Book of Common Prayer
Salamoné.[a]
72 Isten, add meg a királynak,
hogy úgy ítéljen, mint te!
Legyen a király fia olyan igazságos,
mint te!
2 Segítsd meg, hogy népedet helyesen kormányozza,
s igazságosan uralkodjon a szegényeken!
3 Teremjenek a hegyek békességet,
viruljon a dombokon az igazság!
4 Segíts a királynak,
hogy igazságot szolgáltasson a szegényeknek,
segítse a szűkölködőket,
és megbüntesse, akik elnyomják őket!
5 Hogy félve tiszteljen téged mindenki,
nemzedékről-nemzedékre,
míg a Nap és Hold jár az égen!
6 Legyen a király áldásul,
mint az eső a mezőnek,
mint zápor a földnek!
7 Virágozzon a jóság s a jogosság,
míg a király uralkodik,
viruljon a jólét és a békesség,
ameddig a Hold ragyog!
8 Uralkodjon a király tengertől tengerig,
és a folyótól a föld széléig!
9 Akik a pusztában laknak,
földig hajoljanak előtte!
10 Társis és a messzi szigetek királyai
hozzanak ajándékot neki!
Sába és Szeba királyai
hozzák elé adójukat!
11 Minden király hajoljon meg előtte,
minden nemzet szolgálja őt!
12 Mert a király megmenti a szegényt,
aki segítségül hívja őt,
megszabadítja a szűkölködőt,
akin senki más nem segít!
13 Menedéke ő a gyengéknek és szegényeknek,
a nyomorultat megsegíti!
14 Megváltja lelküket az elnyomástól és erőszaktól,
mert életük drága a szemében.
15 Éljen a király örökké!
Hozzanak neki Sába aranyából!
Imádkozzanak érte minden nap,
áldják őt szüntelen!
16 Bőven teremjen gabona az országban,
még a hegyek tetején is!
Legyen bőséges a kertek gyümölcse,
mint a Libanon hegyein!
Virágozzanak a városok,
mint dús fű a mezőn!
17 A király neve maradjon meg örökké,
terjedjen híre az egész Földön!
Nevével áldják egymást az emberek!
Áldja őt minden nemzet az ég alatt!
18 Áldott legyen az Örökkévaló Isten, Izráel Istene,
aki csodálatos dolgokat tesz egymaga!
19 Áldott legyen dicsőséges neve örökre!
Töltse be dicsősége az egész Földet!
Ámen, ámen!
20 Itt fejeződnek be Dávidnak, Isai fiának imádságai.
Jod
73 Uram, kezed formált engem,
és te tartasz életben,
segíts, hogy parancsaidat megismerjem
és megértsem!
74 Látnak engem, akik tisztelnek és félnek téged,
és örülnek, mert ígéreteidben reménykedem!
75 Tudom, hogy igazságosak ítéleteid, Örökkévaló,
és jól tetted, hogy megfenyítettél!
76 De most, kérlek, vigasztalj meg jóságoddal,
ahogy szolgádnak megígérted!
77 Szálljon rám irgalmad, és eleveníts meg,
hogy tanításod élvezhessem!
78 Szégyenüljenek meg a büszkék, akik ok nélkül vádoltak engem,
én pedig utasításaidról gondolkozom.
79 Akik tisztelnek és félnek téged, Uram,
forduljanak ismét felém,
akik megismerték bizonyítékaidat!
80 Segíts, hogy hűséges legyek törvényedhez,
hogy soha ne kelljen szégyenkeznem!
Kaf
81 Lelkem sóvárogva várja, hogy megszabadíts, Uram,
ígéretedben reménykedem!
82 Egyre csak várom, hogy beteljesítsd,
amit ígértél nekem.
Már a szemem is belefáradt a nézésbe,
mikor vigasztalsz meg?
83 Olyan lettem, mint a füstre akasztott száraz bőrtömlő
mégsem felejtem el törvényedet!
84 Mennyit szántál szolgádnak, meddig élek még?
Mikor tartasz ítéletet üldözőim fölött?
85 Vermet ástak nekem az istentelenek,
akik nem tanításod szerint élnek.
86 Parancsaid mind megbízhatóak.
Az istentelenek ok nélkül üldöznek, segíts meg, Uram!
87 Majdnem elpusztítottak engem,
mégsem tértem el utasításaidtól!
88 Eleveníts meg hűséges szereteteddel,
hogy bizonyítékaidat megőrizzem!
Lamed
89 Amit mondtál, Örökkévaló, örökre érvényes marad,
olyan biztos, mint a Menny!
90 Hűséges vagy, Uram, nemzedékről nemzedékre!
Megalapoztad a Földet, és az szilárdan áll!
91 Minden, ami van, téged szolgál,
ítéleteid szerint áll fenn minden, ami létezik.
92 Tanításaid örömömre vannak,
különben már elpusztultam volna a szenvedésben!
93 Nem felejtem utasításaidat,
mert azok által éltetsz engem!
94 Tiéd vagyok, Uram!
Ments meg, hiszen utasításaidat keresem!
95 Az istentelenek lesnek rám, hogy megöljenek,
mégis bizonyítékaiddal foglalkozom.
96 Láttam, hogy egyszer mindennek vége szakad,
de parancsod örök és végtelen!
Aháb és a próféták(A)
22 Ezután három esztendeig nem volt háború Arám és Izráel között. 2 A harmadik évben Jósafát, Júda királya meglátogatta Ahábot, Izráel királyát. 3 Amikor a két király és a vezetők együtt voltak, Aháb ezt mondta az udvari embereinek: „Tudjátok, hogy Arám királya elvette tőlünk a gileádi Rámót városát, mi meg nem teszünk semmit, hogy visszaszerezzük!” 4 Azután Jósafáthoz fordult: „Velem jössz-e harcolni, hogy visszafoglaljuk a gileádi Rámótot?”
Jósafát ezt válaszolta Izráel királyának: „Én is elmegyek, akárcsak te — és katonáim is, akárcsak a te katonáid, lovaim is, akárcsak a te lovaid.” 5 Azután Jósafát még hozzátette: „Előbb azonban kérd ki az Örökkévaló tanácsát!”
6 Így hát Izráel királya összegyűjtötte országából a prófétákat, 400 férfit, és megkérdezte őket: „Indítsunk-e hadjáratot Rámót-Gileád elfoglalására, vagy ne?”
A próféták mind biztatták: „Vonulj fel, Isten a kezedbe adja azt a várost!”
7 Jósafát mégis megkérdezte: „Nincs már más prófétája az Örökkévalónak, akitől tanácsot kérhetnénk?”
8 Aháb ezt válaszolta: „Van ugyan még egy, aki által az Örökkévalót megkérdezhetnénk, de őt ki nem állhatom, mert nekem soha nem prófétál jót, csak rosszat! Mikájehú az, Jimlá fia.”
Jósafát erre azt mondta: „Ne beszéljen így a király!”
9 Akkor Aháb szólította egyik udvari emberét: „Siess és hívd ide Mikájehút, Jimlá fiát!”
10 Izráel királya és Jósafát, Júda királya — mindegyik a maga trónszékén, díszes ruhákba öltözve — Samária kapuja előtt ültek, ahol csépelni szoktak, előttük pedig a próféták prófétáltak. 11 Az egyikük, Cidkijjá, Kenaaná fia vas-szarvakat[a] készített magának, és ezt mondta a királynak: „Ezt mondja az Örökkévaló: »Ezekkel fogod Arámot öklelni, amíg végleg elpusztítod őket!«” 12 A többi próféta is hasonlókat prófétált: „Vonulj fel Rámót-Gileád ellen, és győzni fogsz! Az Örökkévaló a kezedbe adja a várost!”
Mikájehú próféciája
13 A hírnök, akit a király küldött, eljutott Mikájehúhoz, és ezt mondta neki: „Nézd, a próféták egyhangúlag mind jót prófétálnak a királynak, mondj te is valami jót — akárcsak ők!”
14 Mikájehú ezt válaszolta: „Amilyen biztos, hogy az Örökkévaló él, olyan biztos, hogy csak azt fogom mondani, amit ő mond nekem!”
15 Amikor Ahábhoz ért, a király őt is megkérdezte: „Mikájehú, indítsunk-e hadjáratot Rámót-Gileád visszafoglalására, vagy mondjunk le róla?”
A próféta ezt felelte: „Menj el Rámót-Gileád elfoglalására, győzni fogsz, és a város a kezedbe kerül.”
16 De a király rákiáltott: „Hányszor kell még megeskesselek, hogy csak az igazat mondd nekem az Örökkévaló nevében?!”
17 Akkor Mikájehú ezt mondta:
„Láttam Izráel egész népét
szétszórva a hegyeken.
Szanaszét kóboroltak,
mint a pásztor nélkül maradt juhok.
Az Örökkévaló pedig ezt mondta:
»Nincs már ezeknek gazdájuk!
Térjen hát minden férfi az otthonába békében!«”
18 Ekkor Izráel királya ezt mondta Jósafátnak: „Na ugye, nem megmondtam, hogy ez soha nem prófétál nekem jót, csak rosszat?!”
19 Akkor Mikájehú így folytatta: „Halljátok az Örökkévaló szavát! Láttam az Örökkévalót a trónján, és az egész mennyei sereget jobb és bal keze felől.
20 Az Örökkévaló ezt kérdezte: »Ki fogja rávenni Ahábot, Izráel királyát, hogy Rámót-Gileád ellen vonuljon, és ott haljon meg a harcban?« Erre ki ezt, ki azt mondta.
21 Azután jött egy szellem, az Örökkévaló elé állt, és azt mondta: »Majd én ráveszem Ahábot.«
»Hogyan?« — kérdezte az Örökkévaló.
22 Az így válaszolt: »Elmegyek, és hazugság szelleme leszek Aháb minden prófétájának szájában.«
Az Örökkévaló pedig ezt felelte neki: »Rendben van, vezesd félre Ahábot — így sikerülni fog! Menj, és tedd meg, amit mondtál!«
23 Látod, Aháb király, az Örökkévaló adta a hazugság szellemét a prófétáid szájába! De ő maga mondta ki a vesztedet.”
24 Ekkor Cidkijjá, Kanaaná fia odalépett Mikájehúhoz, és pofonvágta.
„Igen?! Szóval az Örökkévaló Szelleme elhagyott engem, hogy rajtad keresztül szóljon?” — kérdezte.
25 Mikájehú így válaszolt: „Meg fogod látni azon a napon, amikor rémülten egyik szobából a másikba futkosol, hogy elrejtőzz!”
26 Akkor Izráel királya megparancsolta: „Fogjátok meg Mikájehút, és vigyétek vissza Ámónhoz, a város kormányzójához és Jóáshoz, a király fiához. 27 Mondjátok meg nekik: »Ezt parancsolja a király: zárjátok börtönbe, és tartsátok kenyéren és vízen, amíg békében vissza nem térek!«”
28 Mikájehú csak ennyit mondott: „Ha valóban békességben jössz vissza, akkor nem az Örökkévaló szólt általam!” Majd még felkiáltott: „Halljátok meg ezt valamennyien, és tudja meg az egész nép!”
A megfeszített Krisztust hirdettem nektek
2 Testvéreim, amikor hozzátok mentem, nem emberi bölcselkedéssel, vagy különleges ékesszólással ismertettem meg veletek Isten szellemi igazságait. 2 Elhatároztam, hogy minden mást félretéve csakis Jézus Krisztusról fogok nektek beszélni, és róla is úgy, mint aki meghalt a kereszten. 3 Amikor hozzátok érkeztem, gyenge voltam, és szinte reszkettem a félelemtől. 4 Beszédemet és tanításomat nem a bölcs szavak tették meggyőzővé, hanem a Szent Szellem ereje — ez volt a bizonyítéka annak, hogy igazat mondok! 5 Azért történt ez így, hogy a ti hitetek alapja az Isten erejének megtapasztalása legyen, ne pedig valami emberi bölcsesség.
Isten bölcsessége
6 A szellemileg érett hívőket azonban tanítjuk a bölcsességre. Csakhogy ez a bölcsesség egészen más, mint a jelenlegi világ bölcsessége! Más, mint azoké, akik most uralkodnak a világ felett, s akik el fognak tűnni a hatalomból. 7 Mi Isten bölcsességét tanítjuk, amelyet ő mindeddig titokban tartott, noha már az idők kezdete előtt arra rendelte, hogy a dicsőségünkre legyen. 8 A világ felett uralkodó hatalmasok közül senki sem ismerte fel ezt a bölcsességet. Hiszen, ha felismerték volna, nem ölték volna meg a kereszten a Dicsőség Urát, Jézust. 9 Mert azt mondja az Írás:
„Amit szem nem látott,
fül soha nem hallott,
ember szíve meg sem sejtett,
olyan dolgokat készített Isten
azoknak, akik szeretik őt.”[a]
10 Nekünk azonban Isten mégis megmutatta ezeket a dolgokat a Szent Szellem által, aki mindent megvizsgál és kikutat, még magának Istennek a mélységes gondolatait is. 11 Mert senki sem ismerheti a másik ember gondolatait, csakis az illető saját szelleme, amely benne lakik. Ugyanígy, Isten gondolatait sem ismeri más, csak Isten Szelleme. 12 Mi azonban nem ennek a világnak a szellemét kaptuk, hanem az Istentől származó Szent Szellemet, hogy általa megismerjük mindazt, amit Isten nekünk ajándékozott.
13 Amikor ezekről a dolgokról beszélünk, nem az emberek bölcsessége szerint szólunk, hanem úgy, ahogy a Szent Szellem tanít: szellemi dolgokat szellemi módon magyarázunk.
Maga mellé szólítja tanítványait(A)
18 Amikor Jézus a Galileai-tó mellett járt, meglátott két testvért: Simont (akit Péternek is neveztek), és Andrást, akik éppen a hálójukat vetették a tóba, ugyanis halászok voltak. 19 Jézus szólt nekik: „Gyertek velem! Én majd másféle halásszá teszlek titeket: halak helyett embereket fogtok összegyűjteni.” 20 A testvérek azonnal otthagyták hálóikat, és csatlakoztak Jézushoz.
21 Mikor továbbment onnan, Jézus meglátott egy másik testvérpárt is: Jakabot és Jánost, Zebedeus fiait. Ők apjukkal együtt éppen hálókat javítgattak a halászbárkában. Jézus szólt ennek a testvérpárnak is, 22 ők pedig azonnal otthagyták a bárkát és apjukat, és csatlakoztak Jézushoz.
Tanít és gyógyít(B)
23 Jézus bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette az Isten Királyságról szóló örömüzenetet, és meggyógyított mindenféle betegséget, és erőtlenséget a nép között. 24 Elterjedt a híre még Szíria egész tartományában is. Ezért hozzá vittek mindenféle beteget: epilepsziásokat, bénákat, és olyanokat, akik különböző fájdalmaktól szenvedtek, meg akikben gonosz szellem volt. Jézus pedig meggyógyította őket. 25 Ezért nagy tömeg vette körül, és kísérte. Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordán folyón túlról jöttek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center