Book of Common Prayer

A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak tanítása. A szerelem éneke.

A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak zsoltára.

Ének. Kórah fiainak zsoltára.

Folytatják és befejezik a Templom újjáépítését

5 Abban az időben^[a] két próféta: Zakariás, Iddó fia és Haggeus prófétáltak a Júdeában és Jeruzsálemben élő zsidóknak, Izráel Istene nevében, aki fölöttük volt. ² Akkor Zerubbábel, Sealtiél fia és Jésua, Jócádák fia ismét hozzáláttak, hogy Isten Templomának újjáépítését folytassák Jeruzsálemben. Isten prófétái pedig bátorították őket.

³ Azonban Tattenaj, az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartomány kormányzója, és Setar-Bóznaj, meg a többi királyi hivatalnokok eljöttek Zerubbábelhez és társaihoz, és kérdőre vonták őket: „Ki adott nektek engedélyt arra, hogy ezt a templomot újjáépítsétek, és kőfalát felállítsátok?!” ⁴ Azután megkérdezték őket: „Mi a nevük azoknak a férfiaknak, akik itt építenek?”

⁵ De Isten rajta tartotta a szemét a zsidók vezetőin — ezért Tattenaj és a többiek nem kényszerítették őket, hogy állítsák le az építkezést, amíg jelentést írnak Dárius királynak, és amíg a király írásos válasza meg nem érkezik. Így az építők folytatták a munkájukat.

⁶ Ez a szövege annak a levélnek, amelyet Tattenaj, az Eufrátesztől nyugatra fekvő tartomány kormányzója, és Setar-Bóznaj, meg a többi királyi hivatalnokok írtak Dárius királynak:

⁷ „Dárius királynak,

Békesség neked, ó Király!

⁸ Tudd meg, ó Király, hogy elmentünk Júdea tartományába, a hatalmas Isten házához. Láttuk, hogy az ott lakók építik ezt a templomot: nagy faragott kőtömbökből és gerendákból, amelyeket a falakra helyeznek. Az építkezés jól halad, és az építők szorgalmasan dolgoznak.

⁹ Megkérdeztük az építkezés vezetőitől, hogy ki adott nekik engedélyt a templom és a falak felépítésére. ¹⁰ Megkérdeztük a nevüket is, hogy feljegyezzük, és tudassuk veled, Király, hogy kik a vezetőik. ¹¹ Ők így válaszoltak:

»Mi azt az Istent szolgáljuk, aki a Mennyet és a Földet teremtette. Most pedig azt a Templomot építjük újjá, amelyet sok évvel ezelőtt Izráel egyik hatalmas királya épített és fejezett be. ¹² De őseink haragra ingerelték a Menny Istenét, aki emiatt a káldeus Nebukadneccar, a Babiloni Birodalom királya kezébe adta őket. Nebukadneccar király leromboltatta ezt a Templomot, népünket pedig száműzetésbe vitte Babilóniába. ¹³ Azonban Círusz, Babilónia királya, uralkodása első évében parancsot adott, hogy Istennek ezt a Templomát újra építsük fel. ¹⁴ Sőt, előhozatta Babilon templomából azokat az arany- és ezüsteszközöket és edényeket, amelyeket még Nebukadneccar király vitt el Isten Templomából, Jeruzsálemből. Círusz király ezeket átadta Sésbaccarnak, akit ő nevezett ki kormányzónak Jeruzsálembe.

¹⁵ Azt mondta neki: Vedd át ezeket az edényeket, azután menj, és helyezd el őket a Templomban, Jeruzsálemben! Épüljön fel Isten Temploma az eredeti helyén!

¹⁶ Ez a Sésbaccar el is jött ide Jeruzsálembe, és lerakta Isten Templomának az alapját. Attól kezdve mindmáig folyik annak építése, de még nem fejeződött be.«

¹⁷ Most azért, ha a király is úgy látja jónak, rendelje el, hogy keressék meg Babilóniában, a királyi évkönyvekben, hogy valóban adott-e Círusz király parancsot arra, hogy Isten Templomát építsék fel Jeruzsálemben.

Azután küldjön a Király nekünk értesítést, hogy miként határozott ebben a dologban.”

Isten trónja a Mennyben

4 Ezek után láttam: egy ajtó nyílt ki a Mennyben, éppen előttem. Hallottam ugyanazt a hangot, amelyet korábban. Olyan volt, mint a trombitaszó, és azt mondta nekem: „Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek ezek után kell megtörténniük!” ² Ekkor azonnal magával ragadott a Szent Szellem. A Mennyben voltam egy királyi trón előtt. A trónon valaki ült, ³ aki úgy ragyogott, mint a gyémánt és a rubin fénye. ⁴ A trónt smaragdfényű szivárvány vette körül. Körülötte huszonnégy másik trónt láttam, rajtuk huszonnégy mennyei vezető ült fehér ruhában, fejükön aranykoszorúval. ⁵ A középen álló trónból villámok csaptak ki, mennydörgések és más hangok is hallatszottak. A trón előtt hét láng lobogott: Isten hét Szelleme. ⁶ A trón előtti tér kristálytiszta üvegtengerhez hasonlított.

A trón belsejében és oldalainál négy mennyei élőlényt láttam, akiknek a testén körös-körül sok szem volt. ⁷ Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második bikához, a harmadiknak emberi arca volt, a negyedik pedig olyan volt, mint a repülő sas. ⁸ Mindegyiknek hat-hat szárnya volt, és ezeket is kívül-belül mindenütt szemek borították. Éjjel-nappal szüntelenül ezt kiáltották:

⁹ Amikor ezek a mennyei élőlények dicséretet, tiszteletet és hálát adnak annak, aki a trónon ül, aki örökké él, ¹⁰ a huszonnégy mennyei vezető leborul a trónon ülő előtt, és imádja az Örökké Élőt. Koronájukat a trón elé teszik, és azt mondják:

Példázat a magvetésről^(A)

13 Ugyanezen a napon történt, hogy Jézus kiment a házból, és leült a tó partján. ² Sokan gyűltek össze körülötte, ezért beszállt egy halászbárkába, ott leült, az emberek pedig a parton álltak. ³ Sok mindenre tanította őket jelképes történetekkel.

Ezt mondta: „Egy földműves kiment a szántóföldjére vetni. ⁴ Ahogy szórta a vetőmagot, egy részük az útra esett. Odarepültek a madarak, és mind felcsipegették. ⁵ Más magok köves talajra hullottak, ahol sekély volt a termőföld. Ezek gyorsan kikeltek, mert nem voltak mélyen a földben. ⁶ Amikor a nap fölkelt, megperzselte a növényeket, és mivel nem gyökereztek mélyen, teljesen elszáradtak. ⁷ Megint más magok tüskés gyomok közé hullottak, ahol kikeltek, de a felnövő gyomok elnyomták és megfojtották őket. ⁸ A magok egy része azonban jó termőföldbe esett, felnőtt és termést hozott. Az egyik százszor, a másik hatvanszor, ismét másik harmincszor annyit termett, mint amennyit a gazda vetett. ⁹ Akinek van füle, hallja és értse meg!”