Book of Common Prayer
106 Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert ő jó!
Mert hűséges szeretete örökké kísér!
2 Ki mondhatná el, milyen hatalmas az Örökkévaló?
Ki lenne képes méltón dicsérni őt?
3 Milyen boldog és áldott,
aki mindig igazságosan és helyesen cselekszik!
4 Örökkévaló, gondolj rám,
mikor népeden könyörülsz!
Számíts közéjük, mikor megmented őket!
5 Hadd örüljek, mikor választottaidat megáldod,
hadd vegyek részt néped örömében,
hadd dicsérjelek velük együtt!
6 Bizony, vétkeztünk mi is, akárcsak őseink,
bűnösök vagyunk, gonoszul cselekedtünk!
7 Őseink Egyiptomban nem becsülték meg az Örökkévaló csodáit,
nem törődtek bőséges kegyelmével,
lázadtak ellene a Vörös-tengernél.
8 Ő mégis megszabadította népét saját nevéért,
hogy nagy hatalmát megmutassa.
9 Ráparancsolt a Vörös-tengerre,
és az kiszáradt,
átvezette népét a mély tengerfenéken,
mintha sivatag lett volna.
10 Kimentette őket gyűlölőik kezéből,
megváltotta őket ellenségeiktől.
11 Üldözőiket pedig elborította a tenger,
egy sem menekült meg.
12 Akkor aztán hittek az Örökkévaló szavának,
és énekkel dicsérték őt.
13 De hamar elfelejtették az Örökkévaló tetteit,
és kételkedtek terveiben.
14 Kívánságaik uralkodtak rajtuk a pusztában,
próbára tették az Örökkévaló türelmét a sivatagban.
15 Ő pedig megadta nekik, amit kértek,
de küldött rájuk pusztító betegséget.
16 Fellázadtak Mózes ellen a táborban,
és Áron, az Örökkévaló szentje ellen.
17 Akkor megnyílt a föld, és elnyelte Dátánt,
elborította Abirám csoportját.
18 Tűz égette el őket,
megemésztette a lázadókat.
19 Majd aranyból bálványt emeltek a Hórebnél,
és imádták a bika szobrát!
20 Felcserélték Isten dicsőségét
a füvet legelő bika szobrával!
21 Elfelejtették Istenüket, Szabadítójukat,
aki hatalmas dolgokat tett értük Egyiptomban,
22 csodákat Hám földjén,
és félelmetes dolgokat a Vörös-tengernél!
23 El akarta pusztítani őket,
de Mózes, Isten választottja, megállította,
lecsendesítette Isten pusztító haragját!
24 Nem akartak bemenni a kívánatos földre,
mert nem bíztak Isten ígéretében.
25 Sátraikban zúgolódtak és panaszkodtak,
az Örökkévaló szavára pedig nem figyeltek.
26 Végül az Örökkévaló megesküdött,
hogy mindnyájan a pusztában halnak meg,
27 utódaikat pedig elűzi a népek közé,
szétszórja őket a Föld országaiba.
28 Majd Baál-Peór bálványát imádták,
és a bálványoknak áldozott ételekből ettek.
29 Felbosszantották tetteikkel az Örökkévalót,
ő pedig csapásokkal sújtotta őket.
30 Akkor felállt Fineás, végrehajtotta az ítéletet,
és megszűnt a csapás.[a]
31 Tetszett ez Istennek,
emlékezik Fineásra és tettére mindörökre!
32 Megharagították az Örökkévalót Meribá vizeinél is,
még Mózes is bajba keveredett miattuk.
33 Felbosszantották és elkeserítették Mózest,
aki meggondolatlanul szólt.
34 Nem pusztították ki az idegen népeket arról a földről,
az Örökkévaló parancsa szerint,
35 hanem összekeveredtek velük,
és követték gonosz tetteiket.
36 Azok bálványait imádták,
és csapdába estek miattuk.
37 Feláldozták saját fiaikat és leányaikat is
a démonoknak!
38 Ártatlanok vérét ontották:
gyermekeiket megölték,
a kánaáni bálványoknak áldozták fel őket!
Így tették országuk földjét fertőzötté.
39 Bűneikkel magukat is beszennyezték,
hűtlenek lettek Istenükhöz,
mint a házasságtörő feleség!
40 Ezért megharagudott népére az Örökkévaló,
és örökségét eldobta magától.
41 Saját népét idegenek kezébe adta,
hogy gyűlölőik uralkodjanak rajtuk.
42 Elnyomták őket ellenségeik,
és megalázták őket.
43 De újra meg újra megszabadította népét
az Örökkévaló ellenségeiktől,
ők mégis lázadoztak ellene.
Saját fejük után mentek,
ismét bűneikbe süllyedtek.
44 Ha bajba kerültek,
mégis az Örökkévalóhoz kiáltottak segítségért,
ő pedig meghallgatta kérésüket,
45 mert Szövetséget kötött velük,
s ezt ő soha nem felejti el!
Ezért újra meg újra könyörült rajtuk,
s hozzájuk fordult hűséges szeretetével.
46 Még azokat is jóindulatúvá tette irántuk,
akik fogságba vitték Izráel népét.
47 Ó, Istenünk, Örökkévaló, szabadíts meg,
gyűjts össze, és ments ki minket a népek közül,
hadd dicsérjük szent neved,
hadd dicsekedjünk dicséreteddel!
48 Áldott legyen az Örökkévaló, Izráel Istene
öröktől fogva mindörökké!
Mondja az egész nép: Ámen!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Manassé, Júda királya(A)
21 Manassé tizenkét éves korában lépett trónra, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hefcibáhnak hívták.
2 Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló gonosznak tart. Azoknak a népeknek az utálatos és szörnyű szokásait követte, akiket az Örökkévaló kiűzött Izráel népe elől. 3 Manassé újra felépítette azokat a magaslatokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt. Oltárokat emelt a Baálok tiszteletére, Asera-oszlopot állított fel, mint Aháb, Izráel királya. Manassé tisztelte és imádta az ég csillagainak seregeit is. 4 Még az Örökkévaló Templomában is oltárokat állított fel az idegen istenek tiszteletére! Abban a Templomban, amelyről az Örökkévaló azt mondta: „Nevemet oda fogom helyezni, Jeruzsálembe.” 5 Manassé az Örökkévaló Templomának mindkét udvarában oltárokat épített az ég seregeinek a tiszteletére. 6 Átvitte a saját fiát a tűzön.[a] Sokféle okkult dolgot gyakorolt: varázslást, és jelmagyarázást űzött, ezenkívül médiumokkal és halottidézőkkel is tanácskozott.
Nagyon sok gonosz dolgot tett, amellyel haragra ingerelte az Örökkévalót. 7 Manassé készíttetett egy bálványszobrot Aserának, amelyet a Templomban állított fel. Abban a házban, amelyről az Örökkévaló azt mondta Dávidnak és a fiának, Salamonnak: „Ebbe a házba, és Jeruzsálembe, amelyet én választottam ki Izráel törzsei közül, ide helyezem a nevemet örökre. 8 Többé nem mozdítom ki Izráelt erről a földről, amelyet atyáiknak adtam. De mindez csak akkor lesz így, ha engedelmeskednek az egész Törvénynek, mindannak, amit szolgám, Mózes parancsolt nekik.”
9 De a nép nem engedelmeskedett, mert Manassé rossz irányba vezette Júda és Jeruzsálem lakóit, súlyosabb gonoszságokat követtek el, mint azok a kánaáni népek, amelyeket az Örökkévaló kipusztított Izráel népe elől.
10 Az Örökkévaló ezt mondta szolgái, a próféták által: 11 „Manassé, Júda királya utálatos dolgokat tett, és gonoszabbul cselekedett, mint az emóriak, akik előtte éltek. Sőt, egész Júda népét a bálványimádás bűnébe vezette! 12 Emiatt — mondta az Örökkévaló, Izráel Istene — hamarosan olyan csapásokkal verem meg Jeruzsálemet és Júdát, hogy még annak is belecsendül a füle, aki csak a hírét hallja! 13 Úgy fogok bánni Jeruzsálemmel is, mint Samáriával: úgy megbüntetem, mint Aháb király családját. Bizony, Jeruzsálemmel is úgy bánok, mint ahogy valaki egy tálat tisztára törül, és fölfordítva letesz.
14 Marad ugyan még ezután is egy kicsiny maradéka népemnek, de még tőlük is elfordítom arcomat, s nem törődöm velük! Kiszolgáltatom népemet ellenségeiknek, és így összes gyűlölőiknek a prédájává és a zsákmányává lesznek! 15 Igen, így bánok velük, mert azt cselekedték, amit gyűlölök, és folyton csak haragra ingereltek engem, attól a naptól kezdve, amelyen őseik kijöttek Egyiptomból, egészen mostanáig!”
16 Manassé király nagyon sok ártatlan embert megöletett — szinte vérrel mocskolta be egész Jeruzsálemet, egyik végétől a másikig. Ezzel még csak tetézte súlyos bűnét, amellyel egész Júda népét bűnbe vezette, s így mind azt tették, amit az Örökkévaló gyűlöl.
17 Manassé egyéb dolgait, bűneit és összes tettét feljegyezték a Júda királyainak történetéről szóló könyvben. 18 Azután meghalt Manassé, mint ősei is, és eltemették háza kertjében, vagyis az „Uzza kertjében”. Utána fia, Ámón követte a trónon.
14 Ezért kedveseim, mindenképpen kerüljétek a bálványimádást! 15 Úgy szólok hozzátok, mint értelmes emberekhez, gondoljátok meg jól, amit mondok! 16 Az „áldás-pohár”,[a] amelynél áldást mondunk, vajon nem azt jelenti-e, hogy közösségben vagyunk Krisztus vérével, vagyis a halálával? A kenyér pedig, amelyből együtt eszünk, vajon nem azt jelenti-e, hogy közösségben vagyunk a Krisztus „Testével”? 17 Csak egyetlen kenyér van, mi pedig sokan vagyunk. Mégis egyetlen „Testet” alkotunk sokan, mert valamennyien abból az egyetlen kenyérből veszünk egy-egy darabot.
18 Gondoljatok csak Izráel népére! Amikor ők az áldozati állatok húsából esznek,[b] közösségben vannak az áldozati oltárral, igaz? 19 Ezzel azonban egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy a hamis isteneknek és a bálványoknak áldozott hús valami fontos dolog lenne. Azt sem gondolom, hogy maguk a bálványok fontosak lennének. 20 Dehogyis! Azt mondom, hogy amit az emberek a bálványoknak áldoznak, azt valójában gonosz szellemeknek adják, és nem Istennek. Én azonban nem akarom, hogy a gonosz szellemekkel legyetek közösségben! 21 Nem tehetitek meg, hogy az Úr poharából is isztok, meg a gonosz szellemek poharából is. Nem ehettek az Úr asztalának ételéből is, meg a gonosz szellemek asztalának ételéből is. 22 Vagy magunkra akarjuk haragítani az Urat?[c] Talán erősebbek vagyunk nála?
Isten dicsőségére élj a szabadságoddal!
23 „Semmi sem tilos a számomra” — mondjátok. Ez igaz, de nem minden válik a javatokra — válaszolom erre. Igen, mindent szabad, de nem minden szolgálja a többiek javát és épülését! 24 Ne a saját érdekeiteket tartsátok szem előtt! Inkább egymásnak segítsetek, és a másik javát keressétek!
25 Mindenfajta húst megehettek, amelyet a boltokban árulnak. Ne kérdezzétek, honnan származik! Nyugodtan megehetitek, nem kell aggódnotok, 26 mert „az Úré az egész Föld és minden, ami rajta van”.[d]
27 Ha tehát egy hitetlen ember vendégségbe hív benneteket, és el akartok hozzá menni, mindent megehettek, amivel megkínál. Ne kérdezzétek, honnan származik, és ne aggódjatok amiatt, hogy szabad-e megennetek. 28 Ha viszont valaki azt mondja a vendégségben: „Ezt az ételt valamilyen bálványnak, vagyis hamis istennek áldozták” — akkor ne egyetek belőle! Miért? Hogy ne okozzatok kárt annak a hitében, aki figyelmeztetett erre. Hiszen az az ember úgy gondolhatja, hogy az ilyen ételt nem szabad megenni. 29 Nem arról beszélek, hogy te mit tartasz jónak, vagy rossznak, hanem arról, hogy az a másik ember rossznak tartja, ha te megeszed az ilyen ételt. Csak emiatt mondom, hogy ne edd meg, mert egyébként nem kellene törődni vele, hogy az a másik mit gondol. 30 Hiszen én mindig hálát adok Istennek, amikor eszem. Ha pedig hálaadással eszem valamit, akkor ne hibáztasson érte senki!
31 Tehát akár esztek, akár isztok, vagy bármit tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! 32 De ne tegyetek semmi olyat, ami akár a zsidókban, akár a nem zsidókban, akár Isten eklézsiájában megütközést kelt! 33 Én is erre törekszem. Mindenkinek igyekszem a tetszését megnyerni, és nem azzal törődöm, ami nekem, hanem azzal, ami másoknak jó. Mert azt akarom, hogy mindannyian üdvösségre jussanak.
11 Kövessétek tehát a példámat, ahogy én is követem Krisztust!
Kiűzi a gonosz szellemek seregét(A)
28 Amikor Jézus megérkezett a túlsó partra, Gadara[a] vidékére, két ember jött elé, akikben gonosz szellemek laktak. A sírbarlangokban tanyáztak, és olyan veszélyesek voltak, hogy senki sem járhatott miattuk azon az úton. 29 Így kiabáltak: „Mi közöd hozzánk, Isten Fia?! Azért jöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket?”
30 A távolban egy nagy disznókonda legelt. 31 A gonosz szellemek ekkor azt kérték Jézustól: „Ha kiűzöl minket, küldj azokba a disznókba!”
32 „Menjetek!” — válaszolta ő. Akkor a gonosz szellemek elhagyták azt a két embert, és bementek a disznókba. Azok pedig mind egy szálig lerohantak a meredek lejtőn, egyenesen a tóba, és belefulladtak a vízbe. 33 Ekkor a pásztorok, akik a disznókat őrizték, elfutottak a városba, és elmondtak mindent — azt is, ami a két megszállottal történt. 34 A város egész lakossága kiment, hogy Jézussal találkozzon. Amikor meglátták, kérték, hogy menjen el arról a vidékről.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center