Book of Common Prayer
Dávid zsoltára, emlékeztetőül.[a]
38 Örökkévaló, kérlek,
ne büntess meg haragodban,
ne ostorozz meg felindulásodban!
2 Nyilaid megsebeztek,
rám nehezedett hatalmas kezed.
3 Megvertél haragodban,
egész testem sebekkel borítva,
még csontjaim is összetörted!
4 Bűneim súlya lenyom, elsüllyedek,
összecsaptak a hullámok fejem felett!
5 Ostoba vétkeim miatt
sebek borítják el bőrömet,
gennyesek és bűzösek.
6 A fájdalomtól görnyedten járok,
hétrét hajolva, mint akit gyász súlya nyom.
7 Derekam égő fájdalommal kínoz,
minden porcikám sajog.
8 Összetörtem és kimerültem,
szívem fáj, és jajgatok.
9 Örökkévaló, minden kívánságom ismered,
hallod minden sóhajtásomat!
10 Szívem hevesen dobog, erőm elhagyott,
szemem fénye is odavan!
11 Betegségem miatt barátaim elhúzódnak,
még rokonaim is elfordulnak tőlem!
12 Csapdát állítottak ellenségeim,
hogy megöljenek,
rágalmakat terjesztenek rólam,
hogy ártsanak nekem,
egész nap gonosz terveket szőnek ellenem.
13 De én meg sem hallom, mintha süket lennék,
egy szót sem szólok, mint a némák.
14 Olyanná lettem, mint a süket,
aki nem hallja, mit mondanak róla,
mint a néma: nem vitatkozik, nem válaszol.
15 Te felelj meg nekik, Örökkévaló,
mert benned bízom, Uram, Istenem!
16 Ne engedd, hogy ellenségeim gúnyoljanak,
ne örüljenek, hogy elestem!
17 Hiszen már alig állok a lábamon,
szüntelen gyötör a fájdalom!
18 Örökkévaló, bevallom neked bűneimet,
bánkódom vétkeim miatt.
19 Milyen erősek ellenségeim!
Egyre többen gyűlölnek engem!
20 Jóért rosszal fizetnek,
rám támadnak, pedig csak jót akarok.
21 Ó, Örökkévaló, ne hagyj magamra,
Istenem, ne légy távol tőlem!
22 Siess segítségemre, Örökkévaló,
ments meg engem, Istenem!
Dálet
25 Lelkem a porhoz tapad,
eleveníts meg beszédeddel!
26 Uram, elmondtam neked mindent őszintén,
és te meghallgattál!
Kérlek, taníts törvényeidre!
27 Hadd lássam meg utasításaid értelmét,
hogy gondolkodhassam csodálatos dolgaidról!
28 Sír a lelkem a keserűség miatt,
vigasztalj és erősíts meg szavaddal!
29 Őrizz meg a hamisságtól és hűtlenségtől,
erősíts meg tanításoddal!
30 Eldöntöttem, hogy hűséges maradok hozzád, Uram!
Ítéleteidet mindig szemem előtt tartom!
31 Ragaszkodom bizonyítékaidhoz, Örökkévaló!
Ne engedd, hogy megszégyenüljek!
32 Futok, hogy engedelmeskedjek parancsaidnak,
ha a szívem készségessé teszed[a]!
Hé
33 Örökkévaló, taníts engem törvényed útjára,
hogy mindvégig gondosan kövessem azt.
34 Tégy engem értelmessé, hogy kövessem tanításodat,
és teljes szívvel engedelmeskedjek!
35 Vezess parancsaid ösvényén,
mert abban gyönyörködöm!
36 Segíts meg, hogy bizonyítékaidon gondolkozzam,
s ne azon, hogy gazdagodjak meg!
37 Fordítsd el tekintetem, hogy ne nézzek a bálványokra,
és erősíts meg, hogy kedvedre éljek!
38 Teljesítsd be szolgádon szavadat,
amelyet az istenfélőknek ígértél!
39 Távolítsd el tőlem szégyenemet, amelytől félek,
mert ítéleteid olyan jók!
40 Nézd, vágyakozom utasításaidra,
eleveníts meg jóságoddal!
Vau
41 Örökkévaló, szálljon rám hűséges szereteted,
és szabadításod, ahogy megígérted,
42 hogy megfelelhessek azoknak, akik gyaláznak,
mert bízom benned és ígéretedben!
43 Ne vedd el tőlem az igazság beszédét,
mert ítéleteidre várok!
44 Állandóan követem tanításaidat,
most és örökké.
45 Tágas téren járok, nem kell semmit rejtegetnem,
mert utasításaidat keresem és követem.
46 Királyok előtt szólok bátran,
mert szövetségedről beszélek.
47 Szeretem parancsaidat,
élvezem, ha tanulmányozhatom őket!
48 Szeretem parancsaidat, sőt, tisztelem őket,
és sokat gondolkozom róluk.
8 Mert az Örökkévaló döntött úgy,
hogy lerombolja Sion falait:
kifeszítette fölötte a mérőzsinórt,
véghezvitte, amit elhatározott.
Hiába jajgatott bástya és várfal,
mind leomlott,
s földön hevernek, mint a gyászolók.
9 A kapuk szárnyai földre roskadtak,
kapcsaikat és záraikat összetörték.
A királyt és a fejedelmeket a nemzetek közé hurcolták,
nincs többé sem törvény, sem tanítás.
Még a próféták sem kapnak
kijelentést[a] az Örökkévalótól.
10 Sion fejedelmei némán ülnek a földön,
fejükre port hintettek,
derekukon zsákruha.
Jeruzsálem fiatal leányai
földre borulva gyászolnak.
11 Szemem a sírástól eleped,
szívem nyugtalan háborog,
lelkem, mint a földre ömlött víz,
mert láttam népem pusztulását:
csecsemők és gyermekek hevernek az utcán,
éhségtől haldokolva!
12 Anyjukat szólítják,
enni- és innivalóért könyörögnek.
Ájultan fekszenek anyjuk karjaiban,
s lassan kilehelik lelküket,
mint az utcán heverő
sebesült harcosok.
13 Ó Jeruzsálem, mit mondjak neked?
Kihez hasonlítsalak?
Sion népe, mivel vigasztaljalak?
Hiszen pusztulásod oly nagy és mélységes,
mint a tenger!
Kicsoda gyógyíthat meg téged?
14 Prófétáid hamis látomásokkal ámítottak téged!
Nem mutattak rá bűneidre,
hogy megmenekülj a fogságtól.
Hamis próféciákkal hitegettek,
becsaptak és félrevezettek.
15 Akik arra járnak,
s látják romjaidat, Jeruzsálem,
gúnyolódva mutogatnak,
megvetően legyintenek:
„Nézzétek ezt a romhalmazt!
Ezt hívták »Tökéletes Szépség«-nek?
Ez lenne az »Egész Föld Öröme?«”
51 Figyeljetek rám, mert titkot tárok fel előttetek: nem mindannyian fogunk meghalni, de mindannyian át fogunk változni! 52 Mindez egy szempillantás alatt fog történni, amikor az utolsó trombitaszó felhangzik. Megszólal a trombita hangja, és akik korábban meghaltak, feltámadnak a romolhatatlanságra, az örök életre. Mi pedig, akik akkor még élünk, át fogunk változni. 53 Ez a mostani testünk romlandó, ezért feltétlenül szükséges, hogy átváltozzon, és mentes legyen mindenféle romlástól. A mostani testünk halandó, ezért át kell változzon halhatatlan testté. 54 Amikor ez majd megtörténik, és a romlandó és halandó test átváltozik romlástól mentes és halhatatlan testté, akkor teljesedik be, amit az Írás mond:
„Elnyelte a halált a teljessé lett győzelem.”[a]
55 „Halál, hová lett a győzelmed?
Hol a fegyvered?”[b]
56 Ugyanis a halál fegyvere a bűn, a bűn erejét pedig a Törvény adja. 57 De hálát adunk Istennek, hogy Urunk, Jézus Krisztus által győztesekké tesz bennünket!
58 Mivel ez így van, kedves testvéreim, legyetek szilárdak, hogy senki ne tudjon kimozdítani benneteket a helyetekről! Mindig teljes erővel és odaadással végezzétek az Úr munkáját, hiszen jól tudjátok, hogy az ilyen munka sohasem hiábavaló.
Az Emberfia a szombatnak is Ura(A)
12 Akkoriban Jézus a tanítványaival együtt egy gabonaföldön ment keresztül. A tanítványok éhesek voltak, ezért kalászokat téptek le, és a gabonaszemeket eszegették. Történetesen éppen szombat volt. 2 Amikor a farizeusok ezt meglátták, így szóltak Jézushoz: „Nézd csak, mit tesznek a tanítványaid! A Törvény szerint szombaton ezt nem lenne szabad!”
3 Erre Jézus ezt kérdezte tőlük: „Nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, amikor ő és a kísérői megéheztek? 4 Bement Isten házába, és embereivel együtt megette az Istennek felajánlott szent kenyereket! Pedig ezeket a Törvény szerint sem neki, sem a kísérőinek nem lett volna szabad megenniük, csak a papoknak. 5 Vagy nem olvastátok a Törvényben, hogy szombatonként a papok a Templomban nem tartják be a szombatra vonatkozó parancsot, de mégsem vétkeznek? 6 Igazán mondom nektek: nagyobb van itt a Templomnál! 7 Ha megértettétek volna, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok tőletek, nem áldozatot«,[a] akkor most nem ítéltétek volna el azokat, akik semmi rosszat nem tettek.
8 Mert az Emberfia úr a szombat ünnepe fölött is”.
Jézus szombaton is gyógyít(B)
9 Jézus ezután a zsinagógájukba ment. 10 Volt ott egy béna kezű férfi. Megkérdezték Jézust: „A Törvény szerint szabad-e szombaton gyógyítani?”[b] Azért kérdezték ezt, hogy megvádolhassák.
11 Ő azonban ezt felelte: „Ha valakinek közületek szombaton gödörbe esik az egyetlen báránya, vajon nem húzza-e ki azonnal? 12 Az ember pedig sokkal értékesebb, mint a bárány! Tehát szombaton is szabad jót tenni.”
13 Ezután a beteg férfihoz fordult: „Nyújtsd ki a kezedet!” Ő kinyújtotta a kezét, amely azonnal meggyógyult, és éppen olyan egészséges lett, mint a másik. 14 A farizeusok ekkor kimentek a zsinagógából, és elhatározták, hogy végeznek Jézussal.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center