Book of Common Prayer

Dávidé.

A rékábiak hűsége

35 Az Örökkévaló szava érkezett hozzám Jójákimnak, Júda királyának, Jósiás fiának uralkodása idején: ² „Jeremiás, menj a rékábiak^[a] családjához, szólj nekik, és hívd őket az Örökkévaló házának egyik szobájába! Ott ültesd le, és kínáld meg őket borral!”

³ El is mentem Jaazanjához^[b], aki Jirmejá fia, aki Habaccinjá fia volt, majd vele, a testvéreivel és összes fiaival — a rékábiak egész nemzetségével — együtt ⁴ fölmentünk az Örökkévaló házába. Behívtam őket Hánán, (Igdalja fia) tanítványainak a szobájába. Hánán az Isten embere volt. Ez a szoba a vezetők szobája mellett, és Maaszéjának, Sallum fiának, az ajtóőrnek szobája fölött helyezkedett el. ⁵ Leültettem a rékábiakat és borral kínáltam őket. Boroskancsókat meg poharakat tettem eléjük, és biztattam őket: „Igyatok bort!”

⁶ Ők azonban nem nyúltak hozzá, hanem azt mondták: „Mi soha nem iszunk bort! Jónádáb, Rékáb fia, aki az egyik ősapánk volt, azt parancsolta a fiainak és azok utódainak, hogy soha ne igyanak bort. ⁷ Azt is meghagyta, hogy soha ne építsünk magunknak házakat, ne folytassunk földművelést: ne vessünk, se szőlőt ne ültessünk, se földet ne vegyünk. Megparancsolta, hogy mindig sátorokban lakjunk, és úgy éljünk ezen a földön, mint vándorló nomádok, hogy hosszú ideig megmaradjunk.

⁸ Mi pedig mindenben engedelmeskedtünk ősünk, Jónádáb, Rékáb fia szavának. Ezért sohasem iszunk bort — de a feleségeink és gyermekeink sem. ⁹ Nem építünk házakat, nincsenek sem szántóföldjeink, sem szőlőink, és ¹⁰ mindig sátorban lakunk. Mindent úgy tettünk, ahogy ősünk, Jónádáb parancsolta. ¹¹ Most is csak ideiglenesen lakunk Jeruzsálemben. Amikor Nebukadneccar, Babilónia királya megtámadta országunkat, úgy határoztunk, hogy átmenetileg beköltözünk a városba az ellenség, a babilóniai és az arám seregek elől.”

¹² Ekkor az Örökkévaló ismét szólt Jeremiáshoz: ¹³ „Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Menj, és mondd Júda népének és Jeruzsálem lakosainak: Miért nem fogadjátok el a figyelmeztetést, miért nem engedelmeskedtek nekem? — kérdezi az Örökkévaló. —

¹⁴ Jónádáb, Rékáb fia megparancsolta a fiainak, hogy soha ne igyanak bort. Azok pedig, és utódaik is engedelmeskedtek Jónádáb szavának, és valóban nem isznak bort mind a mai napig. Bár én vagyok az Örökkévaló, és szóltam hozzátok újra meg újra, ti mégsem hallgattatok a szavamra, és nem engedelmeskedtetek! ¹⁵ Elküldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében és kitartóan küldtem őket, hogy figyelmeztesselek benneteket: »Változtassátok meg gonosz életmódotokat, jobbítsátok meg tetteiteket, ne imádjatok és ne szolgáljatok más isteneket, hogy lakhassatok azon a földön, amelyet őseiteknek és nektek adtam.« De nem hallgattatok szavamra, és nem engedelmeskedtetek. ¹⁶ Lám, Jónádábnak, Rékáb fiának a leszármazottjai szót fogadtak ősapjuk parancsának, de ez a nép nem hallgatott a szavamra, és nem engedelmeskedett.

¹⁷ Ezért azt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: Nézzétek! Rázúdítom Júdára és Jeruzsálem összes lakosaira mindazt a veszedelmet, amellyel már korábban megfenyegettem őket. Így bánok velük, mivel szóltam hozzájuk, de nem hallgattak rám, hívtam őket, de nem feleltek.”

¹⁸ Azután ezt mondta Jeremiás a rékábiaknak: Ezt üzeni nektek az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Mivel engedelmeskedtetek ősapátok, Jónádáb parancsának, megtartottátok rendelkezéseit, és aszerint éltetek, ¹⁹ ezért soha nem halnak ki Jónádábnak, Rékáb fiának a leszármazottjai: mindig lesz közöttük, aki előttem álljon.”

²⁷ Tehát ti együttesen a Krisztus „Testét” alkotjátok. Egyenként pedig ennek a „Testnek” a tagjai vagytok, és mindegyikőtöknek megvan a maga helye és feladata ebben a „Testben”. ²⁸ Ennek megfelelően Isten elhelyezett és beépített az Eklézsiába először apostolokat, másodszor prófétákat, harmadszor tanítókat. Azután még sokakat: vannak, akik Isten csodatévő erejével szolgálnak, mások a gyógyítás ajándékait kapták, megint mások segítik a többieket, vagy a vezetés ajándékával szolgálnak, vagy a nyelveken szólás különféle fajtáival.

²⁹ De nem mindannyian apostolok, nem mind próféták, nem mind tanítók — igaz? Nem kapták mind a csodatevő erő ajándékát, ³⁰ nem mindenkiben működnek a gyógyítás ajándékai vagy a nyelveken szólás ajándékának különböző fajtái. Nem mind kapták a nyelvek magyarázatának ajándékát.

³¹ Kívánjátok a Szent Szellem legértékesebb ajándékait!

Most pedig megmutatom nektek a legkiválóbb utat, az isteni szeretet útját.

Az isteni szeretet

13 Ha képes vagyok emberek vagy angyalok nyelvén beszélni, de isteni szeretet nincs bennem, olyan leszek, mint egy zajos cintányér, vagy egy zörgő cimbalom. ² Ha megkaptam a prófétálás ajándékát, ha ismerek minden titkos igazságot, ha minden tudás a birtokomban is van, ha olyan erős hitem van, hogy hegyeket is elmozdítok vele, de nincs bennem isteni szeretet, semmi vagyok! ³ Ha minden vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy tűzben égjen el, de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele.

Sok az aratnivaló, de kevés az arató

³⁵ Jézus bejárta az összes várost és falut, tanított a zsinagógákban, és hirdette az Isten Királyságáról szóló örömüzenetet. Meggyógyított minden betegséget és erőtlenséget. ³⁶ Amikor látta, milyen sokan összegyűltek, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak: mint a pásztor nélküli juhnyáj. ³⁷ Ekkor a tanítványaihoz fordult: „Látjátok, milyen sok a gabona, de milyen kevés az arató! ³⁸ Imádkozzatok hát, és kérjétek az Aratás Urát: küldjön még több aratót, hogy learassák a gabonáját!”

A tizenkét apostol kiküldése^(A)

10 Jézus magához hívta tizenkét tanítványát, és felhatalmazta őket, hogy kiűzzék a gonosz szellemeket, és meggyógyítsanak minden betegséget és erőtlenséget. ² Ez a tizenkét apostol neve: