Beginning

3 Az idő múlásával Izráelben felnőtt egy új nemzedék, amely már a Kánaánért vívott honfoglaló harcok után született, tehát nem voltak tapasztalatai a hadviselésről. Az Örökkévaló tehát meghagyott néhol bizonyos nemzeteket a kánaáni őslakosok közül, hogy általuk tegye próbára Izráel népének hűségét, és hogy megtanítsa az új nemzedéket harcolni. Ezek voltak, akiket meghagyott: ³ a filiszteusok öt városa és azoknak fejedelmei, a kánaániak valamennyien, Szidón városa és annak lakosai, és a Libanon hegyvidékén, a Baál-Hermón-hegy és a Hamátba vezető út közötti területen lakó hivviek. ⁴ Ezek a népek tehát ott maradtak az eredeti lakóhelyükön, hogy az Örökkévaló általuk tegye próbára Izráel hűségét, és meglássa, engedelmeskednek-e a parancsainak, amelyeket Mózes által közölt az előző nemzedékekkel.

⁵ Így hát Izráel népe a kánaániak, hettiták, emóriak, perizziek, hivviek és jebúsziak csoportjai között lakott. ⁶ Az idegenek leányai közül vettek maguknak feleségeket, az izráeli leányokat pedig feleségül adták a kánaániak fiaihoz. Ennek az lett a következménye, hogy az izráeliek átpártoltak a kánaáni népek isteneihez, és azokat kezdték tisztelni.

Izráel hűtlensége és az első bíró: Otniél

⁷ Izráel népe tehát azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart: elhagyták Istenüket, és helyette a Baálokat meg Aserákat szolgálták és imádták. ⁸ Ezzel haragra ingerelték az Örökkévalót, aki kiszolgáltatta őket ellenségüknek: Kúsan-Risátaim mezopotámiai^[a] királynak, akit Izráel kénytelen volt nyolc éven keresztül szolgálni.

⁹ Amikor az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő szabadítót küldött Izráelnek: Otniélt, aki Káleb öccsének, Kenáznak fia volt. Otniél valóban meg is szabadította Izráelt az ellenség kezéből. ¹⁰ Az Örökkévaló Szelleme betöltötte Otniélt, aki Izráel bírája lett, és harcba vezette Izráel seregét az elnyomó idegenek ellen. Az Örökkévaló győzelmet adott Otniélnek Kúsan-Risátaim mezopotámiai király fölött. ¹¹ Így, miután Otniél megszabadította Izráelt az ellenségtől, 40 éven keresztül — amíg csak Otniél volt a bíró — béke uralkodott Izráelben. Ezután Otniél meghalt.

Izráel elpártolása és a második bíró: Ehud

¹² Ezután Izráel népe ismét azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart. Emiatt az Örökkévaló megerősítette Eglónt, Moáb királyát, aki Izráel ellensége volt. ¹³ Eglón összefogott Ammon és Amálek népével Izráel ellen, s együttes erővel legyőzték az izráeliek seregét. Majd elfoglalták Jerikót, a Pálmafák Városát. ¹⁴ Izráel kénytelen volt 18 éven keresztül Eglónt, Moáb királyát szolgálni.

¹⁵ Amikor Izráel népe már nem bírta tovább az elnyomást, az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért, ő pedig szabadítót küldött Izráelnek: Ehudot, Gera fiát, Benjámin törzséből. Ehud balkezes volt.

Történt ekkor, hogy Izráel népe elküldte^[b] a szokásos adót Eglónnak — egy küldöttség által, amelynek Ehud volt a vezetője. ¹⁶ Ehud még indulás előtt készített magának egy kétélű tőrt^[c], amelyet a ruhája alá rejtett a jobb oldalán. ^17-19 A küldöttek elvitték az adót, amelyet Ehud átadott Eglonnak, aki nagyon kövér volt. Ezután hazaindultak Izráelbe. Amikor elérték a Gilgál melletti bálványszobrokat,^[d] Ehud tovább küldte őket, ő maga azonban visszament Eglónhoz, és ezt mondta neki: „Király, titkos üzenetet hoztam neked”.

„Várj még, ne szólj semmit!” — mondta a király, és mindenkit kiküldött a teremből.

^20-21 Amikor a király egyedül ült az emelvényen, a trónszéken, Ehud odalépett hozzá: „Isten üzenete van nálam a számodra, király!” — mondta, mire Eglón fölállt a trónjáról. Ekkor Ehud bal kezével előhúzta a jobb oldalán elrejtett tőrt, és mélyen beledöfte Eglón hasába. ²² Nem is húzta ki, mert Eglón nagyon kövér volt, és a tőrnek még a markolata is belefúródott a testébe. Ugyanakkor Eglón belső részei kiomlottak.

²³ Azután Ehud kiment a teremből, és bereteszelte az ajtót maga után. ²⁴ Miután Ehud elment, a király szolgái be akartak menni urukhoz, de látták, hogy az ajtó be van zárva, és ezt gondolták: „A király biztosan éppen a szükségét végzi a hátsó kis kamrájában!” ²⁵ Vártak is hosszú ideig, de mivel a király nem jött ki, kulccsal mégis kinyitották az ajtót, s ott találták urukat a földön fekve, holtan.

^26-27 Mialatt a szolgák késlekedtek, Ehud a bálványszobrokon is túlhaladt, s így megmenekült. Amikor Széírába érkezett, megfújta a sófárt^[e] Efraim hegyvidékén. Ekkor Izráel serege összegyűlt, és Ehud vezetésével harcolni indultak. ²⁸ Ehud kihirdette a seregének: „Az Örökkévaló kezünkbe adta ellenségeinket, a moábiakat! Kövessetek hát engem!” Sietve lementek a Jordán mellé, elfoglalták az összes gázlót, ahol Moáb felé lehetett volna átkelni a folyón, és nem engedték a moábiakat hazafelé menekülni. ²⁹ Akik mégis megpróbálták, azokat mind megölték. Összesen mintegy 10 000 erős és bátor moábi harcost pusztítottak el így. Ezek közül senki sem menekült meg. ³⁰ Attól kezdve Moáb meghajolt Izráel keze alatt, és Izráel földjén béke volt 80 esztendeig.

A következő bíró: Samgar

³¹ Ehud után Samgar, Anát fia^[f] lett a bíró Izráelben, aki egymaga 600 filiszteus katonát ölt meg a harcban, bár csupán egyetlen fából készült ösztöke volt a kezében. Ő is megszabadította Izráelt.

Debóra és Bárák harca Sisera ellen

4 Ehud halála után Izráel népe azt tette, amit az Örökkévaló gonosznak tart. ² Emiatt az Örökkévaló kiszolgáltatta őket ellenségüknek: Jábinnak, Kánaán királyának, aki Hácórban uralkodott. Jábin hadseregét Sisera vezette, aki Haróset-Gójimban lakott. ³ Ebben a hadseregben 900 vasalással megerősített harci szekér is volt. Izráel népe húsz esztendeig nyögte Jábin kegyetlen uralmát, s végül az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért.

⁴ Ebben az időben Debóra prófétanő, Lappídót felesége volt a bíró Izráelben. ⁵ Debóra egy pálmafa alatt szokott ítélkezni, Efraim hegyvidékén, Ráma és Bétel között. Ide jártak fel hozzá az izráeliek, ha valamilyen peres ügyük volt. ⁶ Debóra magához hívatta Bárákot, Abínoam fiát, aki Kedesben, Naftáli törzsének területén lakott. Ezt mondta neki: „Bárák, ezt parancsolja neked az Örökkévaló, Izráel Istene: »Gyűjts össze 10 000 férfit Naftáli és Zebulon törzséből, és vonulj föl seregeddel a Tábór-hegyre! ⁷ Én pedig oda hozom eléd a Kisón-patakhoz^[g] Siserát, Jábin vezérét, egész hatalmas seregével és harci szekereivel együtt, s kiszolgáltatom őket neked.«”

⁸ Bárák ezt felelte Debórának: „Ha te is táborba vonulsz velünk együtt, akkor vállalom. De ha nem jössz velem, akkor én sem megyek”.

⁹ „Veled megyek én is — válaszolta Debóra —, de akkor nem a tiéd lesz a dicsőség ebben a hadjáratban, mert Siserát az Örökkévaló egy asszony kezébe adja majd.”

Ezután Debóra Bárákkal együtt Kedesbe ment, ¹⁰ ahová Bárák összehívta Zebulon és Naftáli törzséből a harcosokat. Hívására 10 000 fő gyűlt össze, akiket felvezetett a Tábór-hegyre. Debóra is Bárákkal ment.

¹¹ Mózes sógorának,^[h] Hóbábnak leszármazottjaiból alakult a kéniek nemzetsége. Közülük az egyik, akit Hébernek hívtak, különvált a kéni nemzetségtől. Elköltözött, és Kedes közelében, a Caanaim melletti tölgyeknél táborozott.

¹² Siserának jelentették, hogy Bárák és serege fölvonult a Tábór-hegyre. ¹³ Ennek hallatára Sisera is útnak indította seregét Haróset-Gójimból. Mind a 900 vasas harci szekerével és egész seregével együtt fölvonult a Kisón-patak mellé, a Tábór-hegy lábához.

¹⁴ Akkor Debóra szólt Báráknak: „Most támadj! Ez az a nap, amelyen az Örökkévaló kezedbe adta Siserát és seregét. Az Örökkévaló maga vonul előtted a csatába!” Ekkor Bárák támadásra vezette tízezres seregét, és a hegyről lerohanva megtámadták Siserát. ¹⁵ A csata közben az Örökkévaló annyira összezavarta és megrémítette Siserát, a harci szekerek hajtóit és az egész hadsereget, hogy végül maga Sisera is leugrott a szekeréről, és futva menekült a csatából. ¹⁶ Bárák és serege egészen Haróset-Gójimig üldözte a menekülő szekereket és katonákat, akiket az izráeliek mind egy szálig levágtak. Senki sem menekült meg közülük, ¹⁷ kivéve Siserát, aki egyedül futott el.

Menekülés közben Sisera a kéniek nemzetségéhez tartozó Héber feleségének, Jáélnek a sátorához ért. S mivel Jábin, Hácór királya és Héber között béke volt, Sisera itt biztonságban érezte magát. ^18-19 Jáél kijött a sátorából, és köszöntötte, majd behívta őt: „Uram, jöjj be a sátramba! Ne félj!” Sisera elfogadta a meghívást, bement a sátorba, majd inni kért, mert nagyon szomjas volt. Jáél kinyitott egy tejes tömlőt, és abból adott neki. Majd Sisera lefeküdt, és Jáél betakarta egy takaróval. ^20-21 Ezután Sisera megkérte Jáélt, hogy álljon a sátor ajtajába, és ha valaki az üldözők közül kérdezősködne utána, mondja azt, hogy nem is látta őt. Ezután Sisera mélyen elaludt, mert teljesen kimerült a futás közben. Ezután Jáél fogott egy sátorcöveket meg egy kalapácsot, óvatosan bement az alvó Siserához, és a cöveket annak halántékába verte, egészen a földbe szögezte. Így halt meg Sisera.

²² Ezután érkezett a Siserát üldöző Bárák Jáél sátorához. Az asszony köszöntötte, majd ezt mondta: „Gyere csak, megmutatom neked, akit keresel!” Azzal bevezette a sátorba: ott feküdt Sisera holtan, halántékában a sátorcövekkel!

²³ Így alázta meg az Örökkévaló Jábint, Kánaán királyát Izráel előtt. ²⁴ Ezután az izráeliek hatalma egyre jobban ránehezedett Jábinra, amíg végül legyőzték, és őt magát is megölték.

Debóra és Bárák éneke

5 Ezen a napon Debóra és Bárák ezt a győzelmi éneket^[i] énekelte:

Ezután 40 évig béke volt Izráelben.