Énekek Éneke 1-3
Hungarian Károli
1 Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Csókoljon meg engem az õ szájának csókjaival;
mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 A te drága kenetid jók illatozásra;
a te neved kiöntött drága kenet;
azért szeretnek téged a leányok.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!
Bevitt engem a király az õ ágyasházába;
örvendezünk és vígadunk te benned,
elõszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál,
méltán szeretnek téged.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;
mint Kédár sátrai [és] Salamon szõnyegei.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;
az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak,
a szõlõknek õrizõjévé tettek engem, -
a magam szõlõjét nem õriztem.
7 Mondd meg nékem, [te,] a kit az én lelkem szeret,
hol legeltetsz, hol deleltetsz délben;
mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!
jõjj ki a nyájnak nyomdokain,
és õrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Szépek a te orczáid a [halántékra való] lánczokban,
a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Arany lánczokat csinálunk néked,
ezüstbõl csinált gyöngyökkel.
12 Mikor a király az õ asztalánál ül,
nárdusnak jóillatja származik én tõlem.
13 [Olyan] az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,
mely az én kebeleim között hál.
14 [Mint] az Engedi szõlõiben a cziprusfürt,
[olyan] nékem az én szerelmesem.
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,
a te szemeid [olyanok, mint] a galambok.
16 Ímé, te [is] szép vagy én szerelmesem, gyönyörûséges,
és a mi nyoszolyánk zöldellõ.
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák,
és a mi mennyezetünk cziprusfa.
2 Én Sáronnak rózsája [vagyok,] és a völgyek lilioma.
2 Mint a liliom a tövisek közt,
olyan az én mátkám a leányok közt.
3 Mint az almafa az erdõnek fái közt,
olyan az én szerelmesem az ifjak közt.
Az õ árnyékában felette igen kivánok ülni;
és az õ gyümölcse gyönyörûséges az én ínyemnek.
4 Bevisz engem a borozó házba,
és zászló felettem a szerelme.
5 Erõsítsetek engem szõlõvel,
üdítsetek fel engem almákkal;
mert betege vagyok a szerelemnek.
6 Az õ balkeze az én fejem alatt van,
és jobbkezével megölel engem.
7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre és a mezõnek szarvasira:
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet
addig, a míg akarja.
8 Az én szerelmesemnek szavát [hallom], ímé, õ jõ,
ugrálva a hegyeken,
szökellve a halmokon!
9 Hasonlatos az én szerelmesem az õzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.
Ímé, ott áll a mi falunkon túl,
néz az ablakon keresztül,
tekintget a rostélyokon keresztül,
10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:
kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11 Mert ímé a tél elmult,
az esõ elmult, elment.
12 Virágok láttatnak a földön,
az éneklésnek ideje eljött,
és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13 A fügefa érleli elsõ gyümölcsét,
és a szõlõk virágzásban vannak, jóillatot adnak;
kelj fel én mátkám, én szépem, és jõjj [hozzám!]
14 Én galambom, a kõsziklának hasadékiban,
a magas kõszálnak rejtekében,
mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;
mert a te szód gyönyörûséges,
és a te tekinteted ékes!
15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,
a kik a szõlõket elpusztítják;
mert a mi szõlõink virágban vannak.
16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé,
a ki a liliomok közt legeltet.
17 Míglen meghûsül a nap és az árnyékok elmúlnak:
térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az õzhöz,
vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.
3 Az én ágyasházamban éjjeleken keresém azt, a kit szeret az én lelkem,
keresém õt, és meg nem találtam.
2 Immár felkelek és eljárom a várost,
a tereket és az utczákat,
keresem azt, a kit szeret az én lelkem;
keresém õt, és nem találám.
3 Megtalálának engem az õrizõk, a kik a várost kerülik. [Mondék nékik:]
Láttátok-é azt, a kit az én lelkem szeret?
4 Alig mentem vala el azoktól,
mikor megtaláltam azt, a kit az én lelkem szeret.
Megragadám õt, el sem bocsátám,
mígnem bevivém õt anyám házába,
és az én szülõmnek ágyasházába.
5 Kényszerítelek titeket, Jeruzsálemnek leányai,
a vadkecskékre, és a mezõnek szarvasira,
fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmet,
valamíg õ akarja.
6 Kicsoda az, a ki feljõ a pusztából,
mint a füstnek oszlopa?
mirhától és tömjéntõl illatos,
a patikáriusnak minden [jó illatú] porától.
7 Ímé, ez a Salamon gyaloghintaja,
hatvan erõs [férfi] van körülötte,
Izráelnek erõsei közül!
8 Mindnyájan fegyverfogók, hadakozásban bölcsek,
kinek-kinek oldalán fegyvere,
az éjszakának félelme ellen.
9 Hálóágyat csinált magának Salamon király
a Libánus fáiból.
10 Oszlopait ezüstbõl csinálta,
oldalát aranyból, ágyát biborból,
belsõ része ki van rakva szeretettel,
a Jeruzsálemnek leányi által.
11 Jõjjetek ki, és nézzétek, Sionnak leányai,
Salamon királyt a koronában,
melylyel megkoronázta õt az anyja,
az õ eljegyzésének napjára, és az õ szíve vígasságának napjára!
Galatákhoz 2
Hungarian Károli
2 Azután tizennégy esztendõ mulva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással együtt, elvivén Titust is.
2 Fölmentem pedig kijelentés következtében és eléjök adtam az evangyéliomot, melyet hirdetek a pogányok között, de külön a tekintélyeseknek, hogy valami módon hiába ne fussak, avagy ne futottam légyen.
3 De még a velem levõ Titus sem kényszeríttetett a körülmetélkedésre, noha görög vala,
4 Tudniillik a belopózkodott hamis atyafiakért, a kik alattomban közénk jöttek, hogy kikémleljék a mi szabadságunkat, melylyel bírunk a Krisztus Jézusban, hogy minket szolgákká tegyenek:
5 Kiknek egy pillanatra sem adtuk meg magunkat, hogy az evangyéliom igazsága megmaradjon számotokra.
6 A tekintélyesektõl pedig, (bárminõk valának régen, azzal nem törõdöm; Isten nem nézi az embernek személyét : mert velem a tekintélyesek semmit sem közöltek;
7 Sõt ellenkezõleg, mikor látták, hogy én reám van bízva a körülmetéletlenség evangyélioma, mint Péterre a körülmetélésé;
8 (Mert a ki erõs volt Péterben a körülmetélkedés apostolságára, bennem is erõs volt a pogányok között).
9 És elismervén a nékem adatott kegyelmet, Jakab és Kéfás, meg János, kik oszlopokul tekintetnek, bajtársi jobbjukat nyujták nékem és Barnabásnak, hogy mi a pogányok között, õk pedig a körülmetélés között [prédikáljunk:]
10 Csakhogy a szegényekrõl megemlékezzünk; a mit is én igyekeztem megcselekedni.
11 Mikor pedig Péter Antiókhiába jött, szemtõl szembe ellene állottam, mivel panasz volt rá.
12 Mert mielõtt némelyek oda jöttek Jakabtól, a pogányokkal együtt evett; mikor pedig oda jöttek, félrevonult és elkülönítette magát, félvén a körülmetélkedésbõl valóktól.
13 És vele képmutatóskodtak a többi zsidók is, úgy hogy Barnabás szintén elcsábíttatott az õ tettetésök által.
14 De mikor láttam, hogy nem egyenesen járnak az evangyéliom igazságához képest, mondék Péternek mindnyájok elõtt: Ha te zsidó létedre pogány módra élsz és nem zsidó módra, miként kényszeríted a pogányokat, hogy zsidó módra éljenek?
15 Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bûnösök,
16 Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteibõl, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitbõl és nem a törvény cselekedeteibõl; Mivel a törvény cselekedeteibõl nem igazul meg egy test sem.
17 Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bûnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bûnnek szolgája-é? Távol legyen.
18 Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bûnössé.
19 Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek.
20 Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.
21 Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által [van] az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.