Beginning
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.[a]
9 Dicsérlek, Örökkévaló, teljes szívemből!
Elsorolom csodálatos tetteidet.
2 Vigadok és örülök neked,
énekkel dicsérem neved, ó Felséges!
3 Miattad hátat fordítanak ellenségeim,
elfutnak előled, földre esnek,
megsemmisülnek egészen.
4 Mert trónodra ültél, mint igazságos bíró,
ítéletet hoztál, és javamra ítéltél.
5 Megfenyítetted a nemzeteket,
elpusztítottad a gonoszokat,
még a nevüket is örökre eltörölted.
6 Elpusztult az ellenség,
városai rommá lettek.
Végleg kigyomláltad őket,
még emlékük is örökre elveszett.
7 De örökké uralkodik az Örökkévaló!
Ítélkezéshez állította fel trónját,
8 igazságosan ítél meg minden embert.
Bizony, méltányosan ítéli a nemzeteket!
9 Az elnyomottaknak az Örökkévaló lesz biztos menedékük,
magas kővár a veszedelem idején.
10 Ezért bíznak benned,
akik igazán ismernek téged,
mert te, Örökkévaló, nem hagyod el,
aki hozzád fordul segítségért.
11 Énekeljetek dicséretet az Örökkévalónak, aki Sionban lakik!
Hirdessétek a népek között hatalmas tetteit!
12 Mert számon kéri az Örökkévaló
a gyilkostól áldozata vérét,
és nem felejti el
a nyomorultak jajkiáltásait!
13 Könyörülj rajtam, Uram!
Nézd, hogyan üldöznek ellenségeim!
Ments ki a halál kapujából,
14 hogy Jeruzsálem kapujában dicsérhesselek,
és örülhessek, hogy megszabadítottál!
15 A nemzetek beleestek a verembe,
amelyet másoknak ástak,
és csapdájuk saját lábukat fogta meg.
16 Így mutatta meg nekik az Örökkévaló,
hogy igazságosan ítél:
a gonoszt saját csapdájában fogta meg. Higgajon Szela
17 A gonosz emberek
a halottak országába kerülnek.
Bizony, oda jut minden nép,
amely elfeledkezik Istenről!
18 De az Örökkévaló nem felejti el az alázatos szegényeket:
meglátják, hogy nem hiába reménykedtek benne!
19 Kelj fel, Örökkévaló!
Ne tűrd tovább az erőszakosságot!
Állítsd magad elé,
ítéld meg a népeket!
20 Tanítsd meg őket,
hogy féljenek téged!
Hadd tudják meg,
hogy csupán halandó emberek! Szela
10 Örökkévaló, miért vagy oly messze tőlem?
Miért rejtőzöl el, mikor bajok érnek?
2 Milyen elbizakodottan üldözik
a gonoszok a szegényt!
Essenek áldozatul ők maguk
gonosz terveiknek!
3 Hogy dicsekednek a gonoszok
lelkük kívánságaival!
Bizony, a telhetetlen emberek
átkozzák és megvetik az Örökkévalót!
4 A gonoszok elbizakodottságukban
nem kérik Isten segítségét.
Gőgösen azt gondolják:
„Nincs Isten, ne is törődjünk vele!”
5 Mindig tekervényes utakon járnak,
Isten ítéleteivel nem törődnek,
tanításait semmibe veszik.
6 Azt gondolják, őket nem érheti baj,
bármit tesznek, nincs, aki megbüntesse őket.
7 Szájuk tele átkozódással,
csalással, káromkodással;
nyelvükön hamisság és bűn.
8 Leselkednek a sikátorokban,
ártatlanokat gyilkolnak titokban,
lesik következő áldozatukat.
9 Lapulnak, mint oroszlán a bozótban,
lesik zsákmányukat, hogy rárohanjanak,
megragadják, és elhurcolják a szegényeket.
10 Bizony, ha szerencsétlen áldozatuk
karmuk közé kerül,
erejükkel földre tiporják,
szétzúzzák és összetörik!
11 Azt gondolják magukban: „Isten nem törődik velünk,
ide sem néz, meg se látta ezt!”
12 Kelj fel Örökkévaló!
Istenem, emeld fel kezed!
Ne feledkezz el a szegényekről,
akiket a gonoszok összetörtek!
13 Ne gúnyolhasson téged a gonosz, Istenem!
Ne mondhassa magában:
„Isten úgysem büntet meg ezért soha!”
14 Pedig te jól láttad mindezt, Istenem!
Láttad a sok fájdalmat és szenvedést!
Bizony, kinyújtod kezed,
segítesz a szegényeken,
mert te vagy, Örökkévaló,
az árvák és elhagyottak gondviselője!
15 Törd el a gonosz karját, Örökkévaló!
Pusztítsd ki a gonoszokat,
hogy nyomuk se maradjon!
16 Az Örökkévaló örökké uralkodik,
kipusztítja országából a gonoszokat!
17 Örökkévaló, te meghallgattad
az alázatos szegények kívánságát.
Szívüket erősítsd meg,
és teljesítsd kérésüket!
18 Ítélj az árvák és elnyomottak javára,
hogy a földi emberek
ne nyomorgassák őket többé!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
11 Én az Örökkévalóban bízom!
Miért mondjátok hát nekem:
„Menekülj, rejtőzz el a hegyekben,
mint a madár!”
2 A gonoszok a sötétben rejtőznek,
már feszítik az íjat,
célba veszik az igaz embert,
hogy nyilukat a szívébe lőjék.
3 Mi lesz, ha még az alapokat is lerombolják?
Mit tehet akkor az igaz?
4 De az Örökkévaló most is ott van szent templomában!
Az ő trónja a Mennyben van!
Mindent lát, ami történik,
minden embert szemmel tart, és próbára tesz.
5 Igen, megvizsgálja, és próbára teszi az igazakat is,
de gyűlöli a gonoszokat és erőszakosokat!
6 Izzó parazsat és kénkövet szór a gonoszokra,
perzselő forró szél zúdul rájuk.
7 Mert az Örökkévaló igazságos,
és szereti az igaz tetteket.
Meglátják arcát, és vele laknak,
akik szeretik az igazságot.
A zenészek vezetőjének. Mélyhangú húros hangszerekre. Dávid zsoltára.
12 Ments meg, Örökkévaló!
Elfogytak az istenfélők!
Kiveszett a hűség,
eltűntek a földről a hűségesek!
2 Értelmetlen és hazug dolgokat beszélnek,
képmutatón hízelegnek egymásnak.
3 Irtsd ki, Örökkévaló, a hízelgő szájakat,
vágd ki a nagyotmondó nyelveket!
4 Akik ezt mondják: „Beszédünk naggyá tesz minket,
nyelvünkkel uralkodunk,
ugyan ki lehetne úrrá felettünk?!”
5 De az Örökkévaló így felel: „Most már felkelek!
A nyomorultak segélykiáltására felelek,
megmentem a szegényeket,
megszabadítom azokat, akik arra várnak!”
6 Az Örökkévaló beszéde igaz és tiszta,
mint a föld-kohóban hétszer olvasztott,
megtisztított ezüst.
7 Örökkévaló, védj meg bennünket,
e gonosz nemzedéktől ments meg,
8 még ha körül is vesznek mindenfelől,
és magasra emelkednek a hitvány emberek!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
13 Örökkévaló, meddig felejtkezel el rólam?
Végleg elfelejtesz?
Meddig rejted el arcodat előlem?
2 Meddig kell aggódnom, hogy már nem törődsz velem,
meddig bánkódjak még ezen?
Meddig hatalmaskodik rajtam ellenségem?
3 Nézz rám, Örökkévaló, Istenem,
kérlek, válaszolj nekem!
Vidítsd fel arcomat, örvendeztess meg,
hogy ne boruljon rám halálos álom!
4 Ne mondhassa ellenségem: „Legyőztem!”
Ne örülhessen, mikor bajban vagyok!
5 Mert kegyelmedben bízom, Örökkévaló!
Teljes szívvel örülök, hogy megszabadítasz!
6 Dicséretet éneklek az Örökkévalónak,
mert jót tett velem!
A zenészek vezetőjének. Dávidé.
14 Azt gondolják az ostobák:
„Nincs Isten, nem is létezik!”
Mind romlottak, tetteik is utálatosak,
nincs közöttük egy sem, aki jót tenne.
2 Az Örökkévaló letekint a Mennyből az emberekre,
hogy lássa, van-e közöttük értelmes,
Istent kereső.
3 De mind elfordultak Istentől,
megromlottak mindannyian,
nincs, aki jót tenne, nincs egy sem!
4 Nem értik ezt a gonoszok?
Pusztítják népemet, mint a kenyeret,
az Örökkévalót pedig nem tisztelik!
5 De meg fognak rettenni,
egyszer nagyon megijednek,
mert Isten az igazakkal van!
6 A gonoszok elutasítják a szegény tanácsát,
akinek az Örökkévaló a biztos menedéke!
7 Bárcsak eljönne Sionból a Szabadító!
Az Örökkévaló az, aki Izráelt megszabadítja!
Mikor az Örökkévaló visszahozza népét a fogságból,
örül majd Jákób, és vigad Izráel!
Dávid zsoltára.
15 Örökkévaló, ki lakhat sátorodban?[b]
Szent hegyeden ki élhet veled?
2 Aki egyenes úton jár,
azt teszi, ami helyes,
tiszták és igazak a szándékai,
3 nem rágalmaz másokat,
embertársának nem árt,
nem mond rosszat testvéreiről,
4 megveti a gonoszt,
de tiszteli azokat,
akik félik az Örökkévalót.
Aki, ha ígér valamit, megtartja,
még ha kárát vallja is,
5 aki nem kér kamatot
kölcsönadott pénze után,
és nem lehet megvesztegetni,
hogy az ártatlant megkárosítsa.
Aki így él, soha meg nem inog!
Dávid miktámja.
16 Örökkévaló, védj meg engem,
mert hozzád menekülök!
2 Ti azt mondjátok az Örökkévalónak:
„Te vagy az én Uram,
minden jó, amit kaptam, tőled származik!”
3 De azt is mondjátok e föld isteneinek:
„Tőletek jön, amit lelkem kíván!”
4 Akik más isteneket imádnak,
sok fájdalmat okoznak maguknak.
Nincs közöm áldozataikhoz,
amelyeket bálványaiknak visznek,
isteneik nevét számra sem veszem!
5 Az Örökkévaló az én Istenem,
ő az én részem: ételem és italom!
Örökkévaló, kezedben tartod sorsomat!
6 Részemet gyönyörű helyen jelölted ki,
milyen szép örökség jutott nekem!
7 Áldom az Örökkévalót,
mert ő tanácsol engem,
lelkem mélyén[c] még éjjel is tanít!
8 Tekintetem az Örökkévalóra függesztem,
aki jobb kezem felől van,
ezért nem rendülök meg soha!
9 Ezért örül a lelkem,
és teljes szívvel örvendezek,
még testem is biztonságban nyugodhat.
10 Mert te, Örökkévaló, nem hagyod lelkemet
a halottak országában.
Nem adod szented testét a pusztulásnak!
11 Sőt, megmutatod az életre vezető utat,
és jelenlétedbe vezetsz, ahol tökéletes öröm vár:
a jobb oldaladon örökös öröm!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center