Book of Common Prayer
105 Adjatok hálát az Örökkévalónak!
Dicsérjétek nagy nevét,
hirdessétek a népeknek tetteit!
2 Énekeljetek neki, dicsérjétek őt!
Mondjátok el csodálatos tetteit!
3 Dicsekedjetek szent nevével!
Ti, akik keresitek az Örökkévalót,
teljes szívvel örvendezzetek neki!
4 Keressétek az Örökkévalót,
kívánjátok erejét,
törekedjetek jelenlétébe!
5 Emlékezzetek csodás tetteire,
emlékezzetek csodáira és ítéleteire,
amelyeket kihirdetett,
6 ó, Ábrahámnak, az Örökkévaló szolgájának utódai,
Jákób fiai, akiket Isten kiválasztott!
7 Az Örökkévaló a mi Istenünk,
határozatai az egész földön érvényesek.
8 Örökké megtartja Szövetségét,
nem felejti szavát soha,
amit ezer nemzedéknek ígért,
9 Szövetségét, amelyet Ábrahámmal kötött,
ígéretét, amelyre Izsáknak megesküdött.
10 Megerősítette, mint törvényt Jákóbnak,
akit Izráelnek nevezett,
és népével örök Szövetséget kötött:
11 „Neked adom Kánaán földjét örökségül,
ez lesz a te birtokod!”
12 Kicsiny volt akkor még Ábrahám családja,
mint jövevények vándoroltak azon a földön.
13 Helyről-helyre vonultak,
országról-országra bujdostak.
14 Nem engedte az Örökkévaló, hogy ártsanak nekik,
még királyokat is megbüntetett miattuk:
15 „Ne nyúljatok felkent szolgáimhoz,
prófétáimat ne bántsátok!”
16 Majd éhséget küldött az Örökkévaló a földre,
s minden kenyér elfogyott.
17 Elküldte előttük Józsefet,
akit eladtak rabszolgának,
18 lábait bilincsbe szorították,
őt magát vasra verték.
19 Mindaddig rabságban tartották,
amíg szava beteljesedett.
Az Örökkévaló szava próbára tette
és megtisztította Józsefet!
20 Akkor a király érte küldött és feloldotta,
a népek uralkodója kiszabadította börtönéből,
21 úrrá tette Józsefet országán,
gondviselővé egész Egyiptom felett.
22 József parancsolt a többi vezetőnek,
bölcsességre tanította Egyiptom véneit is.
23 Majd Izráel családja Egyiptomba költözött,
Jákób Hám[a] országában lakott.
24 Ott igen megszaporította őket az Örökkévaló,
erősebbek lettek ellenségeiknél.
25 Később az Örökkévaló elfordította
az egyiptomiak szívét,
gyűlölni kezdték Izráel népét,
és rosszul bántak velük.
26 Akkor elküldte szolgáját, Mózest, az Örökkévaló,
és vele Áront, akit kiválasztott.
27 Általuk vitte véghez jeleit
és csodáit Hám földjén:
28 Sűrű sötétséget küldött az Örökkévaló,
és sötét lett a földön,
de Egyiptom nem hallgatott rá.
29 Vérré változtatta vizüket,
és elpusztította a halakat,
30 békák nyüzsögtek mindenhol,
még a királyi palotában is.
31 Az Örökkévaló parancsára legyek
és szúnyogok lepték el országukat.
32 Eső helyett jégesőt zúdított rájuk,
és villámokat, mint lángoló tüzet,
33 szétverte szőlőiket és fügefáikat,
minden fát összetört határukban.
34 Parancsolt a sáskáknak,
és felhőkben jöttek, mint az áradat,
35 felfaltak minden zöldet az országban,
csupaszra rágtak minden növényt.
36 Végül az Örökkévaló lesújtott
minden elsőszülöttre Egyiptomban,
minden családban megölte
a legidősebb fiút.
37 Izráel népét pedig kivezette onnan,
kijöttek arany- és ezüstkincsekkel megrakottan,
és egy sem volt köztük gyenge, vagy beteg.
38 Örült Egyiptom, hogy végre elmentek,
mert félelem szállt rájuk Izráel miatt.
39 Az Örökkévaló felhővel óvta népét nappal,
és tűzoszloppal világított nekik éjszaka.
40 Fürjekkel táplálta őket,
mikor húst kértek tőle,
s mennyei kenyérrel etette népét.
41 Megnyitotta a kősziklát, és vizet fakasztott belőle,
ömlött a víz a sivatagban, mint bővizű folyó!
42 Megtartotta szent ígéretét, adott szavát,
beteljesítette, amit szolgájának, Ábrahámnak ígért:
43 kihozta választott népét Egyiptomból
öröménekkel és vigassággal.
44 Nekik adta más népek földjét,
örökölték a nemzetek munkájának gyümölcseit,
45 hogy népe megtartsa rendelkezéseit,
és kövesse tanítását.
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
28 Akkor a kormányzó odaállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek héber nyelven: „Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek a nagy király, Asszíria királya!
29 »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás becsapjon benneteket, mert ő úgysem tud megmenteni titeket a kezemből! 30 Ne higgyetek Ezékiásnak! Csak hiteget titeket, amikor azt mondja, hogy az Örökkévaló biztosan megszabadít benneteket, és ezt a várost nem adja Asszíria királyának a kezébe. 31 Ne hallgassatok rá! Inkább Asszíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni:
Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból, és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, s mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek és saját kutatok vizét ihatjátok. 32 Azután majd eljövök, és elviszlek titeket olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután élhettek, nem kell meghalnotok! Ott bővében lesztek minden jónak: gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér és szőlő földje, olívaolaj- és méztermő föld!
Ne hagyjátok magatokat becsapni! Ezékiás félrevezet azzal, hogy maga az Örökkévaló fog megszabadítani benneteket! 33 Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszíria királyának kezéből? 34 Hol vannak Hamát, Arpad, Szefarvaim, Héna és Ivva istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből? 35 Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét? Hogy képzelitek, hogy az Örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet a kezemből?«”
36 De a jeruzsálemi férfiak csendben maradtak, és semmit sem válaszoltak erre, mert Ezékiás megparancsolta, hogy senki se álljon szóba az ellenséggel. 37 Ezután Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónika-író visszatértek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában,[a] és átadták a kormányzó üzenetét.
Mi nem ragaszkodunk a jogainkhoz
9 Talán nem vagyok szabad ember? Nem vagyok apostol? Vajon nem láttam Urunkat, Jézust a saját szememmel? Vagy talán nem az én munkám eredménye az, hogy ti az Úrban vagytok? 2 Ha mások nem is fogadnak el apostolnak, nektek bizony, az vagyok! Ennek ti magatok vagytok a bizonyítékai!
3 Így védekezem azokkal szemben, akik megkérdőjelezik a szolgálatomat. Ezt válaszolom nekik: 4 Talán nincs jogunk hozzá, hogy elfogadjuk az ételt és italt, amivel megkínálnak? 5 Vagy nincs jogunk arra, hogy magunkkal vigyük hívő feleségünket, mint a többi apostolok, az Úr testvérei és Kéfás[a] teszik? 6 Csupán nekem és Barnabásnak kell a magunk kezével dolgoznunk, hogy megkeressük a magunk kenyerét? 7 Ugyan ki katonáskodik a maga költségén? Ki ültet szőlőt úgy, hogy nem eszik annak gyümölcséből? Vagy ki legelteti a nyájat úgy, hogy nem iszik a birkák tejéből?
8 Vajon amit mondok, csupán emberi vélemény? Vajon nem ugyanezt mondja a Mózesi Törvény is? 9 Ott ugyanis ez van megírva: „Ne kösd be a száját a nyomtató ökörnek!”[b] Talán Istennek csak az ökrökre van gondja? 10 Nem értünk parancsolta ezt? Bizony, értünk van megírva, hogy aki a földet műveli, azzal a reménységgel szánt, hogy ő is részt kap majd a termésből! Hasonlóképpen van megírva ugyanez arról a munkásról is, aki csépel. 11 Mi szellemi „magokat” vetettünk el köztetek. Vajon nagy dolog-e, ha úgy „aratunk”, hogy anyagi javakat kapunk tőletek cserébe? 12 Ha másoknak joguk van ehhez, nekünk sokkal inkább jogunk lenne rá! Csakhogy mi nem éltünk ezzel a jogunkkal, és nem fogadtunk el tőletek semmit. Inkább mindent eltűrünk, hogy ne akadályozzuk Krisztus örömhírének terjedését.
13 Nem tudjátok, hogy akik Jeruzsálemben a templomi szolgálatot végzik, onnan kapják az élelmüket is?! Akik az oltár körül szolgálnak, azok részt kapnak az oltárra vitt adományokból. 14 Ehhez hasonlóan rendelte az Úr is, hogy akik az örömhírt terjesztik, azok abból is éljenek meg.
15 Én azonban ezekkel a jogokkal nem éltem. Nem is azért írom mindezt, hogy engem is ti tartsatok el. Inkább meghalnék, mint hogy másoknak terhére legyek.
22 Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram! Hát nem a te nevedben prófétáltunk? Nem a te nevedben űztük ki a gonosz szellemeket? Nem a te nevedben tettünk sok csodát?« 23 Akkor világosan megmondom nekik: »Semmi közötök hozzám, sohasem ismertelek titeket! Menjetek előlem, ti törvényszegők!«”
A bölcs és az ostoba háza(A)
24 „Aki meghallgatja szavaimat, és meg is teszi, amit mondok, az olyan, mint a bölcs, aki a házát sziklára alapozta. 25 Esett az eső, jött az árvíz, fújt a szél, és nekitámadt a háznak, de az mégsem dőlt össze, mert sziklára építették.
26 Aki pedig hallgatja a szavaimat, de nem teszi meg, amit mondok, az olyan, mint az ostoba, aki homokra építette a házát. 27 Esett az eső, jött az árvíz, fújt a szél, és rázúdult a házra, az pedig teljesen romba dőlt.”
28 Mikor Jézus befejezte a beszédet, az egész tömeg csodálkozott a tanításán, 29 mert nem úgy tanította őket, mint a törvénytanítóik, hahanem úgy, mint akinek teljes hatalma van.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center