Beginning

Józsué, légy bátor és erős!

1 Mózes az Örökkévaló szolgája volt, Józsué^[a], Nún fia pedig Mózes segítője. Miután Mózes meghalt, az Örökkévaló megszólította Józsuét: ² „Mózes, az én szolgám meghalt. Ezért most te indulj el, kelj át a Jordánon, és vezesd át az egész népet arra a földre, amelyet Izráel népének adok! ³ Ahogy Mózesnek megígértem, nektek adok minden helyet, ahová csak léptek. ⁴ Tiétek minden terület dél felé a sivatagig, északra a Libanon-hegységig, kelet felé az Eufrátesz folyóig. Tiétek a Hettiták földje, és nyugat felé az egész föld a Nagy-tengerig. ⁵ Foglald el azt a földet, mert amíg csak élsz, senki sem tud ellenállni neked! Veled leszek, ahogy Mózessel is voltam, és soha nem hagylak magadra.

⁶ Légy bátor és erős, mert te vezeted be ezt a népet arra a földre, hogy birtokba vegyék örökségüket! Megesküdtem őseiknek, hogy nekik adom azt a földet. ⁷ Csak légy erős és nagyon bátor, hogy mindent teljesen aszerint a törvény és tanítás szerint cselekedj, amelyet Mózes, az én szolgám rendelt el a számotokra! Ne térj el attól se jobbra, se balra — akkor minden sikerülni fog, amihez hozzáfogsz! ⁸ A törvény könyvét szüntelen tanulmányozd, igéit ismételd magadban, és gondolkodj azokon, hogy mindenben annak megfelelően járhass el. Ha így teszel, akkor minden utad sikeres lesz, és amibe belefogsz, felvirágzik. ⁹ Ne feledd: Én parancsoltam meg neked, hogy légy erős és bátor! Istened, az Örökkévaló van veled, akárhová mész! Hát ne félj semmitől, és ne engedd, hogy bármi elbátortalanítson!”

Józsué, a vezér

¹⁰ Ezután Józsué megparancsolta a sereg tisztjeinek: ¹¹ „Menjetek végig a táboron, és hirdessétek ki ezt a parancsot: Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkelünk a Jordánon, hogy elfoglaljuk és birtokba vegyük azt a földet, amelyet az Örökkévaló ad nekünk!”

¹² Rúben és Gád törzsének, meg Manassé fél törzsének ezt mondta Józsué: ^13-14 „Emlékezzetek, hogyan rendelkezett Mózes, az Örökkévaló szolgája! Istenünk, az Örökkévaló nektek adta ezt a földet, a Jordán innenső oldalán, amelyet kértetek. Így feleségeitek, gyermekeitek meg állataitok már letelepedhettek és megnyugodhattak a saját birtokaikon, amelyet Mózes kijelölt a számotokra. De ti férfiak, akik fegyverforgató harcosok vagytok, menjetek tovább! Izráel seregének élén keljetek át a túlpartra, hogy testvéreiteket segítsétek a harcban. ¹⁵ Addig ne is térjetek vissza a saját birtokaitokra, amíg testvéreitek el nem foglalják a maguk területét, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nekik, és nyugalmat nem ad nekik, ahogy ezt veletek már megtette. Azután majd ti is hazatérhettek a saját földetekre, amelyet Mózes, az Örökkévaló szolgája adott nektek a Jordán keleti oldalán, és letelepedhettek ott.”

¹⁶ Ők így feleltek: „Így lesz! Mindent megteszünk, amit parancsolsz nekünk, és ahová küldesz, oda megyünk. ¹⁷ Engedelmeskedni fogunk neked is mindenben, ahogyan Mózes szavát megfogadtuk. Csak Istenünk, az Örökkévaló veled legyen, ahogyan Mózessel is volt! ¹⁸ Ha valaki mégis lázadna ellened, vagy nem akar engedelmeskedni szavadnak, az halállal lakoljon! Csak légy bátor és erős!”

Józsué felderítőket küld Jerikóba

2 Amikor Izráel népe Sittímnél táborozott, Józsué, Nún fia kiküldött két férfit, hogy titokban kémleljék ki az előttük lévő vidéket. Ezt mondta nekik: „Menjetek, és jól nézzétek meg azt az egész vidéket, különösen Jerikót!”

Ők el is indultak, és eljutottak Jerikó városába. Ott egy Ráháb nevű asszony házában szálltak meg, aki prostituált volt.

² Jerikó királyának azonban jelentették: „Ma este izráeli kémek érkeztek a városba!”

³ A király azonnal elküldte a katonáit Ráhábhoz ezzel a paranccsal: „Add ki azokat a férfiakat, akik ma este érkeztek hozzád, hogy házadnál szálljanak meg, mert kémkedni jöttek!”

^4-5 Ráháb azonban már előzőleg elbújtatta a két izráeli férfit, a király katonáinak pedig ezt mondta: „Igaz, hogy ide jöttek, de nem tudtam, honnan érkeztek. Estefelé, a város kapuinak bezárása előtt már elmentek innen, de nem tudom, hová. Siessetek utánuk, még utolérhetitek őket!” ⁶ Valójában Ráháb elbújtatta őket a háza lapos tetején száradó lenkévék közé. ⁷ A király katonái sietve kimentek a városból, és a Jordán gázlói felé igyekeztek abban a hiszemben, hogy a kémek arra mentek. A város kapuit pedig bezárták utánuk.

⁸ Mielőtt a kémek nyugovóra tértek, Ráháb fölment a tetőre, hogy beszéljen velük. ^9-10 Ezt mondta nekik: „Tudom, hogy az Örökkévaló nektek adta ezt a földet, ezért mindannyian félünk tőletek. Hallottuk, hogyan szárította ki az Örökkévaló előttetek a Vörös-tenger vizét, amikor Egyiptomból kijöttetek, s emiatt e föld minden lakosa retteg tőletek. Azt is hallottuk, hogy a Jordán túloldalán legyőztétek az emóriak két királyát, Szihónt és Ógot, és teljesen kipusztítottátok őket. ¹¹ Amikor ezt megtudtuk, minden bátorságunk elszállt, és úrrá lett rajtunk a rémület, mert bizony a ti Istenetek, az Örökkévaló az Isten fenn az égben és lenn a földön!

^12-13 Most hát esküdjetek meg nekem az Örökkévalóra, hogy amint én megkönyörültem rajtatok, és megkíméltelek titeket a haláltól, úgy ti is könyörültök apám egész családján, és életben hagytok minket! Adjatok nekem valami biztos jelet, hogy valóban megmentitek a haláltól apámat, anyámat, testvéreimet — az egész családomat!”

¹⁴ A férfiak így válaszoltak: „Életünkkel kezeskedünk, hogy amikor az Örökkévaló kezünkbe adja ezt a földet, és elfoglaljuk Jerikót, nektek nem lesz bántódásotok, és megtartjuk ígéretünket. De egy feltétellel: senkinek sem szólhatsz arról, hogy itt voltunk, és hogy miért jöttünk!”

¹⁵ Ráháb akkor a háza ablakából egy kötélen leengedte a férfiakat a városfalon kívülre, ugyanis a háza éppen a városfalra épült. ¹⁶ Figyelmeztette őket, hogy a hegyek között rejtőzzenek három napig, nehogy üldözőik rájuk találjanak, s csak azután induljanak tovább, ha azok már visszatértek Jerikóba.

¹⁷ A két férfi megerősítette: „Biztos lehetsz benne, hogy megtartjuk, amit ígértünk, ha a következőt megteszed: ¹⁸ amikor bevonulunk erre a földre, akkor ezt a piros fonalat kösd az ablakra, amelyen keresztül leengedtél bennünket! Gyűjtsd ide a házadba apád egész rokonságát: apádat, anyádat és testvéreidet — az egész családodat. ¹⁹ Akik a házban vannak, azoknak nem esik bántódásuk, ezért kezeskedünk! Ha mégis bajuk esne, akkor életünkkel felelünk érte. Ha viszont az ostrom idején közületek valaki kimegy a házból, és megölik, akkor ezért ő a felelős, mi pedig ártatlanok leszünk. ²⁰ Vigyázz, senkinek se árulj el bennünket! Ha mégis megteszed, akkor minket sem köt az eskünk.”

²¹ „Rendben van, megegyeztünk! Úgy lesz, ahogy mondtátok” — felelte Ráháb.

Ezzel a kémek elmentek, Ráháb pedig az ablakára kötötte a piros fonalat.

²² A két férfi a dombok közé ment, és ott rejtőztek három napig. Ezalatt üldözőik átkutatták az utat és az egész környéket, de senkit sem találtak, majd visszatértek Jerikóba. ²³ Azután a két férfi lejött a dombok közül, és átkelt a Jordánon. Visszatértek Józsuéhoz, Nún fiához, akinek mindenről beszámoltak.

²⁴ „Semmi kétség, az Örökkévaló kezünkbe adta ezt az egész földet, mert lakóit már hatalmába kerítette a tőlünk való rettegés” — mondták Józsuénak.

Átkelés a Jordánon

3 Józsué és az egész nép korán reggel tábort bontott, és elindultak Sittímből a Jordánhoz. Amikor odaértek, letáboroztak, és az átkelésig ott is maradtak. ² Három nap múlva a vezetők végigmentek a táboron, ³ és kihirdették: „Készüljetek föl! Amikor látjátok, hogy a papok felveszik Istenünk, az Örökkévaló Szövetségládáját, és elindulnak vele, akkor ti is induljatok el, és menjetek utána! ⁴ De vigyázzatok! Hagyjatok mintegy 2 000 könyök^[b] távolságot a Szövetségláda és magatok között! Ne menjetek ennél közelebb hozzá! Ezen az úton még nem jártatok soha, de csak kövessétek a Szövetségládát, majd az vezet benneteket!”

⁵ Józsué ezt parancsolta a népnek: „Még ma szenteljétek meg magatokat, mert holnap az Örökkévaló csodákat tesz közöttünk!”

⁶ A papoknak pedig ezt mondta: „Vegyétek fel a Szövetségládát, induljatok el a nép előtt, és menjetek keresztül a Jordánon!” A papok így is tettek: fölvették a Szövetségládát, és elindultak a nép előtt a Jordán felé.

⁷ Az Örökkévaló ekkor Józsuéhoz szólt: „Józsué, ezen a napon kezdelek téged fölemelni Izráel népének szemében. Azt akarom, hogy megértsék: Én vagyok veled, ugyanúgy, ahogy Mózessel is voltam. ⁸ A Szövetségládát vivő papoknak mondd meg, hogy amikor a Jordánhoz érnek, pár lépésnyit menjenek bele a vízbe, és ott álljanak meg!”

⁹ Józsué összehívta a népet: „Figyeljetek rám, és halljátok meg, mit üzen nektek Istenünk, az Örökkévaló! ^10-11 Nézzétek! Az Egész Föld Urának a Szövetségládája előttetek fog bemenni a Jordán vizébe! Ez lesz a kétségtelen bizonyíték arra nézve, hogy az élő Isten valóban közöttünk van, és hogy ígérete szerint teljes bizonyossággal kiűzi előlünk annak a földnek a jelenlegi lakosait: a kánaániak, hettiták, hivviek, perizziek, girgásiak, emóriak és jebúsziak népét. ¹² Most hát válasszatok ki magatok közül 12 férfit, egyet-egyet minden törzsből! ¹³ Figyeljétek meg: abban a pillanatban, amint az Örökkévalónak, az Egész Föld Urának a Szövetségládáját hordozó papok lába a Jordán vizébe lép, a víz kettéválik, és a felülről folyó víz megáll egy rakáson!”

^14-15 Valóban így is lett. Az egész nép tábort bontott és elindultak, hogy átkeljenek a Jordánon. A papok pedig jóval előttük haladtak, és vitték a Szövetségládát. Amikor ezek a papok megérkeztek a Jordánhoz, és a folyó vizébe léptek, a víz kettévált! Pedig aratás ideje volt, és a Jordán annyira meg volt áradva, hogy az árteret is elöntötte. ¹⁶ A fölülről folyó víz messze fönt, Ádám városánál (Cáretán mellett) egy rakásban föltorlódott. A lefelé folyó víz pedig elfolyt a Holt-tenger felé, és a folyó medre kiszáradt. Így kelt át a nép a Jordán medrén Jerikóval átellenben. ¹⁷ A papok, akik az Örökkévaló Szövetségládáját vitték, bementek a Jordán medrének közepére, és ott megálltak a száraz talajon. Mindaddig ott álltak, amíg az egész nép a kiszáradt folyómedren keresztül át nem vonult a túlsó partra.

Tizenkét kő az átkelés emlékére

4 Miután az egész nép átkelt a Jordán túlsó partjára, az Örökkévaló ezt mondta Józsuénak: ² „Válassz ki 12 férfit a nép közül, minden törzsből egyet-egyet, ³ és parancsold meg nekik, hogy mindegyikük vegyen fel a Jordán medréből egy-egy követ arról a helyről, ahol a papok állnak. Vigyék a köveket oda, ahol ma este táboroztok, és ott helyezzék el.”

⁴ Józsué tehát kiválasztott 12 férfit, minden törzsből egyet, ⁵ és ezt mondta nekik: „Menjetek be a Jordán medrének közepébe: oda, ahol Istenünk, az Örökkévaló Szövetségládája van, s hozzatok onnan egy-egy követ. Izráel minden egyes törzsének megfelelően egy-egy követ vegyetek a vállatokra. ⁶ Legyenek ezek emlékeztető jelül egész Izráel számára! Később, ha majd a gyermekeitek megkérdezik, hogy mit jelentenek ezek a kövek, ⁷ mondjátok el nekik, hogy amikor az Örökkévaló Szövetségládája átment a Jordánon, a folyó vize megállt előtte. Ezek a kövek legyenek emlékeztető jelül Izráel gyermekeinek örökre!”

⁸ A nép teljesítette Józsué parancsát: felhoztak 12 követ a Jordán medréből. Izráel minden egyes törzsének megfelelően egy-egy követ vettek fel onnan, elvitték a táborhelyre, és ott helyezték el, ahogyan az Örökkévaló azt Józsuénak parancsolta. ⁹ Józsué elrendelte, hogy ezen kívül 12 másik kőből is rakjanak emlékoszlopot a Jordán medrének közepén, pontosan ott, ahol a papok álltak. Ezek ma is ott vannak.

¹⁰ Tehát a nép sietett átmenni a Jordán medrén, és mindazt megtették, amit az Örökkévaló Józsuénak parancsolt. Ezeket már Mózes is elrendelte Józsuénak. Ez idő alatt a papok, akik a Szövetségládát hordozták, ott álltak a meder közepén. ¹¹ Amikor pedig már mindenki átkelt, akkor a papok is átmentek a túlsó oldalra az Örökkévaló Szövetségládájával. Ezt az egész nép figyelte.

¹² Rúben és Gád törzsének, meg Manassé fél törzsének harcosai Izráel többi törzsei előtt keltek át harcra készen, ahogyan ezt Mózes megparancsolta nekik. ¹³ Ennek a két és fél törzsnek a harcosai összesen 40 000 fős csapatot alkottak, amely harcra készen vonult az Örökkévaló előtt a jerikói síkságon.

¹⁴ Ezen a napon az Örökkévaló fölmagasztalta Józsuét Izráel népe előtt. Ettől kezdve egész életében őt is úgy tisztelték, mint Mózest.

¹⁵ Az Örökkévaló szólt Józsuénak: ¹⁶ „Mondd meg a papoknak, akik a Szövetségládát hordozzák, hogy jöjjenek ki a Jordán medréből.”

¹⁷ „Jöjjetek föl onnan!” — szólt Józsué a papoknak, ¹⁸ akik ekkor kijöttek a mederből a folyó partjára. Amint az Örökkévaló Szövetségládáját hordozó papok lába a partot érintette, a Jordán vize ismét megindult, megtöltötte medrét, sőt, még az árterét is elborította úgy, ahogy korábban is volt.

¹⁹ Izráel népe tehát az első hónap 10. napján átkelt a Jordánon, és aznap este már Gilgál mellett táboroztak, Jerikó keleti határán.

²⁰ A 12 kőből, amelyet a Jordán közepéből hoztak magukkal, Józsué emlékoszlopot rakott Gilgál mellett. ²¹ Azután kihirdette a népnek: „Amikor majd gyermekeitek megkérdezik az apjukat, hogy miért vannak itt ezek a kövek, ²² mondjátok el nekik, hogy Izráel népe itt kelt át a Jordán kiszáradt medrén! ²³ Istenünk, az Örökkévaló kiszárította értünk a Jordán vizét, amíg mi keresztüljöttünk a folyó medrén. Ugyanúgy csodát tett értünk, mint a Vörös-tengernél, amelyet ehhez hasonlóan szárított ki, hogy átkelhessünk rajta. ²⁴ Azért tette ezt, hogy a föld minden nemzete megtudja, milyen hatalmas az Örökkévaló, és hogy ti mindvégig tiszteljétek és féljétek Istenünket, az Örökkévalót.”