Book of Common Prayer
A zenészek vezetőjének. Zsoltárének.
66 Örömmel kiáltson Istennek minden,
ami a Földön van!
2 Énekeljetek dicsőséges nevének,
dicsőítő énekekkel tiszteljétek őt!
3 Mondjátok Istennek: „Milyen félelmetes
és csodálatos minden tetted!
Még ellenségeid is meghajolnak előtted,
s hízelegnek neked, mert félnek tőled.”
4 Az egész világ meghajol előtted,
imádnak téged, Istenem!
Énekkel dicsérik neved! Szela
5 Jöjjetek, lássátok Istenünk tetteit,
milyen félelmetes, amit az emberek között cselekszik!
6 A tengert szárazfölddé változtatta,[a]
népét száraz lábbal átvezette a folyón,[b]
ezért örvendeztek ott mind!
7 Bizony, Isten uralkodik hatalmas erejével
az egész világ fölött!
Szemmel tartja a nemzeteket,
hogy a lázadók el ne bízzák magukat. Szela
8 Áldjátok Istenünket mind, ti népek!
Hangosan dicsérjétek őt!
9 Istenünk, te adtál életet nekünk,
te őrzöd meg életünket!
10 Próbára tettél bennünket,
megtisztítottál, mint az ezüstöt.
11 Hálódba kerítettél minket,
vállainkra nehéz terhet raktál.
12 Megengedted, hogy ellenségeink letapossanak,
átvittél tűzön és vízen,
de kivezettél belőle tágas, szép földre!
13-14 Áldozatokat hozok Templomodba,
teljesítem, amit neked fogadtam.
Igen, amit megfogadtam,
mikor bajban voltam.
15 Kövér bárányokat áldozok neked,
kosokat és tömjént,
bikákat és bakokat hozok áldozatul. Szela
16 Jöjjetek, akik tisztelitek és félitek Istent,
hadd mondjam el, mit tett ő velem!
17 Kiáltottam hozzá segítségért,
dicsértem őt teljes szívvel.
18 Nem hallgatott volna meg,
ha szívemben hamisságot talál.
19 Meghallgatta segélykiáltásomat,
imádságomra figyelt!
20 Áldott legyen Isten, aki nem fordult el könyörgésemtől!
Szeretetét sem vonta meg tőlem!
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Zsoltárének.
67 Istenünk, légy kegyelmes hozzánk,
áldj meg bennünket,
és ragyogtasd ránk arcod fényét! Selah
2 Ismerje meg az egész világ útjaidat!
Tudják meg az összes nemzetek,
hogy te vagy a Szabadító!
3 Téged dicsérjenek a népek, Istenünk!
Minden nemzet dicsérjen!
4 Örvendezzenek és énekeljenek
a világ összes népei,
mert igazságosan uralkodsz fölöttük!
Te vezeted a nemzeteket az egész Földön! Szela
5 Téged dicsérjenek a népek, Istenünk!
Minden nemzet dicsérjen!
6 Földünk bőséges termést adott!
Megáld bennünket Isten,
a mi Istenünk, ezután is!
7 Bizony, Istenünk megáld bennünket,
ezért tisztelik és félik őt
a Föld összes népei!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
19 Az ég hirdeti Isten dicsőségét,
kezének alkotásairól beszél az égboltozat.
2 Egyik nappal a másiknak mondja,
éj az éjnek beszéli Isten hatalmát!
3 Nem emberi beszéddel,
vagy hallható szóval hirdetik,
4 mégis eljut hangjuk az egész Földre,
megérti szavukat az egész világ.
A Nap, amelynek az ég a sátra,
5 felkel reggel,
kijön, mint vőlegény a hálószobájából.
Örül, mint hős harcos,
hogy futhatja pályáját.
6 Elindul az ég egyik szélétől,
körüljár a másikig,
semmi sem rejtőzhet el sugaraitól.
7 Az Örökkévaló tanítása tökéletes,
helyreállítja az ember lelkét.
Az Örökkévaló törvénye megbízható,
bölccsé teszi még az egyszerű embert is.
8 Az Örökkévaló rendelkezései helyesek,
megörvendeztetik szívünket.
Az Örökkévaló parancsai világosak,
megvidámítanak bennünket.
9 Az istenfélelem tiszta és helyes,
örökké megmarad.
Bizony, az Örökkévaló döntései
mind érvényesek, igazságosak és helyesek!
10 Értékesebbek, mint sok-sok arany,
édesebbek a méznél,
még a legfinomabb méznél is!
11 Figyelmeztetnek és megvilágosítanak engem is,
szolgádat, Uram.
Aki szavadnak engedelmeskedik,
nagy jutalmat nyer.
12 Ki veheti észre minden egyes tévedését?
Tisztíts meg engem a nem szándékos vétkektől is!
13 Óvdj meg, szolgádat, a szándékos bűnöktől,
hogy ne uralkodjanak rajtam!
Akkor ártatlan leszek,
és nem vétkezek ellened.
14 Legyen kedvedre való
minden szavam és gondolatom,
ó, Örökkévaló, Kősziklám és Megváltóm!
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak éneke. Alamót szerint.[a]
46 Isten a menedékünk,
és minden erőnk forrása!
Ő mindig biztos segítség a bajban!
2 Ezért nem félünk, még ha meg is rendül a föld,
és a hegyek a tengerbe omlanak.
3 Nem félünk, mikor zúgnak a tenger hullámai,
és megremegnek a hegyek. Szela
4 Van egy folyó,
amely megörvendezteti Isten városát,
a Felséges Örökkévaló szent lakóhelyét!
5 Isten maga lakik benne,
ezért városa örökre megmarad!
Ő maga menti meg virradatkor.
6 Zavarognak a nemzetek, félve reszketnek,
birodalmak omlanak össze.
Mikor az Örökkévaló szava mennydörög fölöttük,
még a föld is megolvad.
7 De az Örökkévaló, a Seregek Ura velünk van,
Jákób Istene a várunk! Szela
8 Jöjjetek, nézzétek az Örökkévaló hatalmas tetteit!
Lássátok, milyen félelmetes dolgokat
vitt véghez a földön!
9 Véget vetett a háborúknak az egész világon,
összetört íjat és lándzsát,
elégette a harci szekereket.[b]
10 Az Örökkévaló mondja: „Tegyétek le a fegyvert,
és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten,
akit az összes népek magasztalnak,
az egész világ tisztel és fél!”
11 Az Örökkévaló, a Seregek Ura velünk van,
Jákób Istene a várunk! Szela
Izráel utolsó királya és a királyság bukása
17 Áház, Júda királya uralkodása 12. évében Hóséa, Élá fia lett Izráel királya. Kilenc évig uralkodott Samáriában. 2 Olyan dolgokat tett, amelyeket az Örökkévaló rossznak tart, bár nem annyira, mint Izráel korábbi királyai.
3 Salmaneszer, Asszíria királya hadjáratot vezetett Hóséa ellen, aki meghódolt előtte és alattvalója lett. Ettől fogva Hóséa adót fizetett Asszíria királyának.
4 Egy idő múlva azonban Hóséa követeket küldött Egyiptom királyához, akit Szónak hívtak. Ugyanakkor megtagadta az évente esedékes adó elküldését Asszíriának. Amikor az asszír király megtudta ezt, elfogatta Hóséa királyt, megbilincseltette és börtönbe vetette.
5 Majd az asszír király felvonult seregével Izráel ellen, és körülzárta Samáriát. Három évig ostromolta, 6 majd Hóséa király uralkodásának 9. évében elfoglalta. Izráel népét Asszíriába hurcolta, és letelepítette őket Halahban, meg a Hábór folyó mentén, Gózán környékén; valamint a médek városaiban.
Izráel bűnei és bűnhődése
7 Mindez azért történt, mert Izráel népe vétkezett Istene, az Örökkévaló ellen, aki kiszabadította őket Egyiptomból, a fáraónak, Egyiptom királyának hatalmából.
Izráel népe más isteneket imádott és tisztelt.
8 Azoknak a népeknek a szokásait követte, amelyeket az Örökkévaló kiűzött Izráel elől, és azoknak a királyoknak a rossz példáját követte, akiket Izráel népe választott magának.
9 Izráel népe titokban olyan dolgokat tett, amelyeket Istenük, az Örökkévaló rossznak tart: oltárokat építettek a magaslatokon, minden településen, a nagy városoktól a legkisebb falvakig. 10 Minden dombon és minden zöldellő fa alatt nagy köveket és Asera-oszlopokat állítottak fel a bálványisteneknek. 11 Áldozatokat mutattak be ezeken a magaslatokon a bálványoknak, ugyanúgy, mint azok a nemzetek, amelyeket az Örökkévaló kiűzött Izráel elől.
Gonosz dolgokat tettek, amelyekkel haragra ingerelték az Örökkévalót.
12 Bálványokat tiszteltek és imádtak, pedig ezt az Örökkévaló megtiltotta.
13 Az Örökkévaló figyelmeztette Izráel és Júda népét az összes prófétája és látnoka által: „Hagyjátok abba ezeket a gonosz dolgokat! Forduljatok el tőlük! Engedelmeskedjetek parancsaimnak és határozataimnak! Éljetek mindazok szerint a törvényeim szerint, amelyeket őseiteknek megparancsoltam és mindazok szerint, amelyeket szolgáim, a próféták által üzentem nektek!”
14 De nem hallgattak szavára, s ugyanolyan makacsul folytatták ezeket a gonosz dolgokat, mint nyakas őseik, akik nem hittek Istenüknek, az Örökkévalónak.
15 Elutasították rendelkezéseit, megtörték a szövetséget, amelyet az Örökkévaló őseikkel kötött. Nem hallgattak figyelmeztetéseire, hanem értelmetlen bálványisteneket követtek, s így maguk is értelmetlenekké lettek. A körülöttük lakó idegen nemzetek szokásait követték, pedig az Örökkévaló megparancsolta nekik, hogy ne kövessék azokat.
16 Félredobták Istenük, az Örökkévaló minden parancsát, és bálványokat készítettek maguknak: két bika-szobrot aranyból, meg Asera-oszlopokat, az ég seregét imádták és Baált szolgálták.
17 Átvitték gyermekeiket a tűzön[a], jövendőmondást és varázslást folytattak, és teljességgel odaszánták magukat arra, hogy olyan gonosz dolgokat tegyenek, amiket az Örökkévaló gyűlöl, s hogy haragra ingereljék őt ezekkel.
18 Mindezek miatt az Örökkévaló annyira megharagudott Izráel népére, hogy félredobta őket a szeme elől. Egyedül csak Júda törzse maradt meg.
Péter imádságára Tábita feltámad
36 Joppéban élt egy Tábita nevű tanítvány, akit görögül Dorkásznak hívtak, (ami zergét jelent). Ez az asszony mindig jót tett mindenkivel, és sokszor adakozott a szegényeknek. 37 Azokban a napokban Tábita megbetegedett, és meg is halt. A testét megmosták, és egy emeleti szobában fektették le.
38 Joppé közel volt Liddához. Ezért, amikor a tanítványok meghallották, hogy Péter Liddában van, elküldtek hozzá két férfit. Ezt üzenték neki: „Kérünk, azonnal jöjj át hozzánk!” 39 Péter el is ment velük. Amikor megérkezett Liddába, bevezették őt abba a felső szobába, ahol Tábita holtteste feküdt. A síró özvegyasszonyok mind körülállták Pétert, és mutogatták neki azokat a ruhákat, amelyeket még Tábita készített, amíg velük volt.
40 Péter ekkor mindenkit kiküldött a szobából, letérdelt és imádkozott. Azután a holttesthez fordult, és azt mondta: „Tábita, kelj fel!” Az asszony kinyitotta a szemét, és amikor meglátta Pétert, felült. 41 Péter kézenfogta és felsegítette, majd behívta a hívőket és az özvegyasszonyokat a szobába. Megmutatta nekik, hogy Tábita él. 42 Ennek az eseménynek elterjedt a híre egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban. 43 Péter ezután még sokáig Joppéban maradt egy Simon nevű tímármester házánál.
A csodálatos halfogás(A)
5 Egyszer a Genezáreti-tó partján nagy tömeg vette körül Jézust, hogy Isten üzenetét hallgassák. 2 Jézus meglátott a parton két halászbárkát. A halászok éppen akkor szálltak partra, és a hálóikat mosták. 3 Jézus beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt. Megkérte Simont, hogy evezzen kissé beljebb a vizen. Majd leült a bárkában, és úgy tanította az embereket.
4 Miután befejezte, Simonhoz fordult: „Evezzetek ki a mély vízre, és engedjétek le a hálóitokat halfogásra!”
5 Simon így válaszolt: „Mester, egész éjjel keményen dolgoztunk, mégsem fogtunk semmit, de ha te mondod, megteszem.” 6 Amikor leeresztették, olyan sok halat fogtak, hogy a hálók majdnem szétszakadtak. 7 Ezért intettek a másik hajóban lévő társaiknak, hogy jöjjenek segíteni. Mindkét hajót annyira megtöltötték halakkal, hogy majdnem elsüllyedtek.
8-9 A nagy zsákmányt látva a halászokat nagy félelem fogta el. Simon Péter ekkor Jézus lábához borult: „Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös vagyok!” — mondta. 10 Ugyanígy megdöbbentek Jakab és János is, Zebedeus fiai, akik Simon társai voltak.
Jézus ekkor azt mondta Simonnak: „Ne félj, mostantól kezdve nem halakat, hanem embereket fogsz halászni.”
11 Ezután a halászok partra húzták a bárkáikat, majd mindent hátrahagyva csatlakoztak Jézushoz.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center