Beginning
A papokra és lévitákra vonatkozó rendelkezések
18 Az Örökkévaló ezt mondta Áronnak: „Áron, te és a fiaid, vagyis egész nemzetségetek felelős a szent dolgokért. Ha vétkeztek a szent dolgokkal és a papi szolgálattal kapcsolatban, nektek kell viselnetek a büntetést miatta.
2-3 Vedd magad mellé a rokonaidat, ősapád, Lévi leszármazottjait, vagyis a lévitákat, hogy szolgáljanak titeket, papokat. Ők segítsenek nektek, amikor a Szövetség Sátoránál a papi szolgálatot végzitek. Ők segítsenek nektek a Szent Sátor egész területének őrzésében, de ne érintsék meg a szent dolgokat, vagy az oltárt, mert meghalnak, és ti is meghaltok! 4 Csak a léviták legyenek a segítőitek, csak ők őrizzék a Találkozás Sátorát, és lássák el a Sátor költöztetésével járó fizikai munkákat! Rajtuk kívül más, aki nem Lévi törzséből származik, nem segíthet nektek ezekben a dolgokban.
5 Ti őrizzétek a Találkozás Sátorát és az oltárt, nehogy ismét megharagudjak Izráel népére. 6 Látod, én magam választottam ki Izráel népe közül rokonaitokat, a lévitákat, és nektek ajándékoztam őket, hogy ők végezzék a Találkozás Sátorának szállítását és felállítását. 7 Te pedig — és utánad a fiaid —, őrizzétek a papi szolgálatok szentségét, és ne engedjetek illetéktelen személyt az oltár közelébe, vagy bemenni a Szentek Szentjébe! Azokat a feladatokat, amelyeket rátok bíztam, csak ti végezzétek! Ha rajtatok kívül valaki más mégis megpróbálná, az halállal lakoljon”.
8 Az Örökkévaló ezt is mondta Áronnak: „Rád bíztam mindazoknak az áldozatoknak az őrzését és kezelését, amelyeket Izráel népe az Örökkévalónak felajánl. Neked és fiaidnak adtam azokat, mint járandóságotokat. Örökké érvényes rendelkezés ez. 9 Amikor az emberek különböző áldozatokat hoznak nekem: ételáldozatot, bűnért való áldozatot vagy vétekáldozatot, akkor ezekből minden, amit az oltár tüzén nem égettek el, legyen a tiétek. Minthogy ezek a legszentebb dolgok, úgy is bánjatok velük! 10 Ezeket csak a Szent Sátor udvarában ehetitek meg, és tartsátok igen szentnek! Családjaitokban minden férfi ehet azokból.
11 Ugyancsak a ti járandóságotok minden olyan áldozat, amelyet Izráel népéből valaki önként ajánl fel nekem, s amelyet ti felmutattok az Örökkévaló jelenlétében. Ezeket is nektek adtam, egész családotok minden rituálisan tiszta tagja és leszármazottjaitok: fiaitok és leányaitok egyaránt ehetnek belőle.
12 Szintén nektek adtam az olívaolaj, szőlőmust, gabona és a belőlük készült termékek[a] színe-javát. 13 Titeket illet aratáskor vagy betakarításkor minden termény első része: amit az emberek ilyenkor az Örökkévalónak hoznak, azt nektek adtam. Egész családotok minden rituálisan tiszta tagja ehet belőle.
14 Mindaz, amit valaki Izráelben különleges esküvel az Örökkévalónak szentel,[b] szintén legyen a tiétek.
15 Minden gyermek, aki anyjának elsőszülöttje, az Örökkévaló tulajdona, és hasonlóképpen a háziállatok elsőszülött kicsinyei is. Ezeket az Örökkévalónak kell felajánlani, én pedig nektek adom őket. De mivel az elsőszülött gyermeket és a háziállatok közül a tisztátalan állat kicsinyét meg kell váltani, ezek helyett fogadjátok el a váltságdíjat. 16 Az elsőszülött gyermeket egy hónapos korában váltsák meg a szülei. Ennek a megszabott mértéke 5 sékel ezüst[c] — a szent sékel szerint, amely 20 gérát[d] ér.
17 Azonban nem szabad megváltani a szarvasmarha, juh vagy kecske elsőszülött kicsinyeit. Ezek szentek, tehát áldozatra valók. Jó illatú áldozati ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad. Az állatok vérét öntsd az oltárra, zsíros részeiket égesd el az oltár tüzén, 18 húsuk azonban a ti részetek. Titeket illet az áldozatok jobb combja, és a felmutatott áldozatok szegye. 19 Mindazt, amit az emberek az Örökkévalónak fölajánlanak, mint szent áldozatot, nektek adom. A ti részetek az, leszármazottjaitokkal: fiaitokkal és leányaitokkal együtt. Örökké érvényes rendelkezés ez, a szövetség[e] szerint, amelyet az Örökkévaló kötött veled, Áron, és utódaiddal, s amely fölbonthatatlan”.
20 Az Örökkévaló ezt is mondta Áronnak: „Az Izráel népe által elfoglalt földből neked és utódaidnak nem adok részt. Nem lesz saját birtokotok. Én vagyok a ti részetek és örökségetek Izráel népe között.
21 Ami a lévitákat illeti, nekik adtam minden tizedet, amelyet Izráel népe az Örökkévalónak hoz. Ez lesz a léviták öröksége, ezt kapják a szolgálatukért, amelyet a Találkozás Sátora körül végeznek. 22 De a lévitákon kívül a többi izráeliek ne közeledjenek a Sátorhoz. Ha mégis megteszik, halállal bűnhődjenek! 23 Csakis a léviták végezhetnek szolgálatot a Sátornál, és ha valaki ebben vétkezik, a léviták viseljék a büntetését.[f]
Örökké érvényes rendelkezés számotokra, hogy a léviták végezzék a Szent Sátor őrzését és szállítását. Ők nem kapnak örökségül földtulajdont abból a földből, amelyet Izráelnek ígértem, 24 mert a lévitáknak adtam minden tizedet, amelyet Izráel népe az Örökkévalónak hoz áldozatul. Ezért mondtam, hogy viszont földbirtokot nem kaphatnak, mint Izráel többi törzse”.
25 Azután az Örökkévaló szólt Mózeshez: 26 „Mondd meg a lévitáknak, hogy amikor Izráel népétől megkapják azokat a tizedeket, amelyeket nekik adtam örökségül, akkor ők is vigyenek abból áldozatot az Örökkévalónak! Adjanak tizedet az Örökkévalónak a néptől kapott tizedekből. 27 Bár a lévitáknak nem lesz saját birtokuk, és így termést sem takarítanak be, mégis úgy tekinti az Örökkévaló a léviták által fölajánlott tizedeket, mintha a cséplésből származó gabona vagy a szőlőprésből származó must lenne. 28 Tehát a léviták is vigyenek az Örökkévalónak tizedet mindenből, amit Izráel népétől kapnak. Ezeket a tizedekből származó tizedeket azonban a léviták Áron főpapnak adják oda. 29 Amikor a léviták megkapják a néptől a tizedeket, tegyék félre abból a színe-javát, és azt áldozzák az Örökkévalónak”.
30-32 „Még ezt is mondd meg a lévitáknak, Mózes: Amikor a nép behozza nekik a tizedeket, és abból a léviták a legjobb részt odaadják Áronnak, mint a saját tizedüket, akkor a többit egész családjukkal együtt elfogyaszthatják. Az ő részük ez, amelyet a Sátor körül végzett gyakorlati szolgálatukért kapnak. Ha így járnak el, és ők is tizedet adnak abból, amit kaptak, akkor nem vétkeznek, és nyugodtan elfogyaszthatják a maradékot. Nem kell attól félniük, hogy szentségtelenné teszik Izráel népének áldozatait, és nem kell attól tartaniuk, hogy emiatt meghalnak”.
A megtisztulás szertartásai és rendelkezései
19 Ezt mondta az Örökkévaló Mózesnek és Áronnak: 2 „Ez a törvény rendelkezése, amelyet az Örökkévaló parancsolt.
Mondjátok meg Izráel népének, hogy hozzanak egy vörös színű hibátlan és egészséges tehenet, amelyet még sohasem fogtak igába. 3 Vigyétek azt Eleázár paphoz, majd ő vezesse ki a táboron kívülre, és ott az ő jelenlétében vágják le az állatot. 4 Eleázár fogja föl a vért, vigye a Találkozás Sátora elé, és hintsen a vérből az ujjával hétszer a Sátor felé. 5-6 Azután égessék el a tehenet Eleázár szeme láttára, ő pedig dobjon a tűzbe cédrusfát, izsópot és vörös fonalat. Az állat minden részét: bőrét, húsát, vérét és belső részeit is teljesen égessék el, amíg csak hamuvá nem lesz. 7 Ezután a pap mossa ki a ruháit, és mosakodjon meg, azután visszamehet a táborba, de aznap estig még tisztátalannak számít! 8 Az, aki a tehenet elégette, mossa ki ruháit, és mosakodjon meg, de aznap estig még tisztátalan!
9 Valaki más — de erre csak rituálisan tiszta férfi alkalmas — gyűjtse össze az elégetett tehén hamuját, és vigye azt a táboron kívül egy rituálisan tiszta helyre. Ezt a hamut őrizzék meg, hogy Izráel közössége ebből készítse a rituális megtisztulás szertartásához szükséges vizet. 10 Aki a hamut összegyűjtötte, az mossa ki a ruháit, de aznap estig még tisztátalan!
Örökké érvényes rendelkezés ez Izráel népe és a közöttük lakó idegenek számára.
11 Ha valaki egy ember holttestét megérinti, az tisztátalanná válik 7 napig. 12 Ebben az esetben a harmadik napon tisztítsa meg magát a megtisztulás vizével, majd a hetedik napon ezt ismételje meg. Azután ismét tiszta lesz. Ha ezt nem teszi meg, akkor tisztátalan marad. 13 Ha tehát valaki megérint egy emberi holttestet, és utána nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi az Örökkévaló Szent Sátorát is, emiatt ki fogják irtani Izráel közösségéből. Mivel a megtisztulás vizével nem tisztították meg, ezért tisztátalan marad.
14 Amikor valaki a saját sátorában hal meg, a következő rendelkezés szerint kell eljárnotok: Mindazok, akik a halál beálltakor a sátorban tartózkodnak, vagy akkor lépnek be a sátorba, amikor a holttest még ott van, tisztátalanokká válnak hét napig. 15 Ugyancsak tisztátalanná válik minden olyan edény a sátorban, amely nincs szorosan lefedve.
16 Ha valaki a szabad ég alatt lévő emberi holttestet, emberi csontot, vagy sírt érint meg — függetlenül attól, hogy az elhunyt csatában esett el, vagy más ok miatt halt meg —, tisztátalanná válik hét napig.
17-18 Az ilyen tisztátalan személyt egy másik — de csakis rituálisan tiszta — személy segítségével a következőképpen kell megtisztítani. Az a másik személy tegyen a megégetett tisztulási áldozat, vagyis a vörös tehén hamujából egy edénybe, majd töltsön arra tiszta forrásvizet. Azután a vízből egy köteg izsóppal hintsen arra, aki a holttest, emberi csont, vagy sír érintése miatt tisztátalanná vált, illetve arra a sátorra, amelyben valaki meghalt, és a sátorban lévő személyekre és edényekre is. 19 Ezt tegye a harmadik napon, és ismételje meg a hetedik napon is. A hetedik napon azután a tisztátalan személy mossa ki ruháit, majd fürödjön meg, és akkor estétől fogva már rituálisan tiszta lesz.
20 Azonban, ha valaki tisztátalanná válik, és nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi az Örökkévaló Szent Sátorát is, emiatt ki fogják irtani Izráel közösségéből. Mivel a megtisztulás vizével nem tisztították meg, ezért tisztátalan marad. 21 Örökké érvényes rendelkezés legyen ez Izráel népe számára!
Az a személy, aki a tisztátalan emberre hinti a megtisztulás vizét, vagy megérinti ezt a vizet, maga is tisztátalanná válik aznap estig. Ebben az esetben az illető mossa ki a ruháit még estig. 22 Amit egy rituálisan tisztátalan személy megérint, az is tisztátalanná válik. Ha pedig valaki megérint egy tisztátalan személyt, maga is tisztátalanná lesz azon a napon estig”.
Az Örökkévaló vizet ad a népnek a kősziklából(A)
20 Izráel népének egész közössége eljutott a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott is temették el.
2 Azonban ezen a táborhelyen nem volt víz, és a nép ismét elégedetlenkedett. Összegyűltek Mózes és Áron ellen, 3-4 szemrehányást tettek Mózesnek, és így kiabáltak: „Miért vezettétek az Örökkévaló népét ebbe a száraz sivatagba? Azt akarjátok, hogy itt haljunk szomjan az állatainkkal együtt? Bárcsak mi is meghaltunk volna, amikor a testvéreink elpusztultak az Örökkévaló előtt! 5 Minek hoztatok ki bennünket Egyiptomból? Miért vezettetek ide, erre a kietlen helyre? Itt nincs gabona, nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma! Még ivóvizünk sincs!”
6 Akkor Mózes és Áron otthagyták a tömeget, és a Találkozás Sátorának bejáratához mentek. Ott arcra borultak az Örökkévaló előtt, az Örökkévaló dicsősége pedig megjelent nekik.
7 Majd az Örökkévaló szólt Mózesnek: 8 „Vedd a botodat, és hívd össze Izráel közösségét a szikla elé! Te és a testvéred, Áron álljatok a szikla elé, és a nép szeme láttára szóljatok a sziklához, s akkor az vizet ad nektek. Így fakassz vizet a sziklából, hogy ihasson a nép és az állataik is”.
9 Mózes tehát elvette azt a botot a Találkozás Sátorából, ahogy az Örökkévaló parancsolta. 10 Majd Áronnal együtt összehívták az egész népet a kőszikla elé. Mózes ezt mondta a népnek: „Figyeljetek ide, ti lázadók! Azt akarjátok, hogy ebből a sziklából fakasszunk nektek vizet?” 11 Majd felemelte a botot, és kétszer a sziklára ütött vele, amelyből ekkor bőséges forrásvíz zúdult ki. Így az egész nép és az állataik is ihattak, amennyit akartak.
12 Az Örökkévaló azonban ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Mivel nem bíztatok bennem, s emiatt nem adtatok nekem dicsőséget[g] Izráel népe előtt, ezért nem ti fogjátok ezt a népet bevezetni arra a földre, amelyet nekik adtam”.
13 Emiatt így nevezték azt a helyet és a kősziklából ömlő vizet: „Meríbá vize”[h] — mivel Izráel népe ott perlekedett az Örökkévalóval, aki bebizonyította nekik, hogy ő szent.
Edom nem engedi országán Izráelt átvonulni
14 Mózes Kádésből követeket küldött Edom királyához ezzel az üzenettel:
„Testvéred, Izráel népe üzeni: Jól tudod, mennyi baj ért bennünket, 15 miután őseink Egyiptomba költöztek, és sok ideig ott éltünk. Hallottad, milyen rosszul bántak őseinkkel és velünk az egyiptomiak, 16 de azután az Örökkévalóhoz kiáltottunk, aki meghallgatott, egy angyalt küldött, és kiszabadított onnan bennünket.
Most pedig országod határához érkeztünk, és Kádésban táborozunk. 17 Kérünk, engedd meg, hogy átvonuljunk országodon! Nem tapossuk le szántóföldjeidet, szőlőskertjeidet, s még vizet sem húzunk kútjaidból. Csak az országúton, a Királyok Útján vonulunk, s nem térünk le róla sem jobbra, sem balra, amíg el nem érjük a túlsó határt”.
18 De Edom királya így felelt a követeknek: „Nem mehettek keresztül országomon! Ha megpróbáljátok, felfegyverkezve vonulok ki ellenetek”.
19 A követek alkudozni próbáltak: „Mi valóban csak az országúton szeretnénk vonulni. Még az ivóvízért is hajlandók vagyunk fizetni mind a magunk, mind az állataink számára, csak engedd meg, hogy gyalogszerrel átvonulhassunk! Semmi egyéb szándékunk nincsen”.
20 Edom királya azonban hajthatatlan maradt: „Nem fogtok keresztülmenni!” — mondta. Ki is vonult nagy és erős hadseregével Izráel ellen a határhoz. 21 Mivel tehát Edom királya nem engedte a területén átvonulni őket, Izráel népének ki kellett kerülnie ezt az országot.
Áron halála
22-23 Miután Kádést elhagyták, Izráel népe megérkezett a Hór-hegyhez, amely Edom határán fekszik. Ott a hegyen az Örökkévaló szólt Mózesnek és Áronnak: 24 „Áron itt meg fog halni, és őseihez csatlakozik. Nem fog bemenni arra a földre, amelyet Izráel népének ígértem, mivel Meríbá vizénél ti ketten nem engedelmeskedtetek a parancsomnak.
25 Most pedig Mózes, vedd magad mellé Áront és a fiát, Eleázárt, azután menjetek föl a Hór-hegyre. 26 Ott vedd le Áronról a főpapi ruhát, és öltöztesd abba a fiát, Eleázárt. Áron pedig meg fog halni ott, és őseihez csatlakozik”.
27 Mózes megtette, amit az Örökkévaló mondott neki. Az egész nép szeme láttára fölmentek hárman a Hór-hegyre. 28 Ott Mózes levette Áron ruháit, és felöltöztette abba Eleázárt, Áron fiát. Áron ott halt meg, a hegy tetején. Azután Mózes és Eleázár lejöttek a hegyről. 29 Az egész közösség megtudta, hogy Áron meghalt, és gyászolták őt 30 napig.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center