A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 74-77Hungarian Károli (KAR)

74  Aszáf tanítása.
Miért vetettél el, oh Isten, teljesen? Miért füstölög haragod a te legelõdnek juhai ellen?

Emlékezzél meg a te gyülekezetedrõl, a melyet régen szerzettél és a melyet megváltottál: a te örökségednek részérõl, a Sion hegyérõl, a melyen lakozol!

Lépj fel a teljes pusztaságba; mindent tönkre tett az ellenség a szent helyen!

Támadóid a te gyülekezeted hajlékában ordítanak: jeleiket tûzték fel jelekké.

Úgy tünnek fel, mint mikor valaki fejszéjét emelgeti az erdõnek sûrû fáira.

Faragványait már mind összetördelték: fejszékkel és põrölyökkel.

Szent helyedet lángba borították; neved hajlékát földig megfertõztették.

Ezt mondották szívökben: Dúljuk fel õket mindenestõl! Felgyújtották Istennek minden hajlékát az országban.

Jeleinket nem látjuk, próféta nincs többé, és nincs közöttünk, a ki tudná: meddig tart [ez?]

10 Meddig szidalmaz, oh Isten, a sanyargató? Örökké gyalázza-é az ellenség a te nevedet?

11 Miért húzod vissza kezedet, jobbodat? [Vond] ki kebeledbõl: végezz!

12 Pedig Isten az én királyom eleitõl fogva, a ki szabadításokat mível e föld közepette.

13 Te hasítottad ketté a tengert erõddel; te törted össze a czethalak fejeit a vizekben.

14 Te rontottad meg a leviathánnak fejét, s adtad azt eledelül a pusztai népnek.

15 Te fakasztottad fel a forrást és patakot, te száraztottad meg az örök folyókat.

16 Tiéd a nappal, az éjszaka is tiéd; te formáltad a világosságot és a napot.

17 Te szabtad meg a földnek minden határát: a nyarat és a telet te formáltad.

18 Emlékezzél meg errõl: ellenség szidalmazta az Urat, s bolond nép káromolta a te nevedet.

19 Ne adjad a fenevadnak a te gerliczédnek lelkét; szegényeidnek gyülekezetérõl ne feledkezzél meg végképen!

20 Tekints a szövetségre; mert telve vannak e földnek rejtekhelyei zsaroló tanyákkal.

21 A megrontott ne térjen szégyenvallással vissza; a nyomorult és szûkölködõ dicsérje a te nevedet.

22 Kelj fel, oh Isten, és védd a te ügyedet; emlékezzél meg a te gyaláztatásodról, a melylyel naponként illet téged a bolond!

23 Ne felejtkezzél el ellenségeidnek szaváról, és az ellened támadók háborgatásáról, a mely szüntelen nevekedik!

75  Az éneklõmesternek, az altashétre, Aszáf zsoltára, ének.

Tisztelünk téged, oh Isten, tisztelünk; neved közel van, hirdetik csodatetteid.

Ha megszabom a határidõt, én méltányosan ítélek.

A föld és annak minden lakosa elcsügged; én erõsítem meg annak oszlopait. Szela.

A kérkedõknek azt mondom: Ne kérkedjetek; és a gonoszoknak: Ne emeljetek szarvat!

Ne emeljétek magasra szarvatokat, ne szóljatok megkeményedett nyakkal;

Mert nem napkelettõl, sem napnyugattól, s nem is a puszta felõl [támad] a felmagasztalás;

Hanem Isten a biró, a ki egyet megaláz, mást felmagasztal!

Mert pohár van az Úr kezében, bortól pezseg, nedvvel tele; ha tölt belõle, még seprejét is iszsza és szopja a föld minden gonosztevõje.

10 Én pedig hirdetem [ezt] mindörökké, és éneket mondok a Jákób Istenének.

11 És a gonoszoknak szarvait mind letördelem; az igaznak szarvai pedig felmagasztaltatnak.

76  Az éneklõmesternek hangszerekkel; Aszáf zsoltára, ének.

Ismeretes az Isten Júdában, nagy az õ neve Izráelben.

Mert hajléka van Sálemben, és lakhelye Sionban.

Ott törte össze a kézív villámait, paizst, szablyát és a hadat. Szela.

Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányadó hegyek.

Kifosztattak a bátor szívûek, álmukat aluszszák, és minden hõs kezének ereje veszett.

A te dorgálásodtól, oh Jákób Istene, megzsibbadt mind szekér, mind ló.

Te, te rettenetes vagy, és ki állhat meg orczád elõtt, mikor haragszol?

Az egekbõl jelentetted ki ítéletedet; a föld megrettent és elcsendesedett,

10 Mikor felkelt Isten az ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! Szela.

11 Mert az emberek haragja megdicsõít téged, miután felövezed végsõ haragodat.

12 Tegyetek fogadást és adjátok meg azokat az Úrnak, a ti Isteneteknek; mindnyájan, a kik õ körülte laknak, hozzanak ajándékot a Rettenetesnek.

13 Mert a fejedelmek gõgjét megtöri, rettenetes a föld királyaihoz.

77  Az éneklõmesternek, Jedutunnak; Aszáfé, zsoltár.

Szavamat Istenhez [emelem] és kiáltok; szavamat Istenhez [emelem], hogy figyelmezzen reám.

Nyomorúságom idején az Urat keresem; kezem feltartom éjjel szünetlenül; lelkem nem akar vigasztalást bevenni.

Istenrõl emlékezem és sóhajtok; róla gondolkodom, de elepedt az én lelkem. Szela.

Szemeimet ébren tartod; hánykolódom, de nem szólhatok.

Elmélkedem a régi napokról, a hajdankor éveirõl.

Megemlékezem éjjel az én énekeimrõl; szívemben elgondolkodom és azt kutatja lelkem:

Avagy mindörökké elvet-é az Úr? és nem lesz-é többé jóakaró?

Avagy végképen elfogyott-é az õ kegyelme? vagy megszûnik-é igérete nemzedékrõl nemzedékre?

10 Avagy elfelejtkezett-é könyörülni Isten? avagy elzárta-é haragjában az õ irgalmát? Szela.

11 És mondám: Ez az én betegségem, hogy a Fölségesnek jobbja megváltozott.

12 Megemlékezem az Úrnak cselekedeteirõl, sõt megemlékezem hajdani csodáidról;

13 És elmélkedem minden cselekedetedrõl, és tetteidrõl gondolkozom.

14 Oh Isten, a te utad szentséges; kicsoda olyan nagy Isten, mint az Isten?

15 Te vagy az Isten, a ki csodát mívelsz; megmutattad a népek között a te hatalmadat.

16 Megváltottad népedet karoddal a Jákób és a József fiait. Szela.

17 Láttak téged a vizek, oh Isten, láttak téged a vizek és megfélemlének; a mélységek is megrázkódának.

18 A felhõk vizet ömlesztének; megzendülének a fellegek, és a te nyílaid széllyel futkostanak.

19 Mennydörgésed zúgott a forgószélben; villámlásaid megvilágosították a mindenséget; megrázkódott és megindult a föld.

20 Utad a tengeren volt és ösvényed a nagy vizeken; és nyomaid nem látszottak meg.

21 Vezetted mint nyájat, a te népedet, Mózesnek és Áronnak kezével.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes