Book of Common Prayer
Zain
49 Emlékezz, Uram, szavadra,
szolgádnak tett ígéretedre,
amelyhez nekem reménységet adtál!
50 Ez ad erőt és vigasztalást szorult helyzetemben,
mert beszéded és ígéreteid megelevenítenek!
51 Bárhogyan gúnyolnak is a büszkék,
mégsem fordulok el tanításodtól, Uram!
52 Mikor ítéleteidről gondolkodom,
amelyeket az ősidőkben hoztál, Örökkévaló,
mindig megvigasztalódom!
53 Harag és szomorúság vesz erőt rajtam az istentelenek miatt,
akik elfordulnak tanításodtól!
54 Mint az énekek, olyanok számomra törvényeid,
mikor idegen országban vándorolok.
55 Még éjjel is rád gondolok, Örökkévaló,
és emlékezem tanításodra!
56 Ez az én sorsom,
hogy engedelmeskedjek utasításaidnak.
Het
57 Örökkévaló, elhatároztam: az én részem,
hogy engedelmeskedem beszédednek.
58 Hozzád jövök, teljes szívből kérlek:
légy kegyelmes hozzám, ígéreted szerint!
59 Végiggondoltam életemet:
visszatérek bizonyítékaidhoz, Uram!
60 Sietek, nem aggodalmaskodom,
parancsaidat megtartom!
61 Bár az istentelenek kötelei tekeredtek rám,
mégsem felejtem el tanításodat!
62 Még éjjel is felkelek,
hogy hálát adjak neked igazságos ítéleteidért!
63 Barátjuk vagyok azoknak, akik téged imádnak!
Társa vagyok mindenkinek, aki utasításaidat követi.
64 Hűséges szereteted, ó, Örökkévaló, az egész Földet beborítja!
Taníts engem törvényeddel!
Tet
65 Örökkévaló, valóban jó vagy hozzám,
úgy, ahogy megígérted!
66 Taníts engem bölcsességre és helyes ítéletre,
mert bízom parancsaid helyességében!
67 Mielőtt megaláztatás ért, eltévedtem,
de most már követem, amit mondasz, Uram!
68 Milyen jó vagy, és mindent helyesen teszel!
Taníts engem törvényeddel!
69 Gőgös hazugok támadtak rám,
mégis teljes szívvel követem utasításaidat!
70 Szívük sötét és ostoba, nem törődnek semmivel,
de én tanításodban gyönyörködöm!
71 Hasznomra vált a szenvedés,
mert megértettem, és megjegyeztem törvényedet!
72 A tanítás a te szádból, Uram, többet ér,
mint ezernyi arany és ezüst!
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak zsoltára.
49 Halljátok meg, ti népek, mind!
Figyeljen rám a Föld minden lakója!
2 Szegények és gazdagok,
előkelő és egyszerű emberek, mind figyeljetek!
3 Mert szájam bölcsességet hirdet,
szívem gondolatai értelmesek.
4 Példázatokra figyelek,
hárfám hangja mellett tárom fel a titkokat.
5 Miért kellene félnem, ha veszedelem jön?
Miért féljek, ha üldöznek
és körülvesznek a gonoszok?
6 Olyanoktól féljek, akik saját erejükben bíznak,
s gazdagságukkal dicsekednek?!
7 Hiszen egyikük sem válthatja meg életét,
nem tud váltságdíjat fizetni Istennek!
8 Senki sem elég gazdag,
hogy kifizesse élete árát!
9 Ki tudná megvásárolni az örök életet?
Mennyit fizetnél,
hogy tested ne pusztuljon el a sírban?
10 Lásd, meghalnak a bölcsek,
testük elpusztul,
de ugyanúgy meghalnak az ostobák is!
Bizony, mindannyian meghalnak,
és vagyonukat másra hagyják.
11 A sír lesz örökös otthonuk,
akármilyen gazdagok is voltak!
12 Mert a gazdag sem marad itt örökre:
Bizony, meghal ő is, akár az állatok!
13 Ez a sorsa minden magabiztos ostobának,
aki a vagyonában gyönyörködik. Szela
14 Mint juhnyájat, úgy terelik őket
a halottak országába,
és a Halál lesz a pásztoruk.
Alakjuk elvész,
testük szépsége eltűnik a halottak között.
De mikor hajnalodik majd,
az igazak uralkodnak.
15 Bizony, Isten fizeti meg értem az árat,
megszabadít a Haláltól, és magához fogad! Szela
16 Ne félj senkitől a gazdagsága miatt!
Ne félj attól se, akinek háza
és vagyona gyarapodik!
17 Mert meghal, és leszáll a sírba,
de semmi kincsét nem viheti magával!
18 Még ha életében elégedett volt is a sorsával,
és gazdagságát dicsérték a többiek,
19 akkor is eljön az ideje, őseihez kerül,
nem látja többé a napot!
20 A gazdag ember, ha nincs bölcsessége,
olyan, mint az értelmetlen állat,
és úgy is pusztul el.
A zenészek vezetőjének. Mahalat szerint.[a] Dávid tanítása.
53 Azt gondolják az ostobák:
„Nincs Isten, nem is létezik!”
Mind romlottak, tetteik is utálatosak,
nincs közöttük egy sem, aki jót tenne.
2 Isten letekint a Mennyből az emberekre,
hogy lássa, van-e köztük értelmes, Istent kereső.
3 De mind elfordultak Istentől,
megromlottak mindannyian,
nincs, aki jót tenne,
nincs egy sem!
4 Nem értik ezt a gonoszok?
Pusztítják népemet, mint a kenyeret,
Istent pedig nem tisztelik!
5 De egyszer úgy megrémülnek,
mint még soha.
Isten elutasította a gonoszokat,
Izráel pedig megalázza, és legyőzi őket.
Szétszórja Isten még a csontjaikat is!
6 Bárcsak eljönne a Sion hegyéről,
aki megszabadítja Izráelt!
Amikor Isten helyreállítja,
örül majd Jákób és vigad Izráel!
Megtalálják Círusz király rendeletét
6 Akkor Dárius király megparancsolta, hogy kutassák át a régi királyi iratokat, amelyeket Babilonban, a kincstárban őriztek. 2 Találtak is egy könyvtekercset Ahmetá várában, Média tartományban, amelyre ez volt feljegyezve:
„Királyi Rendelet, 3 amelyet feljegyeztek Círusz király uralkodásának első esztendejében, Isten jeruzsálemi temploma ügyében.
Círusz király a következőképpen rendelkezik:
»Épüljön fel újra a Templom, és mutassanak be ott áldozatokat! Erős alapra építsék! A Templom magassága és szélessége egyaránt 60 könyök[a] legyen! 4 Három sor készüljön faragott kőtömbökből, és egy sor gerendából! Mindezeknek a költségét a királyi kincstárból fedezzék! 5 Isten házának arany- és ezüsttárgyait, amelyeket Nebukadneccar hozott el a jeruzsálemi templomból Babilonba, adják vissza, és helyezzék azokat eredeti helyükre, Isten jeruzsálemi Templomába!«”
Dárius király rendelete
6 „Most azért, Tattenaj, az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartomány kormányzója, és Setar-Bóznaj, meg a többi társaik, ne avatkozzatok bele a zsidók dolgába! Ezt én, Dárius király parancsolom nektek. 7 Ne akadályozzátok Isten templomának építését! Hagyjátok, hogy a zsidók kormányzója, és a többi vezetőik újjáépítsék azt az eredeti helyén!
8 Ezennel azt is megparancsolom nektek, hogyan segítsétek a zsidók vezetőit az Isten templomának építésében. Ezeknek a férfiaknak az építéssel kapcsolatos összes költségét a királyi jövedelmekből kell fedeznetek! Az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartományban szedett adókból fizessétek ezeket a költségeket úgy, hogy ők az építést folyamatosan végezhessék. 9 Adjatok meg ezeknek a férfiaknak mindent, amire csak szükségük van! Ha áldozati állatokra van szükségük, hogy a Menny Istenének égőáldozatot mutassanak be, adjatok nekik bikaborjakat, kosokat és bárányokat! Ha a jeruzsálemi papoknak szükségük van az áldozatokhoz búzára, sóra, borra, olívaolajra — adjatok nekik naponta mindenből, amennyi kell! 10 Kapjanak meg mindent, hogy a Menny Istenének jó illatú áldozatokat mutassanak be, és imádkozzanak a király és fiai életéért!
11 Ezenkívül megparancsolom, hogy aki ezt a királyi rendeletet nem teljesíti, annak házából vegyenek ki egy gerendát, azt állítsák fel — őt magát húzzák karóba rajta! Az illető házát rombolják le, és tegyék szemétdombbá a gazdája miatt!
12 Az Isten, aki Jeruzsálemet kiválasztotta, hogy neve ott lakozzon, verjen meg minden királyt, vagy népet, aki megkíséreli, hogy ezt a rendeletet megszegje, vagy hogy Isten templomát Jeruzsálemben elpusztítsa!
Én, Dárius, adtam ki ezt a rendeletet — és elvárom, hogy pontosan teljesítsétek!”
A Templom befejezése és felszentelése
13 Tattenaj, az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartomány kormányzója, és Setar-Bóznaj, meg a többi királyi tisztségviselő gondosan és engedelmesen végrehajtották a király rendeletét. 14 Így hát a zsidók vezetői tovább folytatták az építkezést, és jól haladtak vele — mivel Haggeus próféta és Zakariás próféta, Iddó fia a prófétálásukkal támogatták őket. Sikeresen be is fejezték a Templom újjáépítését — annak megfelelően, ahogyan azt Izráel Istene parancsolta, és aszerint, ahogy a Perzsa Birodalom királyai, Círusz, Dárius és Artahsaszta elrendelték. 15 A Templom tehát Dárius király uralkodásának hatodik évében,[b] Adár hónap harmadik napján elkészült.
16 Akkor Izráel egész népe — a papok, léviták és az egész nép, amely a száműzetésből hazatért — nagy örömmel megünnepelte Isten Templomának a felszentelését. 17 Erre az alkalomra feláldoztak 100 bikaborjat, 200 kost, 400 bárányt, valamint 12 kecskebakot bűnért való áldozatul — Izráel egész népéért — Izráel törzsei szerint egyet-egyet. 18 Azután az Isten Templomában való szolgálatára rendelték a papokat és a lévitákat a maguk rendje szerint — ahogy az meg van írva Mózes Törvényében.
Páska ünnep
[19] [c] Az első hónap 14 napján[d] mindazok a zsidók, akik hazatértek a száműzetésből, megtartották a Páska ünnepét. 20 A papok és a léviták valamennyien megtisztították magukat, és felkészültek az ünnepre. Majd levágták a páskabárányokat mindazok számára, akik a száműzetésből visszatértek, szolgatársaiknak, a papoknak, és saját maguknak is.
21 Így hát Izráel népe, amely hazatért a száműzetésből, részt vett a páska-vacsorán és elfogyasztotta a páskabárányt. Velük együtt részt vettek a páska-vacsorán azok is, akik csatlakoztak hozzájuk azáltal, hogy elkülönültek a tartományban élő más népektől, és azoknak tisztátalan dolgaitól. Mindezt azért tették, hogy az Örökkévalót, Izráel Istenét imádhassák. 22 Azután nagy örvendezéssel megtartották a Kovásztalan Kenyerek ünnepét is — hét napon át. Nagy volt az öröme az egész népnek, mert az Örökkévaló feléjük fordította Asszíria királyának jóindulatát, aki megsegítette őket Izráel Istene Templomának az újjáépítésében.
A Bárány felnyitja a hétpecsétes könyvtekercset
5 Ezután ismét láttam: a trónon ülő a jobb kezében egy könyvtekercset tartott. A tekercs hét pecséttel volt lezárva, és kívül-belül írást láttam rajta. 2 Azután egy hatalmas angyalt láttam, aki erős hangon így kiáltott: „Ki méltó arra, hogy feltörje a pecséteket, és felnyissa a tekercset?” 3 De nem volt senki, sem a Mennyben, sem a Földön, sem a föld alatt, aki méltó lett volna rá, hogy felnyissa a könyvtekercset és beletekintsen. 4 Ezért sokáig sírtam, mert senki sem volt méltó rá, hogy felnyissa a könyvtekercset és beletekintsen.
5 Ekkor az egyik mennyei vezető megszólított: „Ne sírj, hanem nézz oda! Látod, ő a Júda törzséből származó Oroszlán,[a] a Dávid leszármazottja, aki győzött! Ő méltó rá, hogy feltörje a hét pecsétet, és felnyissa a könyvtekercset.”
6 Amikor odanéztem, egy Bárányt láttam a trón közepén, a négy mennyei élőlény között, a mennyei vezetők által körülvéve, aki olyan volt, mint akit áldozatként megöltek. Hét szarva volt és hét szeme — Isten hét Szelleme, akit Isten elküldött az egész Földre. 7 Azután a Bárány odalépett ahhoz, aki a trónon ült, és átvette annak jobb kezéből a könyvtekercset. 8-9 Ekkor a négy mennyei élőlény és a huszonnégy mennyei vezető leborult a Bárány előtt, és új éneket énekeltek neki. Mindegyiküknél egy-egy hárfa és aranypohár volt. Az aranypoharak tele voltak tömjénnel, vagyis Isten népének imádságaival. Ezt énekelték:
„Méltó vagy, hogy átvedd a könyvtekercset,
és felnyisd a pecsétjeit!
Méltó vagy, mert áldozatként megöltek,
és véred árán embereket váltottál meg Isten számára,
minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből!
10 Belőlük építetted fel királyságodat,
Isten papjaivá tetted őket,
és uralkodni fognak a Földön.”
Ti megérthetitek Isten Királyságának titkait(A)
10 Tanítványai megkérdezték Jézust: „Miért használsz jelképes történeteket, amikor tanítasz?”
11 Ő így válaszolt: „Ti megérthetitek Isten Királyságának titkos igazságait, de a többiek nem. 12 Akinek van, az még többet kap, hogy még fölöslege is lesz. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt. 13 Azért tanítom őket történetek segítségével, mert néznek ugyan, de nem látnak, és hallják ugyan, de nem értik meg, amit mondok. 14 Beteljesedik rajtuk Ézsaiás próféciája:
»Hallani fogtok,
de nem értitek meg,
néztek ugyan,
de nem láttok,
15 mert megkeményedett a nép szíve.
Fülükkel alig hallanak,
szemüket becsukták,
hogy ne lássanak,
ne halljanak,
ne értsenek,
és ne forduljanak hozzám,
hogy meggyógyíthassam őket.«[a]
16 Ti azonban boldogok vagytok, mert a ti szemetek lát, és a fületek hall. 17 Igazán mondom nektek: sok próféta és igaz ember szerette volna látni, amit ti láttok, de nem látták, és szerették volna hallani, amit ti hallotok, de nem hallották.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center