Book of Common Prayer
97 Mely igen szeretem a te törvényedet, egész napestig arról gondolkodom!
98 Az én ellenségeimnél bölcsebbé teszel engem a te parancsolataiddal, mert mindenkor velem vannak azok.
99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert a te bizonyságaid az én gondolataim.
100 Elõrelátóbb vagyok, mint az öreg emberek, mert vigyázok a te határozataidra.
101 Minden gonosz ösvénytõl visszatartóztattam lábaimat, hogy megtartsam a te beszédedet.
102 Nem távoztam el a te ítéleteidtõl, mert te oktattál engem.
103 Mily édes az én ínyemnek a te beszéded; méznél [édesbb] az az én számnak!
104 A te határozataidból leszek értelmes, gyûlölöm azért a hamisságnak minden ösvényét.
105 Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.
106 Megesküdtem és megállom, hogy megtartom a te igazságodnak ítéleteit.
107 Felette nagy nyomorúságban vagyok; Uram, eleveníts meg a te igéd szerint.
108 Szájamnak önkéntes áldozatai legyenek kedvesek elõtted Uram! és taníts meg a te ítéleteidre.
109 Lelkem mindig veszedelemben van, mindazáltal a te törvényedrõl el nem feledkezem.
110 Tõrt vetettek ellenem az istentelenek, de a te határozataidtól el nem tévelyedtem.
111 A te bizonyságaid az én örökségem mindenha, mert szívemnek örömei azok.
112 Az én szívem hajlik a te rendeléseid teljesítésére mindenha [és] mindvégig.
113 Az állhatatlanokat gyûlölöm, de a te törvényedet szeretem.
114 Menedékem és paizsom vagy te; igédben van az én reménységem.
115 Távozzatok tõlem gonoszok, hogy megõrizzem az én Istenemnek parancsolatait.
116 Támogass engem a te beszéded szerint, hogy éljek, és ne engedd, hogy megszégyenüljek reménységemben.
117 Segélj, hogy megmaradjak, és gyönyörködjem a te rendeléseidben szüntelen.
118 Megtapodod mindazokat, a kik rendeléseidtõl elhajolnak, mert az õ álnokságuk hazugság.
119 Mint salakot mind elveted e földnek istenteleneit, azért szeretem a te bizonyságaidat.
120 Borzad testem a tõled való félelem miatt, és félek a te ítéleteidtõl.
81 Az éneklõmesternek, a gittithre. Aszáfé.
2 Örvendezzetek Istennek, a mi erõsségünknek; ujjongjatok a Jákób Istenének!
3 Dalt zengjetek és dobot pergessetek, gyönyörû hárfát cziterával együtt.
4 Fújjatok kürtöt új holdra, holdtöltekor, a mi ünnepünk napján;
5 Mert végzett dolog ez Izráelnél, a Jákób Istenének rendelése.
6 Bizonyságul tette õ a József nemzetségében, a mikor kijött Égyiptom földe ellen. Nyelvet hallék [ott,] a mit nem tudtam.
7 Megszabadítottam a tehertõl az õ vállát, kezei megmenekültek a kosártól.
8 A nyomorúságban segítségül hívtál és én megszabadítottalak téged; meghallgattalak téged a mennydörgésnek rejtekében; megpróbáltalak téged a versengések vizénél. Szela.
9 Hallgass én népem, hadd tegyek bizonyságot ellened! Oh Izráel, ha te meghallgatnál engem!
10 Ne legyen te nálad idegen isten, és az idegen isten elõtt meg ne hajolj!
11 Én, az Úr vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptom földérõl: nyisd szét a te szájad és betöltöm azt.
12 De nem hallgatott népem az én szómra, és Izráel nem engedelmeskedett nékem.
13 Ott hagytam azért õt szívöknek keménységében, hogy járjanak a magok tanácsa szerint.
14 Oh, ha az én népem hallgatna reám, [s] Izráel az én utaimon járna!
15 Legott megaláznám ellenségeit, s szorongatói ellen fordítanám kezem.
16 Az Úrnak gyûlölõi hízelegnének néki, és örökkévaló volna az õ idejök.
17 És õ megelégítené õt java búzával, és sziklából folyó mézzel töltenélek be téged!
82 Aszáf zsoltára.
Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.
2 Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
3 Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
4 Mentsétek meg a szegényt és szûkölködõt; a gonoszok kezébõl szabadítsátok ki.
5 Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
6 Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
7 Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely fõember.
8 Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.
16 És eljuta a hír a Faraó házába is, mondván: Eljöttek a József atyjafiai; és tetszék e dolog mind a Faraónak, mind az õ szolgáinak.
17 És monda a Faraó Józsefnek: Mondd meg a te atyádfiainak: Ezt cselekedjétek: Terheljétek meg a ti barmaitokat, és eredjetek, menjetek el Kanaán földére;
18 És vegyétek fel atyátokat és házatok népét, és jõjjetek hozzám; és én néktek adom Égyiptom földének javát, hogy éljétek e földnek zsírját.
19 Ez is parancsolatúl legyen néked: Ezt míveljétek, vigyetek magatokkal Égyiptom földérõl szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, és vegyétek fel atyátokat és jõjjetek.
20 A ti házi eszközeitekre pedig ne tekintsetek sóhajtva; mert egész Égyiptom földének a legjava a tiétek.
21 És aképen cselekedének Izráel fiai; és ada nékik József szekereket a Faraó parancsolatja szerint; és enni valót is ada nékik az útra.
22 Valamennyien valának, mindegyiknek ada egy-egy öltözõ ruhát: Benjáminnak pedig ada háromszáz ezüst pénzt és öt öltözõ ruhát.
23 Atyjának pedig külde ilyenképen: tíz szamarat égyiptomi javakkal terhelve, és tíz nõstény szamarat gabonával, kenyérrel és egyéb élelemmel terhelve, az õ atyjának az útra.
24 És elbocsátá az õ testvéreit, és elmenének, és monda nékik: Ne háborogjatok az úton.
25 Feljövének azért Égyiptomból: és eljutának Kanaán földére az õ atyjokhoz, Jákóbhoz.
26 És mikor tudtára adák, mondván: József még él, és hogy uralkodik egész Égyiptom földén; az õ szíve elalélt, mert nem hisz vala nékik.
27 Elbeszélék azért néki József minden beszédét, a melyeket velök beszélt vala, és látá a szekereket is, a melyeket József küldött vala, hogy õt elvigyék; akkor fölélede az õ atyjoknak, Jákóbnak lelke.
28 És monda Izráel: Elég nékem, hogy József az én fiam még él: lemegyek hát, hogy meglássam õt minekelõtte meghalok.
8 A bálványáldozatok felõl pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít.
2 Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell.
3 Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik õ tõle.
4 Tehát a bálványáldozati hús evése felõl tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy.
5 Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr;
6 Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitõl [van] a mindenség, mi is õ benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által [van] a mindenség, mi is õ általa.
7 De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sõt némelyek a bálvány felõl való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az õ lelkiismeretök, mivelhogy erõtelen, megfertõztetik.
8 Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten elõtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek.
9 De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképen botránkozásukra ne legyen az erõteleneknek.
10 Mert ha valaki meglát téged, a kinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erõtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot?
11 És a te ismereted miatt elkárhozik a te erõtelen atyádfia, a kiért Krisztus meghalt.
12 Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az õ erõtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek.
13 Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam.
13 És sok ördögöt ûznek vala ki, és olajjal sok beteget megkennek és meggyógyítnak vala.
14 És meghallá ezeket Heródes király (mert nyilvánvalóvá lõn az õ neve) és monda: Keresztelõ János támadt fel a halálból és azért mûködnek benne ez erõk.
15 Némelyek azt mondják vala, hogy Illés õ; mások meg azt mondják vala, hogy Próféta, vagy olyan, mint egy a próféták közül.
16 Heródes pedig ezeket hallván, monda: A kinek én fejét vétetém, az a János ez; õ támadt fel a halálból.
17 Mert maga Heródes fogatta el és vettette vala börtönbe Jánost, Heródiás miatt, Fülöpnek, az õ testvérének felesége miatt, mivelhogy azt vette vala feleségül.
18 Mert János azt mondá Heródesnek: Nem szabad néked a testvéred feleségével élned.
19 Heródiás pedig ólálkodik vala utána, és meg akarja vala õt ölni; de nem teheté.
20 Mert Heródes fél vala Jánostól, igaz és szent embernek ismervén õt, és oltalmazá õt; és ráhallgatván, sok dologban követi, és örömest hallgatja vala õt.
21 De egy alkalmatos nap jöttével, mikor Heródes a maga születése ünnepén nagyjainak, vezéreinek és Galilea elõkelõ embereinek lakomát ad vala,
22 És ennek a Heródiásnak a leánya beméne és tánczola, és megtetszék Heródesnek és a vendégeknek, monda a király a leánynak: Kérj tõlem, a mit akarsz, és megadom néked.
23 És megesküvék néki, hogy: Bármit kérsz tõlem, megadom néked, még ha országom felét is.
24 Az pedig kimenvén, monda az õ anyjának: Mit kérjek? Ez pedig mondja: A Keresztelõ János fejét.
25 És a királyhoz nagy sietve azonnal bemenvén, kéré õt mondván: Akarom, hogy mindjárt add ide nékem a Keresztelõ János fejét egy tálban.
26 A király pedig noha igen megszomorodék, eskûje és a vendégek miatt nem akará õt elutasítani.
27 És azonnal hóhért küldvén a király, megparancsolá, hogy hozzák el annak fejét.
28 Ez pedig elmenvén, fejét vevé annak a börtönben, és elõhozá a fejét egy tálban és adá a leánynak; a leány pedig az anyjának adá azt.
29 A tanítványai pedig, a mikor ezt meghallották vala, eljövének, és elvivék a testét, és sírba tevék.