Book of Common Prayer

Vau

Zain

Het

A Seregek Urát tartsd szentnek!

¹¹ Az Örökkévaló ismét szólt hozzám. Kezével erősen megragadott, hogy figyelmeztessen:^[a] ne járjak ennek a népnek^[b] az útján. Ezt mondta:

Ne forduljatok a halottidézőkhöz!

¹⁹ Ha az emberek azt mondják nektek: „Kérdezzük meg a halottidézőket és jósokat, akik suttognak és motyognak!” — ne hallgassatok rájuk! Nem inkább Istent kellene megkérdeznünk? Nem az ő tanácsát kellene kérnünk? Miért kérdezzék az élők a holtakat? ²⁰ Figyeljetek inkább az Örökkévaló tanítására és kijelentésére!^[e] Mert ha nem az ő szavára figyeltek, nem virrad hajnal a számotokra!

10 Testvéreim, szívből kívánom és könyörgök Istenhez, hogy Izráel népe üdvösségre jusson. ² Elmondhatom róluk, hogy teljes erővel igyekeznek Istenhez, de nem ismerik az utat, amely hozzá vezet. ³ Nem értették meg, hogy milyen módon teszi Isten az embert elfogadhatóvá a maga számára, ezért megpróbálták saját magukat elfogadhatóvá tenni. Isten ugyan elkészítette az útját, hogyan lehet valaki a számára elfogadható, de Izráel ezt elutasította.

⁴ A Törvény ugyanis Krisztusban érte el a végső célját: aki bízik és hisz Jézus Krisztusban, azt Isten elfogadja. ⁵ Mózes azt írja az Istenhez való helyes viszonyról, amely a Törvény követelésein alapul: „Aki mindezeket megteszi, az élni fog a tettei által.”^{[a] 6} Arról viszont, hogy hit által hogyan válhatunk Isten számára elfogadhatóvá, így ír: „Ne mondd magadban: Ugyan ki megy fel a Mennybe?” — vagyis, hogy a Krisztust lehozza onnan. ⁷ De ne mondd azt sem: „Ki megy le a mélységbe?” — vagyis, hogy a Krisztust felhozza a halottak közül. ⁸ Hanem mit mond az Írás? „Egészen közel van hozzád Isten üzenete. Ott van az a szádban és a szívedben.”^[b] Ez pedig a hit üzenete, amelyet mi hirdetünk.

⁹ Ha tehát megvallod, hogy Jézus az Úr, mert a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. ¹⁰ Mert belül, a szívünkben jön létre az a hitbeli meggyőződés, amely Isten számára elfogadhatóvá tesz bennünket, és ha a szánkkal megvalljuk, amit hiszünk, akkor üdvözülünk.

¹¹ Azt mondja ugyanis az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki benne hisz.”^{[c] 12} Nincs különbség tehát zsidók és nem zsidók között. Mert ugyanaz az Úr uralkodik minden ember felett, ő pedig bőkezűen osztja áldásait mindenkinek, aki hozzá fordul segítségért, ¹³ mert „mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Úr nevét”.^[d]

¹⁴ De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan higgyenek abban, akiről még csak nem is hallottak? Hogyan hallhatnának róla, ha senki nem mondja el nekik az üzenetet? ¹⁵ Viszont hogyan vihetné el valaki az üzenetet, ha nem küldik ki? Hiszen ezt mondja az Írás: „Milyen szép és jó, amikor jönnek, akik az örömhírt hozzák!”^[e]

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

Példázat a kincsről és az igazgyöngyről

⁴⁴ „Isten Királysága hasonló ehhez: egy ember elrejtett kincset talált a szántóföldben. Azután visszatemette, majd nagy örömmel elment, minden vagyonát eladta, és megvette azt a földet, amelyben a kincs volt.

⁴⁵ Isten Királysága hasonló ehhez: volt egy kereskedő, aki igazgyöngyökkel kereskedett. ⁴⁶ Egyszer talált egy nagyon értékes gyöngyöt. Akkor elment, eladta minden vagyonát, és megvette azt az egyetlen gyöngyöt.”

Példázat a halászhálóról

⁴⁷ „Isten Királysága hasonló ehhez: a halászok kerítőhálójukkal mindenféle halat összefogtak, ⁴⁸ majd mikor egészen megtelt, kihúzták a partra. Ezután leültek, és kiválogatták a zsákmányt: a jó ízű halakat edényekbe gyűjtötték, a rosszakat pedig félredobták. ⁴⁹ Így lesz majd ennek a korszaknak a végén is: eljönnek az angyalok, és kiválogatják a gonoszokat az igazságosak közül. ⁵⁰ A gonoszokat tüzes kemencébe dobják, ahol sírás és fogcsikorgatás lesz.”

⁵¹ „Értitek már, mit jelentenek ezek a példázatok?” — kérdezte Jézus.

„Igen” — felelték a tanítványai.

⁵² Ekkor ő így folytatta: „Tehát minden törvénytanító, aki Isten Királyságának követője lett, ahhoz a házigazdához hasonlít, aki a kamrájából új és régi dolgokat is előhoz.”