Book of Common Prayer
33 Az Örökkévaló folyókat szárított ki, és forrásokat,
hogy helyükön csak kietlen pusztaság maradt,
34 termékeny földet változtatott szikes pusztává,
a rajta lakók gonoszsága miatt.
35 Máshol bővizű forrásokat fakasztott a száraz földön,
és tavakat árasztott a sivatagban.
36 Éhezőket telepített oda,
hogy városokat építsenek lakóhelyül,
37 megművelték a földet, szőlőt ültettek,
bőségesen arattak és szüreteltek.
38 Az Örökkévaló megáldotta és megsokasította őket,
s még barmaikat is megszaporította.
39 Majd elnyomás és csapások alatt görnyedeztek,
és számuk is megfogyatkozott.
40 Az Örökkévaló szégyent borított vezetőikre,
és úttalan utakon bolyongtak a pusztában.
41 Mégis felemelte az Örökkévaló
a szegényeket a nyomorból,
és családjaikat megsokasította, mint a juhnyájat.
42 Látják ezt az istenfélők, és örülnek,
látják a gonoszok is, de szájukat befogják.
43 Aki bölcs, gondolja meg ezeket,
hogy az Örökkévaló jóságát és hűségét megértse!
Dávid zsoltáréneke.
108 Kész a szívem, Istenem,
felkészült a szívem,
hogy énekkel és hangszerrel dicsérjelek!
Ébredj lelkem!
2 Ébredj fel lant és hárfa,
ébresszük fel a hajnalt!
3 Örökkévaló, dicsérlek téged a nemzetek előtt!
Dicséreted éneklem a népek között!
4 Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél,
hűséged a felhőkig ér!
5 Istenem, dicsőséged növekedjen
feljebb a Mennynél,
dicséreted borítsa be a Földet!
6 Istenünk, szabadíts meg minket karod erejével!
Hallgass meg engem,
hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz!
7 Isten így szólt szent helyén:
„Örömmel nektek adom örökségül
Sikem városát és Szukkót völgyét!
8 Gileád és Manassé az enyém lesz,
Efraim lesz a sisakom,
Júda meg királyi jogarom,
9 Moáb a mosdótálam,
amelyben lábamat mosom,
Edom a szolgám lesz,
és sarumat hordozza,
a filiszteusokat pedig legyőzöm,
és diadalkiáltás hangzik fölöttük.”
10-11 De most elhagytál bennünket, Istenem!
Nem jöttél seregünkkel a csatába.
Most ki vezet be engem az erős városba,
hogy elfoglaljam?
Ki vezet egészen Edomig?
12 Istenem, segíts meg bennünket
ellenségeinkkel szemben!
Hiszen az emberek segítsége
semmit sem ér!
13 Istennel mégis győzelmet aratunk,
mert ő tapossa földre ellenségeinket!
33 Igazak, örvendezzetek az Örökkévalóban!
Az igazszívűeknek való a dicséret!
2 Adjatok hálát az Örökkévalónak húros hangszerekkel,
dicsérjétek őt tízhúrú hárfával!
3 Énekeljetek neki új éneket,
játsszatok a hangszereken ügyesen,
és kiáltsatok hangosan!
4 Mert az Örökkévaló szava igaz,
minden tette hűségét bizonyítja.
5 Szereti az igazságosságot, az igaz ítéletet,
telve van az egész Föld hűséges szeretetével!
6 Az Örökkévaló teremtette szavával az egeket,
leheletével az égi seregeket.
7 Egy helyre gyűjtötte a tengereket,
raktáraiba a mélység vizeit.
8 Földi teremtények, tiszteljétek az Örökkévalót,
félje őt a Föld minden lakója!
9 Mert amit ő mondott, az megtörtént,
amit szavával létrehívott, az előállt.
10 Az Örökkévaló áthúzza a népek számításait,
meghiúsítja a nemzetek terveit.
11 De amit az Örökkévaló mond,
az örökre érvényes marad,
amit tervez, az megvalósul
minden nemzedékben.
12 Áldott és boldog az a nemzet,
amelynek az Örökkévaló az Istene,
a nép,
amelyet örökségül választott magának!
13 Az Örökkévaló lenéz a Mennyből,
jól látja az embereket.
14 Mennyei trónjáról figyeli
a Föld minden lakóját.
15 Hiszen ő teremtette mindnyájuk szívét,
jól érti minden dolgukat.
16 A királynak nem hatalmas serege szerez győzelmet,
a hőst sem nagy ereje menti meg.
17 Csalódik, aki lovakban bízik,
bármilyen erősek, mégsem mentenek meg!
18 De az Örökkévaló éberen vigyáz azokra,
akik tisztelik és félik őt,
akik hűséges szeretetében bíznak!
19 Bizony, megmenti a haláltól,
és jól tartja őket az éhség napjaiban is!
20 Lelkünk az Örökkévalót várja,
ő segít, és ő véd meg minket!
21 Benne van minden örömünk,
benne bízunk és remélünk!
22 Örökkévaló, légy hozzánk jóindulattal,
ahogy bízunk benned!
21 válaszul ezt mondja az Örökkévaló Szanhéribnek:
»Bizony Sion szűz leánya kicsúfol téged!
Jeruzsálem leánya kigúnyol téged![a]
22 De te, Asszíria királya, kit gúnyoltál ki?
Ki ellen szóltál olyan kevélyen?
Kit néztél le megvetéssel és büszke tekintettel?
Kit gyaláztál és káromoltál?
Izráel Szentjét!
Bizony, ellene vétkeztél!
23 Szolgáid által az Urat gyaláztad és káromoltad!«
Ezt mondtad: »Rengeteg harci szekeremmel
felmentem a hegyek tetejére,
még a Libanon csúcsára is!
Ledöntöttem a legmagasabb cédrusokat,
kivágtam a legszebb sudár fenyőket,
behatoltam a legsűrűbb erdőkbe,
a legtávolabbi zugokba!
24 Ha akartam, idegen földön is kutat ástam,
hogy vizet igyak belőle.
Ha akartam, lépteimmel kiszárítottam
Egyiptom minden folyóját!«
25 Az Örökkévaló pedig ezt mondja neked, Asszíria királya:
»Hát nem hallottad,
hogy mindezt én határoztam el réges-régen?
Nem tudtál róla,
hogy én terveztem ezeket az ősidőkben?
Most csak véghezvittem,
mert én akartam, hogy foglalj el erős városokat,
és romhalmazzá rombold váraikat.
26 Ezért, hogy védőik ereje elfogyott,
megrémültek tőled, szégyent vallottak,
s olyanok lettek, mint mezőn a gyenge fű,
mint háztetőn a gyom, mely hirtelen elszárad,
még kalászt sem hoz.
27 De én jól ismerlek téged, Asszíria királya!
Tudok róla, ha leülsz, vagy fölállsz;[b]
tudom, mikor indulsz vagy térsz vissza.
Látom, hogyan forralod haragod ellenem.
28 Ellenem tomboló haragod miatt,
és elbizakodott kevélységedért,
— mert hallottam minden szavad —
orrodba akasztom horgomat,
zablámat szájadba teszem,
és kényszerítelek, hogy visszatérj az úton,
amelyen jöttél.«”
29 Azután az Örökkévaló így folytatta: „Neked pedig, Ezékiás, megerősítésül jelt adok, hogy biztos legyél benne: én mondtam ezt neked!
Ebben az évben azt fogjátok aratni és enni, ami magától terem a gabonaföldön. A következő évben azt aratjátok majd, ami az idei aratáskor elhullott magvakból kikel. De a harmadik évben már szokás szerint szánthattok, vethettek, és arathatjátok majd a gabonát, sőt szőlőskerteket telepíthettek, és azok gyümölcsét eszitek. 30 Júda népének maradéka pedig, amely túlélte a város ostromát, ismét növekedni és szaporodni fog, mint a gyümölcsfa, amely gyökeret ereszt a földben, és bőséges termést hoz az ágain. 31 Mert e nép maradéka — Jeruzsálemből kiindulva — ismét benépesíti a földet. Akik megszabadultak, a Sion hegyéről rajzanak szét. Az Örökkévaló, a Seregek Ura féltékeny és erős szeretete[c] az, amely ezt véghezviszi.”
32 „Ezért hát az Örökkévaló ezt mondja Asszíria királyáról:
»Be nem teszi a lábát Jeruzsálembe!
Még egy nyílvesszőt sem lő a városra,
fegyvereit sem fordítja ellene,
meg sem ostromolja,
33 hanem visszatér országába
azon az úton, amelyen jött.
Nem jön be ebbe a városba
— mondja az Örökkévaló —
34 mert én megvédem és megmentem Jeruzsálemet önmagamért,
és szolgámért, Dávidért.«”
Az asszír sereg pusztulása
35 Ezután még azon az éjjelen az Örökkévaló angyala kijött, és 185 000 katonát megölt az asszírok táborában. Amikor másnap reggel a többiek felébredtek, megdöbbenve látták a megöltek holttesteit. 36 Szanhérib, Asszíria királya ezután seregével együtt visszatért Ninivébe, és ott is maradt.
Tanuljatok Izráel népének példájából!
10 Testvéreim, azt akarom, hogy tudjátok, mi történt őseinkkel, akiket Mózes vezetett. Ők mindannyian a felhő[a] alatt voltak, és gyalog mentek keresztül a tengeren. 2 Mind Mózes követői lettek,[b] amikor a felhő betakarta őket, és átkeltek a tengeren. 3 Mindannyian ugyanazt a természetfölötti eredetű ételt ették, 4 és ugyanazt a természetfölötti eredetű vizet itták. Ugyanis abból a szellemi kősziklából ittak, amely követte őket — az a kőszikla pedig Krisztus volt. 5 A nép túlnyomó többségében azonban Isten nem lelte kedvét, ezért azok sorra elhullottak a pusztai vándorlás alatt.
6 Ami velük történt, intő példa számunkra, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, mint ők! 7 Ne imádjatok hamis isteneket, mint ők! Ahogy az Írás mondja: „Leült a nép enni-inni, és fölkelt táncolni.”[c] 8 Szexuális bűnöket se kövessünk el, mint ahogyan közülük sokan, és emiatt egyetlen napon huszonhárom ezren pusztultak el. 9 Krisztus[d] türelmét se tegyük próbára, mint azok közül egyesek, akiket ezért kígyók pusztítottak el. 10 Ne elégedetlenkedjetek, mint közülük sokan, akiket ezért megölt a pusztító angyal.
11 Mindezek azért történtek, hogy tanuljunk a példájukból! Azért írták le, hogy figyelmeztessenek bennünket, akik ennek a korszaknak a végén élünk. 12 Azért aki azt gondolja, hogy ő biztosan áll, vigyázzon, nehogy elessen! 13 Eddig még csak olyan próbatétel ért benneteket, amely minden más embert is előbb-utóbb elér. Isten azonban hűséges, ezért nem fogja megengedni, hogy túl nehéz megpróbáltatásnak legyetek kitéve. Sőt, amikor a próbatétel kellős közepén vagytok, utat nyit nektek, hogy kiszabaduljatok belőle. Így ki fogjátok bírni a megpróbáltatást.
Te csak kövess engem!(A)
18 Amikor Jézus látta, milyen sokan gyűltek köré, szólt a tanítványainak, hogy evezzenek át a tó túlsó partjára. 19 Ekkor azonban egy törvénytanító lépett hozzá, és ezt mondta: „Mester, követni foglak téged, akárhová mész.”
20 Jézus így válaszolt: „A rókáknak van tanyájuk, az égi madaraknak is van fészkük, de az Emberfiának nincs hol lehajtania a fejét.”
21 Egyszer az egyik tanítványa azt kérte Jézustól: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek, és eltemessem apámat!”[a]
22 Jézus azonban így válaszolt: „Te csak kövess engem, és hagyd a halottakra, hogy temessék el a halottaikat!”
Jézus lecsendesíti a vihart(B)
23 Jézus beszállt egy bárkába, tanítványai pedig követték. 24 Miután eltávolodtak a parttól, hirtelen akkora vihar támadt, hogy a hullámok majdnem elborították a bárkát. Eközben Jézus aludt. 25 Tanítványai odamentek hozzá, és ezzel ébresztették fel: „Uram, ments meg bennünket! Mindjárt elmerülünk!”
26 Jézus így válaszolt: „Miért féltek, kishitűek?” Azután felállt, ráparancsolt a szélre és a tóra. Ekkor elállt a szél, elsimultak a hullámok, és nagy csend lett.
27 A tanítványok csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center