Beginning
5 Az Örökkévaló tehát kiszárította a Jordánt, amíg Izráel népe átkelt rajta. Ennek híre ment, és megtudták az emóriak királyai, akik a Jordán nyugati oldalán uralkodtak, meg a kánaániak összes királya is, akik a Nagy-tenger partvidékén uralkodtak. Amikor ezt meghallották, minden bátorságuk elszállt, és rettegtek Izráeltől.
Körülmetélkedés és Páska ünnep az Ígéret Földjén
2 Az Örökkévaló szólt Józsuéhoz: „Készítsetek magatoknak kőkéseket, és végezzétek el Izráel népe között a körülmetélést ebben a második nemzedékben.” 3 Józsué tehát elrendelte, hogy készítsenek éles kőkéseket, és minden férfit metéljenek körül Izráelben. Ezt meg is tették, és azt a helyet, azóta így nevezik: „Körülmetélés-hegy”.
4 Erre pedig azért volt szükség, mert mindazok a felnőtt izráeli férfiak, akik kijöttek Egyiptomból, a pusztai vándorlás hosszú évei alatt már mind meghaltak. 5 Őket az Egyiptomból való kivonulás előtt körülmetélték, de azokat a fiúkat, akik a vándorlás alatt születtek, már nem. 6 Izráel népe 40 éven keresztül vándorolt a pusztában. Ezalatt azok, akik az Egyiptomból való kivonuláskor már hadköteles felnőtt férfiak voltak, mind meghaltak, mert nem engedelmeskedtek az Örökkévaló szavának. Emiatt az Örökkévaló megesküdött, hogy közülük senki sem fogja meglátni azt a tejjel és mézzel folyó földet, amely felől megesküdött őseiknek, hogy azt nekik adja. 7 Tehát most kellett Józsué felügyelete alatt körülmetélni az új nemzedék tagjait — akiket az Örökkévaló az előző nemzedék helyére állított. A vándorlás ideje alatt ugyanis a körülmetélést elmulasztották végrehajtani.
8 Miután az összes férfi körülmetélését befejezték, mindaddig a táborban maradtak, amíg mindenki fel nem gyúgyult.
9 Akkor az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak: „Ma távolítottam el rólatok az egyiptomi szolgaság gyalázatát!” Emiatt nevezik azt a helyet mind a mai napig Gilgálnak.[a]
10 Éppen a jerikói síkságon, Gilgálban táboroztak, amikor elkövetkezett az első hónap 14. napja. Ennek estéjén Izráel megtartotta a Páska ünnepét. 11 A következő napon ettek először annak a földnek a terméséből készített ételeket: kovásztalan kenyereket és pörkölt gabonát. 12 A rákövetkező napon megszűnt a manna, és Izráel népe többé nem kapott belőle. Attól kezdve Kánaán földjének termését ették.
Józsué találkozik az Örökkévaló seregének fejedelmével
13 Ekkor történt, hogy Józsué Jerikó közelében meglátott egy férfit, aki kivont karddal a kezében megállt vele szemben. Józsué odalépett hozzá, és megkérdezte: „Közénk tartozol, vagy ellenségeinkhez?”
14 „Egyik sem — válaszolta ő —, hanem az Örökkévaló seregének a vezére vagyok. Most érkeztem.”
Ekkor Józsué nagy tisztelettel a földre borult előtte, és ezt mondta: „Szolgád vagyok, Uram! Mit parancsolsz a szolgádnak?”
15 Az Örökkévaló seregének fejedelme ezt válszolta Józsuénak: „Vedd le a sarudat, mert a föld, ahol vagy, szent!” Józsué engedelmeskedett.
6 Jerikó városa Izráeltől való félelmében egészen bezárkózott. Senki nem mehetett be a városba, vagy jöhetett ki abból.
2 Az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak: „Nézd, kezedbe adtam Jerikót, királyával és harcosaival együtt. 3 Egész seregeddel vonuljatok föl, és hat napon keresztül minden nap egyszer kerüljétek meg a várost! 4 Vigyétek magatokkal a Szövetségládát is, és hét pap haladjon előtte a menetben, kezükben kos-szarvból készített sófárral. A hetedik napon hétszer kerüljétek meg a várost, és közben a papok szüntelen fújják a sófárt. 5 Azután a papok adjanak jelt a népnek: egyszer hosszan fújjanak a sófárba. Amint ezt meghalljátok, az egész sereg teljes erővel kiáltson fel, s akkor a város falai leomlanak, és minden harcos egyszerre induljon rohamra a város ellen onnan, ahol éppen áll.”
Jerikó elfoglalása
6 Ezután Józsué hívatta a papokat, és elmondta, mit kell tenniük: „Vegyétek fel a Szövetségládát, heten közületek pedig fogjanak egy-egy sófárt, és haladjanak az Örökkévaló Szövetségládája előtt a menetben.”
7 A hadseregnek is elrendelte: „Induljatok, és kerüljétek meg a várost! A harcosok pedig fegyverrel a kezükben haladjanak az Örökkévaló Szövetségládája előtt!”
8-9 Minden úgy történt, ahogy Józsué parancsolta. Elsőnek indult a fegyveres harcosok csapata, akiket kiválasztottak, hogy ők kezdjék a harcot. Utánuk következett az a hét pap, akik szüntelen fújták a sófárt, majd az Örökkévaló Szövetségládáját hordozó papok, s őket követte a harcosok másik csapata. 10 Józsué megparancsolta az egész seregnek: „Ne kiáltsatok, egy szót se szóljatok, csendben vonuljatok, egészen addig a napig, amikor jelt adok a csatakiáltásra! Akkor azután kiáltsatok teli torokból!”
11 Tehát elindultak az Örökkévaló Szövetségládájával, és egyszer megkerülték a várost, majd visszatértek a táborba. 12 Másnap korán reggel fölkelt Józsué, és a papok ismét fölvették az Örökkévaló Szövetségládáját. 13 Elől haladt a fegyveres harcosok egyik csapata, utánuk a hét pap, akik szüntelen fújták a sófárt, majd az Örökkévaló Szövetségládáját hordozó papok következtek, s őket követte a fegyveres harcosok másik csapata. 14 Így kerülték meg Jerikót a második napon is, majd visszatértek a táborba. Ugyanígy járták körül a várost naponta egyszer hat napon át.
15 A hetedik napon is korán reggel fölkeltek, ismét megkerülték Jerikót a szokott módon, de ez alkalommal hétszer. Csak ezen a napon kerülték meg hétszer a várost. 16-20 Miután a hetedik kört is befejezték, Józsué kihirdette a seregnek: „Ebben a városban mindenki és minden az Örökkévalónak szentelt áldozat! Tehát mindenkit meg kell ölnötök, és mindent el kell pusztítanotok! Csak Ráháb, a prostituált maradjon életben és mindazok, akik a házában vannak. Őket ne bántsátok, mert Ráháb elrejtette a felderítőinket! Vigyázzatok, hogy a városból semmit se zsákmányoljatok magatoknak! Ezekből az átok alatt lévő dolgokból semmit ne vegyetek el, mert akkor Izráel tábora is átkozott lesz, és nagy bajt hoztok rá!
Az ezüstből, aranyból, bronzból és vasból készült tárgyak az Örökkévalónak vannak szentelve. Ezeket ne pusztítsátok el, hanem vigyétek az Örökkévaló kincstárába. Most kiáltsatok teljes erővel, mert az Örökkévaló nektek adta a várost!”
Akkor a papok megfújták a sófárokat. Mikor ezt a nép meghallotta, az egész sereg egyetlen hatalmas kiáltásban tört ki, és ekkor Jerikó falai leomlottak. Az izráeli harcosok rohamra indultak a város ellen, és elfoglalták azt. Mindenki egyenesen berohant a városba. 21 Mindent elpusztítottak, és mindenkit megöltek a városban: férfiakat és asszonyokat, öreget és fiatalt. Még a háziállatokat is leöldösték: az összes juhot, marhát és szamarat.
22 Józsué parancsot adott annak a két férfinak, akik korábban kikémlelték Jerikót: „Menjetek a prostituált Ráháb házába, és ígéretetek szerint épségben hozzátok ki őt, a családját és mindenkit, aki hozzá tartozik.” 23 A két fiatal harcos be is ment abba a házba, és kihozta Ráhábot, annak apját, anyját, testvéreit és rokonait — mindenkit, aki a házban volt, és elhelyezték őket a táboron kívül.
24 Az izráeli sereg teljesen fölégette Jerikót és mindazt, ami benne volt. Csak az ezüstből, aranyból, bronzból és vasból készült tárgyakat mentették ki, amelyeket az Örökkévaló kincstárába vittek. 25 Józsué egyedül Ráhábot és a családját mentette meg a haláltól, mivel Ráháb elrejtette a felderítőket, akiket Józsué Jerikóba küldött. Ráháb családjának leszármazottjai mind a mai napig Izráelben élnek.
26 Ezután Józsué megátkozta Jerikó romjait: „Az Örökkévaló átka legyen azon, aki hozzáfog, hogy Jerikót újjáépítse! Ha a város alapjait lefekteti, elsőszülött gyermekének az életébe kerüljön. Ha kapuit fölállítja, akkor a legkisebb fiának életével fizessen érte!”[b]
27 Tehát az Örökkévaló Józsuéval volt, és híre elterjedt az egész országban.
Ákán bűne és büntetése
7 Izráel népe azonban bűnt követett el: elloptak a teljesen Istennek szentelt dolgokból. Ákán, az egyik Júda törzsébe tartozó harcos félretett a zsákmányból a maga számára. Emiatt az Örökkévaló nagyon megharagudott Izráel egész népére. Ákán Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája volt.
2 Jerikó elfoglalása után Józsué Aj[c] városa ellen fordult, amely Bét-Áven mellett fekszik, és felderítőket küldött ki, hogy mindent nézzenek meg, és hozzanak híreket. Azok el is mentek Aj városába, 3 majd visszatérve jelentették Józsuénak: „Kicsi város az, nem sokan laknak benne. Szükségtelen az egész sereget fárasztanod, elég lesz, ha két vagy háromezer harcost küldesz Aj elfoglalására!”
4 Így Józsué csak egy háromezer fős csapatot küldött Aj ellen. A város védői azonban megfutamították az izráelieket, 5 és mintegy harminchat katonát megöltek közülük. A többieket pedig elűzték a város kapujától, s vágták az izráelieket a lejtőn, ahogy azok futottak. Egészen a kőbányákig kergették őket.
A vereség hírére egész Izráel megrémült, és minden bátorságuk elszállt.
6 Józsué és a nép vezetői gyászoltak, megszaggatták a ruháikat, a fejükre port szórtak, az Örökkévaló Szövetségládája előtt a földre borultak, és ott maradtak estig. 7 Józsué így panaszkodott az Örökkévalónak: „Örökkévaló Úr Isten! Miért hoztad át a Jordánon ezt a népet, ha most az emóriak kezébe adsz bennünket, hogy azok elpusztítsanak? Maradtunk volna a Jordán túlsó partján! 8 Ó Uram, mit mondjak most, hogy Izráel megfutamodott az ellenségei elől? 9 Mert ezt megtudják a kánaáni népek, e föld lakosai mind! Majd összefognak ellenünk, és úgy kiirtanak minket, hogy hírünk sem marad! Te, Uram, mit teszel akkor, hogy nagy nevedet ne érje gyalázat?”
10 Az Örökkévaló ezt felelte Józsuénak: „Miért fekszel a földön? Kelj föl! 11 Vétkezett ellenem Izráel: nem tartották meg a szövetséget, amelyet parancsoltam nekik! Elvettek a nekem szentelt dolgokból, és eldugták azt a maguk holmija közé. Loptak és eltitkolták. 12 Emiatt Izráel népe átok alá került, s ezért szenvedtek vereséget, és ezért futamodtak meg ellenségeikt elől. Nem leszek többé veletek, ha ki nem irtjátok magatok közül mindazt, ami átkozott.
13 Fogj hozzá, tisztítsd meg és szenteld meg a népet! Ezt mondd nekik: »Holnapig szenteljétek meg magatokat! Azt üzeni nektek Izráel Istene, az Örökkévaló, hogy átkozott dolgok vannak közöttetek! Nem győzhetitek le ellenségeiteket, amíg ki nem irtjátok magatok közül azokat a dolgokat, amelyeket az Örökkévaló elpusztítani rendelt. 14 Holnap reggel álljatok az Örökkévaló elé törzsenként! Amelyik törzset az Örökkévaló kiválasztja, annak nemzetségei álljanak az Örökkévaló elé. Amelyik nemzetséget kiválasztja, annak pedig a családjai álljanak elő. Amelyik családot kiválasztja, abból meg egyenként álljanak elő a férfiak. 15 Akit pedig az Örökkévaló bűnösnek talál abban, hogy teljesen Istennek szentelt dolgot rejtett el magánál, azt a családjával és minden vagyonával együtt el kell égetni, mivel megtörte az Örökkévalóval kötött szövetséget, és gyalázatos bűnt követett el Izráelben!«”
16 Józsué másnap korán reggel Izráel törzseit az Örökkévaló elé állította, aki Júda törzsét jelölte meg. 17 Azután Júda törzsének nemzetségeit állította elő, és az Örökkévaló kiválasztotta közülük Zerah nemzetségét. Ezután Józsué a Zerah-nemzetség családjait sorakoztatta fel, és az Örökkévaló Zabdi családját jelölte ki. 18 Ennek a családnak a férfitagjait is előállította, és az Örökkévaló kiválasztotta Ákánt (aki Karmi fia, Zabdi unokája, Zerah dédunokája volt).
19 Ekkor Józsué Ákánhoz fordult: „Fiam, tiszteld meg az Örökkévalót, Izráel Istenét azzal, hogy bevallod az igazságot! Mondd meg, mit tettél! Ne titkolj el semmit!” — mondta neki.
20 „Valóban én vétkeztem Izráel Istene, az Örökkévaló ellen! — felelte Ákán Józsuénak. — 21 Jerikóban találtam egy gyönyörű babilóniai ruhát, 200 sékel ezüstöt, és egy 50 sékelnyi[d] aranyrudat. Megkívántam, magamhoz vettem, és elrejtettem ezeket, ott vannak elásva a sátramban, az ezüstöt tettem alulra.”
22 Józsué elküldött néhány embert Ákán sátrába, akik meg is találták az elrejtett kincseket. Az ezüst volt legalul. 23 Ezeket odavitték Józsuéhoz, és egész Izráel népe előtt, az Örökkévaló jelenlétében letették a földre.
24 Ezután az egész nép Józsué vezetésével az Ákór völgyébe vonult. Magukkal vitték Zerah fiát, Ákánt, és az átkozott zsákmányt: a ruhát, az ezüstöt és az aranyat, azután Ákán gyermekeit, szarvasmarháit, szamarait, juhait, minden vagyonát, sőt még a sátrát is. 25 Ott Józsué ezt mondta Ákánnak: „Miért hoztál ilyen nagy veszedelmet egész népünkre? Most az Örökkévaló terád zúdít veszedelmet!” Ekkor az egész nép megkövezte Ákánt és családját. Holttestüket megégették, 26 és nagy halom követ hordtak rájuk. Ezután megszűnt az Örökkévaló haragja. Az a kőhalom ma is ott van a völgyben, amelyet attól kezdve Ákór[e] völgyének neveznek.
Aj városának elpusztítása
8 Ezután az Örökkévaló szólt Józsuénak: „Ne félj Józsué! Ne veszítsd el a bátorságod! Állj az egész sereg élére, és vezesd őket Aj ellen. Nézd, a kezedbe adtam Aj királyát, egész népét, a várost és a hozzá tartozó területet is! 2 Úgy bánj Aj városával és királyával is, mint Jerikóval és annak királyával! De most a tiétek a hadizsákmány: az állatok és minden érték, amely a városban van. A sereged egy részét küldd a város túloldalára, hogy rejtőzzenek el, és álljanak lesben.”
3 Józsué elrendezte a csapatait, és felvonult Aj ellen. Kiválasztotta seregéből a 30 000 legjobb harcost, és az éj leple alatt előre küldte őket. 4-5 Ezt a parancsot adta nekik: „Figyeljetek rám! Álljatok lesben a város túloldalán, de ne menjetek túl messzire a várostól! Legyetek készen a támadásra, és várjatok! Én magam vezetem a sereg másik részét Aj ellen. Amikor majd kijönnek a védők a városból, hogy megütközzenek velünk, mint a múltkor is történt, mi színleg megfutamodunk előttük. 6 Üldözni fognak bennünket, mi pedig meghátrálunk, és messzire elcsaljuk őket a várostól. Azt gondolják majd, hogy ismét megfutamodtunk előlük, mint a múltkor. 7 Akkor ti törtjetek elő a lesből, és foglaljátok el a várost, mert Istenünk az Örökkévaló a kezetekbe adja. 8 Miután elfoglaltátok, gyújtsátok fel a várost, ahogyan az Örökkévaló megparancsolta. Mindent úgy tegyetek, ahogy mondtam!”
9 Ezzel Józsué elküldte a csapatot. Azok el is foglalták a leshelyüket Aj és Bétel között, Ajtól nyugatra. Józsué pedig a sereg többi részével maradt, és azon az éjjelen a táborban aludt, a katonák között.
10 Másnap reggel korán fölkelt, megszemlélte seregét, majd elindultak Aj felé. Józsué és a többi vezető a sereg élén haladt. 11 Ajtól északra, a város előtt megállapodtak, és tábort vertek. Csak egy völgy választotta el őket a várostól. 12 Józsué kijelölt egy 5 000 fős csapatot a főseregből, és elküldte őket, hogy rejtőzzenek el, és álljanak lesben a várostól nyugatra, Bétel és Aj között. 13 Így helyezkedtek el a támadók: a fősereg a város előtt, attól északra, a lesben álló csapat pedig Ajtól nyugatra. Józsué azon az éjjelen lement a völgybe.
14 Reggel, amikor Aj királya meglátta Józsué főseregét a város előtt, sietve felkészült és seregével együtt kivonult a csatamezőre, a Jordán felé néző síkságra. Nem is sejtette, hogy a háta mögött, a város túloldalán Józsué csapatai lesben állnak. 15 Miután a csata elkezdődött, Józsué a seregével színleg megfutamodott kelet felé, a Jordán irányába, 16-17 Aj serege pedig kergette őket. Még azokat is hívták, akik a városban maradtak, hogy üldözzék Józsuét és Izráel seregét. Végül Aj városából, s még Bételből is az összes férfi csatlakozott az üldözőkhöz, akik messze eltávolodtak városaiktól, s ott hagyták azokat szélesre tárt kapukkal.
18 Ekkor az Örökkévaló szólt Józsuénak: „Nyújtsd ki a lándzsádat Aj felé, mert kezedbe adom a várost!” Józsué kinyújtotta a lándzsáját Aj felé, 19 s erre a jelre a lesben álló csapatai rohamra indultak. Behatoltak a városba, elfoglalták és sietve felgyújtották. 20-22 Amikor Aj harcosai hátranéztek, látták, hogy füstoszlop emelkedik az ég felé a városukból. Amikor Józsué serege látta, hogy a lest vető csapat elfoglalta a várost, ők is visszafordultak üldözőikre, és vágni kezdték őket. Izráel másik csapata, amelyik fölgyújtotta a várost, ezután kelet felé kijött a városból, és sietett a csatatérre. Így közrefogták Aj harcosait, akik semerre sem menekülhettek. Nem is maradt életben közülük senki, 23 csak Aj királya, akit elfogtak, és Józsué elé vezettek.
24 Miután a csatamezőn Izráel harcosai mind egy szálig lekaszabolták üldözőiket, visszatértek Aj városába, és ott is mindenkit megöltek. 25 Ezen a napon tehát Aj minden lakosát megölték, férfiakat és nőket egyaránt: összesen 12 000 embert. 26 Ezalatt Józsué magasra tartotta a lándzsáját, és Aj felé mutatott vele. Addig nem engedte le a kezét, amíg Aj összes lakosát ki nem irtották.
27 A városból csak az értékes dolgokat és a háziállatokat zsákmányolták maguknak — az Örökkévaló parancsa szerint, amelyet Józsuénak adott. 28 Józsué parancsára teljesen fölégették és elpusztították Aj városát, amelyből csak romhalmaz maradt. Így van ez a mai napig. 29 Aj királyát Józsué kivégeztette, majd a holttestet egy fára akasztották. Napnyugtakor azonban Józsué parancsára levették, a város kapuja elé vetették, majd egy nagy rakás követ halmoztak fölé. Ez a kőrakás ma is ott látható.
A szövetség megújítása az Ébál-hegynél
30 Ezután Józsué oltárt épített az Örökkévalónak, Izráel Istenének az Ébál-hegyen, 31 ahogy Mózes, az Örökkévaló szolgája megparancsolta Izráel népének, amint az fel van jegyezve Mózes törvénykönyvében. Az oltárt olyan kövekből építették, amelyeket nem faragtak meg, s azon égőáldozatokat és hálaáldozatokat mutattak be az Örökkévalónak. 32 Józsué pedig egész Izráel népe előtt fölírta kövekre Mózes törvényének másolatát.
33 Izráel egész népe összegyűlt az Örökkévaló Szövetségládája körül. Ott voltak a nép vezetői, bírái és tisztségviselői, meg a közöttük élő idegenek is. A nép fele a Szövetségláda egyik oldalán, az Ébál-heggyel szemben sorakozott fel, a másik fele a másik oldalon, a Garizim-heggyel szemben. Közöttük álltak a Szövetségládát hordozó papok. Így parancsolta meg ezt korábban Mózes, az Örökkévaló szolgája, hogy így áldják meg Izráel népét. 34 Akkor Józsué fölolvasta a törvény minden szavát, minden áldást és minden átkot, amely abban fel volt jegyezve. 35 Józsué hiánytalanul fölolvasott minden igét, amelyet Mózes parancsolt — Izráel egész gyülekezete pedig hallgatta, még az asszonyok, a gyermekek és az idegenek is, akik közöttük éltek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center