Book of Common Prayer
A zenészek vezetőjének. Húros hangszerre. Dávid tanítása.
55 Istenem, hallgasd meg imádságomat!
Ne zárkózz el könyörgésem elől!
2 Hallgass meg, és válaszolj, kérlek,
hadd mondjam el, mi nyugtalanít!
3 Az ellenség hangja megrémített,
a gonoszok fenyegetése megijesztett.
Mert rettenetes dolgokkal vádolnak,
és haragosan támadnak rám.
4 Szívem vergődik,
s halálfélelem rettent.
5 Remegek a félelemtől,
rémület töltött el.
6 Azt mondtam: „Bárcsak szárnyam lenne,
mint a galambnak, hogy elrepülhetnék,
és végre nyugtom lenne!
7 Messze elbujdosnék,
és a pusztában laknék!” Szela
8 Sietve elrepülnék,
menedéket keresnék a vihar elől!
9 Uram, rontsd meg tervüket,
zavard össze beszédüket!
Csupa erőszakot és viszályt látok a városban!
10 Éjjel-nappal ezzel van tele a város,
bűn és hamisság uralkodik benne.
11 Az utcákon erőszak és romlás,
mindenütt csak hazugság és csalás!
12 Ha ellenségem szidalmazna, elviselném.
Ha gyűlölőm támadna, elrejtőznék előle.
13 De te támadsz ellenem,
barátom és társam?
14 Pedig bizalmasom voltál,
együtt jártunk Isten Templomába a sokaságban!
15 Ragadja magával a halál ellenségeimet!
Elevenen hulljanak a hallottak országába,
mert lakóhelyük és lelkük gonoszsággal tele!
16 De én Istent hívom segítségül,
meg is szabadít engem az Örökkévaló!
17 Este, reggel és délben imádkozom,
ő meghallja hangom, és válaszol!
18 Sok csatában harcoltam,
de épségben tértem haza,
mert ő mindig megmentett!
19 Bizony meghallgat engem Isten,
aki ősidők óta uralkodik,
és megveri ellenségeimet. Szela
Ők soha nem változnak,
nem félik és nem tisztelik Istent.
20 Még barátaikat is megtámadják,
megtörik a szövetséget.
21 Beszédük sima és hízelgő,
örökké a békességet emlegetik,
de szívükben már harcra készülnek.
Szavaik simábbak az olajnál,
mégis megsebeznek, mint az éles kard.
22 Add át az Örökkévalónak, ami túl nehéz,
majd ő gondodat viseli!
Nem engedi, hogy az igaz vereséget szenvedjen.
23 Istenem, ezeket a gyilkosokat és hazugokat
te dobod a sírba!
Bizony, az életük felét sem érik meg!
Én pedig csak benned bízom, Uram!
Dávidé.
138 Teljes szívvel dicsérlek, Örökkévaló,
dicséretet éneklek neked az istenek előtt!
2 Imádlak téged szent Templomodban,
dicsérem neved hűségedért és kegyelmedért!
Dicsérlek, mert felemelted neved és beszéded
minden másnál magasabbra!
3 Mikor segítségért kiáltottam hozzád,
válaszoltál:
felbátorítottad lelkemet,
szívemben felkeltetted dicséreted énekét.
4 Dicsérnek téged a Föld összes királyai, Örökkévaló,
mikor hallják szavaidat!
5 Örömmel dicsérnek téged tetteidért,
és nagy dicsőségedért.
6 Milyen fenséges az Örökkévaló,
mégis törődik az alázatosokkal!
Jól ismeri a büszkéket is,
de távol marad tőlük.
7 Mikor veszélyek és bajok között kell járnom,
te tartod meg életem!
Kinyújtod karodat, és megvédesz
ellenségeim haragjától.
Bizony, jobb kezed megment tőlük!
8 Az Örökkévaló bosszút áll értem ellenségeimen,
hűséges szeretete örökké kísér!
Ne hagyj el Örökkévaló minket,
hiszen kezed alkotásai vagyunk!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
139 Örökkévaló, megvizsgáltál,
és jól ismersz.
2 Tudod, mikor leülök, vagy felkelek,
ismered még gondolataimat is.
Mielőtt bármit tennék, már tudod.
3 Szemmel tartod, merre járok,
látod, mikor lefekszem,
minden utamat ismered!
4 Mielőtt kimondanám,
te már érted a szavam, Örökkévaló.
5 Körülvettél mindenfelől,
előttem is, mögöttem is te jársz,
rajtam nyugtatod kezed!
6 Mindent tudsz, csodállak érte,
fel sem érem ésszel, meg sem érthetem!
7 Szellemed elől hová fussak?
Jelenléted elől el nem rejtőzhetek!
8 Ha a Mennybe szállnék fel,
ott vagy,
ha a holtak közé fekszem,
ott is jelen vagy!
9 Ha a hajnal szárnyaival szállanék,
és a tenger túlsó szélére költöznék,
10 ott is kezed vezetne,
jobb karod ott is megtartana engem!
11 Ha azt mondom: „A sötétség elborít engem,
az éjszaka biztosan eltakar előled!”
12 Még a sötétség sem tud elrejteni szemed elől,
neked még az éjszaka is világos, mint a nappal,
a sötétség pedig világosság!
13 Örökkévaló, te alkottad testem,[a]
anyám méhében kezed formált engem!
14 Dicsérlek, mert csodálatos módon teremtettél!
Bizony, csodálatosak alkotásaid,
és lelkem jól tudja ezt!
15 Mindent tudsz rólam!
Még csontjaimat is láttad, ahogy titokban
formálódtak anyám méhében![b]
16 Naponta figyelted, amint
alaktalan testem formát öltött.
Könyvedben minden része fel volt írva,
és a napok is, mikor kiformáltad tagjaimat.
17 Istenem, milyen kedvesek nekem gondolataid!
Meg sem számolhatom, olyan rengeteg!
18 Ha megpróbálnám, több lenne,
mint tengerparton a homok.
S ha megszámolnám,
akkor is csak veled lennék, Örökkévaló!
19 Istenem, bárcsak elpusztítanád a gonoszt!
Bárcsak elűznéd tőlem a gyilkosokat,
20 akik gonoszul szólnak rólad,
akik hamisan esküsznek nevedre,
ellenségeidet!
21 Örökkévaló, gyűlölöm gyűlölőidet,
megvetem az ellened lázadókat.
22 Teljes szívvel gyűlölöm őket!
Ellensége lettem ellenségeidnek.
23 Vizsgálj meg, Istenem, világítsd át szívem!
Próbálj meg, és vizsgáld meg gondolataimat!
41 Azután szólt Ahábnak: „Most pedig egyél-igyál, mert nagy esőnek a zúgását hallom!” 42 Aháb el is ment, hogy egyen valamit.
Illés azonban fölment a Kármel-hegy tetejére. Ott letérdelt imádkozni: a fejét a térdei közé hajtotta. 43 Azután szólt a szolgájának: „Állj a hegy csúcsára, és nézz a tenger felé! Szólj, ha látsz valamit!”
A szolga jelentette: „Nem látok semmit!” De Illés visszaküldte: „Figyelj tovább!” Ez hétszer történt, 44 míg végre hetedszerre a szolga azzal jött vissza: „Egy tenyérnyi kis felhőcskét látok a tengerből fölemelkedni!”
Akkor Illés ezt mondta a szolgájának: „Siess, szólj Ahábnak, hogy azonnal induljon el a harci szekerével, különben utoléri a nagy eső!”
45 Aháb így is tett, és a szekerén Jezréelbe sietett. Közben az ég a fellegektől elsötétült, nagy szél kerekedett, és zuhogni kezdett az eső. 46 Az Örökkévaló ereje ekkor betöltötte Illést, aki a derekára kötötte köpenyét, és oly gyorsan Jezréelbe futott, hogy hamarabb ért oda, mint Aháb a harci szekerével.
Illés a Hóreb-hegyen
19 Aháb király elmondta a feleségének, Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a Baál-prófétákat mind megölte karddal. 2 Erre Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az üzenettel: „Esküszöm, hogy holnap ilyenkor te is úgy jársz, mint azok a próféták, akiket megöltél! Úgy bánjanak velem is az istenek, vagy még rosszabbul, ha nem így lesz!”
3 Ezt hallva Illés elfutott, hogy mentse az életét. Szolgájával együtt Júda déli részére menekült. Amikor Beérsebába érkezett, szolgáját ott hagyta, 4 ő maga pedig egyedül kiment a sivatagba egynapi járóföldre. Azután leült egy rekettyebokor alá, és azt kívánta, bárcsak meghalhatna. Azt mondta: „Örökkévaló, már nem bírom tovább! Kérlek, vedd el az életem most, hiszen én sem vagyok jobb, mint őseim!”
5 Azután lefeküdt a bokor alá, és elaludt. Hirtelen egy angyal jelent meg, aki megérintette és fölkeltette: „Illés, kelj föl, és egyél!” 6 Illés fölriadt, és a feje mellett frissen sült lepényt és egy korsó vizet talált. Evett-ivott, azután ismét lefeküdt aludni.
7 Egy idő múlva az Örökkévaló angyala ismét eljött, megérintette, és fölkeltette: „Illés, kelj föl, és egyél, mert nagy út előtt állsz!” 8 Illés fölébredt, ismét evett-ivott, majd útnak indult. Annak az ételnek az erejével ment 40 nap és 40 éjjel, amíg a Hóreb-hegyhez,[a] Isten hegyéhez nem ért.
17 Testvéreim, kövessétek az én példámat! Azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát mutattunk nektek! 18 Mert sokan vannak, akik úgy élnek, mint a Krisztus keresztjének[a] ellenségei. Ezekről már sokszor beszéltem nektek, és most sírva mondom ismét. 19 Az ő útjuk a pusztulásba vezet. Nem Istent imádják, hanem a saját testi kívánságaikat szolgálják, s folyton csak földi dolgokon jár az eszük. Szégyenletes dolgokat tesznek, és még büszkék is rá!
20 A mi igazi hazánk azonban a Menny, s mennyei polgárjogunk van. Szabadítónkat, az Úr Jézus Krisztust is a Mennyből várjuk: onnan fog visszajönni. 21 Hatalmas erejével ő fogja átváltoztatni a mostani halandó, földi testünket, hogy hasonló legyen az ő dicsőséges testéhez. S ugyanezzel az erővel fogja uralmát kiterjeszteni minden és mindenki fölött.
Mindig örüljetek az Úrban!
4 Testvéreim, úgy szeretnék már találkozni veletek! Hiszen nagyon szeretlek benneteket: ti vagytok az én örömöm és győzelmi koszorúm! Továbbra is kövessétek az Urat, aki szeret titeket, és maradjatok benne!
2 Evódiát és Szüntükhét kérem, hogy egyezzenek meg, és legyenek összhangban egymással az Úrban! 3 Téged pedig, hűséges munkatársam, arra kérlek, hogy segíts ennek a két asszonynak. Hiszen ők is együtt küzdöttek velem az örömhír terjesztésében, akárcsak Kelemen és a többi munkatársaim, akiknek nevét beírták az Élet Könyvébe.[b]
4 Mindig örüljetek az Úrban!
5 Újra mondom: örüljetek! Mindenki lássa meg, hogy szelídek és kedvesek vagytok! Közel van már az Úr!
6 Semmi felől ne aggódjatok! Bármilyen helyzetben vagytok is, imádkozzatok! Hálaadással kérjétek Istentől, amire szükségetek van! 7 Isten békessége, amely minden képzeletet felülmúl, megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.
Jézus bemerítkezik(A)
13 Azután Jézus eljött Galileából a Jordán folyóhoz, hogy János őt is merítse be. 14 János azonban megpróbálta lebeszélni: „Inkább nekem lenne szükségem arra, hogy bemeríts, mégis te jössz hozzám?”
15 Jézus így válaszolt: „Engedd meg, hogy ez most így történjen! Meg kell tennünk mindazt, amit Isten kíván.” Ekkor János engedett neki.
16 Miután Jézus bemerítkezett, azonnal feljött a vízből. Ekkor hirtelen megnyílt a Menny, és János látta, amint Isten Szelleme galamb formájában leereszkedik, és Jézusra száll. 17 A Mennyből pedig hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit nagyon szeretek, s akiben gyönyörködöm!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center