Book of Common Prayer
A zenészek vezetőjének. Dávidnak, az Örökkévaló szolgájának éneke, amelyet azon a napon szerzett, amikor az Örökkévaló megszabadította őt minden ellenségétől, még Saultól is. Ezt énekelte Dávid:
18 Szeretlek, Örökkévaló,
te vagy minden erőm forrása![a]
2 Az Örökkévaló az én Kősziklám
és erős kőváram!
Istenem a kősziklám,
hozzá menekülök!
Ő véd meg engem!
Benne van minden erőm,
ő vezet a győzelemre!
Ő a rejtekhelyem,
magasan fönn, a hegyeken.
3 Az Örökkévalóhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,
és megszabadulok ellenségeimtől.
4 A halál kötelei gúzsba kötöttek,
megrémített a pusztító áradat.
5 Testemre fonódtak a Seol kötelei,
megfogtak a halál csapdái.
6 De nagy bajomban az Örökkévalóhoz kiáltottam,
Istenemet hívtam segítségül.
Templomában meghallotta hangomat,
kiáltásom feljutott hozzá,
meghallgatott!
7 Remegett a föld, és reszketett,
még a hegyek alapja is megrendült,
mert az Örökkévaló haragra lobbant!
8 Füst szállt fel orrából,
szájából emésztő tűz lövellt,
tüzes szikrák repültek szerteszét.
9 Meghasította az eget, és leszállt az Örökkévaló,
sötét viharfelhők zúgtak lába alatt.
10 Kérubokon ülve repült,
szelek szárnyain suhant.
11 Sűrű sötét felhőkbe rejtőzött,
körülvették vastag viharfellegek.
12 Dicsőségének ragyogó fénye
egyszerre áttört a felhőkön,
jégesőt hullatott és cikázó villámokat.
13 Mennydörgő szavával szólt az Örökkévaló,
a Felséges zengett az egekből,
jégesőt hullatott és cikázó villámokat.[b]
14 Kilőtte nyilait, és szétszórta őket,
villámait szórta, és azok szétfutottak.
15 Örökkévaló, amikor megfenyítetted a vizeket,
haragod szélviharától még a tengerfenék is meglátszott,
feltárultak a föld alapjai.
16 Akkor lenyújtottad kezed a magasból,
és felemeltél,
kihúztál a rohanó, örvénylő vizekből!
17 Az Örökkévaló megszabadított
hatalmas ellenségeimtől!
Bizony, megmentett gyűlölőimtől,
akik erősebbek nálam!
18 Rám rohantak a veszedelem napján,
az Örökkévaló mégis megmentett engem!
19 Szorongattak minden oldalról,
de az Örökkévaló kiszabadított!
Tágas mezőre vitt ki engem,
megmentett, mert kedvét leli bennem!
20 Megjutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezeim tisztaságáért,
21 mert az Örökkévaló útjain jártam,
és nem vétkeztem Isten ellen.
22 Törvényeit mindig szem előtt tartottam,
parancsaitól el nem tértem.
23 Becsületesen és igazán éltem előtte,
a bűnöktől távol maradtam.
24 Meg is jutalmazott az Örökkévaló ártatlanságom szerint,
jóval fizetett kezeim tisztaságáért.
25 Istenem, aki hűséges,
ahhoz te is hűséges vagy!
Aki igaz,
ahhoz te is igaz vagy!
26 Aki jó és tisztaszívű,
ahhoz te is jó vagy és tisztaszívű!
De túljársz az eszén, és ellene állsz annak,
aki ravaszkodik!
27 Megszabadítod az alázatosakat,
de megalázod a büszkéket.
28 Örökkévaló, te gyújtod meg lámpámat,
te világítasz nekem a sötétben!
29 Veled együtt még az ellenséges seregen is áttörök!
Istenemmel minden akadályon átjutok!
30 Isten útja tökéletes!
Az Örökkévaló szava megbízható!
Pajzsa ő azoknak, akik benne bíznak!
31 Kicsoda Isten az Örökkévalón kívül?
Kicsoda Kőszikla Istenünkön kívül?
32 Istenem, te megerősítesz engem!
Tökéletessé teszed utamat!
33 Olyan biztossá teszed lépteimet,
mint a szarvasoké!
Felvezetsz a magas sziklák csúcsaira is.
34 Megtanítod kezemet a harcra,
és karomat, hogy az erős íjat megfeszítse.
35 Szabadításod védelmez engem,
jobb karod támogat,
jóindulatod fölemel!
36 Megerősítetted lábamat és bokámat,
hogy gyorsabban haladjak,
és ne botladozzam.
37 Üldözöm ellenségeimet, utolérem őket,
vissza se térek, míg nem végzek velük!
38 Összetöröm őket, fel sem kelnek többé,
lábam alatt elterülnek.
39 Mert megerősítettél a harcban, Istenem,
térdre kényszerítetted, akik ellenem támadtak.
40 Megfutamítottad ellenségeimet,
s elpusztíthattam gyűlölőimet.
41 Segítségért kiáltoztak,
de nem menekülhettek.
Kiáltottak még az Örökkévalóhoz is,
de ő nem felelt nekik.
42 Ízzé-porrá zúztam őket,
a szél hordja el mindet,
széttapostam ellenségeimet,
mint a sarat.
43 Istenem, megszabadítottál sok ezer ellenségemtől!
Nemzetek fejévé tettél.
Olyan népek szolgálnak nekem,
akiket nem is ismertem.
44 Első szóra engedelmeskednek,
idegenek hízelegnek nekem!
45 Minden bátorságuk elszállt,
váraikból remegve jönnek elő.
46 Él az Örökkévaló!
Áldott az én Kősziklám, Istenem,
aki győzelemre vezet!
47 Isten megbünteti ellenségeimet,
és népeket rendel uralmam alá!
48 Megment ellenségeim kezéből,
az ellenem támadók fölé emeli fejemet,
megszabadít a kegyetlentől.
49 Ezért dicsérlek téged a nemzetek előtt, Örökkévaló,
dicséretet énekelek neked!
50 Mert te vagy az Isten,
aki nagy győzelmet adsz királyodnak,
megmutatod kegyelmed és hűséged felkentednek,
Dávidnak, és utódainak mindörökké!
Jeremiást kimentik a börtönből
38 Néhányan a király tisztviselői közül — Sefatjá, Mattán fia meg Gedaljá, Pashúr fia, meg Júkál, Selemjá fia, meg Pashúr, Malkijjá fia — meghallották, hogy Jeremiás miről prófétál a népnek. Ezt hirdette Jeremiás: 2 „Az Örökkévaló üzeni ezt nektek: Aki itt marad a városban, meg fog halni fegyver, éhség, vagy betegség miatt. De aki kimegy a káldeusokhoz, az megmenekül, és ajándékul kapja az életét. 3 Mert ezt mondja az Örökkévaló: Tudjátok meg, hogy ezt a várost Babilónia királya seregének kezébe adom, és ők el is foglalják — ez egészen biztos!”
4 Ezért az említett négy vezető a királyhoz ment és azt mondták: „Királyunk, Jeremiásnak meg kell halnia, mert azzal, amit hirdet, elbátortalanítja a még megmaradt harcosokat és a város polgárait. Ez az ember nem a város megmenekülésére, hanem a vesztére törekszik!”
5 Cidkijjá király így válaszolt nekik: „Nézzétek, azt tehettek Jeremiással, amit akartok. Igaz, hogy én vagyok a király, de veletek szemben úgysem tehetek semmit.”
6 Így hát fogták Jeremiást, és bezárták a király fia, Malakijjá ciszternájába, amely a királyi testőrség udvarában volt. Ebben az időben a ciszternából már kifogyott a víz, csak sár volt benne. Köteleken engedték le oda Jeremiást, aki belesüllyedt a sárba.
7 Történt azonban, hogy az etióp Ebed-Melek, a király egyik szolgája megtudta, hogy mit tettek Jeremiással. A király éppen a Benjámin-kapunál ült, 8 tehát Ebed-Melek kiment a palotából a királyhoz, és ezt mondta neki: 9 „Uram, király, rosszul tették ezek az emberek, hogy Jeremiást a ciszternába zárták, mert ott biztosan éhen hal, hiszen már alig maradt ennivaló a városban.”
10 A király válaszul ezt parancsolta Ebed-Meleknek: „Vegyél magad mellé három[a] embert, és húzzátok ki Jeremiást a ciszternából, mielőtt meghalna!” 11 Ebed-Melek ekkor keresett néhány elnyűtt ruhadarabot a palota raktárából. Majd segítőivel a ciszternához ment, és kötélen leengedte a ruhadarabokat. 12 Jeremiásnak pedig lekiáltott: „Tedd a hónod alá ezeket a ruhákat, a kötél és a karod közé!” Jeremiás így is tett. 13 Azután fölhúzták a ciszternából Jeremiást, aki ezentúl a királyi testőrség udvarában maradt.
Amikor összejöttök, építsétek egymást!
26 Mi hát a helyes, testvéreim? Amikor összejöttök, mindegyikőtök igyekezzen a többieket építeni! Egyikőtök énekeljen egy dicsőítő éneket, a másik tanítson, a harmadik mondja el, amit Isten kijelentett neki, más valaki szolgáljon a nyelvek ajándékával, valaki pedig magyarázza meg — de mindenkinek az legyen a célja, hogy szellemileg erősítse a gyülekezetet! 27 Ha a nyelvek ajándékával akarnak szólni a testvérek, ketten vagy legfeljebb hárman beszéljenek. De csak egymás után, valaki pedig magyarázza meg! 28 Ha nincs senki, aki meg tudná magyarázni, akkor a nyelveken szóló ne beszéljen a helyi gyülekezet előtt, hanem hallgasson: csak magában és Istennek mondja el!
29 Két, vagy három próféta szóljon, és a többiek vizsgálják és ítéljék meg, amit mondanak! 30 Lehet, hogy miközben az egyikük beszél, valaki más is kap üzenetet Istentől. Ekkor az elsőször szóló hallgasson el, és engedje szólni a következőt! 31 Mert valamennyien prófétálhattok, de csak egyik a másik után. Így mindenki tanulhat és bátorítást kaphat belőle. 32 A próféták szellemei ugyanis engedelmeskednek a prófétáknak. 33 Hiszen Isten nem a rendetlenség, hanem a békesség Istene. Így van ez Isten népének minden helyi gyülekezetében.
37 Ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő próféta, vagy szellemi ember, akkor fel kell ismernie, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsa! 38 Ha ezt nem ismeri el, akkor őt sem fogja az Úr elismerni.
39 Tehát, testvéreim, teljes szívvel kívánjátok a prófétálás ajándékát, de ne tiltsátok vagy akadályozzátok a nyelveken szólás ajándékát se! 40 Azonban minden szép rendben történjen közöttetek!
Jézus követésének ára(A)
34 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a Földre! Nem azért jöttem, hogy békét, hanem hogy kardot hozzak. 35 Azért jöttem, hogy
»szembeállítsam a fiút az apjával,
leányt az anyjával,
menyet az anyósával.
36 Így az embernek a saját családtagjai
lesznek az ellenségei.«[a]
37 Aki tehát jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó arra, hogy hozzám tartozzon. Aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó arra, hogy hozzám tartozzon. 38 Aki nem veszi vállára a keresztjét, és nem azzal együtt követ engem, az nem méltó rá, hogy hozzám tartozzon. 39 Aki meg akarja tartani az életét, az el fogja veszíteni, aki viszont énértem feladja, az meg fogja találni.”
Aki titeket befogad, engem fogad be(B)
40 „Aki titeket befogad, az engem fogad be — aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött. 41 Aki azért fogad be egy prófétát, mert az illető próféta, az megkapja ugyanazt a jutalmat, amely a prófétának jár. Aki azért fogad be egy igazságos embert, mert az illető igazságos, az megkapja ugyanazt a jutalmat, amely az igazságos embernek jár. 42 Aki csak egyetlen pohár friss vizet ad az én kedvemért egyik kis tanítványomnak, igazán mondom nektek, hogy megkapja a jutalmát!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center