Beginning

Kettészakad az ország^(A)

12 Egész Izráel összegyűlt Sikem városába, hogy Roboámot királlyá tegyék — tehát Roboám is oda ment.

² Jeroboám, Nebát fia még régebben Egyiptomba menekült Salamon király elől. Mikor azonban meghallotta, hogy Roboámot akarják királlyá tenni, hazatért Egyiptomból a saját városába, Cerédába, amely Efraim hegyvidékén található.^{[a] 3} A nép ezt mondta Roboám királynak:^{[b] 4} „Apád, Salamon király nehéz terheket rakott a vállunkra. Kérünk, könnyítsd meg azokat a terheket és szolgálatokat, amelyekkel apád megterhelt bennünket — akkor szolgálunk téged is!”

⁵ Roboám így felelt: „Jöjjetek vissza három nap múlva, akkor választ adok nektek.” Az emberek ekkor elmentek.

⁶ Roboám király megkérdezte azokat az idősebb tanácsadókat, akik Salamon idejében szolgálták a királyt: „Mit tanácsoltok, milyen választ adjak a népnek?”

⁷ Ők pedig azt mondták: „Ha te most szolgálod a népet, jóindulattal bánsz velük, és kedvesen válaszolsz nekik — akkor ők is szolgálni fognak téged örökké.”

⁸ De Roboám király nem fogadta meg a tanácsukat, hanem azokhoz a fiatalokhoz fordult, akik vele együtt nevelkedtek az udvarban, és a szűkebb környezetéhez tartoztak. ⁹ Őket is megkérdezte hát: „Mit tanácsoltok, mit válaszoljak a népnek? Azt kérik tőlem, hogy könnyítsem meg terheiket, amelyeket apám rakott a vállukra.”

¹⁰ Az ifjak, akik Roboámmal együtt nőttek fel, így válaszoltak: „Ezt feleld nekik: »Nekem a kisujjam is vastagabb, mint apám dereka!^{[c] 11} Ha apám nehéz terheket rakott rátok, én még súlyosabb igát teszek a nyakatokba! Ha ő korbáccsal fenyített titeket, én majd skorpiókkal^[d] foglak ostorozni benneteket!«”

¹² Harmadnapon tehát ismét Roboám király elé járult az egész nép, ahogy a király meghagyta nekik. ¹³ Akkor Roboám keményen és gorombán válaszolt a kérésükre. Nem fogadta meg, amit az idős tanácsadók javasoltak, ¹⁴ hanem a vele egykorú ifjak tanácsa szerint válaszolt: „Ha apám nehéz terheket rakott rátok, én még súlyosabb igát teszek a nyakatokba! Ha ő korbáccsal fenyített titeket, én majd skorpiókkal foglak ostorozni benneteket!” ¹⁵ Így hát Roboám király nem hallgatott a nép kérésére, hanem elutasította őket. De Istentől volt ez a dolog, mert az Örökkévaló így teljesítette be a szavát, amit a silói Ahijjá által mondott Jeroboámnak, Nebát fiának.

¹⁶ Amikor az egész nép látta, hogy a király nem hallgatta meg kérésüket, hanem elutasította őket, így válaszoltak a királynak:

S ezzel az egész sokaság szétoszlott, és mindenki hazament. ¹⁷ Ettől kezdve Roboám csak azoknak az izráelieknek maradt a királya, akik Júda városaiban laktak.

¹⁸ Roboám mégis kiküldte Izráel népéhez Hadórámot, aki a királynak járó köteles munkák felügyelője volt. Az izráeliek azonban köveket dobáltak Hadórámra, és megölték. Roboám is alig tudott elmenekülni onnan: harci szekeréhez rohant, és elvágtatott Jeruzsálembe. ¹⁹ Így történt, hogy Izráel népe fellázadt Dávid utódai ellen, és elszakadt tőlük. Így van ez mind a mai napig.

²⁰ Amikor Izráel törzsei meghallották, hogy Jeroboám hazatért Egyiptomból, követeket küldtek hozzá, és az egész közösség gyűlése elé hívták, majd pedig királlyá tették Izráel törzsei fölött. Dávid családját csak Júda törzse fogadta el továbbra is uralkodóháznak.

Jeroboám két bika-szobrot állít fel

²¹ Amikor Roboám visszaért Jeruzsálembe, összegyűjtötte 180 000 legjobb harcosát Júda és Benjámin törzséből. Hadjáratot akart indítani Izráel törzsei ellen, hogy visszaszerezze fölöttük királyi hatalmát. ²² Ekkor azonban az Örökkévaló szólt Semajának, az Isten emberének: ²³ „Mondd meg Roboámnak, Salamon fiának, Júda királyának, meg Júda és Benjámin törzsének és mindazoknak, akik Izráel népéből Júdában és Benjáminban laknak: ²⁴ Ezt mondja az Örökkévaló: »Ne vonuljatok fel, és ne harcoljatok Izráel törzsei, a testvéreitek ellen! Minden férfi térjen vissza a családjához, mert én határoztam úgy, hogy mindez így történjen!«” Ők pedig hallgattak az Örökkévaló szavára, és hazatértek, ahogy az Örökkévaló parancsolta.

²⁵ Ezután Jeroboám újjáépítette Sikem városát, amely Efraim hegyvidékén fekszik, és ott lakott. Majd kiépítette Penúél városát.

^26-27 Jeroboám azután ezt gondolta: „Ha országom népe följár Jeruzsálembe, hogy ott az Örökkévaló Templomában áldozatokat mutassanak be, akkor a szívük előbb-utóbb mégiscsak korábbi uruk, Roboám, Júda királya felé fog hajlani. Azután engem megölnek, ők meg visszatérnek Roboám uralma alá, s akkor a királyság ismét Dávid családjának a kezébe kerül!” ²⁸ Megtanácskozta hát ezt a dolgot az embereivel, és készíttetett két arany bika-szobrot. Majd ezt mondta a népnek: „Ugyan minek fáradnátok azzal, hogy fölmenjetek Jeruzsálembe? Nézd Izráel, itt van Istened, aki kihozott téged Egyiptomból!”^{[e] 29} Az egyik szobrot Bétel, a másikat Dán^[f] városában helyezte el. ³⁰ Ez pedig súlyos bűn okozója lett Izráel népe számára, mert ettől fogva ezekhez a bika-szobrokhoz jártak Istent imádni Dánba és Bételbe.^[g]

³¹ Ezen kívül Jeroboám építkezett is a magaslatokon, majd papokat választott az egész nép közül, olyanokat is, akik nem Lévi törzsébe tartoztak. ³² Egy új ünnepet is elrendelt Jeroboám a nyolcadik hónap 15. napján, s ekkor égőáldozatokat mutatott be. Ez az ünnep hasonló volt ahhoz, amit Júdában tartottak. Bételben áldozatokat mutatott be Jeroboám azoknak az arany bika-szobroknak, amelyet ő maga készíttetett, és papokat nevezett ki azokra az áldozati magaslatokra, amelyeket ő maga jelölt ki. ³³ Így hát Jeroboám a saját elgondolása szerint rendezett ünnepet Bételben a nyolcadik hónap 15. napján Izráel népe számára. Ezen az ünnepen ő maga mutatott be áldozatokat az oltáron, amelyet ő készített, és tömjént is füstölögtetett.

Prófécia a bételi oltár ellen

13 Az Örökkévaló szólt egyik prófétájának, Isten egyik emberének Júdában, hogy menjen Bételbe. A próféta el is ment, és éppen akkor érkezett oda, amikor Jeroboám a bételi oltár mellett állt, és tömjént füstölögtetett rajta. ² Isten embere ekkor az Örökkévaló szava szerint ezt kiáltotta az oltárnak:

„Oltár! Oltár! Ezt mondja az Örökkévaló: »Dávid családjából egy fiú születik majd, akit Jósiásnak neveznek. Most a magaslatok papjai áldozatként tömjént égetnek terajtad! De eljön az idő, amikor Jósiás ezeket a papokat fogja rajtad áldozatként elégetni! Bizony, emberi csontokat fog megégetni rajtad!«”

³ Isten embere ugyanakkor csodálatos jelt is mutatott, és ezt mondta: „Nézzétek! Ez a jel a bizonyíték arra nézve, hogy amit mondtam, azt valóban az Örökkévaló üzente: Az oltár meg fog hasadni, és a hamu kiömlik belőle.”

⁴ Amikor Jeroboám király meghallotta Isten emberének beszédét, amelyet a bételi oltár ellen mondott, elvette a kezét az oltártól, és az Isten emberére mutatott: „Fogjátok el!” — kiáltotta a katonáinak. Ebben a pillanatban megbénult a kinyújtott karja, és visszahúzni már nem tudta. ⁵ Ugyanekkor az oltár meghasadt, és a hamu kiömlött belőle — így teljesedett be az a jel, amelyet az Örökkévaló szava szerint az Isten embere mondott.

⁶ A király ekkor így kérlelte az Isten emberét: „Kérlek, könyörögj Istenedhez, az Örökkévalóhoz, imádkozz értem, hogy a karom meggyógyuljon!”

Ő pedig imádkozott az Örökkévalóhoz, és a király karja meggyógyult: ismét olyan lett, mint korábban volt.

⁷ A király ekkor azt mondta neki: „Légy a vendégem! Gyere velem, ülj az asztalomhoz, azután majd megjutalmazlak!”

⁸ De az így válaszolt: „Ha királyságod felét adnád is nekem, akkor sem mennék veled a házadba! Ezen a helyen nem eszem, nem iszom semmit. ⁹ Az Örökkévaló megparancsolta nekem, hogy itt ne egyek, ne igyak semmit, és más úton térjek vissza, mint amelyen jöttem.” ¹⁰ Ezután Isten embere elment, de másik úton indult vissza Júdába, mint amelyen Bételbe érkezett.

Isten emberének halála

¹¹ Ebben az időben élt Bételben egy öreg próféta, akinek a fiai^[h] elújságolták mindazt, amit a Júdából érkezett próféta, Isten embere tett azon a napon, és amit a királynak mondott Bételben. ¹² Az öreg próféta megkérdezte: „Melyik úton ment el az az ember?” A fiai megmutatták az utat. ¹³ Akkor az öreg próféta azt mondta: „Nyergeljétek föl hamar a szamaramat!” Azok fölnyergelték a szamarát, az öreg próféta pedig elsietett. ¹⁴ Utolérte Isten emberét, aki éppen egy tölgyfa alatt pihent, s megkérdezte: „Te vagy az Isten embere, aki nemrégen jött Júdából?”

„Én vagyok az” — felelte.

¹⁵ Akkor az öreg próféta meghívta magához: „Gyere velem, hadd lássalak vendégül!”

¹⁶ De a másik ezt válaszolta: „Nem mehetek veled vissza Bételbe, és nem lehetek a vendéged. Ezen a helyen nem ehetek-ihatok semmit. ¹⁷ Az Örökkévaló azt mondta nekem, hogy itt nem szabad semmit ennem, vagy innom, és más úton kell hazatérnem, mint amelyen jöttem.”

¹⁸ Ekkor az öreg próféta ezt mondta neki: „Én is próféta vagyok, mint te. Egy angyal jött hozzám, és ezt az üzenetet hozta az Örökkévalótól: »Hozd vissza azt az embert a házadba, és lásd vendégül, hogy veled egyen és igyon.«” Ez azonban nem volt igaz, az öreg próféta hazudott a fiatalabb prófétának.

¹⁹ Így azután mindketten visszatértek az öreg próféta házába, ahol együtt ettek-ittak. ²⁰ Még az asztalnál ültek, amikor az Örökkévaló szólt az öreg prófétához, ²¹ aki így kiáltott a fiatalabb prófétának: „Halld meg az Örökkévaló üzenetét! Ezt mondja most neked az Örökkévaló: »Nem engedelmeskedtél az Örökkévaló szavának, és megszegted Istened, az Örökkévaló parancsát! ²² Azt parancsolta neked, hogy ezen a helyen ne egyél-igyál semmit, te mégis visszajöttél ide, és ettél-ittál ezen a helyen! Ezért testedet nem fogják őseid sírboltjába temetni.«”

²³ Miután ettek-ittak, az Isten embere fölnyergelte a szamarát, és elment. ²⁴ De útközben rátámadt egy oroszlán, és megölte. Holtteste az úton hevert, az oroszlán és a szamár pedig ott álltak mellette. ²⁵ Az arra járók látták az úton heverő holttestet meg a mellette álló oroszlánt, és amikor abba a városba értek, ahol az öreg próféta lakott, elhíresztelték ezt.

²⁶ Meghallotta ezt az öreg próféta is, aki azt mondta: „Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Örökkévaló szava iránt, aki ezért kiszolgáltatta az oroszlánnak, hogy az megölje. Úgy történt, ahogy az Örökkévaló előre megmondta.” ²⁷ Azután szólt a fiainak, hogy nyergeljék föl a szamarát, ²⁸ és odament, ahol a holttest feküdt. Az oroszlán és a szamár még mindig ott álltak a test mellett, de az oroszlán nem nyúlt a halotthoz, sem a szamarat nem bántotta.

²⁹ Az öreg próféta föltette a halottat a szamarára, és visszavitte a városba, hogy tisztességgel eltemesse. ³⁰ A saját családi sírboltjába temette az Isten emberének holttestét, és elsiratták őt: „Jaj, testvérem!” ³¹ Azután az öreg próféta azt mondta a fiainak: „Mikor meghalok, engem is ide temessetek, Isten embere mellé. Helyezzétek csontjaimat az ő csontjai mellé! ³² Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló szava, amelyet ő mondott a bételi oltárról és a magaslatokon emelt templomokról, amelyek Samária városaiban épültek, bizony, mind beteljesedik!”

³³ Jeroboám király ezek után sem változott meg, hanem tovább folytatta gonoszságait. Ezután is választott magának az egész népből embereket, hogy papokká tegye őket.^[i] Aki csak pap akart lenni, azt Jeroboám pappá szentelte, és a magaslatokon állította szolgálatba. ³⁴ Jeroboám családjának ez a bűn okozta a vesztét, emiatt irtották ki egészen a föld színéről ezt a családot.

Prófécia Jeroboám családjáról

14 Abban az időben történt, hogy Jeroboám fia, Abijjá megbetegedett. ² Jeroboám ekkor ezt mondta feleségének: „Menj el Silóba, Ahijjá prófétához, aki megmondta nekem, hogy Izráel királya leszek. De öltözz álruhába, hogy senki se ismerjen föl, hogy te vagy a király felesége! ³ Vigyél magaddal 10 kenyeret és kalácsot, meg egy korsó mézet ajándékul a prófétának. Ő megmondja neked, mi lesz a fiúnkkal.”

⁴ Jeroboám felesége így is tett, fölkészült az útra, és elment Silóba, Ahijjá házába. A próféta ekkor már nagyon idős volt, és megvakult. ⁵ Az Örökkévaló azonban szólt Ahijjához, mielőtt az asszony odaérkezett volna: „Jeroboám felesége jön hozzád, hogy a beteg fia miatt megkérdezzen téged. Te pedig így és így válaszolj neki, ha megérkezik.”

Jeroboám felesége álruhába öltözött, és úgy ment Ahijjához.

⁶ Amikor Ahijjá meghallotta ajtaja előtt az asszony lépteit, megszólította: „Gyere csak be, Jeroboám felesége! De miért öltöztél álruhába? Rossz híreket kell mondanom neked! ⁷ Menj vissza, és mondd meg Jeroboámnak, hogy ezt üzeni neki az Örökkévaló, Izráel Istene: »Én emeltelek ki téged a nép közül, és fejedelemmé tettelek népem, Izráel fölött. ⁸ Dávid családjától elszakítottam a királyi uralmat, és neked adtam. Te azonban nem olyan vagy, mint szolgám, Dávid, aki engedelmeskedett a parancsaimnak, teljes szívvel követett engem, és mindig azt tette, amit helyesnek tartok. ⁹ Nem, te olyan bűnöket követtél el, amelyek súlyosabbak, mint amelyeket előtted bárki is elkövetett! Más isteneket készítettél magadnak, bálványszobrokat állítottál, hogy engem haragra ingerelj! Hátad mögé hajítottál engem!

¹⁰ Emiatt súlyos csapásokkal verem meg Jeroboám családját, kiirtok minden férfit a leszármazottjai közül Izráelből, apraját-nagyját egyaránt. Elsöpröm a föld színéről Jeroboám egész családját, mint ahogy a szárított ganéjt elégetik, és semmi sem marad belőle. ¹¹ Aki közülük a városban hal meg, azt a kutyák eszik meg, aki pedig a mezőn pusztul el, azt az égi madarak takarítják el. Bizony, így lesz, mert az Örökkévaló mondta ezt.«”

¹² Azután Ahijjá még hozzátette: „Most menj haza, s amikor belépsz a városba, akkor fog meghalni a gyermeked. ¹³ Egész Izráel siratja majd, és tisztességgel eltemetik. Ő az egyetlen Jeroboám családjából, akit tisztességgel sírba helyeznek, mert Jeroboám utódai közül csak benne talált valami jót az Örökkévaló, Izráel Istene. ¹⁴ Az Örökkévaló pedig másik királyt állít Jeroboám helyére, Izráel élére, aki ki fogja irtani Jeroboám egész családját. Ez hamarosan meg fog történni.

¹⁵ Azután az Örökkévaló haragjában csapásokkal sújtja Izráel népét is, amely félelmében úgy fog reszketni, mint a nád a vízben. Gyökerestül kitépi az Örökkévaló Izráelt abból a jó földből, amelyet őseiknek adott, azután szétszórja népét az Eufrátesz folyótól keletre fekvő országokba — ahogy a vetőmagot szokták a szántóföldön. Így bánik velük, mivel bálványoszlopokat állítottak Aserának, hogy az Örökkévalót fölbosszantsák velük. ¹⁶ Bizony, az Örökkévaló kiszolgáltatja Izráel népét ellenségeiknek Jeroboám bűnei miatt, aki bűnbe vitte Izráel egész népét.”

¹⁷ Ezután Jeroboám felesége hazament Tirca városába, s amikor átlépte háza küszöbét, akkor halt meg a fia. ¹⁸ Izráel egész népe megsiratta ezt a fiút, amikor eltemették — így teljesedett be, amit az Örökkévaló mondott, szolgája, Ahijjá próféta által.

¹⁹ Jeroboám uralkodásának és hadjáratainak többi eseményét följegyezték az Izráel királyainak történetéről szóló könyvben. ²⁰ Jeroboám király 22 évig uralkodott, azután meghalt, és fia, Nádáb követte a trónon.

Roboám, Júda királya^(B)

²¹ Roboám, Salamon fia 41 éves volt, amikor Júda királya lett. Anyját Naámának hívták, és ammoni származású volt. Roboám 17 évig uralkodott Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet az Örökkévaló kiválasztott Izráel összes törzsei közül, hogy a neve ott lakozzon.

²² Júda népe is sokat vétkezett az Örökkévaló ellen. Olyan dolgokat tettek, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart. Még őseiknél is súlyosabb bűnöket követtek el, s ezekkel magukra haragították az Örökkévalót. ²³ Ők is építettek más istenek számára magaslatokat, és állítottak emlékköveket, meg szent oszlopokat minden domb tetején és minden zöldellő fa alatt. ²⁴ Még férfi prostituáltak is voltak Júdában. Bizony, Júda népe is elkövette mindazokat az utálatos bűnöket, amelyeket az előttük ott élő népek követtek el, akiket az Örökkévaló Izráel népe elől kiűzött a földjükről.

²⁵ Roboám király uralkodásának ötödik évében Sisák, Egyiptom királya fölvonult Jeruzsálem ellen. ²⁶ Amikor elvonult, hadizsákmányként elvitte magával az Örökkévaló Templomából és a királyi palotából az összes kincset. Még azokat az aranypajzsokat is elhurcolta, amelyeket még Salamon király készíttetett.^{[j] 27} Helyettük Roboám király bronzból készíttetett hasonló pajzsokat, és azokat adta a királyi testőrök kezébe, akik a palota kapuit őrizték. ²⁸ Amikor a király fölment az Örökkévaló Templomába, a testőrök fölvették a pajzsokat, és úgy kisérték a királyt. Utána visszavitték a bronzpajzsokat az őrszobába.

²⁹ Roboám egyéb dolgait, és mindazt, amit tett, följegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. ³⁰ Roboám és Jeroboám között egész uralkodásuk alatt háborúskodás folyt. ³¹ Azután Roboám meghalt, és ősei mellé temették Dávid városában. Roboám anyja egy Naamá nevű asszony volt, ammoni származású. Roboámot a fia, Abijjá követte a trónon.