Beginning
Dávid zsoltárt énekel az Örökkévalónak
22 Dávid ezt az éneket[a] akkor énekelte az Örökkévalónak, amikor ő megszabadította Dávidot minden ellenségétől, még Saultól is:
2 Az Örökkévaló az én Kősziklám,
erős kőváram és szabadítóm!
3 Istenem a kősziklám,
hozzá menekülök!
Ő véd meg engem!
Benne van minden erőm,
ő vezet győzelemre!
Ő a rejtekhelyem, menedékem, megmentőm!
Te mentesz meg az erőszaktól!
4 Az Örökkévalóhoz kiáltok,
aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Körülvettek a halál hullámai,
megrémített a pusztító áradat.
6 Testemre fonódtak a Seol kötelei,
megfogtak a halál csapdái.
7 De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
kiáltásom feljutott hozzá, meghallgatott!
8 Remegett a föld, és reszketett,
még az egek alapja is remegett,
mert az Örökkévaló haragra lobbant!
9 Füst szállt fel orrából,
szájából emésztő tűz lövellt,
tüzes szikrák repültek szerteszét.
10 Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló,
sötét viharfelhők voltak a lába alatt.
11 Kérubokon ülve repült,
szelek szárnyain suhant.
12 Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött,
körülvették vastag viharfellegek.
13 Dicsőségének ragyogó fénye
egyszerre áttört a felhőkön,
villámok cikáztak.
14 Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló,
a Felséges zengett az egekből.
15 Kilőtte nyilait, és szétszórta az ellenséget,
villámaival összezavarta őket.
16 Mikor az Örökkévaló megfenyítette a vizeket,
haragja szélviharától
még a tenger feneke is meglátszott,
feltárultak a föld alapjai.
17 Akkor lenyújtottad kezed a magasból,
és felemeltél,
kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!
18 Az Örökkévaló megszabadított
hatalmas ellenségeimtől!
Bizony, megmentett gyűlölőimtől,
akik erősebbek nálam!
19 Rám rohantak a veszedelem napján,
az Örökkévaló mégis megmentett engem!
20 Tágas mezőre vitt ki engem,
megmentett, mert kedvét leli bennem!
21 Megjutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezem tisztaságáért,
22 mert az Örökkévaló útjain jártam,
és nem vétkeztem Isten ellen.
23 Törvényeit mindig szem előtt tartottam,
parancsaitól el nem tértem.
24 Becsületesen és igazán éltem előtte,
a bűnöktől távol maradtam.
25 Meg is jutalmazott az Örökkévaló
ártatlanságom szerint,
mert azt tettem, amit ő jónak tart.
26 Istenem, aki hűséges,
ahhoz te is hűséges vagy!
Aki igaz,
ahhoz te is igaz vagy!
27 Aki jó és tisztaszívű,
ahhoz te is jó vagy és tisztaszívű!
De túljársz az eszén,
annak, aki ravaszkodik!
28 Megszabadítod az alázatosakat,
de szemmel tartod,
és megalázod a büszkéket.
29 Örökkévaló, te vagy a mécsesem,
Istenem, te világítasz nekem a sötétben!
30 Veled együtt még az ellenséges seregen is áttörök!
Istenemmel minden akadályon átjutok!
31 Isten útja tökéletes!
Az Örökkévaló szava megbízható!
Pajzsa ő azoknak, akik benne bíznak!
32 Kicsoda Isten, az Örökkévalón kívül?
Kicsoda kőszikla, Istenünkön kívül?
33 Isten az én erős váram!
Ő teszi tökéletessé utamat!
34 Olyan biztossá teszed lépteimet,
mint a szarvasoké!
Felvezetsz a magas sziklák csúcsaira is.
35 Megtanítod kezemet a harcra,
és karomat, hogy az erős íjat megfeszítse.
36 Szabadításod védelmez engem,
újra meg újra megsegítesz, Istenem!
37 Megerősítetted lábamat és bokámat,
hogy gyorsabban haladjak,
és ne botladozzam.
38 Üldözöm ellenségeimet, utolérem őket,
vissza se térek, míg nem végzek velük!
39 Összetöröm őket, fel sem kelnek többé,
lábam alatt elterülnek.
40 Mert megerősítettél a harcban, Istenem,
térdre kényszerítetted,
akik ellenem támadtak.
41 Megadtad, hogy ellenségeimet leverhettem,
és gyűlölőimet levágtam.
42 Segítséget kerestek,
de nem találtak.
Kiáltottak még az Örökkévalóhoz is,
de nem felelt nekik.
43 Ízzé-porrá zúztam őket,
mint a föld porát,
széttapostam ellenségeimet,
mint a sarat.
44 Istenem, megszabadítottál
sok ezer ellenségemtől!
Nemzetek fejévé tettél.
Olyan népek szolgálnak nekem,
akiket nem is ismertem.
45 Idegenek hódolnak nekem,
amint hallják, engedelmeskednek szavamnak.
46 Minden bátorságuk elszállt,
váraikból remegve jönnek elő.
47 Él az Örökkévaló!
Áldott az én Kősziklám, Istenem,
aki győzelemre vezet!
48 Isten megbünteti ellenségeimet,
és népeket rendel uralmam alá!
49 Megment ellenségeim kezéből,
az ellenem támadók fölé emeli fejemet,
megszabadít a kegyetlentől.
50 Ezért, Örökkévaló, dicsérlek téged,
a nemzetek előtt dicséretet éneklek neked!
51 Mert te vagy az Isten,
aki győzelmet adsz választott királyodnak,
megmutatod kegyelmed és hűséged felkentednek,
Dávidnak, és utódainak mindörökké!
Dávid utolsó éneke
23 Ez Dávid utolsó éneke.[b]
„Így szól Dávid, Isai fia,
akit Jákób Istene fölmagasztalt,
és királlyá kent,
aki Izráel Védelmezőjének kedveltje:[c]
2 Az Örökkévaló Szelleme szólt általam,
az Örökkévaló szava volt nyelvemen.
3 Izráel Istene szólt,
Izráel Kősziklája mondta nekem:
»Aki igazságosan uralkodik népén,
aki Isten félelmével kormányozza országát,
4 olyan az, mint a hajnal világossága,
mint napfelkelte felhőtlen reggelen,
mint eső után a napsugár,
mely kisarjasztja a zsenge vetést.«
5 Bizony, ilyen az én házam népe Isten előtt!
Hiszen örök szövetséget kötött velem Istenem,
melyben mindent elrendezett,
s nem vonja vissza soha!
Ő ad nekem mindenben győzelmet,
és teljes örömet!
6-7 De az istentelenek olyanok, mint a tüskés bokor,
melyhez senki nem nyúl kézzel,
csak bottal meg vasvillával,
kitépi, tűzre veti, s megégeti.”
Dávid legkiválóbb vitézei
8 Ezek voltak Dávid legkiválóbb vitézei:[d]
Az első volt a hakmóni Jesbaal,[e] a Különleges Csapat[f] kapitánya, aki az egyik csatában a lándzsájával egymaga 800 ellenséges katonát ölt meg.
9 Azután Eleázár, Dódó fia, az Ahóhi nemzetségből, aki egyike volt a három legkiválóbb vitéznek. Ők kitartottak Dávid mellett, amikor a filiszteusokkal harcoltak. Ebben a csatában az izráeli sereg megfutamodott, 10 csak Eleázár nem hátrált meg. Addig harcolt és vágta a filiszteusokat, hogy végül a keze görcsöt kapott, és nem tudta elengedni a kardja markolatát. De az Örökkévaló nagy győzelmet aratott rajta keresztül azon a napon. Később azután az izráeli sereg is visszatért a csatamezőre, de már csak a zsákmányt szedték össze.
11 Azután Sammá, a hárári Ágé fia. A filiszteusokkal vívott egyik ütközetben, amely Lehi városa mellett, egy lencseföldön zajlott, az izráeli sereg megfutamodott, 12 de Sammá megállt a lencseföld közepén, megvédte a termést az ellenségtől, és megverte őket. Ezáltal az Örökkévaló nagy győzelmet aratott ekkor.
13 Történt egyszer, aratás idején, amikor Dávid még az Adullám-barlangban táborozott, hogy a Különleges Csapatból[g] a legkiválóbb három vitéz elment, hogy csatlakozzon Dávidhoz. A filiszteusok serege ugyanekkor a Refáim-völgyben vert tábort.[h] 14 Dávid a megerősített rejtekhelyen volt, a filiszteusok csapata pedig Betlehemben. 15 Dávidnak akkor eszébe jutott a betlehemi kút, és nagyon szeretett volna inni a vizéből. Így sóhajtott föl: „Bárcsak valaki hozna egy kis vizet a betlehemi városkapu melletti kútból!” 16 Ekkor az a három legkiválóbb vitéz átverekedte magát a filiszteusok táborán a betlehemi kútig. Vizet merítettek belőle, és Dávidhoz vitték.
Ő azonban mégsem itta meg, hanem áldozatul kiöntötte az Örökkévaló előtt, 17 és ezt mondta: „Ó, Örökkévaló, hogyan ihatnám meg, hiszen olyan, mintha vitézeim vére lenne, akik életük kockáztatásával hozták nekem!” Ezért nem itta meg Dávid.
Ez a három legkiválóbb vitéz ilyen és ehhez hasonló hőstetteket vitt véghez.
18 Azután Abisaj, Cerúja fia, Jóáb testvére, aki a Különleges Csapat[i] vezére volt. Ő az egyik csatában egymaga 300 ellenséges harcost ölt meg lándzsájával. Ő azonban nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé.[j] 19 A Különleges Csapatban Abisajnak nagy tekintélye volt, ezért is lett a vezérük, de a nem tartozott a három legkiválóbb vitéz közé.
20 Azután Benája, Jójádá fia, Kabceél városából, akinek már az apja is kiváló harcos volt. Benája nagy hőstetteket vitt véghez. Ő győzte le és ölte meg a moábiak két legvitézebb harcosát. Egy másik alkalommal pedig, amikor éppen havazott, lement egy verembe, és ott megölt egy oroszlánt. 21 Ő győzte le azt a kiváló egyiptomi harcost is, aki lándzsával támadt rá. Benája kezében csak egy bot volt, de kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsáját, és a saját fegyverével szúrta keresztül. 22 Benája sok ehhez hasonló hőstettet vitt véghez, és nagyon híres volt. 23 A Különleges Csapatban nagy tekintélye volt, de nem tartozott a három legkiválóbb harcos közé. Dávid Benáját nevezte ki testőrsége vezérének.
A Különleges Csapat
24 A Különleges Csapatba a következő harcosok tartoztak:
Aszáél, Jóáb testvére,
Elhánán, a betlehemi Dódó fia,
25 a haródi Sammá,
a haródi Eliká,
26 a peleti Helec,
a tékóai Írá, Ikkés fia,
27 az anatóti Abiezer,
a húsái Mebunnaj,
28 az ahóhi Calmón,
a netófái Mahraj,
29 a netófái Héleb, Baaná fia,
Ittaj, Ríbaj fia, a benjámini Gibeából,
30 a pirátóni Benája,
a nahalé-gaasi Hiddaj,
31 az arbai Abialbón,
a bahúrimi Azmávet,
32-33 a saalbóni Eljahbá,
a gizóni Jásén,
Jonatán, a harári Sammá fia,[k]
az arári Ahiám, Sárár fia,
34 a maakái Elifelet, Ahaszbaj fia,
a gilói Eliám, Ahitófel fia,
35 a kármeli Hecró,
az arbai Paaraj
36 a cóbai Jigál, Nátán fia,
a gádi Báni,
37 az ammoni Celek,
a beéróti Nahraj, Jóáb, Cerúja fia fegyverhordozója,
38 a jeteri Írá,
a jeteri Gáréb,
39 és a hettita Úriás.
Összesen 37 harcos.
Dávid elrendeli a népszámlálást
24 Ezután ismét nagyon megharagudott az Örökkévaló Izráel népére, és Dávidot felindította ellenük. Azt mondta Dávidnak: „Indulj, és tarts népszámlálást[l] Izráelben és Júdában!”
2 A király ezt parancsolta Jóábnak és a hadserege parancsnokainak:[m] „Induljatok, járjátok be Izráel összes törzseit Dántól Beérsebáig, és tartsatok népszámlálást! Tudni akarom, mennyi hadra fogható férfi van országomban.”
3 Jóáb így válaszolt: „Istenünk, az Örökkévaló szaporítsa meg hadseregedet, uram, százszorosan! Szívből kívánom, hogy meg is lásd ezt a saját szemeddel, uram, királyom! De miért kívánod a népszámlálást?”
4 De hiába ellenezték a népszámlálást Jóáb és a hadsereg vezérei, a király ragaszkodott hozzá, hogy teljesítsék parancsát. Így azután Jóáb és emberei kimentek a királytól, és elindultak, hogy elvégezzék a feladatot. 5 Átkeltek a Jordánon, és a népszámlálást Aróér városánál és egy másik városnál kezdték meg,[n] amely a völgyben fekszik. Azután átmentek Gád törzsi területén. Onnan továbbmentek észak felé, Jazér városához. 6 Utána Gileád, Tahtim, Hodsi, Dán-Jaan következett. Majd Szidón 7 és Tírusz megerősített városának vidékére mentek, azután a hivviek és kánaániak összes városait látogatták meg. Ezután délre mentek, Júda vidékére, egészen Beérsebáig. 8 Kilenc hónap és húsz nap múlva — miután bejárták az egész országot —, visszatértek Jeruzsálembe. 9 Jóáb jelentette a királynak a népszámlálás eredményét: Izráelben 800 000, míg Júdában 500 000 hadra fogható férfit írtak össze.
Csapás sújtja a népet
10 Miután a népszámlálás befejeződött, Dávidot nagyon nyugtalanította a lelkiismerete, és azt mondta az Örökkévalónak: „Bizony, súlyosan vétkeztem ezzel! Kérlek, Örökkévaló, bocsásd meg nekem ezt a bűnömet! Hogy tehettem ilyen ostobaságot!”
11 Amikor reggel Dávid fölkelt, az Örökkévaló szólt Gád prófétának, aki Dávid mellett látta el szolgálatát: 12 „Menj Dávidhoz, és mondd neki: »Ezt üzeni neked az Örökkévaló: Választanod kell három csapás közül, hogy melyikkel büntesselek.«”
13 Gád próféta tehát Dávidhoz ment, és ezt mondta neki: „Válassz e három csapás közül, hogy az Örökkévaló melyikkel sújtson! Hét[o] esztendeig tartó éhínséget küldjön országodra? Vagy ellenségeid üldözzenek, s te három hónapig menekülsz előlük? Vagy három napig tartó halálos járvány pusztítsa népedet? Gondold meg, és döntsd el, mit válaszoljak annak, aki hozzád küldött!”
14 „Jaj, nagyon szorult helyzetbe kerültem — válaszolta Dávid —, de tudom, hogy az Örökkévaló mennyire irgalmas, ezért inkább az ő kezétől szenvedjem el a csapásokat, mint emberek által.”
15 Így hát az Örökkévaló halálos járványt küldött egész Izráelre, amely még azon a reggelen elkezdődött, és egészen a megszabott ideig tartott. Dántól Beérsebáig az egész országban sokan meghaltak a járvány miatt: összesen 70 000 ember. 16 Az angyal, aki a népet e csapással pusztította, éppen Jeruzsálem határába érkezett. Már föl is emelte karját, hogy lesújtson Jeruzsálemre is, amikor az Örökkévaló megelégelte az öldöklést, és szólt az angyalnak: „Elég már! Hagyd abba!” Az angyal éppen a jebúszi[p] Arauna szérűskertjénél állt meg.
Dávid oltárt épít az Örökkévalónak Arauna szérűjén
17 Dávid látta az öldöklő angyalt, amint pusztítja a népet, és így könyörgött az Örökkévalónak: „Nézd, Uram, én vétkeztem, egyedül én! Én vagyok a bűnös! De népem ártatlan, ők csak engem követtek, mint a nyáj a pásztorát! Kérlek, Uram, rám sújtson kezed és családomra!”
18 Gád próféta még azon a napon Dávidhoz ment, és ezt mondta neki: „Menj föl a jebúszi Arauna szérűskertjébe, és építs ott oltárt az Örökkévalónak!” 19 Dávid odament Gád szava szerint, ahogyan az Örökkévaló parancsolta. 20 Arauna látta, hogy Dávid király közeledik, szolgái kíséretében. Eléje sietett, és földig hajolt a király előtt. 21 Majd megkérdezte: „Uram, királyom, minek köszönhetem látogatásodat?”
Dávid felelt: „Azért jöttem, hogy megvásároljam tőled ezt a helyet, a szérűskertedet. Oltárt akarok itt építeni az Örökkévalónak, hogy megszűnjön a népet sújtó csapás.”
22 „Uram, királyom, fogadd el tőlem ajándékul, ami csak szükséges az áldozathoz! Itt vannak az ökrök az égőáldozathoz, és a csépléshez használt eszközök fája a tűzhöz! 23 Mindezeket szívesen neked adom, királyom! Istened, az Örökkévaló legyen jóindulattal hozzád!” — mondta Arauna.
24 Dávid azonban így válaszolt: „Így nem fogadhatom el, Arauna! Feltétlenül meg akarom vásárolni tőled ezt a földet, mégpedig tisztességes áron! Nem fogok olyan égőáldozatot bemutatni Istenemnek, az Örökkévalónak, amely nem a saját tulajdonomból származik!”
Megvásárolta tehát Dávid a szérűskertet és az ökröket Araunától 50 sékel[q] ezüstért.
25 Azután Dávid oltárt épített ott az Örökkévalónak, és azon égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be. Akkor az Örökkévaló meghallgatta az országért mondott imádságokat, és megszűnt a halálos járvány csapása egész Izráelben.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center