Book of Common Prayer
„A Templomba felvezető ének.”
120 Mikor körülvettek a bajok és veszedelmek,
az Örökkévalóhoz kiáltottam segítségért,
és ő válaszolt nekem!
2 Kérlek, Örökkévaló,
mentsd meg lelkemet azoktól,
akiknek szája hazugságot mond,
és nyelve alatt hamisság lakik!
3 Ti hazug nyelvűek!
Mit fogtok elérni hamisságaitokkal?
Mit kaptok ezért?
4 A harcosok hegyes nyilait!
Bizony, izzó parazsat kaptok büntetésül!
5 Jaj, nekem, hogy közöttük kell élnem,
mintha Mesekben laknék,
vagy Kédár[a] sátrai között!
6 Milyen régóta élek azok között,
akik gyűlölik a békességet!
7 Én ugyan mindig a békességre törekszem,
de ők folyton harcolni akarnak.
„A Templomba felvezető ének.”
121 Felnézek a hegyekre:
vajon honnan jön számomra segítség?
2 Az Örökkévaló küld nekem segítséget,
a Menny és Föld Teremtője!
3 Nem hagyja, hogy lábad elcsússzon,
szüntelen virraszt fölötted, nem alszik el!
4 Bizony, ő vigyáz Izráelre,
nem szunnyad, nem alszik el!
5 Az Örökkévaló vigyáz rád,
ő védelmez téged jobb felől,
6 hogy ne ártson neked
sem nappal a nap, sem éjjel a hold.
7 Megőriz téged az Örökkévaló minden bajtól,
bizony, megőrzi lelkedet!
8 Az Örökkévaló őriz téged,
mikor elindulsz, és mikor hazatérsz,
ő véd most és ezentúl örökké.
„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”
122 Hogy megörvendtem, mikor mondták:
menjünk fel az Örökkévaló Templomába!
2 S most kapuidhoz érkeztünk,
Jeruzsálem!
3 Ó Jeruzsálem, te szépen épült város!
Milyen jó rendben illenek össze házaid!
4 A város, ahová feljönnek mind a törzsek,
az Örökkévaló nemzetségei
mert így rendelte Izráelnek,
hogy együtt tiszteljük nevét!
5 A város, ahol a bírói székek állnak,
Dávid családjának trónjai!
6 Imádkozzatok Jeruzsálem békességéért!
Akik szeretnek téged, Jeruzsálem,
békét és nyugalmat találjanak benned!
7 Békesség legyen falaid között,
és virágozzanak palotáid!
8 Testvéreimért és barátaimért imádkozom:
Az Örökkévaló adjon békességet neked!
9 Istenünk, az Örökkévaló Templomáért kívánom:
Áldjon meg az Örökkévaló minden jóval, Jeruzsálem!
„A Templomba felvezető ének.”
123 Felnézek rád, Uram,
aki a Mennyben ülsz trónodon!
2 Ahogy a szolgák néznek uruk kezére,
s a szolgáló leányok figyelik úrnőjük kezét,
úgy nézünk kezedre, Örökkévaló, reménykedve,
mikor könyörülsz már rajtunk!
3 Örökkévaló, könyörülj meg rajtunk, könyörülj,
mert elborít bennünket a megaláztatás!
4 Szüntelen gyaláznak a büszkék,
és gúnyolnak a gőgösek!
„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”
124 Ha nem az Örökkévaló állt volna mellénk,
mondd ezt velem együtt, Izráel,
2 Ha nem az Örökkévaló állt volna mellénk,
mikor ránk támadtak ellenségeink,
3 akkor élve faltak volna fel minket,
mikor haragjuk tüze fellobbant,
4 akkor elsodortak volna minket,
mint a sebes áradat,
átcsaptak volna fejünk felett!
5 Bizony, büszke ellenségeink áradata
átcsapott volna fejünk felett!
6 Áldott legyen az Örökkévaló, aki nem engedte,
hogy zsákmányul essünk ellenségeinknek,
hogy fogaik közé kerüljünk!
7 Lelkünk kimenekült, mint a madár a csapdából!
Összetört a csapda, és mi megszabadultunk!
8 Segítséget küldött nekünk az Örökkévaló,
aki a Mennyet és a Földet teremtette!
„A Templomba felvezető ének.”
125 Akik az Örökkévalóban bíznak,
olyanok, mint a Sion hegye:
nem inognak soha,
megmaradnak örökké.
2 Ahogy Jeruzsálemet hegyek veszik körül,
védő karjával az Örökkévaló úgy veszi népét körül,
most és mindörökké.
3 A gonoszok uralma
nem tarthat örökké az igazak földjén,
nehogy még az igazak is
rosszra nyújtsák ki kezüket.
4 Örökkévaló, jóságoddal fordulj a jókhoz,
az igazszívűekhez!
5 Akik pedig görbe utakon járnak,
az Örökkévaló büntesse meg őket
a gonoszokkal együtt!
Békesség legyen Izráelen!
„A Templomba felvezető ének.”
126 Mikor az Örökkévaló visszahozta
a foglyokat a száműzetésből Sionba,
azt hittük, álmodunk!
2 Lelkünk megtelt vidámsággal,
nyelvünk öröménekkel.
Azt mondták a népek:
„Hatalmas dolgokat tett Izráellel az Örökkévaló!”
3 Bizony, hatalmas dolgokat tett velünk az Örökkévaló,
ezért örvendezünk!
4 Örökkévaló, fordítsd jóra sorsunkat,
ahogy zápor után a kiszáradt medrek
ismét megáradnak!
5 Akik sírva vetik a magot,
örvendezve arassanak!
6 Aki sírva viszi vetőmagját a földjére,
ujjongással hozza be kévéit[b] a mezőről!
„A Templomba felvezető ének, Salamoné.”
127 Ha az Örökkévaló nem építi a házat,
hiába dolgoznak rajta építői!
Ha az Örökkévaló nem védelmezi a várost,
hiába virraszt a falon az őr!
2 Hiába dolgozol kora reggeltől késő estig,
hogy küszködve megkeresd kenyered!
Még álmukban is gondoskodik az Örökkévaló
azokról, akiket szeret!
3 Gyermekeid az Örökkévalótól kapott örökséged,
jutalom kezéből, kerted gyümölcse.
4 Fiatalságod idején született fiaid:
éles nyilak a harcos kezében.
5 Áldott, akinek ilyen nyilai vannak!
Bizony, legyőzik ellenségeiket,
ha megütköznek velük a város kapujában![c]
Jósiás, Júda királya(A)
22 Jósiás nyolc éves volt, amikor királyságra lépett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jejdídának hívták, aki Adájá leánya volt, Bockatból. 2 Jósiás azt tette, amit az Örökkévaló helyesnek tart, és minden tekintetben azon az úton járt, amelyen őse, Dávid király — s arról nem tért le sem jobbra, sem balra.
Jósiás elrendeli a Templom kijavítását(B)
3 Uralkodásának tizennyolcadik évében elküldte Sáfánt (aki Acaljáhú fia, Mesullám unokája volt), a titkárát az Örökkévaló Templomába: 4 „Menj Hilkijjá főpaphoz, és mondd meg neki, hogy számolja meg az összegyűlt pénzadományokat, amelyeket a nép hozott be az Örökkévaló Templomába, és amit az ajtóőrök gyűjtöttek össze. 5-6 Adják ezt a pénzt az Örökkévaló háza javítását vezető felügyelőknek, akik ebből fizessék a javításokat végző mesterembereket: az ácsokat és a kőműveseket. Ebből vásárolják meg a javításhoz szükséges anyagokat is: a gerendákat és a faragott köveket. 7 Mivel a mesteremberek hűségesek és megbízhatók, nem kell őket elszámoltatni a kapott pénzzel.”
Megtalálják a Törvény Könyvét
8 Egy napon Hilkijjá, a főpap szólt Sáfánnak, a király titkárának: „Megtaláltam a Törvény Könyvét[a] az Örökkévaló házában!” Átadta neki a könyvtekercset, Sáfán pedig elolvasta.
9 Majd pedig jelentette a királynak: „Szolgáid kihozták az összegyűlt pénzadományokat az Örökkévaló házából, és a munkások felügyelőinek adták.” 10 Azután hozzátette: „Hilkijjá főpap ezt a könyvtekercset adta nekem” — majd felolvasott belőle a királynak.
11 Amikor Jósiás király meghallotta a Törvény igéit, megszaggatta ruháit.[b] 12 Azután ezt parancsolta Hilkijjá főpapnak és Ahikámnak, Sáfán fiának meg Akbórnak, Mikájá fiának meg Sáfánnak, a titkárának és Aszájának, a király szolgájának: 13 „Menjetek, és kérjetek tanácsot az Örökkévalótól számomra, a nép számára és egész Júda számára! Kérdezzétek meg, mit jelentenek ránk nézve ezek az igék, amelyek a megtalált könyvtekercsben vannak! Ezt tegyétek, mert súlyos az Örökkévaló haragja, amely föltámadt ellenünk! Bizony megharagudott ránk, mivel őseink nem engedelmeskedtek az igéknek, és nem aszerint éltek és cselekedtek, ahogyan az meg van írva ebben a könyvtekercsben.”
Hatalom és védelem alatt élni
2 Dicsérlek benneteket, hogy minden dologban emlékeztek rám, és hűségesen követitek mindazt, amire tanítottalak benneteket.
Az Új Szövetség megerősítése
17 A következő dologban, amelyben most rendelkezem, nem tudlak benneteket megdicsérni. Mert amikor összejöttök, annak több a kára, mint a haszna! 18 Először is, úgy hallom, hogy amikor a helyi gyülekezetben összejöttök, akkor is csoportokra váltok szét. Azt hiszem, ez valóban így is van. 19 Az ugyanis elkerülhetetlen, hogy különböző szakadások történjenek közöttetek, hiszen így válik mindenki előtt nyilvánvalóvá, hogy kik azok, akik ezt a próbát kiállták.
20 Amikor tehát összegyűltök, valójában nem is az Úrvacsorában[a] vesztek részt, 21 hiszen, amikor leültök enni, mindegyikőtök a saját ételét eszi, amelyet otthonról hozott. Így azután az egyik éhes marad, a másik pedig lerészegedik. 22 Hát nincs saját otthonotok, hogy ott egyetek és igyatok? Ennyire lebecsülitek Isten gyülekezetét, és meg akarjátok szégyeníteni a szegényeket? Mit mondjak erre? Megdicsérjelek benneteket? Ezért biztosan nem!
Jézus meggyógyít egy béna férfit(A)
9 Ezután Jézus beszállt egy bárkába, átkelt a tavon, és a saját városába ment. 2 Ott néhányan egy béna férfit vittek hozzá hordágyon. Jézus látta azoknak a hitét, akik hordozták a beteget, ezért odafordult a bénához: „Bízzál fiam, a bűneid meg vannak bocsátva!”
3 Ezt hallotta néhány törvénytanító is, akik egymás között így tanakodtak: „Ez az ember Istent gyalázza!”
4 Mivel Jézus tudta, hogy mit gondolnak, ezt mondta nekik: „Miért gondoltok ilyen rosszat? 5 Mi könnyebb? Azt mondani, hogy meg vannak bocsátva a bűneid, vagy azt, kelj fel, és menj el? 6 Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.” Ekkor a beteghez fordulva így szólt: „Kelj fel, fogd a hordágyat, és menj haza!” 7 Ekkor a férfi felkelt, és hazament. 8 Amikor látta ezt az összegyűlt sokaság, félelem és csodálat töltötte el őket, és dicsőítették Istent, aki ilyen nagy hatalmat adott az embernek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center