A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 70-73 Hungarian Károli (KAR)

70  Az éneklõmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.

Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!

Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje õket, a kik bajomat kivánják.

Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten!

Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél!

71  Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.

Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!

Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!

Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.

Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.

Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!

10 Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

11 Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

12 Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!

13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

17 Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

18 Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.

19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.

21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.

22 Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

72  Salamoné.
Isten, a te ítéletidet add a királynak, és a te igazságodat a király fiának.

Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.

Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.

Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szûkölködõnek fiain, és törje össze az erõszakoskodót.

Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékrõl nemzedékre.

Szálljon alá, mint esõ a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.

Virágozzék az õ idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.

És uralkodjék egyik tengertõl a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig.

Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.

10 Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.

11 Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.

12 Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje.

13 Könyörül a szegényen és szûkölködõn, s a szûkölködõk lelkét megszabadítja;

14 Az elnyomástól és erõszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az õ szemében.

15 És éljen õ és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják õt minden napon.

16 Bõ gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.

17 Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják õt.

18 Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!

19 Áldott legyen az õ dicsõséges neve mindörökké, és teljék be dicsõségével az egész föld. Ámen! Ámen!

20 Itt végzõdnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.

73  Aszáf zsoltára.
Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívûek.

De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.

Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.

Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az õ erejök állandó.

A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak.

Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erõszak borítja õket.

A kövérség miatt kinn ülnek az õ szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak.

Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.

Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet.

10 Azért fordul az õ népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;

11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem?

12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyûjtenek!

13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;

14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!

15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el.

16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.

17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.

18 Bizony síkos földön helyezted el õket; pusztaságokra vetetted ki õket.

19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstõl.

20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy ]veted meg képöket.

21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:

22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.

23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.

24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsõségbe fogadsz be engem.

25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!

26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kõsziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!

27 Mert ímé, a kik eltávoznak tõled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tõled.

28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes