Book of Common Prayer
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
8 Ó, Urunk, Örökkévaló!
Az egész Földön nincs nevednél felségesebb,
az égnél is magasabbra emelted dicsőségedet!
2 Kisgyermekek és csecsemők szája dicsér:
hirdeti hatalmadat.
Énekükkel némítod el
bosszúszomjas ellenségeidet,
3 Nézem az eget, kezed munkáját,
a Holdat és a csillagokat, amelyeket teremtettél,
4 és csodálkozom: Micsoda a halandó,
hogy törődsz vele?
Kicsoda az ember fia,[a]
hogy egyáltalán észreveszed?
5 Hiszen olyanná tetted,[b]
hogy majdnem Istennel ér fel,
megkoronáztad méltósággal és dicsőséggel.
6 Úrrá tetted minden teremtményed fölött,
s mindent hatalma alá rendeltél.
7 Mind a juhokat, ökröket,
s az összes vadállatot,
8 az égi madarakat, a tenger halait,
s mindent, ami a tengerben nyüzsög.
9 Urunk, Örökkévaló!
Az egész Földön nincs nevednél felségesebb!
148 Dicsérjétek az Örökkévalót!
Dicsérjétek az Örökkévalót a Mennyben!
Dicsérjétek a magasságban!
2 Dicsérjétek őt, ti angyalok, mind!
Dicsérjétek őt seregei![a]
3 Dicsérd őt Nap és Hold!
Dicsérjétek ragyogó csillagok!
4 Dicsérje őt legmagasabb Menny!
Dicsérje még az ég feletti víz is!
5 Dicsérjék az Örökkévalót,
kinek parancsszava teremtette őket!
6 Mert örökre megerősítette őket,
és megszabta törvényeiket,
hogy pályájukról le ne térjenek!
7 Dicsérjétek az Örökkévalót, ti földi lények,
nagy tengeri állatok és az egész óceán!
8 Dicsérjétek őt ti is, kik parancsát teljesítitek:
tűz és jégeső, hó és köd, viharos szelek,
9 hegyek és dombok,
gyümölcsfák és cédrusok,
10 vadak és háziállatok,
négylábúak és repdeső madarak!
11 Dicsérjétek őt, földi királyok és nemzetek,
minden földi uralkodó és bíró,
12 fiúk és leányok,
idősek és gyerekek!
13 Dicsérjétek mind az Örökkévaló nevét,
mert csak ő méltó erre!
Dicsősége nagyobb, mint a Föld és az Ég!
14 Megnöveli népe hatalmát,
dicsérje hát, aki hűséges hozzá!
Dicsérje őt Izráel népe,
a nép, amely közel van szívéhez!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Isten maga szól Jóbhoz
38 Ezután az Örökkévaló válaszolt Jóbnak a forgószélből:
2 „Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?!
Ki beszél ilyen ostobán és tudatlanul?!
3 Készülj fel, mint igazi férfi,
én kérdezlek, te pedig válaszolj nekem!
4 Hol voltál, amikor a Földet megalapoztam?
Mondd meg, ha igazán bölcs vagy!
5 Tudod-e ki szabta meg méreteit?
Ki mérte meg, mekkora legyen?
6 Mire támaszkodnak a Föld oszlopai?
Ki helyezte el sarokkövét,
7 amikor együtt énekeltek a hajnal csillagai,
és az angyalok[a] örvendezve ünnepeltek?
Isten a Fia által szólt hozzánk
1 Régen a próféták által szólt Isten az őseinkhez. Sokszor és sokféleképpen megszólította őket. 2 Most, ezekben az utolsó napokban azonban a saját Fián keresztül szólt hozzánk, aki által teremtette a világot, és akinek mindent örökségül adott. 3 Isten láthatatlan lénye látható formában mutatkozik meg a Fiúban, aki Isten dicsőségét tükrözi vissza. Hatalmas szavával a Fiú tartja össze és kormányozza az egész világmindenséget. Ő az, aki megtisztított bennünket bűneinktől, s azután a Felséges Isten jobbja felől[a] leült a Mennyben. 4 Isten a Fiának sokkal magasabb rangot és nagyobb hatalmat adott, mint az angyaloknak, ezért a Fiú sokkal feljebb való az angyaloknál.
5 Isten soha egyetlen angyalnak sem mondott ilyet:
„Te vagy a fiam,
ma lettem az Édesapád!”,[b]
vagy ezt:
„Apja leszek,
ő meg a fiam lesz.”[c]
6 Viszont, amikor Isten behozza elsőszülött Fiát ebbe a világba, így szól róla:
„Imádva boruljanak a Fiú elé
Isten összes angyalai!”[d]
7 Az angyalokról pedig ezt mondja Isten:
8 A Fiúról viszont így beszél:
„Trónod, ó Isten, örökre megmarad,
igazságos ítéletek által uralkodsz királyságodban.
9 Szereted az igazságot,
és gyűlölöd a gonoszt,
ezért öntötte Isten, a te Istened
az öröm olaját fejedre,
s ezért emelt a társaid fölé.”[g]
10 Ezt is a Fiúról mondja:
„Kezdetben te alapoztad meg a Földet, Uram,
és a Menny is a kezed munkája.
11 Azok el fognak tűnni,
de te örökre megmaradsz.
Azok elhasználódnak, ahogy a ruhák elkopnak,
12 és összehajtod őket, mint a köpenyt.
Azokat újakra fogod cserélni,
mint az elkopott ruhákat,
de te mindig ugyanaz maradsz,
életed évei sohasem érnek véget.”[h]
13 Isten nem mondta ezt egyik angyalnak sem:
„Ülj mellém, a jobb oldalamra,
amíg ellenségeidet hatalmad alá kényszerítem!”[i]
14 Az angyalok mindannyian szellemi lények, akik Istent szolgálják. Isten küldi őket, hogy segítsenek azoknak, akik majd elnyerik az üdvösséget.
[a] Dávidé, abból az időből, amikor Abimeleknél keresett menedéket, és úgy viselkedett, mintha eszelős lett volna. Abimelek pedig elkergette Dávidot, aki el is ment.
34 Áldom az Örökkévalót jó időben, rossz időben,
én mindig őt dicsérem!
2 Az Örökkévalóval dicsekszem,
hallják meg ezt az alázatosak, és örüljenek!
3 Jöjjetek, dicsérjétek velem az Örökkévalót,
jöjjetek, dicsérjük együtt őt!
4 Nézzétek! Az Örökkévalóhoz futottam,
s ő meghallgatott engem,
minden félelmemtől megmentett.
5 Csak nézz az Örökkévalóra,
és tőle várj segítséget,
akkor arcod felderül,
soha nem kell félned!
6 Látjátok, ez a szegény is az Örökkévalóhoz kiáltott,
ő pedig kimentette minden bajból!
7 Mert az Örökkévaló angyala körülveszi azokat,
akik tisztelik és félik az Örökkévalót,
és megvédi őket.
8 Ízleljétek és lássátok meg,
hogy jó az Örökkévaló!
Bizony, boldog és áldott,
aki benne bízik!
9 Imádjátok az Örökkévalót, ti szentjei!
Mert akik őt félik és tisztelik,
nem szenvednek hiányt semmiben!
10 Még a fiatal oroszlánok is koplalnak és éheznek,
de akik az Örökkévalótól kérnek segítséget,
semmi jót nem nélkülöznek.
11 Jöjjetek, gyermekeim, hallgassatok rám,
megtanítlak benneteket tisztelni az Örökkévalót!
12 Szereted az életet,
sokáig akarsz boldogan élni?
13 Akkor őrizd meg nyelved a gonosztól,
és szádat a hazugságtól!
14 Messzire kerüld el, ami gonosz,
és tedd meg, ami jó!
Törekedj a békességre,
ne nyugodj, míg el nem éred!
15 Az Örökkévaló megvédi az igazakat,
s meghallja kiáltásukat.
16 De ellene fordul a gonoszoknak,
még emléküket is kiirtja a földről.
17 Aki az Örökkévalóhoz imádkozik,
azt ő meghallgatja,
és kimenti minden bajából.
18 Közel van a megtört szívűekhez,
és megmenti a reményvesztett lelkűeket.
19 Valóban, sok baj éri az igazakat,
de az Örökkévaló valamennyiből kimenti őket!
20 Megőrzi még a csontjaikat is,
egy se törik el közülük.
21 De a gonoszokat saját gonoszságuk öli meg,
az igazak ellenségei mind megbűnhődnek.
22 Az Örökkévaló megváltja szolgái életét,
aki hozzá menekül, azt nem ítéli el.
150 Dicsérjétek az Örökkévalót!
Dicsérjétek Istent szentélyében!
Dicsérjétek őt hatalma helyén, a Mennyben!
2 Dicsérjétek hatalmas tetteiért,
dicsérjétek nagyságához méltóan!
3 Dicsérje őt a trombita hangja,
dicsérje lant és hárfa zengése!
4 Dicsérjétek dobokkal és tánccal,
dicsérjétek húros hangszerekkel és fuvolával!
5 Dicsérjétek csengő cintányérral,
dicsérjétek hangos cintányérral!
6 Aki csak él, mind dicsérje az Örökkévalót!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
104 Lelkem, áldd az Örökkévalót!
Milyen hatalmas vagy, Örökkévaló Istenem!
Dicsőségbe és szépségbe öltöztél,
2 királyi palástod a világosság!
Kifeszítetted a csillagos eget, mint sátrat,
3 és a vizek fölött építetted fel palotádat.
Felhő-szekereden robogsz égi utakon,
és szelek szárnyán suhansz.
4 A szeleket tetted követeiddé,
tűz lángjait szolgáiddá.
5 A Földet szilárd alapokra építetted,
hogy örökké biztosan álljon.
6 Mély vízzel borítottad, mint egy köpennyel,
még a hegyek felett is vizek hullámzottak.
7 Majd rájuk kiáltottál, és a vizek elfutottak,
mennydörgő szavadra a völgyekbe zúdultak.
8 Felemelkedtek a hegyek,
lesüllyedtek a völgyek,
mindegyik a maga helyére,
amelyet kijelöltél nekik.
9 Határt szabtál a vizeknek,
hogy túl ne lépjék,
el ne borítsák a Földet megint.
10 Istenem, forrásokat fakasztottál a völgyekben,
hogy patakok csörgedezzenek a hegyek között,
11 és megitassák erdők-mezők vadjait.
Még a vadszamarak is oda jönnek
szomjukat oltani.
12 Felettük, az ágakon madarak énekelnek,
s fészket raknak a patak mellett.
13 Megöntözöd a hegyeket a magasból, tárolóidból,
hogy kezed alkotásai,
teremtményeid, betöltsék a földet.
14 Füvet növesztesz a legelő állatoknak,
gabonát a földművesnek,
hogy kenyeret kapjanak a földből.
15 Bort, hogy szívük felviduljon,
olajat, hogy arcuk ragyogjon,
és kenyeret, hogy testüket táplálja.
16 Jóllaknak az Örökkévaló fái is, amelyeket ő ültetett,
a fenyők és libanoni cédrusok,
17 ahol mindenféle madarak laknak,
verebektől a gólyákig fészket raknak.
18 A magas hegyekben vadkecskék járnak,
a sziklákon mormoták találnak lakóhelyet.
19 Istenem, te teremtetted a Holdat,
amely az ünnepek idejét mutatja,
s a Napot, amely lenyugvása idejét
és helyét nem véti el soha.
20 Te alkottad a sötétséget, az éjszakát,
mikor az erdei vadak útjukra indulnak.
21 Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak,
Istentől kérik táplálékukat,
22 de ha felkél a nap,
tanyájukra húzódnak, és lehevernek.
23 Az ember pedig felkel, kimegy munkájára,
és dolgozik napestig.
24 Ó, Örökkévaló, számtalan csodálatos dolgot teszel,
és milyen sokfélét!
Milyen bölcsen viszed véghez valamennyit!
Az egész világot betöltik kezed alkotásai!
25 Itt ez a hatalmas óceán!
Mérhetetlen tágas és széles,
mégis telve van számtalan teremtményeddel,
kicsikkel és nagyokkal!
26 Hajók járnak a színén,
s hatalmas tengeri állatok[a] játszanak benne,
a teremtményeid!
27 Mind tőled várják,
hogy időben megkapják táplálékukat.
28 Mikor adsz nekik, összegyűjtik,
megnyitod tenyered és megtelnek minden jóval.
29 Ha elfordulsz tőlük, megrémülnek,
ha visszaveszed leheletüket,
elpusztulnak és ismét porrá lesznek.
30 Mikor rájuk leheled Szellemed,
teremtményeid életre kelnek,
és megint betöltik a föld színét.
31 Dicsőség az Örökkévalónak örökké,
örüljön minden teremtményének!
32 Az Örökkévaló csak ránéz a Földre, és az megremeg,
ha megérinti a hegyeket, füstölögnek!
33 Amíg csak élek, dicsérem az Örökkévalót!
Zsoltárokat éneklek Istenemnek, amíg vagyok!
34 Fogadja szívesen énekemet!
Az Örökkévaló előtt örvendezek!
35 Pusztuljanak ki a földről a bűnösök,
vesszenek el a gonoszok!
Lelkem, áldd az Örökkévalót!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
21 Ha akkor valaki azt mondja nektek: »Nézzétek, itt a Messiás!«, vagy: »Nézzétek, ott van!«, ne higgyetek neki! 22 Mert hamis messiások és hamis próféták lépnek elő, akik nagy csodákat[a] és jeleket tesznek, hogy becsapják, ha lehet, még Isten választottait is. 23 De ti vigyázzatok, hiszen én előre figyelmeztettelek titeket!
Jézus prófétál az utolsó időkről(A)
24 Abban az időben, a nyomorúság ideje után
»elsötétül a Nap,
a Hold sem világít többé,
25 lehullnak az égről a csillagok,
s az égben lévő hatalmak is meginognak.«[b]
26 Akkor majd mindenki meglátja az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel. 27 Elküldi az angyalokat, hogy gyűjtsék össze a választottait a négy égtáj felől, a föld szélétől az ég széléig.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center