A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 66-69 Hungarian Károli (KAR)

66  Az éneklõmesternek; zsoltár, ének.
Örvendezz Istennek, oh te egész föld.

Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!

Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.

A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.

A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.

A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

10 Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

11 Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

12 Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.

13 Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

14 A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

15 Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

16 Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

17 Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

18 Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

19 Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

20 Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.

67  Az éneklõmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének.

Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az õ orczáját rajtunk. Szela.

Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.

Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.

Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

A föld megadta az õ gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk;

Megáld minket az Isten, és féli õt a földnek minden határa!

68  Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.

Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.

A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;

Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.

Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.

Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.

Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.

Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.

A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.

10 Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.

11 Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!

12 Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.

13 A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.

14 Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.

15 Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.

16 Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;

17 Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!

18 Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.

19 Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!

20 Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.

21 Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.

22 Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.

23 Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,

24 Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.

25 Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.

26 Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.

27 A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!

28 Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.

29 Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!

30 A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.

31 Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.

32 Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.

33 E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.

34 A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.

35 Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van.

36 Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten!

69  Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.

Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:

Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.

Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.

10 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

11 Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.

12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

13 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.

15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;

16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

22 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

23 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

24 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.

26 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;

27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.

28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

29 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.

30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

32 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.

33 Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!

34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.

35 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.

37 És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes