Rómaiakhoz 1-3
Hungarian Károli
1 Pál, Jézus Krisztusnak szolgája, elhívott apostol, elválasztva Isten evangyéliomá[nak hirdetésére.]
2 Melyet eleve megígért az õ prófétái által a szentírásokban,
3 Az õ Fia felõl, a ki Dávid magvából lett test szerint,
4 A ki megbizonyíttatott hatalmasan Isten Fiának a szentség Lelke szerint, a halálból való feltámadás által, a mi Urunk Jézus Krisztus felõl,
5 A ki által vettük a kegyelmet és az apostolságot a hitben való engedelmességnek okáért, minden pogányok között, az õ nevéért;
6 Kik között vagytok ti is, Jézus Krisztusnak hivatalosai:
7 Mindeneknek, a kik Rómában vagytok, Isten szerelmeseinek, hivatalos szenteknek: Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól.
8 Elõször hálát adok az én Istenemnek a Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy a ti hiteteknek az egész világon híre van;
9 Mert bizonyságom nékem az Isten, kinek lelkem szerint szolgálok az õ Fiának evangyéliomában, hogy szüntelen emlékezem felõletek,
10 Imádkozásaimban mindenkor könyörögvén, vajha egyszer már jó szerencsés út adódnék nékem Istennek akaratából, hogy hozzátok mehessek;
11 Mert kívánlak titeket látni, hogy valami lelki ajándékot közölhessek veletek a ti megerõsítésetekre,
12 Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által.
13 Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok atyámfiai, hogy én gyakran elvégeztem magamban, hogy elmegyek hozzátok (de mindez ideig megakadályoztattam), hogy köztetek is nyerjek valami lelki gyümölcsöt, mint a többi pogányok közt is.
14 Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok.
15 Azért a mi rajtam áll, kész vagyok néktek is, a kik Rómában vagytok, az evangyéliomot hirdetni.
16 Mert nem szégyenlem a Krisztus evangyéliomát; mert Istennek hatalma az minden hívõnek idvességére, zsidónak elõször meg görögnek.
17 Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitbõl hitbe, miképen meg van írva: Az igaz ember pedig hitbõl él.
18 Mert nyilván van az Istennek haragja mennybõl, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják.
19 Mert a mi az Isten felõl tudható nyilván van õ bennök; mert az Isten megjelentette nékik:
20 Mert a mi Istenben láthatatlan, tudniillik az õ örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétõl fogva az õ alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy õk menthetetlenek.
21 Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsõítették õt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az õ okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az õ balgatag szívök megsötétedett.
22 Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek;
23 És az örökkévaló Istennek dicsõségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával.
24 Annakokáért adta is õket az Isten szívök kivánságaiban tisztátalanságra, hogy egymás testét megszeplõsítsék;
25 Mint a kik az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtõ helyett, a ki mind örökké áldott. Ámen.
26 Annakokáért adta õket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az õ asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre:
27 Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az õ tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.
28 És a miképen nem méltatták az Istent arra, hogy ismeretökben megtartsák, azonképen oda adták õket az Isten méltatlan gondolkozásra, hogy illetlen dolgokat cselekedjenek;
29 A kik teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel;
30 Súsárlók, rágalmazók, istengyûlölõk, dölyfösek, kevélyek, dicsekedõk, rosszban mesterkedõk, szüleiknek engedetlenek,
31 Balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok.
32 Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvõkkel egyet is értenek.
2 Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz.
2 Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek.
3 Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét?
4 Avagy megveted az õ jóságának, elnézésének és hosszútûrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?
5 De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyûjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára.
6 A ki megfizet mindenkinek az õ cselekedetei szerint:
7 Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsõséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel;
8 Azoknak pedig, a kik versengõk és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal.
9 Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedõ ember lelkének, zsidónak elõször meg görögnek;
10 Dicsõség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedõnek, zsidónak elõször meg görögnek:
11 Mert nincsen Isten elõtt személyválogatás.
12 Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg,
13 (Mert nem azok igazak Isten elõtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik.
14 Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettõl a törvény dolgait cselekszik, akkor õk, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök:
15 Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az õ szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az õ lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)
16 Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által.
17 Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel.
18 És ismered az õ akaratát, és választást tudsz tenni azok között, a melyek különböznek [attól,] mivelhogy a törvénybõl megtaníttattál;
19 És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetõje, a sötétségben levõknek világossága,
20 A balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját.
21 A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é?
22 A ki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? a ki útálod a bálványokat, szentségtörõ vagy-é?
23 Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é?
24 Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva.
25 Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.
26 Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az õ körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki?
27 És a természettõl fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, a ki a betû és körülmetélkedés mellett is a törvényeknek megrontója vagy.
28 Mert nem az a zsidó, a ki külsõképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsõképen van:
29 Hanem az a zsidó, a ki belsõképen az; és a szívnek lélekben, nem betû szerint való körülmetélése [az igazi körülmetélkedés;] a melynek dícsérete nem emberektõl, hanem Istentõl van.
3 Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?
2 Minden tekintetben sok. Mindenek elõtt, hogy az Isten reájok bízta az õ beszédeit.
3 De hát hogy ha némelyek nem hittek? Vajjon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá az Istennek hûségét?
4 Távol legyen. Sõt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, a mint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és gyõzedelmes légy, mikor vádolnak téged.
5 Ha pedig a mi igazságtalanságunk az Istennek igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajjon igazságtalan-é az Isten, hogy minket büntet? Emberi módon szólok.
6 Távol legyen! Mert akkor mi módon ítéli meg az Isten a világot?
7 Mert ha az Istennek igazsága az én hazugságom által öregbült az õ dicsõségére, miért kárhoztattatom még én is, mint bûnös?
8 Sõt inkább ne cselekedjük-é a rosszat, hogy [abból] jó származzék? - a mint minket rágalmaznak, és a mint némelyek mondogatják, hogy mi így beszélünk, a kiknek kárhoztatása igazságos.
9 Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bûn alatt vannak;
10 A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;
11 Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.
12 Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
13 Nyitott sír az õ torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.
14 Szájok telve átkozódással és keserûséggel.
15 Lábaik gyorsak a vérontásra.
16 Útjaikon romlás és nyomorúság van.
17 És a békességnek útját nem ismerik.
18 Nincs isteni félelem az õ szemök elõtt.
19 Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.
20 Annakokáért a törvénynek cselekedeteibõl egy test sem igazul meg õ elõtte: mert a bûn ismerete a törvény által vagyon.
21 Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyrõl tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;
22 Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség,
23 Mert mindnyájan vétkeztek, és szûkölködnek az Isten dicsõsége nélkül.
24 Megigazulván ingyen az õ kegyelmébõl a Krisztus Jézusban való váltság által,
25 Kit az Isten eleve rendelt engesztelõ áldozatul, hit által, az õ vérében, hogy megmutassa az õ igazságát az elõbb elkövetett bûnöknek elnézése miatt,
26 Az Isten hosszútûrésénél fogva, az õ igazságának megbizonyítására, a mostani idõben, hogy igaz legyen Õ és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitébõl való.
27 Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által.
28 Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.
29 Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.
30 Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitbõl és a pogányt hit által.
31 A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sõt inkább a törvényt megerõsítjük.