Book of Common Prayer
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
19 Az ég hirdeti Isten dicsőségét,
kezének alkotásairól beszél az égboltozat.
2 Egyik nappal a másiknak mondja,
éj az éjnek beszéli Isten hatalmát!
3 Nem emberi beszéddel,
vagy hallható szóval hirdetik,
4 mégis eljut hangjuk az egész Földre,
megérti szavukat az egész világ.
A Nap, amelynek az ég a sátra,
5 felkel reggel,
kijön, mint vőlegény a hálószobájából.
Örül, mint hős harcos,
hogy futhatja pályáját.
6 Elindul az ég egyik szélétől,
körüljár a másikig,
semmi sem rejtőzhet el sugaraitól.
7 Az Örökkévaló tanítása tökéletes,
helyreállítja az ember lelkét.
Az Örökkévaló törvénye megbízható,
bölccsé teszi még az egyszerű embert is.
8 Az Örökkévaló rendelkezései helyesek,
megörvendeztetik szívünket.
Az Örökkévaló parancsai világosak,
megvidámítanak bennünket.
9 Az istenfélelem tiszta és helyes,
örökké megmarad.
Bizony, az Örökkévaló döntései
mind érvényesek, igazságosak és helyesek!
10 Értékesebbek, mint sok-sok arany,
édesebbek a méznél,
még a legfinomabb méznél is!
11 Figyelmeztetnek és megvilágosítanak engem is,
szolgádat, Uram.
Aki szavadnak engedelmeskedik,
nagy jutalmat nyer.
12 Ki veheti észre minden egyes tévedését?
Tisztíts meg engem a nem szándékos vétkektől is!
13 Óvdj meg, szolgádat, a szándékos bűnöktől,
hogy ne uralkodjanak rajtam!
Akkor ártatlan leszek,
és nem vétkezek ellened.
14 Legyen kedvedre való
minden szavam és gondolatom,
ó, Örökkévaló, Kősziklám és Megváltóm!
18 Mert ezt mondja az Örökkévaló,
aki az eget teremtette,
Isten, aki a földet formálta és alkotta,
de nem kietlen pusztaságnak,
hanem lakóhelynek készítette:
„Én vagyok az Örökkévaló,
nincs más Isten kívülem!
19 Nem titokban szóltam,
nem valami sötét zugban,
hanem nyilvánosan!
Nem azt mondtam Jákób népének:
Keressetek, de hiába,
mert úgysem találhattok meg!
Én, az Örökkévaló, igazságot mondok,
valóságot hirdetek.
Az Örökkévaló az egyetlen igaz Isten
20 Hát gyűljetek hozzám!
Jöjjetek közel mind,
akik a népek közül megmenekültetek!”
„Akik bálványok szobrait hordozzák,
milyen értelmetlenek!
Olyan istenhez könyörögnek,
aki semmit sem segít, hisz tehetetlen!
21 Hát tanácskozzatok csak,
adjátok elő érveiteket!
Mondjátok meg nekem:
Ősidőktől fogva volt-e valaha ilyen?
Ki tudta ezt előre megmondani közületek?
Bizony, nem volt senki,
és nincs ma sem.
Én vagyok az Örökkévaló egyedül,
Igazságos Isten, Szabadító!
Nincs más Isten kívülem!
22 Rám nézzetek,
a föld széléről is hozzám jöjjetek,
hogy megmeneküljetek,
hiszen egyedül én vagyok Isten,
nincs senki más!
23 Megesküdtem önmagamra,
igazságot mondtam,
szavam visszavonhatatlan:
mindenki térdet fog hajtani előttem,
mindenki rám esküszik,
24 és így szólnak rólam:
»Bizony, csak az Örökkévalótól származik
az üdvösség és erő!«
Ezért jönnek hozzám mindannyian!”
Akik pedig lázadtak ellene,
mind kudarcot és szégyent vallanak.
25 Izráel népe is az Örökkévalóban dicsekszik,
aki magához fogadja őket,
mint saját gyermekeit.
4 Bár én bízhattam volna a származásomban, mégsem teszem. Ha valaki ilyen előnyökben bízik, akkor én sokkal inkább bízhatnék! 5 Engem valóban körülmetéltek a születésem utáni nyolcadik napon! Származásom szerint Izráel népéhez — közelebbről Benjámin törzséhez — tartozom. Héber szülők héber anyanyelvű gyermeke vagyok, akárcsak minden ősöm. A Törvény követésére nézve a farizeusok közé tartoztam. 6 Olyan buzgón és elszántan védelmeztem a vallásomat, hogy üldöztem az Eklézsiát, vagyis Jézus követőit. Senki sem találhatott hibát abban, ahogyan Mózes Törvényét követtem.
7 Régen ezek nagyon értékesek voltak a számomra. Most már viszont úgy tekintek rájuk, hogy Krisztussal összehasonlítva csak veszteséget jelentenek. 8 Sőt, ma már nemcsak ezeket a dolgokat, hanem minden mást is veszteségnek tekintek ahhoz a nyereséghez képest, amelyet Uram, a Krisztus Jézus személyes megismerése jelent! Mert őt igazán megismerni — az minden másnál összehasonlíthatatlanul jobb és értékesebb! Így hát minden mást kárba veszni hagytam, és a szemétbe dobtam, csakhogy Krisztust megnyerjem, 9 és benne élhessek. Mert őbenne, vagyis a Krisztusban való hitem alapján Isten elfogadott engem.
Egykor igyekeztem a Törvényt megtartani, és ilyen módon kiérdemelni, hogy Isten elfogadjon engem — ezzel azonban kudarcot vallottam. 10 Most viszont arra törekszem, hogy egyre jobban megismerjem Krisztust, és hogy megtapasztaljam azt az erőt, amellyel Isten feltámasztotta őt a halálból. Azt kívánom, hogy egyre jobban átváltozzam, és hasonlítsak hozzá, közösséget vállalva Krisztussal a szenvedéseiben is, egészen a halálig. 11 Mindezt pedig abban a reményben teszem, hogy én is részt fogok venni a halottak közül való feltámadásban.
Lamed
89 Amit mondtál, Örökkévaló, örökre érvényes marad,
olyan biztos, mint a Menny!
90 Hűséges vagy, Uram, nemzedékről nemzedékre!
Megalapoztad a Földet, és az szilárdan áll!
91 Minden, ami van, téged szolgál,
ítéleteid szerint áll fenn minden, ami létezik.
92 Tanításaid örömömre vannak,
különben már elpusztultam volna a szenvedésben!
93 Nem felejtem utasításaidat,
mert azok által éltetsz engem!
94 Tiéd vagyok, Uram!
Ments meg, hiszen utasításaidat keresem!
95 Az istentelenek lesnek rám, hogy megöljenek,
mégis bizonyítékaiddal foglalkozom.
96 Láttam, hogy egyszer mindennek vége szakad,
de parancsod örök és végtelen!
Mem
97 Mennyire szeretem tanításodat, Uram!
Egész nap azon gondolkodom.
98 Parancsaid bölcsebbé tesznek ellenségeimnél,
mert mindig megsegítenek!
99 Bölcsebb lettem még mestereimnél is,
mert bizonyítékaidon gondolkodom!
100 A város vezetőinél is bölcsebb lettem,
mert követem utasításaidat!
101 Gonosz utakra nem is lépek,
hogy engedelmeskedjek szavaidnak.
102 Nem fordulok el ítéleteidtől,
mert te tanítottál engem, Uram!
103 Milyen kedvesek nekem a szavaid,
édesebbek, mint nyelvemnek a méz!
104 Utasításaid tettek értelmessé,
ezért minden hamisságot utálok!
Nun
105 Beszéded, mint a lámpa fénye lábam előtt:
megvilágítja ösvényemet.
106 Megesküdtem, és meg is tartom,
hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet!
107 Örökkévaló, sokáig szenvedtem.
Kérlek, eleveníts meg, ígéreted szerint!
108 Örökkévaló, fogadd el hála-áldozatomat,
és taníts engem ítéleteiddel!
109 Életem szüntelen veszélyben forog,
de tanításodat mégsem felejtem!
110 Csapdát állítottak nekem a gonoszok,
utasításaidtól mégsem tértem el!
111 Bizonyítékaidat kaptam örökségül,
szívemnek azokban telik öröme.
112 Szívvel-lélekkel igyekszem,
hogy törvényednek engedelmeskedjek,
minden időben és mindvégig.
Saul találkozik Jézussal
9 Saul[a] ezalatt folytatta az Úr tanítványainak üldözését Jeruzsálemben. Fenyegette őket, és gyűlöletet szított ellenük. Elment a főpaphoz, 2 és kérte, hogy írjon leveleket a Damaszkusz városában lévő zsinagógákhoz. Az volt a szándéka, hogy Damaszkuszban is felkutatja a Jézusban hívő[b] zsidó férfiakat és nőket, majd letartóztatja, és Jeruzsálembe hurcolja őket.
3 El is indult Jeruzsálemből, és amikor már közel járt Damaszkuszhoz, hirtelen mennyei fény ragyogta körül, 4 ő pedig a földre esett. Azután egy hangot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”
5 Saul megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?”
Ő így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit üldözöl. 6 De most kelj fel, menj be a városba. Ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”
7 Saul útitársai úgy meglepődtek, hogy egy szót sem tudtak szólni. Csak álltak, mert a hangot ugyan hallották, de nem láttak senkit. 8 Saul felállt a földről, de amikor a szemét kinyitotta, semmit sem látott. Ekkor kézen fogták, és úgy vezették Damaszkuszba. 9 Ezután még három napig nem látott, és nem evett, nem ivott semmit.
10 Élt Damaszkuszban egy Anániás nevű tanítvány. Az Úr megszólította őt látomásban: „Anániás!”
Ő így válaszolt: „Itt vagyok, Uram!”
11 Az Úr így folytatta: „Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak. Keresd meg a Júdás[c] házát. Kérdezd meg, hol van az a Saul, aki Tarzusz városából való. Ő most éppen imádkozik, 12 és látomást lát. Azt látja, hogy egy Anániás nevű férfi bemegy hozzá, és ráteszi a kezét, hogy újra lásson.”
13 Anániás erre így válaszolt: „Uram, már sokaktól hallottam erről az emberről, hogy mennyi gonoszságot követett el a tanítványaid ellen Jeruzsálemben. 14 Ide is azért jött, mert felhatalmazást kapott a főpapoktól, hogy letartóztassa azokat, akik benned hisznek.”
15 De az Úr azt mondta Anániásnak: „Menj csak oda, mert ezt a férfit arra választottam ki, hogy a nevemet hordozza és megismertesse az Izráelen kívüli nemzetekkel, királyokkal, és Izráel népével is. 16 Én magam fogom megmutatni neki, mennyit kell szenvednie a nevemért.”
17 Ekkor Anániás elindult, bement Júdás házába, kezét Saulra tette, és ezt mondta neki: „Saul testvérem, az Úr Jézus küldött hozzád, aki megjelent neked az úton, amikor ide jöttél. Azért küldött, hogy újra láss, és a Szent Szellem betöltsön téged.” 18 Abban a pillanatban Saul úgy érezte, mintha pikkelyek hullottak volna le a szeméről, és újra látott! Majd felkelt, bemerítkezett, 19 és miután evett valamit, az erejét is visszanyerte.
Saul Damaszkuszban
Ezután Saul egy ideig még a tanítványokkal maradt Damaszkuszban. 20 Azonnal hirdetni kezdte a város zsinagógáiban, hogy Jézus az Isten Fia.
21 Akik hallották Sault, nagyon csodálkoztak, és ezt kérdezték: „Hát nem ő az, aki Jeruzsálemben el akarta pusztítani azokat, akik Jézusban hisznek? Hiszen ide is azért jött, hogy letartóztassa, és a jeruzsálemi főpapokhoz hurcolja őket!”
22 De Saul egyre nagyobb erővel bizonyította a damaszkuszi zsidóknak, hogy Jézus a Messiás, és zavarba hozta őket.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center