Beginning
Isten maga szól Jóbhoz
38 Ezután az Örökkévaló válaszolt Jóbnak a forgószélből:
2 „Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?!
Ki beszél ilyen ostobán és tudatlanul?!
3 Készülj fel, mint igazi férfi,
én kérdezlek, te pedig válaszolj nekem!
4 Hol voltál, amikor a Földet megalapoztam?
Mondd meg, ha igazán bölcs vagy!
5 Tudod-e ki szabta meg méreteit?
Ki mérte meg, mekkora legyen?
6 Mire támaszkodnak a Föld oszlopai?
Ki helyezte el sarokkövét,
7 amikor együtt énekeltek a hajnal csillagai,
és az angyalok[a] örvendezve ünnepeltek?
8 Kicsoda zárta a tengert gátak mögé,
mikor előtört vize, mintegy az anyaméhből?
9 Akkor felhőkkel borítottam be,
felruháztam azt fellegekkel,
körülvettem sűrű sötétséggel,
10 meghúztam határvonalát,
ajtók és zárak mögé szorítottam,
11 és azt mondtam: »Eddig jöjj, de ne tovább!
Büszke hullámaid itt megálljanak!«
12 Parancsoltál-e a reggelnek, csak egyszer is,
hogy felvirradjon?
Mutattad-e a hajnalnak,
hol kezdjen világosodni?
13 Te rendelted a hajnalfénynek,
hogy ragadja meg a Föld sarkait,
és rázza le a gonoszokat róla;
14 amikor a föld átváltozik,
mint az agyag, ha pecsétet nyomnak rá,
mint mikor új ruhába öltözik valaki;
15 amikor a gonoszoktól elveszik a világosságot,
és felemelt karjukat összetörik?
16 Eljutottál-e a tenger forrásaihoz?
Jártál-e már az óceán fenekén?
17 Láttad-e a halottak országának kapuit valaha,
és a halál árnyékának kapuját láttad-e?
18 Fel tudod-e fogni a Föld méreteit?
Mondd meg, ha tudod!
19 Melyik úton lakik a fény,
és hol van a sötétség lakhelye?
20 Te biztosan vissza tudod vinni saját helyükre,
el tudod vezetni őket otthonukba!
21 Hiszen olyan okos vagy, és annyira öreg,
biztosan jól tudod mindezeket!
22 Jártál-e a hó raktáraiban?
Láttad-e a jég raktárházait?
23 A rettenetes napokra tartogattam ezeket,
felhalmoztam havat és jeget
a háború és csaták idejére.
24 Tudod-e, hol az út, amelyen a világosság szétterjed,
vagy amelyen a keleti szél szétfut a földön?
25 Ki hasít az égben utat a zuhogó esőnek,
ki szabja meg útját a villámoknak?
26 Ki áztatja meg a sivatagot, ahol nem lakik ember,
és a pusztát, ahol nincs emberfia?
27 Ki sarjaszt füvet ott, ahol senki sem jár,
ki ad esőt a földre, hogy még a sivatag is kivirágzik?
28 Kitől származik az eső,
ki szüli a harmat cseppjeit?
29 Kinek a méhéből keletkezik a jégeső?
A hódara kinek a gyermeke?
30 A víz jéggé fagy, mint a szikla, oly kemény,
s a mély tengerek felszínét jégpáncél borítja.
31 Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait?
Vagy felbonthatod-e az Orion köteleit?
32 Te hozod-e fel a csillagképeket a maguk idejében?
Kézen fogva vezeted talán a Göncölszekeret[b] az égen?
33 Ismered-e a csillagos ég törvényeit?
Te határoztad meg, hogyan uralkodjanak a Föld fölött?
34 Tudsz-e parancsolni a felhőknek odafent,
hogy esővel borítsák be a földet?
35 Szót fogadnak-e neked a villámok, hogy elinduljanak,
s felelik-e neked: »Itt vagyunk, Uram,
parancsodra várunk!«
36 Ki adott bölcsességet az embernek,
ki helyezett a belsejébe értelmet?
37 Ki olyan bölcs, hogy megszámolja a fellegeket?
Ki képes belőlük esőt fakasztani,
38 mikor az aszály miatt porfelhők kavarognak,
és a göröngyök keményre száradnak?
39 Te adsz-e zsákmányt az anyaoroszlánnak,
hogy csillapítsa kölykei éhségét,
40 amelyek a barlangjukban heverésznek,
rejtekhelyükön zsákmányra lesve lapulnak?
41 Ki ad enni a hollóknak,
mikor zsákmányt keresve keringenek,
fiókáikat ki eteti, mikor éhesen Istenhez kiáltanak?
39 Tudod-e, mikor ellik a hegyi kecske?
Mikor borjaznak a szarvasok?
2 Számolod-e vemhességük hónapjait?
Figyeled-e, mikor jön el az ellés ideje?
3 Csak összegörnyednek, kicsinyeiket megszülik,
vajúdásuk hirtelen véget ér.
4 Borjaik hamar felnőnek a tágas mezőn,
erősek és egészségesek,
elhagyják anyjukat, nem térnek vissza többé.
5 Ki engedte szabadon a vadszamarat?
Ki bocsátotta a pusztába, hadd rohanjon?
6 Hiszen én tettem otthonává a füves pusztát,
nyugvó helyévé a szikes réteket.
7 Kineveti a zajos városokat,
nem hordozza a kereskedők zsákjait.
8 Hegyi legelőkön kószál, szabadon,
mindenhol talál legelni valót.
9 Kérdezd meg a vadbivalyt, akar-e szolgálni neked!
Jászlad mellett marad-e éjszakára?
10 Befoghatod-e, hogy felszántsa földedet?
Boronálhatsz-e vele vetés után?
11 Pedig milyen erős! De bízhatsz-e benne?
Rábízhatod-e nehéz munkádat, hogy helyetted végezze?
12 Ha megkéred, elhúzza-e a megrakott szekeret,
hogy gabonádat csépelni vigye?
13 Vígan csapkod szárnyával a struccmadár,
pedig nem tud repülni, mint a gólya.
14 Tojásait a földön költi ki,
a nap melegíti őket a porban.
15 Nem törődik vele, hogy ráléphetnek,
hogy a vadállatok összetörik.
16 Fiókáit nem kényezteti,
ha elpusztulnak, nem bánja,
hogy fáradsága kárba veszett,
17 mert Isten nem adott neki bölcsességet,
értelmet is csak keveset.
18 Mégis, ha felkel, és futásnak ered,
ló és lovasa mögötte csúfosan lemarad!
19 Vagy nézd a lovat!
Ilyen erőssé ki tette?
Te adtad nyakára lobogó sörényét?
20 Te alkottad úgy, hogy ugrani tudjon?
Mint a sáska úgy szökell,
büszke horkantása milyen félelmetes!
21 Örvend erejének,
s türelmetlenül várja, hogy harcba induljon,
bátran nekirohan a fegyvereknek.
22 A félelmet neveti, nem ijed meg semmitől,
nem hátrál meg a kard elől.
23 Csörög rajta lovasának tegze,
csillog a napfényben kopja és lándzsa.
24 A trombita hangjára megindul,
tüzesen vágtat a csatába,
sebesen, mint a szél.
25 A harcba hívó trombitaszóra nyerítve felel,
örül, hogy indulhat végre.
Messziről megérzi a csatazajt,
meghallja a harci kiáltást és a parancsszót.
26 Te tanítottad-e az ölyvöt magasra szállni,
mikor kiterjeszti szárnyát, és dél felé repül?
27 Parancsodra szárnyal-e magasra a keselyű,
és rakja fészkét kősziklák csúcsára?
28 Otthon van a szédítő magasban,
nyugodtan éjszakázik a meredek sziklafalon,
ott tanyázik, az a kővára.
29 Onnan kémleli prédáját,
éles szeme messzire lát mindent, pontosan.
30 Fiókáit véres hússal táplálja,
s ahol elhullott tetemet lát, azonnal ott terem.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center