Beginning
Jób hatodik válasza
21 Akkor Jób így felelt:
2 „Azzal vigasztaljatok,
hogy meghallgattok figyelmesen!
3 Engedjetek engem is beszélni,
s várjátok ki türelmesen, míg befejezem,
azután gúnyolódjatok csak tovább!
4 Mert én nem emberekre panaszkodom!
Nem ok nélkül türelmetlenkedem.
5 Nézzetek csak meg engem, és rémüljetek el!
Tegyétek kezetek a szátokra!
6 Ha arra gondolok, mi történt velem,
elfog a rémület, és testem beleremeg.
7 Miért élhetnek a gonoszok hosszú életet?
Miért öregedhetnek meg gazdagságban, erőben?
8 Szemük láttára nőnek fel gyermekeik,
meglátják felcseperedni unokáikat is.
9 Otthonukban béke és biztonság,
nem éri őket Isten büntetése.
10 Nyájaik szaporodnak, csordáik gyarapodnak,
teheneik erős borjakat ellenek.
11 Gyermekeik előttük játszanak,
ugrándoznak, mint a bárányok,
12 énekelnek, táncolnak,
hangszerekkel vigadnak.
13 Gondtalan bőségben töltik napjaikat,
szenvedés nélkül, békésen szállnak alá a sírba.
14 Pedig ezt mondták Istennek:
»Ne törődj velünk, mert mi sem törődünk veled!«
15 »Ugyan, kicsoda a Mindenható, hogy őt szolgáljuk?!
Ugyan, mi hasznunk belőle, ha őt imádjuk?!«
16 Pedig a gonoszok sorsa nincs a saját kezükben!
Tanácsuk távol legyen tőlem!
17 De vajon gyakran kialszik a gonoszok mécsese?
Sokszor jön rájuk veszedelem?
Mikor kell érezniük Isten haragját,
és bünteti-e őket fájdalommal?
18 Vajon elsöpri Isten a gonoszokat,
mint szélvihar a szalmaszálat,
mint forgószél a polyvát?
19 Talán azt mondjátok: »Igen, de Isten a fiakat bünteti
apáik vétkeiért!«
Nem így van! Büntesse meg Isten őket magukat!
Tanulják meg a gonoszok,
hogy mindenki a maga vétkéért szenved!
20 Hadd lássa meg saját szemével,
milyen keserves a büntetés!
Ő maga igyon a Mindenható haragjából!
21 Mert, ha élete végéhez ért,
ha már meghalt,
ugyan törődik-e még gyermekeivel,
akiket itt hagyott?
22 Ki taníthatná bölcsességre Istent?
Hiszen ő ítéli még a magasságban élőket is!
23 Az egyik ember gazdagságban hal meg,
kényelemben és békességben.
24 Teste jól táplált,
erős és egészséges.
25 A másik meg keserű lélekkel száll a sírba,
mert soha nem volt része jólétben, örömben.
26 Mégis, mindketten a porban fekszenek,
és férgek takarják be őket.
27 Látjátok, tudom, mit forgattok a fejetekben,
s milyen terveket szőttetek ellenem.
28 Hiszen azt mondtátok: »Hol lakik
az a híres gazdag ember?
Hol találjuk a bűnös Jób házát?«
29 Beszéltetek-e az utazókkal,
meghallgattátok-e bölcs szavukat?
30 Nem azt mondták ők is, hogy Isten a gonoszokat
a veszedelem napjáig megkíméli,
s haragja napjára tartogatja?
31 De ki veti szemükre a gonoszoknak vétkeiket?
Ki fizet meg nekik azért, amit másokkal tettek?
32 Bizony, a gonoszokat díszes kísérettel temetik,
síremléküket is gondosan ápolják.
33 A gonosz még a sírjában is elégedetten fekszik,
mert tömegek kísérik utolsó útjára,
és ezrek vonulnak előtte.
34 Ilyen üres fecsegéssel akartok engem vigasztalni?
Hiszen minden szavatok hamis és igazságtalan!”
Elifáz prédikál Jóbnak
22 Ekkor a témáni Elifáz kezdett beszélni:
2 „Vajon Isten rászorul-e bárki segítségére?
Hiszen, még a bölcs is
csak magának használ vele, ha bölcs!
3 Mit használ a Mindenhatónak, ha te igaz vagy?
Mit nyer ő vele, ha tökéletesen élsz?
4 Azt gondolod, istenfélelmed miatt büntet téged?
Ezért száll perbe veled?
5 Nem, Jób, hanem azért, mert sokat vétkeztél!
Se szeri, se száma bűneidnek!
6 Talán ok nélkül zálogba vetted az adóstól ruháját,[a]
megfosztottad köpenyétől is a nyomorultat!
7 Talán nem adtál inni a szomjazónak,
vagy kenyeret az éhezőnek.
8-9 Talán üres kézzel küldted el az özvegyeket,
akik tőled kértek segítséget,
talán megkárosítottad az árvákat,
pedig milyen hatalmas birtokaid vannak,
és mennyire tisztelnek az emberek!
10 Ezért estél csapdába,
ezért vesz körül a félelem!
11 Világosságod ezért sötétült el,
emiatt nem látsz reményt,
ezért borított el a sok nyomorúság.
12 Lásd, Isten a Mennyben lakik, fenn a magasban!
Nézd a csillagokat, milyen messze, fent ragyognak,
Isten mégis fölülről néz le rájuk!
13 Talán azt gondolod: »Vajon lát-e onnan, a magasból,
s törődik-e velem?
Vajon keresztüllát-e a sötét felhőkön,
hogy megítéljen?
14 Bizony, eltakarnak előle a fellegek,
nem lát ő engem,
mikor lépdel az ég boltozatán!«
15 Jób, ha így gondolod,
te is azokat a gonoszokat követed,
akik régen ezen az úton indultak el.
16 Azokat, akiket az özönvíz elsöpört,
akiket a pusztulás hirtelen elragadott.
17 Ők is azt mondták Istennek: »Maradj távol tőlünk!
Boldogulunk mi nélküled is!
Ugyan, mit tehet velünk a Mindenható?!«
18 Pedig ő töltötte meg házaikat minden jóval!
Isten mentsen az ilyen gonosz gondolatoktól!
19 Látják az igazak a gonoszok vesztét, és örülnek,
nézik ezt az ártatlanok, és gúnyolják őket:
20 »Bizony, csak elpusztultak ellenségeink,
tűz égette fel minden gazdagságukat!«
21 Békülj meg Istennel, Jób, és bízz benne,
akkor még jóra fordul sorsod!
22 Tanítson téged a Mindenható beszéde,
vésd szívedbe minden szavát!
23 Mert ha visszatérsz hozzá, újra felépülsz!
Ha megtisztítod házadat a gonosztól,
24 ha porba dobod az aranyat,
a folyó kavicsai közé a legtisztább aranyat,
25 ha a Mindenható lesz minden kincsed,
és legtisztább ezüstöd,
26 akkor újra Istenhez emelheted arcodat,
és megint a Mindenhatóban gyönyörködsz majd!
27 Akkor imádkozol hozzá, és ő meghallgat,
te pedig teljesíted, amit fogadtál neki.
28 Ha valamit eltervezel, sikerre viszed,
és útjaidra világosság ragyog.
29 Még ha megaláznak, azt is felmagasztalásnak mondod,
mert a Mindenható megmenti az alázatost.
30 Bizony, megszabadítja még azt is,
aki nem ártatlan,
ha te magad ártatlan vagy, és kéred Istent,
a kedvedért megteszi.”
Jób hetedik válasza
23 Jób erre így felelt:
2 „Panaszom még mindig keserű,
mert Isten keze nehezedik rám.
3 Ó, bárcsak tudnám, merre keressem őt!
Elmennék egészen trónusáig,
4 elé terjeszteném ügyemet,
bebizonyítanám ártatlanságom előtte.
5 Bárcsak megtudhatnám, mit felelne nekem,
s megérthetném, hogyan válaszol!
6 Vajon erejét fordítaná ellenem?
Nem hiszem! De meghallgatna, az bizonyos!
7 Trónja előtt az ártatlan szabadon védekezhet,
s tudom, végül felmentene bírám!
8 De jaj, ha keletre megyek, nem találom őt,
ha nyugatnak indulok, Istent ott sem lelem!
9 Ha északon rejtőzik, meg nem láthatom,
ha dél felé fordul, ott sem veszem észre.
10 De ő ismer engem, látja minden lépésemet,
s ha próbára tesz, úgy kerülök ki kezéből,
mint a megtisztított arany!
11 Lábnyomát követtem egész életemben,
ösvényeiről nem tértem le soha.
12 Parancsának engedelmeskedtem,
szavait szívembe rejtettem.
13 De ő mindig ugyanaz marad,
s tervétől senki el nem térítheti.
Amit elhatározott, véghez is viszi.
14 Bizony, Isten véghezviszi, amit felőlem tervezett!
S tudom, sok terve van még velem.
15 Ezért reszketek színe előtt,
ha belegondolok, félelemtől remegek.
16 Mert Isten rémített meg engem,
a Mindenható félelme szállt rám.
17 Ami velem történt, sötét felhőként borul fölém,
s eltakarja arcomat, mégsem hallgatok!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center