Book of Common Prayer
Alef[a]
119 Áldottak és boldogok, akik tiszta életet élnek,
akik az Örökkévaló tanítását követik.
2 Áldottak és boldogok, akik ragaszkodnak bizonyítékaihoz,
és teljes szívvel keresik őt,
3 nem követnek el semmiféle gonoszságot,
hanem engedelmeskednek neki.
4 Uram, te parancsoltad,
hogy utasításaidat gondosan kövessük.
5 Bárcsak mindig egyenesen járnék utadon,
s hűségesen követném törvényedet!
6 Ha gondosan figyelnék parancsaidra,
akkor nem szégyenkeznék soha.
7 Tiszta szívből hálát adok neked, Uram,
mikor igazságos ítéleteidet tanulmányozom.
8 Megőrzöm törvényedet,
soha ne hagyj el engem!
Bét
9 Hogyan élhet a fiatal tiszta életet?
Csak úgy, ha figyel beszédedre, és ahhoz igazodik!
10 Teljes szívvel kereslek téged, Uram,
ne engedj eltérnem parancsaidtól!
11 Szívemben őrzöm szavaidat, mint rejtett kincseket,
nehogy vétkezzem ellened!
12 Áldalak, Örökkévaló,
kérlek, taníts törvényedre!
13 Ajkam elsorolja, emlékezetből ismételi
szájad minden ítéletét.
14 Inkább gyönyörködöm bizonyítékaidban,
mint bármilyen nagy gazdagságban.
15 Utasításaidat szívemben forgatom,
gondosan követem utadat, Uram!
16 Gyönyörködöm törvényedben,
nem felejtem szavadat.
Gimel
17 Légy jóindulattal szolgádhoz, hogy éljek,
és engedelmeskedjek szavadnak!
18 Nyisd fel szemem, hogy meglássam,
milyen csodálatosak tanításaid!
19 Idegen és jövevény vagyok e földön,
kérlek, ne rejtsd el előlem parancsaidat!
20 Sóvárog a szívem,
ítéleteidet kívánja szüntelen.
21 Uram, te megfenyíted a büszkéket:
átkozottak, akik eltávolodnak parancsaidtól!
22 Vedd le rólam a szégyent és gyalázatot,
mert megőrzöm bizonyítékaidat!
23 Ha a vezetők összeülnek, és ellenem beszélnek,
szolgád akkor is törvényedről gondolkodik.
24 Gyönyörködöm bizonyítékaidban,
amelyekből tanácsot adsz nekem.
A zenészek vezetőjének. Mélyhangú húros hangszerekre. Dávid zsoltára.
12 Ments meg, Örökkévaló!
Elfogytak az istenfélők!
Kiveszett a hűség,
eltűntek a földről a hűségesek!
2 Értelmetlen és hazug dolgokat beszélnek,
képmutatón hízelegnek egymásnak.
3 Irtsd ki, Örökkévaló, a hízelgő szájakat,
vágd ki a nagyotmondó nyelveket!
4 Akik ezt mondják: „Beszédünk naggyá tesz minket,
nyelvünkkel uralkodunk,
ugyan ki lehetne úrrá felettünk?!”
5 De az Örökkévaló így felel: „Most már felkelek!
A nyomorultak segélykiáltására felelek,
megmentem a szegényeket,
megszabadítom azokat, akik arra várnak!”
6 Az Örökkévaló beszéde igaz és tiszta,
mint a föld-kohóban hétszer olvasztott,
megtisztított ezüst.
7 Örökkévaló, védj meg bennünket,
e gonosz nemzedéktől ments meg,
8 még ha körül is vesznek mindenfelől,
és magasra emelkednek a hitvány emberek!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
13 Örökkévaló, meddig felejtkezel el rólam?
Végleg elfelejtesz?
Meddig rejted el arcodat előlem?
2 Meddig kell aggódnom, hogy már nem törődsz velem,
meddig bánkódjak még ezen?
Meddig hatalmaskodik rajtam ellenségem?
3 Nézz rám, Örökkévaló, Istenem,
kérlek, válaszolj nekem!
Vidítsd fel arcomat, örvendeztess meg,
hogy ne boruljon rám halálos álom!
4 Ne mondhassa ellenségem: „Legyőztem!”
Ne örülhessen, mikor bajban vagyok!
5 Mert kegyelmedben bízom, Örökkévaló!
Teljes szívvel örülök, hogy megszabadítasz!
6 Dicséretet éneklek az Örökkévalónak,
mert jót tett velem!
A zenészek vezetőjének. Dávidé.
14 Azt gondolják az ostobák:
„Nincs Isten, nem is létezik!”
Mind romlottak, tetteik is utálatosak,
nincs közöttük egy sem, aki jót tenne.
2 Az Örökkévaló letekint a Mennyből az emberekre,
hogy lássa, van-e közöttük értelmes,
Istent kereső.
3 De mind elfordultak Istentől,
megromlottak mindannyian,
nincs, aki jót tenne, nincs egy sem!
4 Nem értik ezt a gonoszok?
Pusztítják népemet, mint a kenyeret,
az Örökkévalót pedig nem tisztelik!
5 De meg fognak rettenni,
egyszer nagyon megijednek,
mert Isten az igazakkal van!
6 A gonoszok elutasítják a szegény tanácsát,
akinek az Örökkévaló a biztos menedéke!
7 Bárcsak eljönne Sionból a Szabadító!
Az Örökkévaló az, aki Izráelt megszabadítja!
Mikor az Örökkévaló visszahozza népét a fogságból,
örül majd Jákób, és vigad Izráel!
3 Történt egyszer, hogy Cidkijjá király elküldte Júkált, Selemjá fiát és Cefanjá papot, Maaszéjá fiát Jeremiás prófétához a következő üzenettel: „Jeremiás, imádkozz értünk az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz!”
4 Ebben az időben Jeremiást még nem vetették börtönbe, hanem szabadon járt-kelt az emberek között. 5 Ekkor híre érkezett, hogy a fáraó serege megindult Júda felé. Mikor a babilóniai sereg ezt megtudta, abbahagyta Jeruzsálem ostromát, és elvonult a város alól, hogy megütközzön az egyiptomiakkal.
6 Ekkor az Örökkévaló szava érkezett Jeremiáshoz: 7 „Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Istene a király követeinek: Mondjátok meg Júda királyának, aki hozzám küldött titeket, hogy választ kérjen tőlem: Nézd! A fáraó serege kivonult Egyiptomból, hogy segítséget nyújtson neked. De tudd meg, hogy visszafordulnak, és hazamennek a saját országukba. 8 A babilóniai sereg viszont ismét ostrom alá veszi ezt a várost, sőt el is foglalja, fölgyújtja és lerombolja. 9 Ezt üzeni az Örökkévaló: Ne csapjátok be magatokat azzal, hogy a babilóniai sereg nem jön vissza Jeruzsálemet megostromolni! Bizony, visszajönnek! 10 Tudjátok meg, hogy ha az egész babilóniai sereget úgy megvernétek, hogy csak sebesültek maradnának közöttük, akik mindannyian a sátrukban hevernek, még akkor is fölkelnének, és porrá égetnék ezt a várost!”
Jeremiást börtönbe vetik
11 Amikor a babilóniai sereg elvonult Jeruzsálem alól, hogy megütközzön a fáraó seregével, 12 Jeremiás is elindult Jeruzsálemből. Benjámin földjére[a] akart menni, hogy részt vegyen egy bizonyos családi birtok szétosztásában, és megkapja a saját részét. 13 Azonban mikor éppen ki akart volna lépni a városból a Benjámin-kapun, a kapuőrség parancsnoka letartóztatta. Ezt a parancsnokot Jirijjának hívták, aki Selemjá fia, aki pedig Hananjá fia volt. Azzal vádolta Jeremiást, hogy át akar szökni a babilóniai sereghez.
14 „Nem igaz! Nem a babilóniai sereghez megyek!” — védekezett Jeremiás, de a parancsnok nem hallgatott rá, hanem a város vezetői elé hurcolta. 15 Ezek a vezetők megharagudtak Jeremiásra, s elrendelték, hogy büntetésül verjék meg, és zárják börtönbe, Jonatán, az írnok házában. Akkoriban ugyanis ezt használták börtönként. 16 Így került Jeremiás ebbe a föld alatti börtönbe, és ott is maradt sokáig.
17 Egy idő múlva Cidkijjá király érte küldött, és magához hozatta a királyi palotába, majd titokban megkérdezte: „Kaptál-e valamilyen üzenetet az Örökkévalótól?”
„Igen — válaszolta Jeremiás —, azt, hogy Babilónia királyának hatalmába kerülsz!”
18 Ezen felül azt is mondta a királynak: „Mit vétettem ellened király, a fejedelmek, vagy a nép ellen, hogy börtönbe zárattál? 19 Hol vannak most prófétáitok, akik azt mondták, hogy Babilónia királya nem fog megtámadni téged, sem országodat? 20 Uram, királyom, kérlek, hallgasd meg könyörgésemet! Légy kegyelmes hozzám, és ne vitess vissza Jonatán írnok házába, a börtönbe, mert az a biztos halált jelenti számomra!”
21 Akkor Cidkijjá király megparancsolta, hogy Jeremiást a palotaőrség udvarában tartsák őrizet alatt, és hogy adjanak neki naponta egy kenyeret a pékek utcájából, amíg csak minden kenyér el nem fogy a városból.
13 Ebből következik, hogy aki a nyelveken szólás ajándékát használja, imádkozzon érte, hogy meg is tudja magyarázni, amit mondott! 14 Ha ugyanis nyelveken imádkozom, a szellemem ugyan imádkozik, de az értelmem nem vesz részt benne. 15 Akkor mit tegyek? Imádkozom a szellememmel is, de az értelmemmel is. Dicséretet énekelek a szellememmel is, de énekelni fogok az értelmemmel is. 16 Máskülönben, ha te csak szellemeddel mondasz áldást, vagyis a nyelveken szólás ajándékát használod, hogyan mondhatja rá a másik ember, hogy „Ámen”? Hiszen nem is érti, mit mondasz! 17 Te ugyan szépen adsz hálát, de ez a többieknek szellemileg semmit sem használ!
18 Hálát adok Istennek, hogy a nyelveken szólás ajándéka bennem jobban működik, mint bárkinél közületek. 19 Ha viszont a helyi gyülekezetben vagyok, inkább akarok valamelyik érthető nyelven öt szót mondani, hogy ezzel is tanítsalak benneteket, mint tízezret a nyelveken szólás ajándékával, amelyből senki sem ért semmit.
20 Testvéreim, ne úgy gondolkozzatok, mint a gyerekek! Csak a gonoszságban legyetek olyanok, mint a csecsemők! 21 Mert ezt mondja az Írás[a]:
„Olyanok által fogok ehhez a néphez szólni,
akik más nyelveken beszélnek,
és idegenek szájával beszélek népemhez,
de még így sem hallgatnak rám”[b]
— ezt mondja az Úr.
22 Ezért a nyelveken szólás ajándéka jel a hitetlenek számára, nem pedig a hívők számára. A prófétálás ajándéka azonban nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek szóló jel. 23 Gondoljátok csak meg: az egész helyi gyülekezet összejön, és ti mind egyszerre beszéltek a nyelveken szólás ajándékát használva. Ha ekkor valaki bejön közétek, aki nem tartozik hozzátok, vagy hitetlen, biztosan azt fogja hinni, hogy mind őrültek vagytok. 24 Viszont, ha a gyülekezetben mind prófétáltok, és akkor jön be közétek egy idegen vagy hitetlen, akkor az ott elhangzó próféciák megmutatják a bűneit, és meggyőzik őt, hogy bűnös. 25 Így azután, mivel a szíve titkai kiderülnek, az idegen a földre borulva imádja majd Istent, és azt fogja mondani: „Bizony, Isten itt van közöttetek!”[c]
24 A tanítvány nem nagyobb a mesterénél, a rabszolga sem nagyobb az uránál. 25 A tanítvány elégedett lehet, ha olyan lesz, mint a mestere, vagy a rabszolga, mint az ura. Ha a családfőt a gonosz szellemek fejedelmének nevezték, akkor még rosszabb dolgokat fognak mondani a család többi tagjáról!”
Istent tiszteljétek, ne az emberektől féljetek!(A)
26 „Tehát ne féljetek tőlük, mert minden eltitkolt dolog nyilvánosságra fog kerülni, és minden titok kitudódik! 27 Amit sötétben és titokban mondok nektek, azt a világosságban hirdessétek mindenkinek! Amit a fületekbe súgok, azt a háztetőkről kiáltsátok ki! 28 Ne féljetek az emberektől, mert ők csak a testeteket képesek megölni, a lelketeket nem! Istent tiszteljétek és féljétek, aki mind a testet, mind a lelket el tudja pusztítani a gyehennában! 29 Gondoljátok meg, két veréb ára egy fillér[a], mégsem pusztulhat el közülük egy sem Mennyei Atyátok tudta nélkül! 30 Ő még a hajszálaitokat is számon tartja, 31 tehát ne féljetek: ti sok-sok verébnél értékesebbek vagytok!”
Ki tartozik Jézushoz?(B)
32 „Aki az emberek előtt vállalja, hogy hozzám tartozik, azt én is vállalom Mennyei Atyám előtt. 33 Aki azonban nem vállal engem az emberek előtt, arról én is azt fogom mondani Mennyei Atyám előtt, hogy semmi köze hozzám.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center