Beginning

Dávid hírt kap Saul haláláról

1 Miután^[a] Dávid legyőzte az amálekieket, visszatért Ciklágba, és két napig ott maradt. Ez nem sokkal azután történt, hogy Saul elesett a csatában. ² A harmadik napon egy fiatalember érkezett hozzá Saul táborából. Megszaggatott ruhában jött, és port szórt a fejére^[b], s amikor Dávidhoz érkezett, egészen a földre borult előtte, hogy tisztelettel köszöntse.

³ „Honnan jössz?” — kérdezte tőle Dávid.

„Izráel táborából jöttem” — felelte ő.

⁴ „Kérlek, mondd, ki győzött!” — sürgette Dávid.

A fiatalember így válaszolt: „Amikor a sereg megfutamodott a csatatérről, sokan elestek közülük. Még Saul és a fia, Jonatán is meghalt.”

⁵ De Dávid tovább kérdezte: „Honnan tudod, hogy Saul és Jonatán meghalt?”

⁶ A fiatalember ezt felelte: „A csata közben éppen a Gilboa-hegyen voltam, amikor láttam, hogy a filiszteusok harci szekerei egyre közelebb nyomulnak Saul királyhoz, aki a lándzsájára támaszkodott. ⁷ Ekkor Saul hátranézett, meglátott engem, és kiáltott, hogy menjek hozzá. Azonnal válaszoltam, és odamentem. ⁸ »Ki vagy te?« — kérdezte. Mondtam, hogy amáleki származású vagyok. ⁹ Akkor Saul király azt mondta: »Gyere ide, kérlek, és te ölj meg engem, mert súlyosan megsebesültem, de még élek!« ¹⁰ Láttam, hogy a sebesülése valóban halálos, ezért odaléptem hozzá, és megöltem. Azután levettem róla a koronáját meg a karperecét. Lásd, itt vannak, elhoztam neked, Uram!”

¹¹ Dávid ekkor megszaggatta a ruháját, és összes katonái követték a példáját. ¹² Gyászoltak, és siratták Sault, Jonatánt és Izráel egész seregét, az Örökkévaló népét, akik elestek a csatában. Aznap estig böjtöltek is.

¹³ Azután Dávid megkérdezte a hírhozó fiatalembertől: „Hová való vagy?”

„Egy amáleki jövevény fia vagyok” — felelte.

¹⁴ „Kezet emeltél az Örökkévaló fölkent királyára?! Hogy merészelted megölni őt?!” — kérdezte Dávid. ¹⁵ Majd odaszólította egyik katonáját, és megparancsolta neki, hogy végezze ki az amáleki férfit. A katona levágta az amáleki férfit, aki meghalt. ¹⁶ Akkor Dávid ezt mondta: „Magad mondtad ki halálos ítéleted, amikor elbeszélted, hogyan ölted meg az Örökkévaló fölkent királyát.”

Dávid elsiratja Sault és Jonatánt

¹⁷ Dávid ezzel a gyászdallal siratta el Sault és Jonatánt. ¹⁸ Meghagyta, hogy Júda népét tanítsák meg erre a siratóénekre, az „Íj-dalra”, amelyet följegyeztek Jásár könyvében:^[c]

Dávid Júda királya lesz

2 Ezután Dávid megkérdezte az Örökkévalót: „Áthelyezzem-e a szállásomat Júda valamelyik városába?”

„Igen!” — válaszolta az Örökkévaló.

Dávid tovább kérdezett: „Melyikbe?”

„Hebronba” — felelte az Örökkévaló.

² Így hát Dávid két feleségével együtt Hebronba költözött. Egyik felesége a jezréeli Ahinóam volt, a másik pedig Abigail, aki korábban a kármeli Nábál özvegye volt. ³ Ugyancsak Hebronban, illetve a környező falvakban telepedtek le Dávid emberei is — mindenki a maga családjával.

⁴ Júda törzsének vezetői eljöttek Dávidhoz. Ezután Dávidot királlyá kenték a szent olajjal Júda népe fölött.

Később Dávid megtudta, hogy a jábes-gileádi férfiak temették el Sault. ⁵ Követeket küldött hát hozzájuk ezzel az üzenettel: „Áldjon meg benneteket az Örökkévaló, hogy ilyen hűséges szeretettel voltatok uratok, Saul iránt, és eltemettétek a holttestét! ⁶ Az Örökkévaló is hűséges szeretettel bánjon veletek, és én magam is így leszek irántatok, mivel ezt tettétek. ⁷ Most hát legyetek erősek és bátrak! Uratok, Saul meghalt, de Júda népe királlyá kent engem, hogy uralkodjam fölöttük.”

Esbaalt Izráel királyává teszik

⁸ Abner, Nér fia, Saul hadvezére azonban Esbaal,^[e] Saul fia mellé állt. Mahanáimba vitte, ⁹ ahol Esbaalt királlyá tették, hogy uralkodjon Izráel^[f] fölött. Uralma kiterjedt Gileád és Jezréel vidékére, valamint Ásér, Efraim és Benjámin törzsére. ¹⁰ Esbaal 40 éves volt, amikor Izráel királyává tették, és 2 évig uralkodott. Dávidot csak Júda népe fogadta el királyának, ¹¹ és így uralkodott Hebronban 7 évig és 6 hónapig.

Testvérviszály Izráel és Júda között

¹² Történt egyszer, hogy Abner, Nér fia vezetésével egy csapat katona kivonult Mahanaimból Gibeonba. Ők valamennyien Esbaal katonái voltak. ¹³ Ugyanakkor Dávid harcosai is kivonultak Jóáb, Cerúja fia vezetésével. A két csapat a gibeoni víztározó tónál találkozott, és a parton leültek. Az egyik csapat az egyik oldalon, a másik pedig a tó túloldalán telepedett le.

¹⁴ Abner átkiabált Jóábnak: „Álljanak ki néhányan tőletek is, meg tőlünk is, és párviadalban mérkőzzenek meg előttünk egymással!”

Jóáb ezt felelte: „Jól van, álljanak ki!”

¹⁵ Mindkét csapatból kiválasztottak 12-12 harcost, hogy párviadalban küzdjenek meg egymással. Esbaal emberei közül ez a 12 férfi mind Benjámin törzséből származott. ¹⁶ Amint elkezdődött a viadal, mindegyik harcos megragadta ellenfelének a haját, és kardját annak oldalába döfte. Így mind a ketten egyszerre haltak meg. Ettől kezdve azt a helyet Gibeonban így nevezik: „Kardok mezeje”.

¹⁷ Ezután a két csapat között igen heves harc alakult ki, amelyben Dávid katonái fölülkerekedtek, és Abner meg az izráeliek csapata megfutamodott. ¹⁸ Dávid csapatában harcolt Cerújá három fia: Jóáb, Abisaj és Aszáél is. Ez utóbbi igen gyorslábú volt, úgy futott, mint a gazella, ¹⁹ és üldözőbe vette Abnert. Kitartóan futott utána, és Abner nem tudta lerázni magáról. ²⁰ Abner menekülés közben hátraszólt: „Te vagy az, Aszáél?”

„Igen, én vagyok!” — felelte ő.

²¹ Abner azonban meg akarta kímélni Aszáélt, és rákiáltott: „Ne engem üldözz, keress valaki mást, akinek könnyen elzsákmányolhatod a fegyvereit!” De Aszáél csak nem hagyta abba Abner üldözését.

²² „Ne kergess tovább, különben meg kell öljelek! Hogy kerüljek azután a bátyád, Jóáb szeme elé?” — mondta Abner.

²³ De Aszáél csak nem tágított. Ekkor Abner ellene fordult, és úgy keresztülszúrta a lándzsájával, hogy Aszáél nyomban meg is halt. Akik arra jöttek, mind megálltak Aszáél holtteste mellett.

²⁴ Jóáb és Abisaj^[g] tovább üldözte Abnert. Már lement a nap, mikor az Amma-dombhoz értek, amely Giahtól keletre emelkedik, a Gibeon-puszta felé vezető út mellett. ²⁵ Abner és csapata — a Benjámin törzséből való harcosok — megálltak a domb tetején, és zárt alakzatban védekeztek.

²⁶ Akkor Abner odakiáltott Jóábnak: „Meddig gyilkoljuk még egymást? Nem tudod, hogy milyen szomorú vége lesz ennek? Szólj már az embereidnek, hogy ne üldözzék a testvéreiket tovább!”

²⁷ Jóáb így felelt: „Istenemre mondom, ha most nem szóltál volna, katonáim holnap reggelig üldözték volna testvéreiket!” ²⁸ Ekkor Jóáb a sófárral jelt adott a katonáinak, hogy fejezzék be a harcot. Meg is álltak azonnal, és nem üldözték az izráelieket.

²⁹ Ezután Abner és maradék csapata egész éjjel menetelt. Átkeltek a Jordán völgyén, majd a folyón is, és a következő délben érkeztek meg Mahanáimba.

³⁰ Miután Jóáb abbahagyta Abner üldözését, összegyűjtötte csapatát. Mikor összeszámolták a veszteségeiket, látták, hogy Aszáélen kívül még 19 harcos hiányzott közülük. ³¹ A harcban Dávid katonái 360 férfit öltek meg Abner csapatából, akik mind Benjámin törzséből valók voltak. ³² Aszáél holttestét Betlehemben temették el, apja sírkamrájában.

Jóáb és katonái is egész éjjel meneteltek, és másnap hajnalban érkeztek meg Hebronba.

3 Ezek után hosszas háborúskodás folyt Saul és Dávid hívei között. Ennek során Dávid egyre erősödött, a Saul tábora pedig egyre fogyatkozott.

Dávidnak Hebronban született fiai

² Mialatt Dávid Hebronban uralkodott, fiai születtek.

Tehát ez a hat fia született Dávidnak hebróni uralkodása alatt.

Abner átpártol Dávidhoz

⁶ Mialatt folyt a háborúskodás Saul hívei és Dávid pártja között, Abner egyre nagyobb befolyásra tett szert Saul hívei között.

⁷ Korábban Saulnak volt egy Ricpá nevű ágyasa, Ajjá leánya. Egyszer Esbaal szemére vetette Abnernak: „Miért háltál együtt apám ágyasával, Ricpával?”

⁸ Emiatt Abner nagyon megsértődött, és haragosan így válaszolt: „Hát áruló vagyok én,^[h] hogy így beszélsz velem?! Mindeddig hűségesen szolgáltam apád, Saul pártját és rokonait! Nem szolgáltattalak ki Dávidnak, te meg szemrehányást teszel nekem egy asszony miatt? ^9-10 Tudod, hogy az Örökkévaló megesküdött Dávidnak, hogy elveszi a királyságot Saultól és a családjától, és Dávidnak adja. Megesküdött, hogy Dávid fog királyként uralkodni egész Izráel és Júda fölött Dántól Beérsebáig.^[i] Isten engem úgy segítsen, hogy én ezt most véghez is viszem!” ¹¹ Esbaal erre nem mert semmit szólni, mert félt Abnertől.

¹² Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz, hogy mondják meg neki Abner nevében: „Kié ez az ország? Köss velem szövetséget, és segítségedre leszek, hogy egész Izráelt uralmad alá hajtsam!”

¹³ Dávid így válaszolt a követek útján: „Jól van, szövetséget kötök veled, de egy feltétellel: addig ne jöjj hozzám, amíg Mikált, Saul leányát magaddal nem hozod.”

¹⁴ Ezután Dávid követeket küldött Esbaalhoz, Saul fiához, ezzel az üzenettel: „Küldd vissza a feleségemet, Mikált, akiért 100 filiszteust öltem meg!”^[j]

¹⁵ Esbaal elküldte az embereit, hogy vegyék el Paltiéltől, Lais fiától Mikált. ¹⁶ Mikál férje, Paltiél sírva kísérte Mikált Bahúrim városáig, de onnan Abner visszaküldte, s akkor Paltiél hazament.

¹⁷ Abner tanácskozott Izráel vezető embereivel, és azt mondta nekik: „Már eddig is azt akartátok, hogy Dávid legyen a királyotok, nem így van? ¹⁸ Most itt az alkalmas idő! Tegyétek királyotokká, hiszen az Örökkévaló mondta róla: »Szolgám, Dávid által szabadítom meg népemet, Izráelt a filiszteusok hatalmából és az összes többi ellenségüktől is.«” ¹⁹ Hasonlóképpen beszélt Abner Benjámin törzsének vezetőivel is.

Azután elment Dávidhoz Hebronba, és elmondta neki, amiben Izráel vezetőivel és Benjámin vezetőivel megegyeztek. ²⁰ Húsz férfi kíséretével érkezett Abner Dávidhoz, aki vendégül látta őket.

²¹ Ezután Abner ezt mondta Dávidnak: „Uram, Királyom, akkor most elindulok, és egész Izráelt összegyűjtöm ide, hogy szövetséget kössenek veled. Azután szíved kívánsága szerint az egész nép és az egész ország királya leszel.”

Dávid békességben elbocsátotta Abnert, ő pedig elindult.

Jóáb meggyilkolja Abnert

²² Alighogy Abner elment, megérkezett Jóáb, aki egy portyázásról tért vissza Dávid csapatával és nagy zsákmánnyal. Ekkor Abner már nem volt Hebronban, mert Dávid békességgel elbocsátotta. ²³ Jóáb csak ekkor tudta meg, hogy Abner nem sokkal azelőtt a királynál járt, aki békében elengedte.

²⁴ Ezt hallva Jóáb a királyhoz sietett, és szemrehányást tett neki: „Mit tettél? Abner itt járt, és te futni hagytad?! ²⁵ Hiszen ismered őt! Tudod, hogy csak azért jött ide, hogy becsapjon, kikémlelje a csapataidat, és mindent, amit teszel!”

²⁶ Azután Jóáb otthagyta a királyt, és követeket küldött Abner után, hogy hívják vissza. Erről azonban Dávid nem tudott semmit.

Jóáb küldöttei a Szirá-kútnál érték utol Abnert, aki visszatért velük Hebronba. ²⁷ Jóáb már várta a város kapujánál, és mikor Abner odaért, félrehívta, mintha titokban akarna mondani valamit. Akkor azonban hirtelen leszúrta a gyanútlan Abnert, aki azonnal meghalt. Így állt rajta bosszút azért, mert korábban Abner megölte Aszáélt, Jóáb testvérét.

Dávid elsiratja Abnert

²⁸ Amikor ezt Dávid megtudta, kijelentette: „Az Örökkévaló a tanú rá, hogy én és a népem teljesen ártatlanok vagyunk Abner, Nér fia meggyilkolásában! ²⁹ A gyilkosság bűne Jóábot terheli és a családját. Soha ki ne fogyjon Jóáb egész családjából a beteg^[k], a nyomorék, aki harcban esik el, és aki éhezik!”

³⁰ Jóáb és testvére, Abisaj azért gyilkolta meg Abnert, mert bosszút akartak állni rajta a testvérükért, Aszáélért, akit Abner harc közben ölt meg a gibeoni csatában.

³¹ Dávid megparancsolta Jóábnak és a seregének, hogy mindenki szaggassa meg ruháját, és öltsön zsákruhát — így fejezzék ki gyászukat Abner halála miatt. A király és emberei mind részt vettek Abner temetésén, ³² és valamennyien hangosan megsiratták. Abnert Hebronban temették el.

³³ Dávid ezt a siratóéneket énekelte akkor:

Ekkor az egész nép hangosan zokogott, úgy siratták Abnert.

³⁵ A temetés után az emberek Dávidot étellel kínálták, de ő visszautasította, és megesküdött: „Isten engem úgy segítsen, hogy nem eszem^[l] egy falatot sem napnyugta előtt!” ³⁶ Ennek híre ment a nép között, és mindenki helyeselte — mint Dávid tetteit általában. ³⁷ Ebből értette meg Izráel egész népe azon a napon, hogy Dávid nem volt részes Abner meggyilkolásában.

³⁸ Ezután Dávid azt mondta szolgáinak: „Bizony, ma egy nagy fejedelem, Izráel egyik vezetője esett el! ³⁹ Bár felkent király vagyok, de erőtlen. Cerúja fiai^[m] erőszakosabbak nálam! Az Örökkévaló fizessen meg annak, aki gonoszul cselekszik — úgy, ahogy megérdemli!”