Book of Common Prayer
A zenészek vezetőjének, Dávid zsoltára.
31 Örökkévaló, hozzád menekülök,
ne hagyd, hogy csalódjam!
Igazságos tetteiddel ments meg!
2 Fordulj felém, és hallgass meg,
szabadíts meg hamar!
Légy a Kősziklám, erős kőváram,
védj meg engem!
3 Valóban, te vagy Kősziklám, erős kőváram!
Jóságodért vezess, és terelgess engem!
4 Kérlek, ments ki a csapdából,
amelyet ellenségeim állítottak nekem,
mert te vagy minden erőm forrása!
5 Kezedbe teszem szellemem,
te mentesz meg engem,
Örökkévaló, hűséges Istenem!
6 A hamis istenek imádóit utálom,
én csak az Örökkévalóban bízom!
7 Táncolva örülök jóságodnak,
mert látod szenvedésemet,
és ismered bajaimat.
8 Tágas mezőre állítottál,
nem engedted,
hogy ellenségeim szorongassanak.
9 Segíts rajtam, Örökkévaló,
mert bajban vagyok!
Szemem fáj a sok sírástól,
testem-lelkem kimerült.
10 Életem bánatban ér véget,
éveim sóhajtozással telnek.
Bűneim miatt elfogyott erőm,
még csontjaim is kiszáradtak.
11 Ellenségeim megvetnek,
szomszédaim lenéznek.
Még barátaim is félnek tőlem,
ha látnak az utcán, elkerülnek.
12 Elfelejtettek az emberek,
mintha rég meghaltam volna,
félredobtak, mint egy törött cserépedényt.
13 Hallom, hogy suttognak rólam
a hátam mögött,
szörnyű dolgokat mondanak!
Összedugják fejüket,
és halálomat tervezik.
14 Mégis benned bízom, Örökkévaló!
Azt mondom: te vagy Istenem!
15 Életem a kezedben van,
ments meg ellenségeim kezéből, üldözőimtől!
16 Arcod fénye ragyogjon rám, szolgádra!
Ments meg engem,
kegyelmedből és hűségedért!
17 Örökkévaló, téged hívlak segítségül,
ne engedd, hogy csalódjak!
A gonoszok csalódjanak,
és tűnjenek el a halottak országában!
18 Némuljon el a hazugok nyelve!
Hallgassanak el, akik büszkén
és elbizakodottan szólnak az igazak ellen!
19 Istenem, mennyi áldást tartogatsz azoknak,
akik félnek és tisztelnek téged!
Mennyi jót tettél azokkal, akik bíznak benned!
Mindenki szeme láttára megáldottad őket!
20 Elrejted őket jelenléted titkos helyén
a gonoszok tervei elől.
Sátorodban megvéded az igazakat
gyűlölőik támadásaitól.
21 Áldott az Örökkévaló!
Megmutatta, mennyire szeret,
mikor olyan voltam, mint egy ostromlott város!
22 Félelmemben már azt mondtam:
„Olyan helyre jutottam,
hogy már nem is lát engem az Örökkévaló!”
Mégis, meghallottad imádságomat,
mikor segítségért kiáltottam hozzád, Örökkévaló!
23 Szeressétek az Örökkévalót,
akik hűségesek vagytok hozzá!
Mert ő megmenti a hűségeseket,
de súlyosan megbünteti azokat,
akik saját erejükkel dicsekednek!
24 Legyetek erősek és bátrak mind,
aik az Örökkévalóban bíztok!
Dávidé.
35 Örökkévaló, te küzdj azokkal, akik velem küzdenek,
harcolj azokkal, akik harcolnak ellenem!
2 Ragadd meg fegyvereidet,
és siess segítségemre,
3 lándzsád és csatabárdod
sújtson üldözőimre!
Mondd nekem:
„Itt vagyok, hogy megmentselek!”
4 Szégyen és vereség érje azokat,
akik életemre törnek!
Fordítsanak hátat, fussanak el,
akik vesztemet kívánják!
5 Mint polyva a szélben, úgy szóródjanak szét,
fejvesztve meneküljenek,
az Örökkévaló Angyala kergesse szét őket!
6 Sötét, síkos úton meneküljenek,
az Örökkévaló Angyala üldözze őket!
7 Mert ártatlan vagyok, mégis csapdát állítottak,
ok nélkül vermet ástak nekem!
8 Érje őket hirtelen veszedelem,
saját csapdájuk fogja meg őket,
és a verembe maguk essenek!
9 Én pedig ujjongani fogok az Örökkévalóban,
és szabadításának örvendezek!
10 Egész bensőmmel énekelem:
„Nincs hozzád fogható, Örökkévaló!
Mert megmented a gyengét az erősebbtől,
kiszabadítod a szegényt a rablók kezéből!”
11 Hamis tanúk támadnak ellenem,
bűnökkel vádolnak, melyekről mit sem tudok.
12 Rosszal viszonozzák a jót, amit velük tettem,
és gyötrik lelkemet.
13 Mikor betegek voltak, zsákruhát viseltem,
böjtöltem, és értük imádkoztam.
14 Úgy bánkódtam értük, mint testvéreimért,
úgy szomorkodtam, mintha anyámat gyászolnám.
15 Ők pedig kinevettek, mikor bajban voltam,
körülvettek, mint az idegenek,
szüntelen szidalmaztak,
16 fogukat vicsorgatták rám,
és gúnyoltak.
17 Örökkévaló, meddig tűröd még ezt?
Ments meg, mielőtt elpusztítanak,
mentsd meg lelkem az oroszlánoktól!
18 Dicsérlek majd a nagy sokaság között!
Dicsérlek, Örökkévaló, a hatalmas gyülekezetben!
19 Ne engedd, hogy ellenségeim kinevessenek!
Ne engedd, hogy titkon vesztemet tervezzék!
20 Mert békességről beszélnek ugyan,
de gonosz tervet szőnek azok ellen,
akik békében élnek.
21 Nagy hangon beszélnek ellenem,
azt mondják: „Haha, láttuk, mit tettél!”
22 Örökkévaló, te biztosan láttad ezt!
Kérlek, ne hallgass!
Ne légy távol tőlem, Uram!
23 Kelj fel!
Kelj fel, és ítélj a javamra!
Uram, Istenem, védd meg igazságomat!
24 Igazságosságod szerint ítélj meg engem,
Örökkévaló Istenem!
Ne gúnyolódhassanak rajtam ellenségeim!
25 Ne mondhassák: „Ez az, ezt akartuk!”
Ne mondják: „Végeztünk vele!”
26 Azokat érje szégyen és vereség,
akik vesztemet tervezték!
Borítsa őket szégyen és gyalázat,
mert lenéztek engem!
27 De örüljenek és vigadjanak,
akik javamat kívánják!
Mondják: „Milyen hatalmas az Örökkévaló!
Bizony, örül szolgái sikerének!”
28 Nyelvem hirdeti igazságosságodat, Örökkévaló,
és minden nap dicsérlek!
26 Jeroboám, az efrátai Nebát fia Cerédában élt, anyja, Cerúja özvegyasszony volt. Jeroboám Salamon egyik udvari tisztviselője volt, de föllázadt a király ellen.
27 Ez pedig így történt: Salamon király építkezései során megerősítette Millót, és Dávid városának falait kijavította. 28 Jeroboám ezeknél az építési munkáknál dolgozott, de nem kényszermunkás volt, hanem szabad ember. Amikor Salamon látta, hogy ez a fiatalember milyen szorgalmasan végzi a munkáját, kinevezte a József törzseihez tartozó kényszermunkások felügyelőjévé.
29 Ebben az időben történt, hogy egyszer Jeroboám elment Jeruzsálemből, és útközben találkozott a sílói Ahijjá prófétával, aki éppen egy új köpeny viselt. Nem volt senki más a közelben, csak ők ketten voltak a mezőn. 30 Ahijjá ekkor fogta a köpenyét, és 12 darabra szakította, 31 majd ezt mondta Jeroboámnak: „Vegyél el magadnak 10 részt, mert ezt mondja neked az Örökkévaló, Izráel Istene: »Kiszakítom Salamon kezéből a királyságot, és tíz törzset neked adok belőle, Jeroboám. 32 Egy törzset meghagyok neki, szolgámra, Dávidra való tekintettel, és Jeruzsálemért, amelyet kiválasztottam Izráel törzsei közül.
33 A többit azonban elveszem Salamontól, mert elfordult tőlem, és más isteneket imádott:[a] Astóretet, a szidóniak istennőjét, Kemóst, a moábiak istenét és Milkómot, az ammoniak istenét. Elveszem tőle, mert azzal ellentétben, ahogy apja, Dávid élt és cselekedett, Salamon nem az én utamon járt: nem azt tette, amit én jónak tartok, és nem engedelmeskedett rendelkezéseimnek és határozataimnak.
34 Azonban nem veszem ki Salamon kezéből az egész királyságot. Ő uralkodó marad egész életében — így határoztam szolgám, Dávid kedvéért, akit kiválasztottam, mert ő engedelmeskedett parancsaimnak és határozataimnak. 35 Salamon fiának a kezéből ragadom ki majd az országot, és akkor adok neked tíz törzset belőle.
36 De egy törzset meghagyok Salamon fiának uralma alatt, hogy szolgámnak, Dávidnak utódai közül maradjon valaki,[b] aki Jeruzsálemben uralkodik — abban a városban, amelyet kiválasztottam, hogy nevem oda helyezzem.
37 Téged pedig, Jeroboám, fölemellek, és királlyá teszlek Izráel fölött[c], hogy uralkodj mindenen, amit a szíved kíván. 38 Ha engedelmeskedsz mindannak, amit parancsolok neked, ha az én utamon jársz, ha azt teszed, amit én jónak látok, és megtartod rendelkezéseimet és parancsaimat, ahogyan szolgám, Dávid tette, akkor veled leszek, és maradandó királyi dinasztiát[d] építek neked, ahogyan Dávidnak is építettem, és neked adom Izráelt. 39 Így fogom megalázni Dávid utódait amiatt, amit Salamon tett, de nem örökre.«”
40 Salamon ki akarta végeztetni Jeroboámot, ő azonban Egyiptomba menekült, Sisák fáraóhoz. Ott keresett menedéket, és ott is maradt egészen Salamon haláláig.
Salamon halála(A)
41 Salamon többi dolgait, és mindazt, amit tett, meg a bölcsességét följegyezték a Salamon történetének könyvében. 42 Salamon király negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben egész Izráel fölött. 43 Azután meghalt, és eltemették apjának, Dávidnak városában. Fia, Roboám követte a trónon.
Isten tervei szerint éljetek!
13 Vannak, akik azt mondják: „Ma, vagy holnap elmegyünk abba a városba. Ott maradunk egy évig, üzleteket kötünk, és sok pénzt keresünk.” Jól figyeljetek! 14 Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Hiszen egész életetek olyan, mint a pára, amely csak rövid ideig látszik, azután szétfoszlik. 15 Ehelyett azt kellene mondanotok: „Ha az Úr akarja, és élünk, ezt meg ezt fogjuk tenni.” 16 Ti pedig magabiztosak és büszkék vagytok — minden ilyen büszkeség gonosz dolog!
17 Ha valaki tudja, hogy mi volna helyes, mégsem teszi meg, bűnt követ el.
Figyelmeztetés a gazdagoknak
5 Gazdagok, figyeljetek rám! Már most kezdjetek sírni és jajgatni, mert nyomorúság következik rátok! 2 Gazdagságotok elpusztul, pompás ruháitokat a moly rágja szét, 3 aranyotok, ezüstötök mind az enyészeté lesz! Éppen ez lesz a bizonyíték ellenetek, sőt, ez a pusztulás elemészti még a testeteket is, mint a tűz! Képesek voltatok még az utolsó napokban is vagyont gyűjteni! 4 Figyeljetek, ti gazdagok! A földjeiteken dolgozó aratómunkások béréből csalással elloptatok, s amit tőlük elvettetek, az vádol benneteket Isten előtt! A Seregek Ura pedig meghallotta a becsapott aratómunkások panaszos kiáltását.
5 Gazdagok, ti bőségben és pazarlóan éltetek, s amit csak megkívántatok magatoknak, megszereztétek. Meghizlaltátok magatokat, mint az állatokat szokták a levágás napjára.[a] 6 Elítéltétek és meggyilkoltátok az ártatlan embereket, akik nem álltak ellen nektek.
22 Kimentek a „Golgota” nevű helyre. Ez a szó azt jelenti: „Koponya-hely”. 23 Ott mirhával kevert bort kínáltak Jézusnak, de ő nem akarta meginni. 24 Ezután keresztre feszítették, a ruháit pedig szétosztották, és kisorsolták egymás között.
25 Reggel kilenc óra volt, amikor megfeszítették. 26 Felirat is volt a kereszten, ez mutatta, miért ítélték el: „ a zsidók királya”. 27 Jézussal együtt két rablót is megfeszítettek, egyiket a bal, másikat pedig a jobb oldalán. [28] [a] 29 A járókelők gúnyolták és szidalmazták Jézust. Fejüket csóválva mondták: „Szóval, te vagy, aki lerombolod a Templomot, és három nap alatt újra felépíted?! 30 Akkor most gyere le a keresztről, és mentsd meg magad!”
31 A főpapok és a törvénytanítók szintén gúnyolták Jézust, és ezt mondták egymásnak: „Másokat megmentett, magát mégsem tudja megmenteni! 32 Ha tényleg ő a Messiás, Izráel királya, akkor most szálljon le a keresztről, majd akkor hiszünk benne!” Még azok is szidalmazták, akiket vele együtt feszítettek meg.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center