig volt, és örökké lesz!
Ámen és Ámen.
Második Könyv
(Zsoltárok 42–72)
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.
42 Mint szomjas szarvas kívánja a patak friss vizét,
úgy sóvárgok utánad, Istenem!
2 Szomjas lelkem Istenhez kívánkozik,
az Élő Istenhez!
Mikor jöhetek hozzád,
mikor találkozhatok veled
szemtől-szemben, Istenem?
3 Éjjel-nappal csak könnyeimet nyelem,
mert folyton azzal gúnyolnak:
„Ugyan, hol van a te Istened?”
4 Lelkem sír, mikor emlékezem,
hogyan vonultunk az ünneplő tömegben,
hogyan vezettem fel őket
dicsőítő énekkel, ujjongó kiáltással,
Isten Templomához, az ünnepek idején.
5 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
6 Ó Istenem, ezen a kis dombon,[b]
a Jordán vidékén kell emlékeznem rád,
a Hermón-hegy lábánál!
Ezért csüggedt el a lelkem.
7 Egyik örvény a másiknak kiált,
zuhatagjaid dörgő hangjában.
Örvénylő hullámaid
összecsaptak fejem fölött, Uram!
8 Mégis velem van az Örökkévaló!
Minden nap elkísér jósága,
minden éjjel velem van éneke,
imádkozom életem Istenéhez.
9 Ezt mondom Kősziklámnak, Istenemnek:
„Miért felejtkeztél el rólam?
Miért kell sötétben bolyonganom,
miért üldöznek ellenségeim?”
10 Mintha csontjaimat törnék, mikor gúnyolnak:
„Ugyan, hol van a te Istened?”
11 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
43 Istenem, ítélj meg,
és szolgáltass nekem igazságot!
Védj meg az istentelenektől,
szabadíts meg a hazug
és igazságtalan emberektől!
2 Hiszen te vagy Istenem,
te vagy erős kőváram!
„Miért hagytál el engem?
Miért kell sötétben bolyonganom,
miért üldöznek ellenségeim?”
3 Mutasd meg világosságodat és hűségedet,
hogy azok vezessenek!
Vigyenek el szent hegyedre, lakhelyedre,
4 hogy eljussak Isten oltárához,
Istenhez, aki ujjongó örömmel tölti meg szívem!
Hadd dicsérjelek hárfával,
ó Isten, én Istenem!
5 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.
44 Ó Isten, hallottuk a történeteket.
Szüleink elmondták,
mi tettél őseinkkel a régi időkben.
2 Népeket űztél el kezeddel erről a földről,
őseinket pedig a helyükre telepítetted.
Gyökerestül kiirtottad azokat a népeket,
őseinket pedig kiterjesztetted.
3 Mert nem a kardjukkal szerezték ezt a földet,
nem saját vitézségükkel győztek,
hanem te győztél, Istenem!
A te karod győzött, a te jobb kezed,
és arcod fénye!
Azért győztek, mert szeretted őket.
4 Te vagy Királyom, ó Isten!
Parancsolj, hogy Jákób népe győzzön!
5 Istenem, hatalmad által verjük meg ellenségeinket,
neveddel tiporjuk le támadóinkat!
6 Mert nem az íjamban bízom,
nem a kardom szabadít meg a csatában,
7 hanem te, Istenem!
Te szabadítasz meg ellenségeinktől,
te szégyeníted meg gyűlölőinket.
8 Ezért dicsérünk téged szüntelen,
örökké dicsérjük neved! Szela
9 Istenem, mégis elhagytál és megaláztál bennünket!
Nem vonultál ki seregünkkel a csatába!
10 Megfutamítottál az ellenség előtt,
gyűlölőink kifosztottak minket.
11 Odadobtál bennünket, mint juhokat a vágóhídra,
szétszórtál, mint menekülteket, idegen népek közé!
12 Milyen olcsón adtad el saját népedet!
Nem is alkudtál érte!
13 Megszégyenítettél szomszédaink előtt,
nevetnek rajtunk és gúnyolnak,
14 csúfolnak, megvetnek,
vicceket mondanak rólunk az idegenek,
fejüket csóválják miattunk az emberek.
15 Gyalázatunk szüntelen szemem előtt van.
Szégyen borítja arcomat
16 az ellenség gúnyolódása miatt,
a bosszúálló gyalázkodása miatt.
17 Mindez ránk szakadt,
mégsem felejtettünk el téged,
nem törtük meg szövetségedet!
18 Szívünk nem pártolt el tőled,
nem tértünk le ösvényedről.
19 Pedig ott hagytál bennünket a pusztában, összetörve,
a halál árnyékával borítottál be.
20 Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét,
ha más istenekhez nyújtottuk volna kezünket,
21 Istenünk látta volna ezt,
hiszen ő ismeri a szívek titkait.
22 Miattad gyilkolnak bennünket naponta, Istenem.
Mint vágóhídra vitt juhokkal, úgy bánnak velünk,
mert hozzád tartozunk.
23 Ébredj fel!
Miért alszol, Urunk?
Ne feledkezz meg rólunk végképpen!
24 Miért rejtőzöl el előlünk,
meddig tűröd, hogy üldözzenek,
miért nézed el szenvedéseinket?
25 Nézd, már egészen a földre taposták lelkünket,
arccal a porba fektettek bennünket!
26 Kelj fel, Örökkévaló!
Siess hozzánk, segíts!
Mutasd meg, hogy szeretsz,
és szabadíts meg bennünket!
A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítása. A szerelem éneke.
45 Szívem csordultig tele gyönyörű szavakkal,
a Királynak szól énekem!
Nyelvem, mint a hű írnok tolla.
2 Szebb vagy, mint az emberek fiai!
Milyen kedves a beszéded!
Ezért áldott meg téged Isten örökre!
3 Kösd derekadra kardodat, Hatalmas Hős!
Öltözz királyi dicsőségedbe és fenségedbe!
4 Így lovagolj előre, győzelmesen,
az igazságért és a helyes ítéletért!
Erős jobb karod vezessen félelmetes tettekre!
5 Hegyes nyilaid pontosan találnak,
a király ellenségeinek szívébe fúródnak,
népek hullanak lábad elé.
6 Trónusod és királyságod, ó Isten,
örökre megmarad,
igazságos voltod a királyi jogar kezedben!
7 Szereted az igazságot,
és gyűlölöd a gonoszságot!
Ezért választott ki társaid közül Isten,
a te Istened,
ezért kent királlyá az öröm olajával.
8 Ruháidból fűszerek illata árad:
mirha, aloé, kasszia,
elefántcsont palotákban zeneszó vidámít.
9 Királylányok kísérnek,
jobb kezednél a királyné[c] áll,
színarany koronával ékesítve.
10 Szép leány, figyelj rám! Fogadd meg tanácsom:
„Felejtsd el népedet és apád házát,
11 mert szépséged a Király kívánja!
Férjed és urad ő, hajts fejet előtte!
12 Tírusz népe ajándékot hozott neked,
előkelői mind a kegyeidet keresik!”
13 Milyen gyönyörű a királylány,
arannyal átszőtt menyasszonyi ruhájában!
14 Hímzett ruhában vezetik őt a Királyhoz,
szüzek és barátnői követik,
együtt jönnek a király elé.
15 Ujjongó örömmel vezetik őket,
így jönnek a Király palotájába.
16 Őseid helyébe fiaid lépnek,
s fejedelmekké teszed őket az egész földön.
17 Nevedre minden nemzedék emlékezik,
örökké dicsérnek téged a népek!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center