Book of Common Prayer
[a] Dávidé.
25 Örökkévaló, hozzád emelem lelkemet!
2 Benned bízom, Istenem,
ne kelljen csalódnom,
s ne engedd, hogy ellenségeim kigúnyoljanak!
3 Senki se csalódjon, aki benned bízik!
Akik elárulnak téged, azok csalódjanak,
ne jussanak semmire!
4 Örökkévaló, mutasd meg, melyik a te utad,
taníts engem, hogy lábad nyomát kövessem!
5 Vezess és taníts, hogy igazságodban járhassak,
hiszen te vagy Szabadítóm, Istenem,
csak benned reménykedem szüntelen.
6 Kérlek, gondolj szeretetedre és kegyelmedre, Örökkévaló,
mert azok öröktől fogva és örökké tartanak!
7 Ne emlékezz ifjúkorom vétkeire és bűneimre!
Kegyelmed szerint gondolj rám,
mert jóságos vagy, Örökkévaló!
8 Bizony, jó az Örökkévaló, és igazságos!
Még a bűnösöket is jóra tanítja.
9 Az alázatosokat igazságosan vezeti,
megtanítja őket útjaira.
10 Bizony, aki az Örökkévaló útján jár,
az megismeri kegyelmét és hűséges szeretetét!
Mert így bánik azokkal,
akik szövetségét és ígéreteit megőrzik!
11 Örökkévaló, sokat vétkeztem ellened,
de bocsáss meg nekem jóságodért!
12 Aki teljes szívvel tiszteli és féli az Örökkévalót,
annak ő megmutatja, melyik utat válassza!
13 Áldott az ilyen ember!
S utódai megmaradnak a földön,
amelyet Isten nekik ígért.
14 Az Örökkévaló bizalmába fogadja, akik imádják őt,
és szövetségére tanítja őket.
15 Az Örökkévalóra nézek szüntelen,
mert ő szabadít ki minden bajból![b]
16 Örökkévaló, nézz rám, légy kegyelmes hozzám,
mert gyenge és magányos vagyok!
17 Enyhítsd szívem aggodalmát,
ments ki bajaimból!
18 Vedd észre, mennyi baj és próbatétel vesz körül,
és bocsásd meg minden bűnömet!
19 Nézd, mennyi ellenségem van,
akik gyilkos szándékkal gyűlölnek engem!
20 Istenem, védj meg, és ments meg tőlük,
hiszen benned bízom,
ne kelljen csalódnom!
21 Ártatlanságom és egyenességem védjen meg,
mert rád várok, Istenem, hogy megszabadíts!
22 Ó Istenem, mentsd ki Izráelt
minden bajból!
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.[a]
9 Dicsérlek, Örökkévaló, teljes szívemből!
Elsorolom csodálatos tetteidet.
2 Vigadok és örülök neked,
énekkel dicsérem neved, ó Felséges!
3 Miattad hátat fordítanak ellenségeim,
elfutnak előled, földre esnek,
megsemmisülnek egészen.
4 Mert trónodra ültél, mint igazságos bíró,
ítéletet hoztál, és javamra ítéltél.
5 Megfenyítetted a nemzeteket,
elpusztítottad a gonoszokat,
még a nevüket is örökre eltörölted.
6 Elpusztult az ellenség,
városai rommá lettek.
Végleg kigyomláltad őket,
még emlékük is örökre elveszett.
7 De örökké uralkodik az Örökkévaló!
Ítélkezéshez állította fel trónját,
8 igazságosan ítél meg minden embert.
Bizony, méltányosan ítéli a nemzeteket!
9 Az elnyomottaknak az Örökkévaló lesz biztos menedékük,
magas kővár a veszedelem idején.
10 Ezért bíznak benned,
akik igazán ismernek téged,
mert te, Örökkévaló, nem hagyod el,
aki hozzád fordul segítségért.
11 Énekeljetek dicséretet az Örökkévalónak, aki Sionban lakik!
Hirdessétek a népek között hatalmas tetteit!
12 Mert számon kéri az Örökkévaló
a gyilkostól áldozata vérét,
és nem felejti el
a nyomorultak jajkiáltásait!
13 Könyörülj rajtam, Uram!
Nézd, hogyan üldöznek ellenségeim!
Ments ki a halál kapujából,
14 hogy Jeruzsálem kapujában dicsérhesselek,
és örülhessek, hogy megszabadítottál!
15 A nemzetek beleestek a verembe,
amelyet másoknak ástak,
és csapdájuk saját lábukat fogta meg.
16 Így mutatta meg nekik az Örökkévaló,
hogy igazságosan ítél:
a gonoszt saját csapdájában fogta meg. Higgajon Szela
17 A gonosz emberek
a halottak országába kerülnek.
Bizony, oda jut minden nép,
amely elfeledkezik Istenről!
18 De az Örökkévaló nem felejti el az alázatos szegényeket:
meglátják, hogy nem hiába reménykedtek benne!
19 Kelj fel, Örökkévaló!
Ne tűrd tovább az erőszakosságot!
Állítsd magad elé,
ítéld meg a népeket!
20 Tanítsd meg őket,
hogy féljenek téged!
Hadd tudják meg,
hogy csupán halandó emberek! Szela
Dávid zsoltára.
15 Örökkévaló, ki lakhat sátorodban?[a]
Szent hegyeden ki élhet veled?
2 Aki egyenes úton jár,
azt teszi, ami helyes,
tiszták és igazak a szándékai,
3 nem rágalmaz másokat,
embertársának nem árt,
nem mond rosszat testvéreiről,
4 megveti a gonoszt,
de tiszteli azokat,
akik félik az Örökkévalót.
Aki, ha ígér valamit, megtartja,
még ha kárát vallja is,
5 aki nem kér kamatot
kölcsönadott pénze után,
és nem lehet megvesztegetni,
hogy az ártatlant megkárosítsa.
Aki így él, soha meg nem inog!
Saul féltékeny lesz Dávidra
5 Saul ettől kezdve sokszor küldte harcolni Dávidot, aki minden esetben győzelmet aratott, akárhova küldte is őt a király. Ezért Saul kinevezte őt a harcosok élére. Dávidot az egyszerű katonáktól a tisztekig mindenki megszerette.
6 Történt egyszer, hogy Izráel serege — amelyben Dávid is harcolt — Saul vezetésével éppen a filiszteusok ellen vívott győztes csatából tartott hazafelé. Az asszonyok minden városból Saul és a sereg elé vonultak, hogy üdvözöljék őket. Nagy örömmel énekeltek, táncoltak, hangszerekkel zenéltek, 7 és így dicsérték a győzteseket:
„Megölt Saul ezreket,
Dávid meg tízezreket!”
8 Saulnak ez nagyon rosszul esett, és megharagudott miatta. Azt gondolta: „Lám, Dávidnak tízszer annyi filiszteus megölését tulajdonítják, mint nekem! Ha ez így megy tovább, még a királyság is az övé lesz!”[a] 9 Ettől kezdve gyanakvással figyelte Dávid minden lépését.
Saul meg akarja gyilkolni Dávidot
10 A következő napon, amikor Saul a házában ült, ismét megszállta a gonosz szellem, amelyet Isten küldött. Emiatt Saul magánkívül volt. Dávid eközben Saul előtt pengette a hárfáját, ahogy ilyen esetekben máskor is szokta. Saul kezében ott volt a lándzsája, 11 és hirtelen azt gondolta: „Most megölöm Dávidot! A falhoz szegezem!” — s azzal a lándzsáját Dávid felé hajította, aki azonban félrehajolt előle. Ez kétszer is megtörtént, 12 és Saul megértette, hogy az Örökkévaló Dáviddal van, tőle viszont eltávozott. Emiatt félni kezdett Dávidtól, 13 és jobbnak látta, ha elküldi őt maga mellől.
Kinevezte hát Dávidot egy katonai egység parancsnokának, és harcolni küldte a csapata élén. Ettől kezdve Dávid gyakran vezette harcba az embereit, 14 és minden alkalommal győzelemmel tért haza, mert az Örökkévaló vele volt és segítette őt. 15 Saul látta, hogy Dávid minden csatában győztesnek bizonyul, emiatt még inkább félt tőle. 16 Ugyanakkor egész Izráel és Júda népe nagyon megszerette Dávidot, aki vezette őket a harcokban.
26-27 Az udvari emberek ismét megpróbálták rábeszélni Dávidot, s ezúttal sikerült is nekik. Most már Dávid is szeretett volna a király veje lenni. El is indult, és embereivel együtt levágott 100[a] férfit a filiszteusok közül. Még le sem telt a kitűzött határidő, már hozta is a bizonyítékot a királynak, hogy feleségül vehesse a leányát.
Így azután Saul Mikált Dávidhoz adta feleségül.
28 Saul jól látta, hogy az Örökkévaló valóban Dáviddal van, és Mikál is szereti a férjét. 29 Emiatt még jobban félt Dávidtól, és haláláig ellenségévé lett.
30 Ebben az időben a filiszteusok fejedelmei állandóan támadták Izráelt. Azonban valahányszor csatára került sor, Dávid mindig nagyobb győzelmeket aratott, mint Saul többi vezérei. Ezért Dávid igen nagy hírnévre tett szert.
Az örömhír eléri a többi nemzeteket is
19 Miután Istvánt megölték, a hitetlenek a hívők ellen támadtak, és üldözték őket. Ezért a hívők minden irányba elmenekültek Jeruzsálemből. Eljutottak egészen Föníciáig, Ciprusig és a szíriai Antiókhia városába. Mindenhol hirdették az örömüzenetet, de csak a zsidóknak. 20 A hívők között azonban voltak Ciprus szigetéről és Cirénéből származók is. Amikor ezek a szíriai Antiókhiába értek, ott a görögöknek[a] is hirdették az Úr Jézusról szóló örömüzenetet. 21 Az Úr hatalma volt velük, így nagyon sokan a görögök közül is megváltoztatták a gondolkodásukat, Istenhez fordultak, és hittek az Úrban.
22 Amikor ennek híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezetbe, Barnabást elküldték a szíriai Antiókhiába. 23 Amikor megérkezett, látta, hogy ott milyen erőteljesen működik Isten kegyelme. Ennek nagyon megörült, és biztatta az antiókhiai hívőket, hogy teljes szívvel maradjanak hűségesek az Úrhoz. 24 Barnabás jó ember volt, telve Szent Szellemmel és hittel. Így ott nagyon sokan kezdték követni az Urat.
25 Barnabás ezután Tarzuszba ment, hogy Sault megkeresse. 26 Amikor rátalált, elvitte a szíriai Antiókhiába. Egy évig maradtak ott a helyi gyülekezetben, és nagyon sok embert tanítottak. Jézus tanítványait ebben a városban nevezték először Krisztus-követőknek, vagyis keresztényeknek.
27 Ebben az időben néhány próféta érkezett Jeruzsálemből a szíriai Antiókhiába. 28 Egyikük, akit Agabosznak hívtak, felállt, és a Szent Szellem által előre megmondta, hogy nagy éhínség következik az egész világra. Ez Claudius császár idejében meg is történt. 29 Ekkor minden tanítvány elhatározta, hogy segít a Júdeában élő testvéreknek. Mindenki igyekezett annyi pénzt adni, amennyit csak tudott. 30 Amit összegyűjtöttek, azt rábízták Barnabásra és Saulra, hogy vigyék el a júdeai gyülekezetek vezetőinek.
Meggyógyítja a betegeket(A)
29 Jézus és tanítványai ezután kijöttek a zsinagógából. Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házához mentek. 30 Simon anyósa éppen nagyon beteg volt: lázasan feküdt. Azonnal szóltak Jézusnak, 31 aki odalépett a beteghez, megfogta a kezét, és lábra állította. Az asszonynak elmúlt a láza, felkelt, és megvendégelte őket.
32 Naplemente után, amikor már beesteledett, Jézushoz vitték a betegeket, és azokat is, akikben gonosz szellemek laktak. 33 Az egész város összegyűlt a ház ajtaja előtt. 34 Jézus sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben szenvedtek. Kiűzte a gonosz szellemeket is, de nem engedte szólni őket, mivel azok felismerték[a] őt.
Hirdeti az örömüzenetet Galileában(B)
35 Jézus korán reggel felkelt, amikor még sötét volt, kiment egy lakatlan helyre, és ott imádkozott. 36 Simon és társai később utána mentek, hogy megkeressék. 37 Amikor rátaláltak, ezt mondták neki: „Mindenki téged keres!”
38 De Jézus ezt válaszolta: „Menjünk a szomszédos falvakba, hogy ott is hirdessem az örömüzenetet, hiszen ezért jöttem.” 39 El is ment, és bejárta egész Galileát. Hirdette Isten üzenetét a zsinagógákban, és a gonosz szellemeket kiűzte az emberekből.
Akarom, gyógyulj meg!(C)
40 Odament hozzá egy leprás, letérdelt előtte, és így kérte: „Ha akarod, te meg tudsz gyógyítani engem!”
41 Jézus megsajnálta,[b] kinyújtotta a kezét, megérintette, és így válaszolt: „Igen, akarom! Gyógyulj meg!” 42 Ekkor a betegről azonnal eltűnt a lepra, és teljesen egészséges lett.
43 Jézus szigorúan figyelmeztette, mielőtt elküldte: 44 „Vigyázz, senkinek se beszélj erről! Menj, és mutasd meg magad a papnak![c] Azután vidd fel az áldozatot a Templomba a gyógyulásodért, ahogyan azt Mózes megparancsolta, hogy bizonyítékul szolgáljon nekik!” 45 A férfi elment, de azután mégis elhíresztelte, hogy mi történt vele. Emiatt Jézus nem mehetett be többé a városba, amikor mások is látták. Inkább elhagyatott helyeken tartózkodott, és az embereknek kellett mindenfelől hozzá menniük.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center